Valaki azért hallja tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
És valaki hallja tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Mt 7:24-27)

Valaki én hozzám jön és hallgatja az én beszédeimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása. (Luk 6:47-49)

Jézus Krisztus egyik rövid példázatát olvashatjuk itt Máté és Lukács evangéliumából. A példázat isteni, képes beszéd, amely szemmel látható, hétköznapi történések, események köntösébe öltözteti az ember számára láthatatlan, idegennek tűnő mennyei valóságot. Kézzelfoghatóvá teszi Isten királyságának elveit, működését, illetve a világunkban munkálkodó erők hatását. A két evangélista nagyon hasonló szavakkal tolmácsolta az Úr emberiséghez szóló üzenetét, de vannak apró részletek, amelyek csak az egyik változatban szerepelnek. Ezért sokat nyerünk, ha a két részletet egymás mellé illesztjük, mert így kapunk teljes képet.

Mint oly sok bibliai idézet mutatja, Isten látása szerint csak kétféle ember él a világon: bölcs és bolond. Ha elgondolkodunk Jézus szavain, megértjük, miben áll a bölcsesség, és eldönthetjük, melyik csoportba szeretnénk tartozni.

E példázat Jézus egyik leghosszabb, legnagyobb ívű tanításának végén, az úgynevezett Hegyi beszéd lezárásaként hangzott el, és nyomatékosító, figyelemkeltő, állásfoglalásra késztető szerepe van. E beszéde a boldogmondásokkal kezdődött, és kaput nyitott az isteni világra. Bemutatta az Atyát, mint a világmindenség Urát és fenntartóját, feltárta a cselekvő szeretet gyakorlati jellegzetességeit. Feltárta a bizalom mélységeit, amellyel Isten felé fordulhatunk. Végezetül felhívta hallgatósága figyelmét, s velük együtt a mai olvasókét is, hogy az Ő szavai jóval többet jelentenek, mint a világban eddig fellépett bármely eszme hirdetőinek gondolatai, a filozófusok, a vallási tanítók gondolatai. Ezek nem pusztán változékony és feledhető emberi agyszülemények, hanem örök, rendíthetetlen igazságok. (ld. Mt. 5-7. fej., Luk. 6-7. fej.)

1. Jézus Krisztus beszédei

Mi jellemző Krisztus szavaira? Figyeljük meg, mit mond saját beszédeivel kapcsolatban:

• A beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, cselekszi e dolgokat. (Ján 14:10)
• Mert ama beszédeket, amelyeket nekem adtál, nekik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. (Ján 17:8)
• A beszédek, amelyeket mondok nektek, lélek és élet. (Ján 6:63)
• Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. (Mk 13:31)
• Mert az Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szív indulatait. (Zsid 4:12)

Jézus Krisztus szavai különlegesek, különböznek minden földi szájból származó beszédtől. Először is csodálatos egységből fakadnak: Isten Jézusban, Jézus Istenben lakozik. Az Atya a Fiúban, a Fiú az Atyában él. Bár két külön személyiség, tökéletes egységet alkotnak, a közöttük fennálló szeretetkapcsolat a forrása az egész világegyetemet fenntartó jóságnak. E beszédek második sajátossága, hogy az Atyaként bemutatott Isten cselekedetei. Tehát nem elszálló, feledhető mondatok, hanem a Mindenható akaratának megnyilvánulásai! Fia a közvetítő, általa áramlik a Földre, az egyes emberi életekbe Isten jósága. A Megváltó szavai az örök szeretet tettei, amelyekben erő, változást előidéző hatalom rejlik! A Fiú továbbadta, megosztotta beszédeit tanítványaival, akik számára megnyílt Isten cselekedetei befogadásának lehetősége. Ez az egyetlen út, amely elvezet az Atya és a Fiú igazi megismeréséhez. Jézus beszédei örökkévaló élettel, a Krisztusban lévő élettel telített szavak. Isten beszédei kristálytiszta igazságot rejtenek, ezért ítéletet hordoznak, amely feltárja előttünk saját szívünk és gondolataink állapotát, minőségét, és képesek a halált életre, a reménytelenséget reményre fordítani!

Nézzünk meg két hasonló történetet ennek igazolására:

Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiáltott, mondván: Leányzó, kelj fel! És visszatért annak lelke, és azonnal fölkelt; és ő parancsolta, hogy adjanak néki enni. (Luk 8:54-55)

Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozott; és a holttesthez fordulván, mondta: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitotta szemeit; és meglátván Pétert, felült. És az kezét nyújtva neki, felemelte őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eléjük állította őt elevenen. (Csel 9:40-41)

Az első esetben Jézus Jairus tíz éves leánykáját támasztotta fel, aki a Megváltó érkezése előtt pár perccel halt meg. A második esetben Péter Thábitának adta vissza az élet ajándékát, ugyanazon szavakkal. Isten atyai szeretete nyilatkozott meg Fiában a kislány betegágya mellett, és ugyanezt a szeretetet töltötte ki a tanítványok szívébe, s ez az erő képes volt kiragadni az elhunytakat a halál fogságából a tanítványok által is!

2. Hallás és megtartás

• A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. (Róm 10:17)
• Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. … mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. (Róm 10:11-13)
• Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül. Ábrahám hite együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. (Jak 2:26.22-23)

Jézus Krisztus példázata szerint három fontos dolgot tegyünk az Ő szájából származó beszédekkel: hallás, meghallgatás – megtartás, megőrzés – engedelmes cselekvés. Ha a fenti igékkel kiegészítjük mindezt, akkor egy gyönyörű, mennybe vezető lépcsősor rajzolódik ki előttünk:

1. Isten beszéde
2. hallás
3. az ige szívbéli megőrzése
4. hit
5. Isten cselekedete bennünk
6. hit
7. barátság Istennel

Ha szívünkben gyökeret ver Jézus személyesen hozzánk intézett szava, akkor ugyanaz történik, mint a Messiás életében: bennünk és általunk megvalósulhatnak Isten teremtő szavai. Hitünk karjával mintegy megemeljük akaratunk sorompóját és szabad folyást engedünk a mennyei erők munkájának. Az Úr erre vár, hogy ma is legyenek szívek, legyenek életek, amelyek összeforrnak Ővele Krisztusban, és elmerészkednek trónjáig…

3. Ház épül

Ezt a csodálatos folyamatot Jézus a házépítéshez hasonlítja, amely az ember életútjával egyenlő. Pál ezt így fogalmazza meg: Isten épülete vagytok. (1Kor 3:10) Az alap megválasztásával kezdődik, és a példázat szerint valójában itt dől el – szó szerint – minden. A gondos, körültekintő hozzáállás elengedhetetlen a biztonságos építkezéshez.

Lukács két fontos mozzanatot emel ki: a bölcs ember leásott és mélyre hatolt, egészen addig, amíg szilárd alapot, sziklát nem ért. Az ásás gyakorlatilag a kereséssel, a vizsgálattal egyenértékű művelet: vagyis minden ember saját jól felfogott érdeke, hogy megnyugtató, szilárd alapot válasszon az életéhez. El kell döntenünk, legkésőbb akkor, amikor kikerülünk a szülői házból, hogy milyen elvek, milyen nézetek alapján intézzük tovább a dolgainkat; milyen világnézetet követünk.

Ha arra a meggyőződésre jutok, hogy az élet véget ér 60-80 év után, és nincs tovább, akkor követhetem az Élj a mának!-felfogást: Együnk, igyunk, mert holnap meghalunk! (Ésa 22:13) Ha meggyőződéses materialista leszek, akkor ebben az esetben nem számolhatok egy halálon túli örökléttel. És folytathatnánk vég nélkül a nézetek sorolását.

A lényeg, hogy mindenki saját sorsának kovácsa, ezért felelősségteljes döntést kell hoznia. A dialektikus materializmus egyik tézise nagy igazságot fogalmaz meg: az alap meghatározza a felépítményt. A kiválasztott életelv sok tekintetben előre kijelöli az élet fő irányát, meghatározza a választandó utakat, s ezáltal az eseményeket is. Ha például a pénz a legfontosabb érték számomra, amely a biztonságot nyújtja, akkor nagy valószínűséggel olyan pályát választok, ahol sokat lehet keresni, és az emberi kapcsolatok másodhegedűsi szerepbe kerülnek az anyagi biztonság mögött.

Ezek után nézzük meg, mit jelképez a Jézus által említett kőszikla! Aki ugyanis igazán mélyre hatol a példázat szerint, annak előbb-utóbb sziklába ütközik az ásója.

• Íme, van hely én nálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. (2Móz 33:21-22)
• Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, mint amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1Kor 3:11)
• …e kőszikla pedig a Krisztus. (1Kor 10:4)
• Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek föl lelki házzá (1Pét 2:5)

Egyértelmű, hogy Isten a kősziklán, Krisztusban és Krisztuson alapozta meg az új emberi életet. Ő az a petra, vagyis a mozdíthatatlan szikla, melyen a pokol kapui sem vehetnek diadalt. E kősziklára épülnek nemcsak az egyes életek, mint élő kövek, hanem az ecclesia is, az egyház, a világból kihívottak közössége.

A másik lehetőség – és ezzel együtt, sajnos, minden más választás, hogy fövenyre, vagyis homokra építünk. Az apró kvarcszemcsék nem állnak össze szilárd alappá, e tekintetben nagyon beszédes a „futóhomok” szavunk. A sivatagi dűnék, sőt, a Kiskunság megkötetlen homokbuckái is vándorolnak, kitéve a szélrohamok erejének. Tehetetlenül sodródnak, folyton változó alakzatokat képezve. Bizonyos, hogy a rárakott falak is ingatagok lesznek.

4. Vihar jön

Ha a ház felépül, lakni kezdenek benne. Vagyis az ember elindul az élet útján. Ez pedig, Jézus szavai szerint törvényszerűen rögös út, telve van nehézségekkel. Máté három dolgot jelöl meg, mint amelyek előbb-utóbb próbára teszik az épület állóképességét:

• heves esőzés
• árvíz
• szélvihar

A természeti erők gyakorlatilag minden irányból, minden oldalról nekifeszülnek a háznak, amely ekkor dől össze – vagy áll meg szilárdan. A kísértések, a nehéz helyzetek leleplezik bizalmunk forrását, gyökereit, életünk horgonyát: kire támaszkodunk, miben bízunk, ha veszélybe sodródik addigi békességünk? Jézus szava e helyzetekben is érvényes: Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell; légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját. (Jel 2:10) A vihar e földi élet elmaradhatatlan kísérője, gyakorlati szilárdságteszt, amely megedzi a próba elszenvedőjét. Ha Jézust választjuk, nem kell félnünk, remegnünk, kételkednünk a választás helyességében. Ha Őt választottuk, egyetlen feladat marad: a hűség, a kitartás az élet utolsó pillanatáig. S így lehetőség nyílik a bizalomra, az isteni oltalom megélésére, az atyai szeretet iránti hálára: Íme, boldognak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. (Jak 5:11)

5. Bölcs vagy bolond?

Melyik vagy a kettő közül? Jézus Krisztus nagyon éles, egyértelmű különbséget tett, és kijelentése kizárólagos: Én vagyok az út, az igazság, az élet. (Ján 14:6) Aki még nem találta meg Őt, aki nem Őrá épített, halálos veszélynek teszi ki magát. Minden más értéknek tűnő eszme, elv, dolog megsemmisül; minden más vallási rendszer hamisnak bizonyul a Jézus Krisztussal való személyes szeretetkapcsolaton kívül.

Ő a próbakő és a kipróbált kő is, amely alkalmas alap az örökkévalóságba nyúló építkezéshez. Kiállta az összes próbát, ami csak embert érhet; senki nem szenvedett nála nagyobb testi-lelki kínokat, erősebb viharokat. Ennek ellenére minden szava, összes mozdulata Isten szeretetének győzelme volt egy gonosz világban. Ez az élet tehát méltó a folytatásra, létezhet örökké, mert nincs benne romlandó mozzanat: abszolút fenntartható és termékeny, örömöt, békességet és harmóniát teremtő élet. Jézus szavai méltók a meghallgatásra, a befogadásra, a követésre, a megcselekvésre. Ha Jézus beszéde nem hull porba, hanem tettekben, történésben ölt testet, akkor minden alkalommal isteni csoda történik!

Jézus szavára Péter kilépett a bárkából a hullámokra, és Jézus ereje megtartotta a víz felszínén (Mt 14:28-32). Jézus szava megsokszorozta az öt árpakenyeret, hogy tízezren jóllaktak belőle (Ján 6:5-13). Jézus szava visszaadta az életet a négynapos halottnak (Ján 11:38-44). Jézus szavára egész falvak meggyógyultak, a vakok látást nyertek, a leprások megtisztultak, a süketek hallani kezdtek, a meggörnyedtek fölegyenesedtek – s mindezt az isteni, atyai szeretet üzeneteként értelmezhetjük. Építs a kősziklára, rejtőzz el a kőszikla hasadékában, az érted és miattad átdöfött isteni szívben! Bízz Jézusban életre-halálra, és meggyógyul a szíved, az életed!

Sőt, azt mondja: van hely nálam… mindenki számára. Minden egyes testvéred, ismerősöd, barátod, rokonod, de még a haragosaid, ellenségeid számára is bőségesen van hely Őnála. Légy számukra sziklára épült világítótorony, amely a viharban is hívogató fényt áraszt! Bolond az, aki nem Őrá épít! Ezért ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket! (Zsid 3:15)