A kegyelemről

„Isten előbb szűnne meg létezni, mintsem hogy ígéretét megszegné, vagy adott szaváról megfeledkezne.” (Spurgeon)

„Isten egy szeretetteljes kapcsolatra hívott el bennünket Önmagával. A mi részünk ebben a kapcsolatban egyszerűen az, hogy bízzunk és higgyünk Isten mélységes törődésében és könyörületességében, amelyet szabadon áraszt ki ránk.” (Chuck Smith)

„Ha minden más bizonytalan is, egy dolog bizonyos: Isten gondot visel gyermekeire.” (Spurgeon)

„Egy Isten-arcú üresség van bennünk, és töltehetek oda akármit, egészen nem tölti ki soha, csak amikor Istennel találkozik valaki. Ez ugyanolyan, mint a szülői szeretet, amit gyakran próbálnak pótolni ajándékkal…A személyes kapcsolatot nem lehet tárgyakkal pótolni ­ sem az emberi sem az Istennel való kapcsolatunkban.” (Cseri Kálmán)

“És ezt mondta nekem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.” (2Kor 12:9)

REMÉNYIK SÁNDOR:
KEGYELEM

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.