A (leg)jobb szövetség

Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert,
amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója,
amely jobb ígéretek alapján köttetett.

Zsid 8:6

A szövetség szó fogalma és tartalma

A szövetség megállapodás két fél között bizonyos cél vagy célok elérése érdekében. Alapja lehet egy szerződés, megállapodás, illetve ígéret. Mindkét félnek van valamilyen szerepe, tennivalója, legyen az akár annyi, hogy egyszerűen hinnie kell – mint Ábrahámnak Isten ígéreteiben –, vagy bizonyos feltételeknek meg kell felelnie, mint ahogy az Ószövetségben annyiszor láthatjuk.

[Az Ószövetség = a Biblia első része, Mózes első könyvétől Malakiás prófétáig.
Az ó szövetség = az a szövetség, amit Isten Jákób, azaz Izrael leszármazottaival kötött.
Az Újszövetség = A Biblia második része, Máté evangéliumától Jelenések könyvéig.
Az új szövetség = Isten új és örök szövetsége az ember megváltása érdekében.]

Az ó szövetség

Az ó szövetséget Isten kötötte Jákób leszármazottaival, és kötelezte magát, hogy beviszi őket az ígéret földjére. Mózes többször a nép elé tárta ennek a szövetségnek a részleteit és feltételeit annak érdekében, hogy megértsék, mi az ő részük és feladatuk ebben:

  • Mózes pedig vette a vért, és ráhintette a népre, és azt mondta: Íme, a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött veletek, mindazon beszédek szerint. (1Móz 24:8)
  • Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat! Az ÚR, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. Nem a mi atyáinkkal kötötte meg az ÚR ezt a szövetséget, hanem velünk, mindnyájunkkal, akik itt ma életben vagyunk. (5Móz 5:1-3)

Az új szövetség

De kik a szerződő felek az új szövetség esetében? Ma a keresztények túlnyomó többsége azt gondolja, hogy minden kétséget kizáróan Isten és a keresztények között létesült ez a szövetség. De vizsgáljuk meg alaposan az alábbi igéket!

  • Így szól az Úr: Alkalmas időben [ti. az isteni kegyelem idején] meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartalak, és a nép szövetségévé teszlek [szövetségéül adlak], hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; (Ésa 49:8)

Az új szövetség valójában Isten és Fia, az Emberfia között köttetett. Nem Isten és az ember között! Az „alkalmas idő”, azaz a „kegyelem ideje” Jézus földi életének és szolgálatának ideje volt. Minden Krisztusról szól! Isten tette Őt a nép szövetségévé: Krisztus maga a szövetség!

  • Így szól a Seregek Ura: Van egy férfi, akinek Sarj a neve, mert kihajt a helyéről, és megépíti az ÚR templomát. Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között. (Zak 6:12-13)

Krisztus nemcsak békét hoz Isten és ember viszonyába, hanem Ő maga a békességünk! A Seregek Ura maga az Atya, a férfi, a Sarj pedig Jézus Krisztus. A békesség tanácsa nem más, mint az új és örök szövetség kettejük között az emberiség megmentése érdekében! Ez az a szövetség, amelyen keresztül békességünk van az Istennel.

  • Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Zsolt 89:3-4) (Dávidról szól, de prófétikusan Krisztusra utal.)
  • Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom neki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. (Zsolt 89: 26-29)
  • Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának nem lesz vége! (Luk 1:32-33)

Nyilvánvaló, hogy itt nem Dávidról van szó, hiszen nem ő az, aki feljebbvaló volt a Föld minden királyánál. Saját fia, Salamon is meghaladta gazdagságban, bölcsességben. A szövetséget pedig Dávid és Isten között pontosan maga Salamon törte meg, amikor bálványokat imádott; így trónja sem maradhatott állandó. Ez a prófécia valójában Jézusról szólt. Róla, aki a Királyok Királya, s akivel Isten szövetsége állandó és bizonyos. A Dávid név jelentése egyébként Szeretett, kedvelt. Jézus, a Fiú az Atya kedveltje, szíve gyönyörűsége volt, ezért utal rá így több helyen is a prófécia:

  • Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott mindenki, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. (Gal 3:10)
  • áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél, amelyeket a törvény szerint visznek, de azután így szólt: “Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. (Zsid 10:8-10)

Soha egyetlen ember sem volt képes – Ádám bukása után – MINDEN dologban megmaradni a tökéletesség útján és maradéktalanul betölteni Isten akaratát. Csak egyetlen személy tudta az Isten akaratát cselekedni, Jézus Krisztus. S ezzel az isteni akarattal vagyunk megszentelve. Ez nem azt jelenti, hogy én magam be tudom tölteni az Isten akaratát, és ezáltal vagyok megszentelve. Ellenkezőleg! Az tesz bennünket megszenteltté, hogy Jézus betöltötte Isten akaratát. Ez a szövetség azt jelenti, hogy azok, akik Jézusban hisznek, egy betöltött, beteljesített szövetségbe lépnek bele – az ő részük ebben a szövetségben már be van töltve, el van végezve!

A szövetségesek feladatai

Krisztus azért jött erre a Földre, hogy elvégezze a rá bízott feladatot. Már ifjúkorában tudta, mi lesz a dolga:

  • Nem tudjátok, hogy azokkal kell foglalkoznom, amelyek az én Atyám dolgai? (Luk 2:49)

Élete végén pedig a következőképp szólt Atyjához:

  • Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett! (Ján 17:4-5)

Más szavakkal: „Elvégeztem a szövetség rám eső részét; végeztem a feladattal, amit rám bíztál, beteljesítettem, amit nekem kellett megtennem. Most, Atyám, Te következel!” Mit jelent vajon Jézus kérése a megdicsőítésre vonatkozóan?

  • Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölve; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse önmagában, békességet szerezve; (Ef 2:15)

Ama kettő nem más, mint két hatalmas embercsoport, amely mindenkit magába ölel. A zsidók és a pogányok – őket Krisztus önmagában egy új nemzetséggé tette! Saját élete és halála által egy új emberi fajt hozott létre, amelynek Ő a feje. Mint az új emberiség feje kérte megdicsőítését. Amikor pedig megdicsőíttetett, akkor vele együtt mindenki, aki tőle született vagy tőle fog majd születni, ugyancsak dicsőséget nyert! Mindenki, aki úgy dönt, hogy ehhez az új emberi fajhoz akar tartozni. (Ne feledjük, hogy amikor Ádám elbukott az Édenben, vele együtt elbukott az egész emberiség!) Már akkor dicsőséget nyertünk Krisztussal, amikor még bűnösök voltunk!

  • De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, amikor még halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett [életet adott] a Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – és vele együtt feltámasztott, és a mennyei helyekre ültetett Krisztus Jézusban. (Ef 2: 4-6)

A szövetség feltétele

Az új szövetség megvalósulásához szükség volt valakire, aki „bepecsételi” a bűn történetét:

  • Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. (Dán 9:24)

Kellett valaki, aki elítéli a bűnt a testben (Róm 8:3), aki megtöri a bűn átkát. Ezt kizárólag egyetlen ember tudta megtenni! Ha az új szövetség köztünk és Isten között jött volna létre, akkor elvesztünk, hiszen mi nem tudjuk betölteni és véghez vinni ezeket az igazságokat. Egyedül Krisztus volt erre alkalmas és méltó. Ő egyszer és mindenkorra betöltötte az áldozat szerepét, ezzel eltörölve a bűnt – tökéletessé téve a megszentelteket! Tehát Jézus elvégezte az egyezség rá eső részét, és tökéletes munkát végzett. Nem mi vagyunk a partnerek, a társak az új szövetségben, nem a mi feladatunk betölteni, beteljesíteni az új szövetséget – mert mi soha nem is tudnánk ezt megtenni! A betöltő az Krisztus, s ő már MINDENT elvégzett!

A Biblia minket örökösöknek, nem pedig partnereknek hív, és valójában azok is vagyunk:

  • Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. (Róm 8:16-17)
  • Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök. (Gal 3:27.29)
  • Hogy az ő kegyelméből megigazulva, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint. (Tit 3:7)

A kezes

  • Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus. (Zsid 7:22)
  • Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet e napok után Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet belsejükbe helyezem, és szívükbe írom, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. (Jer 31:33)

Az egyezség, amely az emberiség megmentéséről szól, az Atya és a Fiú között áll fenn. Jézus egyúttal garanciává, biztosítékká lett, ahogyan a banki hitel felvételénél szükség van egy kezesre. Isten ugyanis kezdettől tudta, hogy mi nem tudnánk „fizetni”, teljesíteni a ránk eső részt. Így a velünk (Izrael házával) kötött szövetség biztosítéka, kezese Krisztus! Ő az, aki a feltételeknek maradéktalanul megfelelt, és be tudta teljesíteni ezt a szövetséget – mi pedig ennek a szövetségnek az áldásait élvezhetjük. A keresztény nem „szerződő fél” ebben a szövetségben, hanem „haszonélvező”. (Ha a banki hitel esetén valaki nem tud fizetni, akkor a kezes rendezi helyette a kölcsönt, mégis ő lakik a házban, amit a hitelből vett). Az új szövetség tehát egy megállapodás, egyezmény az Atya és Fia között, egyúttal ígéret számunkra, hogy a törvények az elménkbe és szívünkbe irattatnak, s az Atya Istenünkké lesz, mi pedig népévé. Isten ígérete: „Én teszem meg érted, Fiam által, aki betölti a szövetséget helyetted!”

Milyen „szerződés” köttetett az Isten és a Fia közötti szövetség során? Vér általi – azaz Krisztus vérében, élete árán, életében létrejött – szövetség. Tehát Krisztus maga a szövetség.

  • Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik. (Luk 22:20)

Három szövetség

ELSŐ SZÖVETSÉG Ó SZÖVETSÉGÚJ SZÖVETSÉG

Isten – Ádám (1 ember)

Isten – Izrael (nép)

Isten – Fia (1 ember)

Valóság (örök élet)

Árnyék

Valóság (örök élet)

Határtalan ígéretek

Korlátozott ígéretek

Határtalan ígéretek

Korlátlan hozzáférés

Korlátozott hozzáférés

Korlátlan hozzáférés

Ádám elbukott – bűnösök

Izrael elbukott – bűnösök

Jézus teljesítette – tökéletes

Szereteten alapul

Félelmen alapul

Szereteten alapul

Tökéletes

Tökéletlen

Tökéletes

A szerződő felek

Az első szövetség esetében Isten így szólt: „Minden a tiéd, de ha eszel ebből a gyümölcsből, meghalsz. Áldásokat kapsz, ha betartod a feltételeket. Ne egyél a gyümölcsből, azaz ne veszítsd el a belém vetett bizalmad”! Ez a megállapodás ember – méghozzá egyetlen ember – és Isten között jött létre.

Az ó szövetség Isten és Izrael, azaz Jákób leszármazottai, egy nép között jött létre.

Az új szövetség Isten, az Atya és a Fiú, Jézus Krisztus között született. Ahogyan Ádám az emberi faj első feje volt, úgy Jézus, az Emberfia, mint az utolsó vagy második Ádám az új, örökéletű emberiség fejévé lett.

A szövetségek jellemzői

Az első szövetségben Ádám szó szerint az Éden kertjében sétált Istennel – nem volt határ az Istennel való kapcsolatában – és szó szerint örök élettel bírt, hiszen tökéletesnek alkották meg. E szövetség pedig szereteten alapult – hiszen Isten már azelőtt szerette Ádámot, hogy ő életre kelt volna –, és tisztaság jellemezte. Azaz nem volt szükség semmilyen áldozatra. Az ígéretek száma pedig határtalan lehetett volna. Amikor azonban Ádám elbukott, bűnössé vált. Az áldások és átkok pedig tőle, azaz egyetlen embertől öröklődtek tovább.

Az ó szövetség a Sínai-hegynél árnyék volt csupán, nem valóság. Földi áldásokról szólt, és nem az örök életről; limitált, földi ígéretek, elveszített tökéletesség – azaz tökéletlen állapot – jellemezte. Nem is tudtak tökéletessé válni, hiszen eltorzult életet örököltek, a bukott Ádám leszármazottjaiként. Az eljövendő valóságnak csupán az árnyéka tehát ez a szövetség, amely nem volt tiszta, hanem pontosan megtisztításra szorult – a törvény által. Az áldások és átkok a személyes döntésektől függően teljesedtek. Itt csak a főpap kapcsolódhatott korlátozott módon Istenhez, de ő is egy évben csupán egyszer. Az emberek immár mind bukottak, bűnösek voltak az első Ádámtól örökölt természetük miatt. Szüntelen áldozatra volt szükség, emlékezve a bűnökre. A szövetséget átjárta a félelem:

  • És azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk! Mózes azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek! A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol az Isten volt. (2Móz 20:19-21)

Az új szövetség szintén valóság, és ugyancsak szereteten alapul, melyben Isten személyesen végezte a megtisztítást, s így

  • Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet… Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van… (1Ján 5:11-13)

Ezáltal már most, valóban, szó szerint örök – és új életünk van. Ebben az alvás – ahogy Krisztus nevezte az elmúlást – egy ideiglenes szünet: Aki hisz bennem, soha meg nem hal (Ján 11:15), mert lesz feltámadás-felébredés. Akárcsak az első Ádám esetében, úgy itt is egyetlen ember által örököljük az áldásokat vagy átkokat. Az ígéretek száma szintén határtalan, s bátran járulhatunk az Isten elé, Ő mindig itt van nekünk. Krisztus az Ő el nem bukott tökéletességében betöltötte a szövetséget, és örökkévaló igazságosságot hozott számunkra. Őbenne Isten tökéletessé tett minket és megszenteltté lettünk. Jézus áldozata döntő és végleges áldozatként szolgált.

Párhuzamok

Az első és az új szövetség közötti párhuzam nagyon tisztán látható. Földi szüleink által egy sérült, törött szövetségbe, míg Krisztustól – az ő személyes, saját életétől, szellemétől – születve egy teljes, betöltött szövetségbe születünk. Ez már nem arról szól, hogy én mit teszek – mint az ó szövetségben, – hanem arról, hogy kinek az élete van bennem. Mert ez határozza meg, hogy milyen örökséget kapunk.

De figyeljük meg az ószövetségi képeket és azok újszövetségi megjelenési formáját is: Az ó szövetségben Mózes volt a közbenjáró, a pap pedig Áron, az újban pedig mindkét szerepet maga Jézus töltötte be. Akkoriban bikákat, bakokat, bárányokat áldoztak, aztán pedig maga Krisztus lett az áldozat. Az állatok vérét szét kellett hinteni, azután magának az Isten Fiának élete (vére) árad pünkösdkor.

Az ó szövetségben Isten népe a szó szerinti Izrael volt, az új szövetségben Jézus az:

  • de te ezt mondd a fáraónak: Így szól az ÚR: Izráel az én elsőszülött fiam. Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon nekem!… (2Móz 4:22-23)
  • Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat (Hós 11:1)
  • Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam el fiamat. (Mt 2:15-15)

A szövetség tehát Isten és Krisztus között töltetett be. A menny Ura nem ránk vár, hogy betöltsük. Krisztus elvégezte az egyezség rá eső részét. Az új szövetség ígéreteinek azonban mi vagyunk az örökösei. Ádám része a szövetségben az volt, hogy higgyen és éljen – éljen az Isten felé bizalommal. A Sínai hegyi szövetség – és élet – feltétele az engedelmesség volt. Az új szövetségben a részünk az, hogy higgyünk az Úr Jézus Krisztusban, s így üdvözüljünk. Az első Ádámmal kötött, s aztán megtört szövetséget a második Ádám, Krisztus állította helyre és töltötte be. Isten pedig tőlünk csak annyit kér, hogy fogadjuk be az Ő Fiát és a benne nyert áldásokat, s engedjük, hogy Ő bennünk élje saját, tökéletes életét – így létezhetünk ezen új és jobb szövetség keretei között.

Az új szövetség gyakorlati következményei

1. Megváltásunk megingathatatlanul biztos. Az állapotunk megváltoztathatatlan Krisztusban. Ő elvégezte a munkát, betöltötte feladatát:

  • Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletessé tette a megváltottakat. (Zsid 10:14)

2. Az Atya része a megtartás, a megszentelés:

  • Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (Ján 17:11. 15-17)
  • Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk. (Ján 10:28-30)

Ez azt jelenti, hogy nem a kereszténynek kell magát megtartania, megszentelnie, eggyé tennie testvéreivel. Ez az Atya munkája, ezt Ő maga végzi, csodák útján! Az egyetlen kérdés: te megengeded-e Neki mindezt? Az Atya kezében vagyunk, és senki nem ragadhat ki onnan! Bízunk-e ebben, bizonyosságunk van-e effelől?

3. A megváltás elvégeztetett. Nem tehetünk hozzá semmit. Sem engedelmességgel, sem a cselekedeteinkkel nem szerezhetünk érdemeket.

  • Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. (Zsid 9:16-17)
  • Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. (Gal 3:15)

Ha egy szövetség egyszer megerősíttetett, akkor sem elvenni, sem hozzáadni nem lehet. Amikor Krisztus – a végrendelkező – meghalt, s a kereszten így szólt: „Elvégeztetett”, akkor ez a szövetség megerősítést nyert. Amit tehetünk, hogy belépünk ebbe a szövetségbe azáltal, hogy Krisztusban vagyunk. Az ajtó kitárult előtted, sétálj be rajta!

4. Segít, hogy Isten szeretete tudatosuljon bennünk, és felmagasztosuljon az életünkben. Ő ugyanis már akkor megkötötte a rólunk szóló szövetséget Fiával, amikor mi még bűnösök voltunk. Krisztus pedig még akkor eljött és betöltötte azt! Irántunk való szeretetükből tették ezt – és nem azért, mert mi bármi jót tettünk!

  • Örök szeretettel szerettelek… (Jer 31:3)
  • Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5:8)
  • Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. (1Ján 4:19)

Isten megmentett annak ellenére, amilyen voltál. Azt mondja: „Vedd az örök életet, és élj! Szerettelek, amikor te még gyűlöltél engem. Kerestelek, amikor te elrejtőztél előlem. Utánad futottam, mikor elfutottál tőlem. Örök életet adtam neked, amikor te a halált akartad. Világosságra hívtalak, amikor te még a sötétséget választottad.” Micsoda dicsőséges terv a megváltás műve! Micsoda szeretet áll az új szövetség mögött! A menny kapui szélesre vannak tárva – csak sétálj be rajta!”

Imad Awde