Arról a bibliaversről lesz most szó, amely a legteljesebb evangéliumot tartalmazza. Különös módon ez a részlet az Ószövetségben, egészen pontosan Ézsaiás 9:6-ban olvasható, nem pedig az Újszövetségben, ahogyan esetleg várhatnánk. A Messiás hét különleges tulajdonságát sorolja fel, és tudjuk, hogy ez bizonyára nem véletlen, hiszen a hetes a teljesség kifejezése a Szentírásban.

• Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: csodálatos tanácsadó, erős Isten, örökkévaló atya, békesség fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt! (Ézsaiás 9:5-7)

A hét tény és tulajdonság a következő:

1. Egy gyermek születik nekünk
2. Fiú adatik nekünk
3. Az uralom az ő vállán lesz
4. Így fogják nevezni: csodálatos tanácsadó
5. Erős Isten
6. Örökkévaló atya
7. Békesség fejedelme

Közelebbről megvizsgáljuk ezeket a részleteket, mert mindegyik Jézus Krisztus életének és szolgálatának egy-egy rendkívüli, kiemelkedő elemét ábrázolja, amelyek bármelyike nélkül üdvösségünk nem lehetett volna teljes.

Egy gyermek születik

Milyen különleges és lényeges következményei vannak a ténynek, hogy Jézus a Földre született? Isten számtalan más úton-módon küldhetett volna Messiást az emberiség számára; megalkothatta volna a föld porából, miként Ádámot; mint „második Ádám”, azonos úton is életet nyerhetett volna, mint az első ember. Mivel azonban Jézus a Megváltónk, mégsem így történt. Teljesen és valóságosan, minden ízében az emberiség tagjává kellett válnia: Ő hús lett a húsunkból, csont a csontunkból, hordozva genetikai örökségünket is.

• De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. (Galata 4:4-5)

Isten Fiának, az ígéret gyermekének, Ádám bukott nemzetségéből kellett megszületnie. Nem lehetett csupán egy másik dimenzió különleges harcosa: teljesen egy lett közülünk. Az emberi faj egészében a Sátán uralma alá került, amikor becsapta Ádámot. Senki nem vívhatta meg a csatát az ember helyett: az ember bukott el, amikor átadta a világ feletti uralmat Lucifernek, és csakis egy másik ember ronthatta le hatalmát felettünk. Jogosan kerültünk a Sátán uralma alá, hiszen legyőzte Ádámot, s így minden emberi lény jogilag az ördög uralma alá születik. Jézus úgy hivatkozott a Sátánra, mint aki „a világ fejedelme”, vagyis ő uralkodott a Föld felett. Tehát aki eljön megmenteni az emberiséget, annak embernek kell lennie, ugyanolyan kötöttségek között, mint ahová Ádám tette juttatott minket. A Megmentőnek a korlátok között és azok ellenére, valahogyan meg kellett találnia az ördög feletti győzelem útját és módját. Az emberiség bukott el, tehát egy embernek kellett diadalt aratnia ott, ahol Ádám elesett.

Ez az első kijelentés tehát azt a hatalmas igazságot rejti, hogy Jézus Krisztus valóságosan a testvérünkké lett. Fivérem ül Isten trónjának jobbján, a mindenható hatalom birtokosa mellett, test a testemből, csont a csontomból!

• Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. (Zsidók 2:14)

Tudja, mit érzünk, képes együtt érezni velünk. Jézusban Isten olyan Megmentőt adott, aki a mi tapasztalatainkon ment keresztül, gyengeségeinkkel született, megélte szenvedéseinket. Mindez benne foglaltatik abban a kijelentésben, hogy „gyermek született nekünk”.

Fiú adatik

Korábban úgy gondoltam, hogy Isten harminchárom évre kölcsönadta nekünk a Fiát. Ez idő alatt Jézus ember volt, egy ideig úgy szenvedett, mint mi, aztán ennyi volt. Kemény időszak sok szenvedéssel terhelve, de tudta, hogy ez csak egy megszabott időre szól. Amikor azonban megértettem, mi is történt valójában, a szívem szinte megszakadt, mert megláttam, hogy Isten a létező legnagyobb áldozatot hozta meg értünk! Amikor Jézus magzatként a Földre érkezett, hogy emberi csecsemőként megszülethessen, bizonyos értelemben az a személy, aki Isten mellett létezett az örökkévalóságban – mint Isten Egyszülöttje, örökre megszűnt létezni! Ő volt, de bizonyos értelemben mégsem. Ő volt, hiszen ugyanaz a szellem élt emberi testében. De ez a szellem nélkülözte azt az emlékvilágot, azt az intelligenciát, azt a személyiséget. Az előző élet tudata eltűnt. Isten feladta a Fiával való, az örökkévalóság korábbi éveiből származó szövetségét. Igen, amikor Jézus emberré lett, akkor új értelemben lett ismét Isten Fiává, egy „új” Fiú lett, a régi identitás eltűnt! Isten új gyermeket kapott, a régi Egyszülött eltűnt.

Talán leginkább a reinkarnáció eszméje fejezi ki mindazt, ami Jézussal történt. Reinkarnáció igazából egyetlen alkalommal történt, mégpedig amikor Isten Fia megszületett, ezúttal emberként. A Sátán rendkívül ravasz, és torzított formában népszerűsítette a reinkarnáció elméletét a pogány vallásokon keresztül, emberekre, sőt, gyakorlatilag minden élőlényre vonatkozóan. De az a valóságban soha nem történt meg, kivéve Isten Fiát. A reinkarnáció azt jelenti, hogy valaki meghal, majd egy másik formában újra megszületik. Ez utóbbi esetben nem emlékszik korábbi életére. A legtöbb emberi elgondolás szerint az ember újra megszülethet egy másik életformában, akár rovarként, akár más, alacsonyabb rendű létezőként. Ugyanakkor az adott személy identitását jelentő belső szellem ugyanaz marad, amely átkerül az új létformába, tehát ugyanaz a személy egy teljesen más identitást nyer, amelyben teljességgel újrakezdi az életet. Ahogy említettem, ez a valóságban soha nem fordult még elő, kivéve egyetlen alkalmat, amikor Jézus Krisztus megszületett Máriától. És soha többé nem is fog megtörténni!

Természetesen, amikor Jézus emberi lénnyé vált, Isten tanította őt álmokon, látomásokon, és a Szentírás tanulmányozásán keresztül, míg fokozatosan tudatára ébredt annak, kicsoda valójában. Egészen különleges kapcsolatot alakított ki Istennel, de ez nem a korábbi életéből származó emlékeken alapult, hanem új identitása keretei között, az Atyával kialakított kapcsolatán keresztül jött létre. Ebben az a csodálatos, hogy Isten ezen „új” Fia mindörökre az emberiség részévé lett! Nem egy kölcsönzött, időleges identitásról van szó, hanem ez egy új valóság, amely által az emberiség mindörökre összeköttetésbe került az isteni létformával. Jézus Krisztuson keresztül az emberi család Isten családjának részévé vált. Jézus a szó legteljesebb értelmében Isten Fia és emberfia, benne az isteni és emberi faj egyesült! Milyen csodálatos valóság! Talán így már jobban érthető, miről beszél János apostol:

• Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16)

Az uralom az Ő vállán lesz

A világ kezdete óta nem láttunk még olyan földi kormányzást, amelyre valóban büszkék lehetnénk, amelyik teljesen fair és igazságos, amelyik csakis az állampolgárok érdekeit szolgálja. Isten Jézus Krisztus jövőbeni uralkodását Dávid királyságaként emlegeti. Ennek egyik oka, hogy Izrael történetében talán Dávid uralkodása közelítette meg leginkább Isten kívánalmait. Dávid megpróbált fair és igazságos lenni, és szívből kereste a nép javát, de voltak időszakok, amikor emberi gyengesége mégis tragikus következményekkel járt a történelemre nézve is.

Ez a prófécia azonban arra utal, hogy Isten ebben a gyermekben végleges megoldást kínál a rossz emberi kormányzat problémájára. Az emberiség olyan uralkodót nyer, akinek joggal szavazhat bizalmat. Ez a királyság nem száll át más népre, nem lesznek korrupt alkalmazottai, és Ő az egyetlen, aki egyenlőséget és igazságot biztosít.

• Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. (Dániel 7:14)

• Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. (Ézsaiás 9:7)

Így fogják nevezni

Mit jelentenek a nevek a Bibliában? Az az igazság, hogy Jézust soha nem nevezték meg így, ahogyan a próféta felsorolja, soha senki nem hívta Őt „csodálatos tanácsadónak”. Mesternek vagy Szabadítónak nevezték, Tamás pedig „Uram, Istenem!” szavakkal fordult hozzá, de soha senki nem mondta Őt „az örökkévalóság atyjának”. Születésekor az angyalok kihirdették, hogy „békesség a Földön és jóakarat az embernek”, de senki nem nevezte Őt a „békesség fejedelmének”.

Ez megerősíti a tényt, hogy e nevek nem utalnak valóságosan Jézus titulusaira vagy megnevezéseire. A Biblia azt mondja, „így fogják nevezni”, de ezek mégsem a hagyományos értelemben vett nevek. Sokkal inkább utalnak egy adott személy jellegzetességeire, tulajdonságaira. A Bibliában gyakran választottak nevet annak érdekében, hogy valakinek a karakterét hangsúlyozzák; sőt, lehet, hogy minden név innen ered; egyetlen szóba tömörítve mutatták be valaki jellemét. Ebből kifolyólag gyakran kutatjuk a bibliai nevek jelentését, hiszen vélhető, hogy mélyebb bepillantást engednek egy-egy személy karakterébe.

Vagyis, ha a Biblia azt mondja, így fogják nevezni, akkor Isten nem azt állítja, hogy ezzel a címmel kell a gyermeket illetned, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy ezen tulajdonságok fogják jellemezni a születendőt, ilyen sajátosságai lesznek az emberiségnek ajándékozott Fiúnak. Tehát ne valóságos neveket várjunk Jézusra vonatkozóan a következőkben, hanem inkább minőségi tulajdonságokat vele kapcsolatban.

Csodálatos tanácsadó

Ez a legelső jellemvonás. Mit csinál egy tanácsadó? Bármit is tesz, Jézus ezt bámulatosan végzi, ezért nevezi így a próféta. Megdöbbentő, hogy ez a király, ez a fivér, aki adatott nekünk, útmutatást nyújt, tanít minket, mert ezt teszi egy tanácsadó. A tanácsadó szárnyai alá vesz, irányt mutat; bölcs személy, aki életvezetési tanácsokat ad. Ézsaiás egy másik igében is utal Jézusnak az új szövetségen belüli munkájára:

• Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek! (Ézsaiás 30:21)

Ez a részlet egy rendkívüli természetű, szoros és intim vezetésre utal; kifejezi, hogy nem számít, hol vagyunk, nem számítanak a körülmények, személyes vezetésben van részünk, egy személyi tanácsadó, egy hang irányít minket, milyen irányba forduljunk. Soha senki nem volt képes ilyen bensőséges módon vezérelni az embert, még a szüleink sem, akik gyermekkorunkban körülvettek minket. Amikor a saját gyerekeim kicsik voltak, mindig fogtam a kezüket, ha a városban sétáltunk, ha forgalmas helyen jártunk, ha valamilyen veszély leselkedhetett rájuk. Mindig próbáltam vezetni és védelmezni őket, de még így is lehetetlennek bizonyult velük lenni a nap minden egyes pillanatában. Valóban CSODÁLATOS tanácsadónak kell lennie ahhoz, hogy az élet minden apró mozzanata során vezéreljen és irányítson! De Isten üzenete szerint a nekünk adott Fiú egyik sajátossága: azért született, hogy csodálatos tanácsadónk legyen! Nem hasonlít a földi, pénzügyi vagy házassági tanácsadókra, akiket időről időre felkeresünk, hanem Ő a „csodálatos” tanácsadó! Nemcsak tökéletes tanácsokat ad, hanem velünk van állandóan, egy soha el nem távozó, mindig jelenvaló vezető minden úton, minden napon!

Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet velünk valóságosan, minden pillanatban? Hogyan lehet a mi csodálatos tanácsadónk? Úgy, hogy a szent szellem formájában jön hozzánk. Jézus Krisztus feltámadása után visszatért a mennybe, megdicsőíttetett Atyja szelleme által, és visszatért hozzánk, hogy személyesen, minden egyes gyermekében jelen legyen, mint Vigasztaló, mint Pártfogó, a szent szellem formájában, amely magában foglalja Jézus valós jelenlétét. János apostol a következőképpen írja le ezt a tapasztalatot:

• bennetek megmarad a megkenetés olaja, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint a megkenetés olaja, amely igaz és nem hazugság, megtanít titeket mindenre, és amint meg is tanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne! (1János 2:27)

Ez az ige rámutat arra az igazságra, hogy Jézus szellemi formájában mindenre megtanít minket, így nem kell emberi eszközöktől, mint vezetőktől függenünk. Igen, Isten adott tanítókat az ő közösségébe, egyházába, és bár használja őket, mint eszközöket annak érdekében, hogy megnyissa elménket a szellemi igazságok irányába, de mindarra, amit tanítanak, annak pecsétje kell, Aki bennünk lakozik, Aki életünk szerves része. Övé az utolsó szó, Ő hagyja jóvá vagy utasítja el mindazt, amit hallunk. Hallgathatjuk a földi tanítókat, de végsősoron tudjuk, igaz-e vagy sem, amit mondanak, mert ez a csodálatos tanácsadó velünk van, és megmondja, hogy „ez az az út, amelyen járjatok!” Ellenkező esetben intést ad, „ez tévedés, nincs dolgod vele”. Ugyanezt fejezte ki Ézsaiás próféta is:

• Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. (Ézsaiás 54:13)

Jézus Krisztus a csodálatos tanácsadó, aki szelleme segítségével képes minket elvezetni minden igazságra, és megmutatni a helyes utat, úgy, ahogyan erre senki más nem képes. Ez a kulcseleme annak a tökéletes kormányzati rendszernek, amit Isten Fia által adott nekünk. Ez egy rendkívül fontos igazság, hogy a Vigasztaló maga Krisztus, aki személyes vezetőnk és tanítónk.

Erős Isten

Természetesen ez a kifejezés nem jelenti azt, hogy Jézus Krisztus ugyanaz a személy, mint a mindenható Isten. Emlékezzünk, hogy a NÉV nem feltétlenül azonos a címmel, amivel valakire hivatkozunk, hanem inkább az adott személy jellemét hivatott kifejezésre juttatni. Jézus Isten volt? A válasz egyik szemszögből igen, a másikból nem. Tényleg attól függ, mit értünk „isten” alatt. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy Jézus maga a mindenható, legmagasabbrendű lény a világegyetemben, akkor a válasz az, hogy egyáltalán nem így van. A Biblia világosan, sok helyen igazolja, hogy a világegyetem legfelsőbb ura Isten, az Atya, aki forrása és eredője minden létezőnek. Az univerzum EGYETLEN ISTENE nem Jézus, hanem Isten, az Atya. Jézus ennek az Istennek a Fia, tehát nem Isten – ilyen értelemben.

De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy „természetét tekintve Jézus isten”? Akkor a válasz egyértelműen igen! Jézus Isten egyszülött Fia, közvetlenül Isten isteni természetének szülötte és örököse, vagyis ugyanolyan, sőt, ugyanazon isteni természettel rendelkezik, mint Isten, az Atya. Apa és fia mindig ugyanazon a természeten osztozik, egyik nem alacsonyabb rendű a másiknál. Jézus a világegyetem legmagasabb rendű, isteni természettel rendelkező lényei közé tartozik.

A Biblia szerint az intelligens lények három kategóriába sorolhatók. Az első az isteni szint, ahová Isten és Jézus tartozik, azután az angyalok, harmadrészt az emberek. Jézus a legelső csoport tagja, az isteni kategóriába tartozik. Isten egyszülött Fia, magasabb rendű, mint az angyalok és az emberek, ilyen értelemben tehát Isten – „a hatalmas Isten”. Ő hatalmas és isteni természetű, isteni lény, ez jellemzi az igében jelzett Fiút, aki adatott nekünk, egyike az Isten családjának, egyike azon lényeknek, akik az univerzum legmagasabb rendű kategóriájába tartoznak. És azáltal, hogy az Atya az emberiségnek ajándékozta Őt, az emberi fajt örökre az isteni családhoz, az isteni fajhoz kapcsolta! Mielőtt Jézus távozott a Földről, így szólt tanítványaihoz: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön! (Máté 28:18) Isten mindent a Fiú lábai alá vetett, tehát ilyen értelemben Ő „hatalmas és erős Isten”. Ne feledjük azonban, hogy Jézusnak ez a neve, ti. „erős Isten”, az emberiségnek adott Fiúval kapcsolatosan értendő. Tehát ez a leírás nem a földi eljövetele előtti Krisztusra vonatkozik, hanem annak a lénynek a sajátosságait foglalja össze, aki adatott nekünk. Vagyis az „erős Isten” és az „örökkévaló atya” kifejezések Jézus emberi státuszával való összefüggésben értelmezendők – mint Emberfia. Annak a dicsőségnek, magasságnak a kifejeződései, amelyre Isten Őbenne az emberiséget emelte!

• Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Filippi 2:9-11)

Miért kellett ennek a gyermeknek, aki megmentett minket, isteni lénynek lennie, aki természeténél fogva egy volt Istennel? Miért csakis Isten egyszülöttje menthette meg az emberiséget? Amikor az Emberfia Sátán uralma alá került, amikor abba a helyzetbe került, ahová Ádám révén az emberiség jutott, amikor egyedül maradt a kereszten, Istentől elhagyatva, mindenfajta támogatás nélkül, akkor isteni természet híján elbukott volna. Az egyetlen lény, aki Istentől való teljes elhagyottságában mégis képes volt önzetlen maradni – önmagában is jó maradt, és nem függött jóság vonatkozásában Istentől – az Jézus volt. Az egyetlen lény, Isten egyszülött fia, aki isteni természettel rendelkezett. Amikor Isten magára hagyta Krisztust a kereszten, amikor szellemét megvonta tőle, a helyében mindenki más, beleértve a legerősebb angyalt is, az önvédelem útjára lépett volna, mert senki nem jó Istenen kívül! Nincs senki jó, csak egy, az Isten. (Márk 10:8) Érdekes, hogy az egyetlen dolog, ami képessé tette Jézust az emberiség megmentésére, az saját isteni természete volt, ami miatt több volt, mint ember.

Örökkévaló atya

Ismét egy olyan megnevezéssel találkozunk, amit súlyos félreértés övez. Sokak szerint ez alapján Jézus azonos Istennel, az Atyával. Ez azonban irracionális és önellentmondást tartalmazó felfogás. A mindenható Isten, az Atya Jézus Krisztustól különböző személy. Isten családjában Jézus nem maga az Atya, azonban az általa megmentett emberek vonatkozásában mégis atya, Jézus a mi örökkévaló édesapánk! Jézus egy új élet forrása, ő az új emberiség ősapja, az új teremtés. Az apa az a személy, aki továbbadja életét gyermekeinek, és ezt tette Jézus is azok esetében, akik újjászülettek. Az ő életét kapjuk meg, tehát mi vagyunk a második emberiség, az új emberi faj, amelynek Jézus Krisztus az atyja. Ahogyan Ádám a bukott emberiség ősapja, úgy Jézus Krisztus az „örök atyja” az új, győzelmes emberiségnek, amely legyőzi a bűnt, az ördögöt, a világot. Testi születésünk alkalmával Ádám bukott természetével születünk, amelyet nemzés, szexuális kapcsolat következményeként adnak át szüleink. A második születés alkalmával azonban a második Ádám, azaz Krisztus életét hit útján kapjuk meg.

A békesség fejedelme

Végezetül Jézus a béke fejedelme. A Bibliában a királyokat gyakran fejedelemnek nevezik. Itt uralkodóként vonatkozik Jézusra, ugyanakkor azonban Ő a békesség forrása is. A világ közel hatezer éve szenvedi az igazságtalanságot, erőszakot, önkényuralmat, a gonosz diktatórikus uralmát, azonban végül jön valaki, aki elhozza mindazt, amire a bolygó évezredek óta szomjasan vár. Meg fogjuk tapasztalni az örökkévaló békességet, és meglátjuk Jézust, a királyt.

Ezt a hét nélkülözhetetlen elemet tartalmazza Ézsaiás próféta szava a Messiásra vonatkozóan, amelyek összefoglalják mindazt, ami Jézus Krisztust tökéletes Megváltóvá teszik számunkra.

David Clayton

---

Mindazok, akik teljes tehetetlenségükben lemondanak minden saját cselekedetükről, terveikről, eljárásaikról és erőfeszítéseikről, és csak Isten igéjétől függnek, bízva, hogy Ő beteljesíti, amit mond: ők azok, akik a hitre támaszkodnak és Isten igazságával áldatnak meg a hűséges Ábrahámmal együtt.

A. T. Jones