Salamon és Jézus Krisztus munkájának központi eleme egyaránt a templom volt.

A templomépítés látszólag talán távoli, idejétmúlt téma, azonban különösen lényeges az utolsó idők keresztényei számára, hogy lássák, tudják és tapasztalják, micsoda kitüntetést és megtiszteltetést jelent a legnagyobb isteni vállalkozás alkotóelemének, esetleg éppen koronakövének lenni. Az élő templom elkészülte ugyanis Isten jóságának, igazságának végső igazolása lesz, s mindenki, aki „templomdarabka”, tanúja az örök szeretetnek. A jeruzsálemi templomépítés folyamata egyszerűsített modellje, forgatókönyve mindannak, amit Jézus Krisztus végzett és végez Isten földi királyságának felállítása és végleges megszilárdítása érdekében.

A templom valósága

Isten minden földi tevékenységének egyik végső célja az ember visszahódítása. A sátor, a templomok, amelyekből kettő is épült Izraelben a hódítók pusztítása miatt, bár gyönyörűek és csodálatra méltók voltak, csupán halvány kis makettjei a Mindenható által eltervezett valóságnak: Isten igazi temploma az ember, akiben Fia szelleme által lakni akar, hogy saját dicsőségének pompájába öltöztethesse, hogy szeretetével körülvegye, hogy örvendezhessen neki. Isten az ember felmagasztalását tervezte el, már bukása előtt, hogy nyomorúságos halandóból ismét isteni szépségű lénnyé legyen, hogy Isten értő társává, érző barátjává, örömei részesévé legyen az örökkévalóságban – a kölcsönös bizalom és vonzalom alapján.

Van egy másik közös jellegzetesség is: A salamoni templom sem egyetlen kőtömbből állt, hanem faragott kövek sokaságából. Így az igazi templom, Krisztus háza, Krisztus teste, emberi családja sem egyetlen testrészből vagy sejtből áll, hanem nagyon sokan alkotják, minden népből, ágazatból, népből és nyelvből. De míg Salamon munkásai holt köveket illesztettek egymás mellé, addig az Úr temploma élő-érzékeny kövekből áll össze, és a szeretet kapcsai tartják egybe. Ezek a kövek, sőt, még a templom kincsei, az edényei, eszközei, szerszámai is mi vagyunk…

• És ezt mondta nekem: Fiad, Salamon építi majd föl házamat és udvaraimat, mert kiválasztottam őt, hogy fiam legyen, én pedig atyja leszek. (1Krónika 28:6)

• A negyedik évben rakták le az Úr házának alapját, ziv hónapban, és a tizenegyedik évben, búl hónapban, azaz a nyolcadik hónapban készült el a templom minden része és minden tartozéka. Hét esztendeig építették. (1Királyok 6:37-38)

• Amikor befejezték mindazt a munkát, amit Salamon király végeztetett az Úr háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid szentelt oda ajándékul, és elhelyezte az Úr házának a kincsei közé. (1Királyok 7:51)

• Örömmel építettem neked lakóházat, maradandót, örök lakóhelyül. (1Királyok 8:13)

• Így szól a Seregek Ura: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az Úr templomát. Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. (Zakariás 6:12-13)

• Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. (János 2:17-22)

• Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. (1Korinthus 3:17)

• Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta: „Közöttük/bennük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. (2Korinthus 6:16)

• … nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe [családja] Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a szellem által. (Efézus 2:19-22)

• Járuljatok hozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. (1Péter 2:4-5)

• Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké… (Jelenések 3:12)

Bizonyos, hogy az építkezésről, illetve a felszentelésről szóló feljegyzések olyan mondatokat tartalmaznak, amelyeknek átvitt, szimbolikus értelme a jelenünkre, a jövőnkre vonatkozik, és profetikus igazságokat rejtenek az igazság gyermekei számára. Kezdve azzal a jelentőségteljes részlettel, hogy pontosan hét esztendő kellett az építkezéshez: a hetes az isteni, Földünkre vonatkozó időrendben a teljességet, a befejezettséget jelképező szám. Elég, ha arra gondolunk, hogy a teremtés hete, és ennek mintájára a hétköznapok is hetekből állnak. A Megváltó első, földi szolgálatának középponti eseményei is pontosan hét évet öleltek fel a Dánielnek adott prófécia szerint (ld. Dániel 9: 27). Feltételezhető, hogy az utolsó evangéliumhirdetéshez kapcsolódó események a második eljövetelig is hasonló hosszúságú időtartamot ölelnek majd fel. Az sem lehet véletlen, hogy a templom felszentelésének ünnepe a hetedik hónap ugyanazon napjaira esett, amikor az Izraelnek adott őszi, azaz a hetedik hónapra eső ünnepeket tartották. Ezek az ünnepi cselekmények egyértelműen a Jézus Krisztus második eljövetelét előkészítő, végső főpapi szolgálatról szólnak. A Biblia kronológiája alapján a bűn történelme Ádám bukásától az újjáteremtésig hét évezredet ölel fel. Azt láthatjuk tehát, hogy teljes az összhang, az összerendezettség, a megfeleltethetőség a részletek között, ezek értelmét azonban fel kell fedeznünk, hogy „aktív kövekké” lehessünk Isten templomában.

A templom célja

Mi a célja az egész, hosszan tartó folyamatnak, az ünnepélyes szertatásoknak? Minden egyetlen isteni vágynak és akaratnak rendelődik alá: az ember megnyerése az örökké tartó, harmonikus kapcsolatra. Az Istennel való szoros együttélés előkészítése a végtelen jövő számára:

• Lakóházat építettem neked, maradandót, örök lakóhelyül. (2Krónika 6:2)

• Kiválasztottam és megszenteltem ezt a templomot, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor! (2Krónika 7:16)

• És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. (Jelenések 22:3-4)

Ahogyan Ádám és Éva meghitt beszélgetésekre várhatta az Urat, úgy majd mindazok is, akik „templomkövekké” lettek.

A világ áldására

Nem öncélú, öndicsőítő építkezésről van szó, mint oly sok esetben a történelem folyamán. Istent nem az a megittasult, hiú lelkület hatja át, mint amivel Nabukodonozor dicsekedett Babilon felett:

• Ez az a nagy Babilon, amelyet ÉN építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére! (Dániel 4:27)

A Mindenható célja ennél magasabb rendű és jóval szélesebb hatósugarú célkitűzés, amely mindkét fia szavaiból világosan kirajzolódik:

• Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nevedért, mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról, ha eljön és imádkozik ebben a házban, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből! És tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy rólad nevezték el ezt a házat, amelyet építettem. (1Királyok 8:41-43)

• A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. (Ésaiás 49:6)

• Ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük. (Jeremiás 33:9)

• De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek bennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem, és én benned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (János 17:20-21)

• Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet… (Máté 28:19)

Isten vágya, hogy minden személyre és minden népre mágnesként hasson szeretetének, jóságának híre, ereje, hatalma, hogy begyűjthesse őket uralma szárnyai alá, mint kotlós a csibéit.

A tervező és a kivitelező

Több, nagyon különleges párhuzamot is tetten érhetünk a történetben. Az első talán Dávid és Salamon szeretetteljes, konfliktusmentes apa-fiú kapcsolata: az összhang és az együtt munkálkodás példázza az Isten és Fia, az Atya és a szeretett Egyszülött közötti szépséges viszonyt. Talán nem véletlen, hogy Dávid nem építhette fel a templomot, bár szíve központi vágya ez volt: bizonyos értelemben maga Isten, a mindenható sem végezhette el ezt a feladatot. Az engedelmes Fiú az, aki a megváltás minden részletének kivitelezésére alkalmas volt, hiszen JHVH nem halhatott meg teremtményeiért, bár kész lett volna rá. Ahogyan Dávid a legprecízebben kimunkált, részletekbe menő terveket átadta Salamonnak, Ő pedig hajszálpontosan ezek mentén dolgozott és dolgoztatott, ezáltal bepillantást nyerhetünk a teremtés, a megváltás, az újjáteremtés során megnyilvánuló áldott munkamegosztásba is: az Atya a tervező, a Fiú a kivitelező, és mindezt mégis közösen, a „békesség tanácsában”, a meghitt szeretet harmóniájában végezték el.

• Dávid ugyanis ezt gondolta: Az én fiam, Salamon még tapasztalatlan ifjú, az Úrnak pedig olyan házat kell építeni, hogy hírneve és ékessége mindent fölülmúljon az egész földön. Ezért én mindent megszerzek neki. Meg is szerzett Dávid mindent bőven még halála előtt. És hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izráel Istenének. Ezt mondta Dávid Salamonnak: Fiam, én magam szándékoztam házat építeni Istenem, az Úr nevének tiszteletére. De az Úr igéje így szólt hozzám: Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél. Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki színem előtt a földre. De fiad fog születni, ő a nyugalom embere lesz, mert mindenfelől nyugalmat adok neki ellenségeitől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében. Ő épít majd házat nevem tiszteletére. Ő fiam lesz, és én atyja leszek, és örökre megszilárdítom királyi trónját Izráelben. Most hát, fiam, az Úr legyen veled, hogy sikeresen fölépíthesd Istenednek, az Úrnak a házát, ahogyan kijelentette rólad. (1Krónika 22:5-11)

• Akkor átadta Dávid a fiának, Salamonnak a csarnoknak és épületeinek, a kincstárnak, a felső szobáknak, a belső szobáknak és az engesztelés helyének a tervrajzát, mindazét, amit a Lélek adott neki: az Úr háza udvarainak és körös-körül valamennyi kamrának, meg az Isten háza kincstárainak és a szent ajándékok kincstárainak a tervrajzát, továbbá a papok és léviták beosztásának, az Úr házában végzendő istentisztelet minden teendőjének és az Úr házában szükséges összes istentiszteleti fölszerelésnek a tervezetét. Minden egyes istentiszteleti aranyeszközt az arany súlymértéke szerint, minden egyes istentiszteleti ezüsteszközt pedig annak súlymértéke szerint adott meg. Ugyanígy az arany lámpatartók és aranymécsesek súlyát, minden egyes lámpatartónak és mécseseiknek a súlya szerint; az ezüst lámpatartóknál is a lámpatartó és mécsesei súlya szerint, a különböző lámpatartók rendeltetése szerint. Megadta, hogy mennyi legyen az arany súlya a sorba rakott kenyerek asztalánál asztalonként és az ezüsté az ezüstasztaloknál; továbbá a villákhoz, hintőedényekhez és kancsókhoz való színaranynak meg az aranykelyheknek a súlyát kelyhenként meg az ezüstkelyheknek a súlyát kelyhenként, az illatáldozati oltárhoz szükséges tiszta arany súlyát, az aranykerúbok kocsijának a tervrajzát, akik kiterjesztett szárnyakkal befedték az Úr szövetségládáját. Minderre, a tervrajzban előírt valamennyi munkára az Úr kezéből származó írás oktatott ki engem. Ezek után Dávid azt mondta fiának, Salamonnak: Légy erős és bátor, és fogj hozzá! Ne félj, és ne rettegj, mert az Úristen, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed mindazt a munkát, amely az Úr házában végzett szolgálathoz szükséges. (1Krónika 28:11-20)

• Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. (Zsidók 1:1-4)

• Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. (Kolossé 1:15-17)

• Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. (1Mózes 1:26-27)

• Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. … amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam, mint kézműves, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. (Példabeszédek 8:27.30)

• Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el. (János 5:36)

Munkatársak

Ahogyan Salamon munkáját, az Isten szolgálatát léviták, papok, a törzsek vezetői támogatták, úgy – sokkal nagyobb körben – segítik Jézus Krisztus áldozatos munkáját az angyalseregek, illetve földi munkatársai, a próféták, az apostolok és a névtelen, de elkötelezett keresztények sokasága. Összehangolt közösségi munkáról van szó mindkét esetben, amelynek azonban középponti, nélkülözhetetlen alapja és eleme Isten Fiának önfeláldozása volt. Ma divatos kifejezéssel élve Jézus jósága nélkül „ez a csodálatos projekt soha nem valósulhatott volna meg”.

• Nézd, itt vannak a papok és a léviták csapatai az Isten házában végzendő mindenféle szolgálatra. Veled vannak, készen bármilyen munkára, értenek mindenféle szolgálathoz. A vezetők meg az egész nép is mindenben a rendelkezésedre áll! (1Krónika 28:21)

• Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. (1Korinthus 3:5)

• Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek. (Jelenések 19:10)

A főpap

A mennyei útmutatás szerint az első főpap Mózes testvére, Áron volt, akinek feladata, hogy az Isten-ember kapcsolat csatornája, közvetítője legyen. Összekötő kapocs volt ég és föld között. Összesen talán csak három esetet rögzít a Biblia, amikor ugyanaz a személy királyi és főpapi feladatot egyaránt ellátott. Az első Melkisedek, a Salem nevű városállam királya, aki megáldotta a győztes csatából hazatérő Ábrahámot (ld. 1Mózes 14. fejezet). A második maga Salamon, aki kifejezetten csak egyetlen esetben, az általa végbevitt építkezés után, a felszentelés során látott el főpapi funkciót. A harmadik pedig az „igazi”, maga Jézus Krisztus. Abban is hasonlóság mutatkozik, hogy sem Salamon, sem Jézus nem lehetett volna főpap az ároni rend szerint, vagyis mindketten különleges kivételt jelentenek, s ebben a vonatkozásban a midiánita Melkisedekre is hasonlítanak. Egyéb esetekben Isten határozottan ellenállt azoknak a vakmerő kísérleteknek, amikor ellene lázadó földi királyok akartak e szerepben tetszelegni. (ld. 2Krónika 26:19-21)

A főpap legfontosabb feladatai az áldozatbemutatás, a közbenjárás, az útnyitás, a viszonyrendezés volt Isten és a tőle elszakadt teremtménye között. Jézus Krisztus főpapi szolgálata feltámadása és megdicsőülése után kezdődött el, és második eljövetele előtt fejeződik majd be. Talán ez az a szolgálat az, amire nézve Salamon révén a legtöbb elrejtett részletbe belepillanthatunk.

• Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, szemben Izráel egész gyülekezetével, kezeit az ég felé tárta, és ezt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel előtted járnak. (1Királyok 8:22-23)

• Salamon ugyanis egy emelvényt készíttetett rézből, és azt a bekerített hely közepén helyeztette el. Hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Föllépett rá, majd térdre esett, szemben Izráel egész gyülekezetével, kezét az ég felé tárta, és ezt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel előtted járnak. (2Krónika 6:13-14)
• Amikor Salamon befejezte az imádságot, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, az Úr dicsősége pedig betöltötte a templomot. Fölszentelte Salamon az udvar középső részét, az Úr háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatokat és a békeáldozatok kövérjét. A rézoltáron ugyanis, amelyet Salamon készíttetett, nem fért el az égőáldozat, az ételáldozat és a kövérje. (2Krónika 7:1.7)

• Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. (Zsidók 4:14)

• Jézus nem eskü nélkül lett főpappá, hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; pap vagy te örökké.” Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes. (Zsidók 7:20-21.28)

• olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. (Zsidók 8:1)

• Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor Krisztus vére, aki örökkévaló szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek. (Zsidók 9:11-14)

Áldozatbemutatás

Az állatok áldozatként történő leölése és bemutatása az istenségnek ősidők óta minden pogány vallás elmaradhatatlan „tartozéka”. Egyedül JHVH imádatához kapcsolódott éppen ellentétes értelemmel telítve: nem az ember ad valamit, hogy áldásokat kapjon cserébe, hanem Isten adja önmagát, hogy az ember életet nyerjen. Isten valójában soha nem gyönyörködött egyetlen állat vagy más teremtménye halálában sem. Az áldozatbemutatás az emberért hozott, végtelen értékű áldozatot hivatott kifejezni, érzékeltetni; Isten saját szeretetét, önnön odaszánását öntötte jelképes formába. Nyilvánvaló, hogy az újszövetségi istenértés fényében teljesen értelmetlen „vérengzés és pazarlás” volt, amit Salamon elrendelt az áldozatok mérhetetlen sokaságát tekintve. Ő azonban cselekedeteiben részben az akkori kor felfogását tükrözte. Másrészt ott és akkor szíve szeretetét, illetve Isten nagyságának felülmúlhatatlanságát igyekezett ezen az úton kifejezni. Mélyen átérezte saját kicsinységét, méltatlan voltát, és úgy tudta, hogy templomszentelő főpapi szolgálata elképzelhetetlen és főként elfogadhatatlan Isten szemében áldozatbemutatás nélkül.

A Golgotán történt jézusi kereszthalál volt az összes húsvéti bárány és minden áldozatként megölt galamb, kecske, szarvasmarha stb. levágásának értelme és végső beteljesedése. Miután a templom kárpitja kettéhasadt, nem volt többé szükség sem a kőből épült templomra, sem a szertartásokra, mert betöltötték előremutató szerepüket. Pál apostol világosan tanítja, hogy Jézus egyetlen, tökéletes áldozata bőségesen elegendő minden ember számára az örökkévaló létforma visszanyerése érdekében. Egyúttal biztos alapot teremtett a Fiú főpapi szolgálatához, hiszen saját ártatlan, tiszta vére a hivatkozás és az új élet záloga a közbenjárás során.

• Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent nála, ott állt vele együtt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem megszámlálni, de még csak megbecsülni sem lehetett azokat. … Azután a király és vele együtt egész Izráel áldozatot mutatott be az Úrnak. Salamon békeáldozatot mutatott be: huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Így avatta fel az Úr házát a király Izráel fiaival együtt. Ugyanazon a napon szentelte föl a király az udvar középső részét az Úr háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatot, az ételáldozatot és a békeáldozat kövérjét. Az Úr színe előtt álló rézoltár ugyanis kicsi volt ahhoz, hogy ráférjen az égőáldozat, az ételáldozat és a békeáldozat kövérje. (1Királyok 8:5.62-64)

• Amikor Salamon befejezte az imádságot, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, az Úr dicsősége pedig betöltötte a templomot. (2Krónika 7:1)

• … mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. (1Korinthus 5:7)

• … Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. (Efézus 5:2)

• Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. (Zsidók 10:11-14)

A közbenjáró

Salamon példája tökéletesen láthatóvá és kézzel foghatóvá teszi Jézus Krisztus közvetítői szerepét a menny és a Föld között. Dávid fia „eredményes” volt: pozitív visszhangra, válaszra, máig ható isteni ígéretekre talált ott Jeruzsálemben. Mennyivel inkább így van ez az igaz, örök és tökéletes főpap, Isten Fia esetében, aki a mennyei Atya jobbján ül! Ma divatos szóval élve egy mediátor akkor tud sikeresen közvetíteni, ha tökéletesen érti mindkét felet, akik között a békesség érdekében munkálkodik. A Messiás Jézus ebből a szempontból pótolhatatlan és egyedülálló: Isten Fiaként, isteni minőségében tökéletesen érti Atyját, és emberré válva megtanulta, megismerte a halandó lét minden gyengeségét, határát és szenvedését. Önmagában, saját testében békítette össze a két felet – akik közül csak az ember részéről volt bizalmi probléma! –, ezért tökéletes híd és közbenjáró lett egy személyben.

• Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, szemben Izráel egész gyülekezetével, és kitárta kezeit. … Mégis, tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor a te szolgád a te színed előtt imádkozik! (2 Krónika 6:12.19)

• Hallgasd meg a te szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor ezen a helyen imádkoznak. Hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik! (2Krónika 6:21)

• Te hallgasd meg az égből az ő könyörgésüket és imádságukat, és szerezz nekik igazságot! (2Krónika 6:35)

• Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. (1 Timótheus 2:5-6)

• Ez a reménység lelkünk biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. (Zsidók 6:19-20)

• Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. (Zsidók 9:15)

• Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is. (1János 2:1-2)

Isten felmagasztalása

Salamon és Jézus legmagasabb rendű célja egyaránt az volt, hogy az egyetlen igaz Istent bemutassák, mint különleges hatalommal, igazsággal és hűséggel, megbízhatósággal jellemezhető szent Lényt. A két megdicsőítés között azonban ég és föld a különbség. Az ószövetségi kapcsolatrendszerben engedelmességhez kötött ígéretek vannak. Jézus azonban már arról beszél, hogy mindaz, amit az ember képtelen önmagáért megtenni, azt Ő mind elvégezte! Isten szavatartó hűsége és odaadó szeretete miatt méltó a dicséretre és a dicsőségre, ennek csodálatos bizonyítéka az emberiség megváltásának, szabadításának végbevitele.

• Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel előtted járnak. Megtartottad, amit ígértél a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. (1Királyok 8:23-24)

• Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. (János 17:4)

Kérések

Salamon, mint Izrael királya, nyilvánvalóan az Úr szellemétől indíttatva, kérések hosszú sorát tárta Isten elé, és ezek a kérések bűnközéppontúak és elsősorban fizikai vonatkozásúak voltak. Nem csak olyan értelemben, hogy egyetlen földrajzi ponthoz, a Jeruzsálemben felépült templom épületéhez kötődtek. Az élet összes létező problémáját sorra vette, amelyek csak a gonosz által megszállt Földön érhetik Isten gyermekeit: a bűnös cselekedetek következményeiként megjelenő háborúk és vereségek, aszály és egyéb természeti csapások, fogság stb. elhárításáért jár közben Isten előtt. Ezek a párhuzamos szerkesztésű mondatok bemutatják az ember elveszettségét, gyengeségét, ennek következményeit, de az Ószövetség szintjén. Ugyanakkor minden kérés ugyanúgy végződik: te hallgasd meg a mennyből! Azonban már Dávid tudta, hogy Istene kéréseket meghallgató Isten…

A másik oldalt vizsgálva azonban ezek a kérések bemutatják Isten végtelen jóindulatát, teljes körű gondoskodását: hatalma minden helyzet megváltoztatására elegendő, minden bajra gyógyír, százszor és ezerszer kész és képes segíteni!

• Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen… (2Krónika 6:22a)
• Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened… (2Krónika 6:24a)

• Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeztek ellened… (2Krónika 6:26a)
• Ha majd éhínség támad az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár pusztít, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség támad… (2Krónika 6:28a)
• Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nagy nevedért… (2Krónika 6:32a)
• Ha majd néped hadba vonul ellenségei ellen, olyan úton, amelyen te küldöd, és hozzád imádkozik… (2Krónika 6:34a)
• Ha majd vétkeznek ellened – mert nincs ember, aki ne vétkeznék –és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, azok pedig fogságba hurcolják őket, akár távoli, akár közeli országba… (2Krónika 6:36a)

• Most azért, ó, én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen! (2Krónika 6:40)

Salamon zárókérései

Az utolsó kéréseknek rendkívüli jelentősége van, mert a templom felépítésével, illetve felszentelésével kapcsolatos végső mozzanatokat is magukban foglalják:

• És most kelj fel, ó, Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmad ládája!
• A te papjaid, ó, Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szentjeid örvendezzenek a jóban! (2Krónikák 6:40-41)

• Mert ezen a napon végeznek engesztelést értetek, hogy megtisztítsanak benneteket, és megtisztultok minden vétketektől az Úr színe előtt. (3Mózes 16:30)

• Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek/bennetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. (Kolossé 1:27)

Az, hogy a szövetség ládája bekerült a neki tervezett helyre, a szentek szentjébe a szentélyen belül, egy csodát jelképez. A fizikai tárgyak a szellemi valóságot hivatottak tükrözni. A frigyláda a mindenható Istent „tartalmazó”, magában rejtő Jézus Krisztust jelképezi. A templom az ember, a szentek szentje az ember lelkén belül a szellem lakhelye, amely kizárólag Istent illeti meg. Tehát a láda helyretétele azt jelképezi, amikor a menny Ura Krisztuson keresztül lakozást vesz az emberben: az istenalakú űr betöltetik. Valóra válik Jézus ígérete: elmegyünk hozzá, és nála maradunk. (János 14:23) Ez az esemény legelőször a Jézus halálát és feltámadását követő pünkösdkor, majd pedig minden egyes újjászületéskor megtörténik: a Krisztusban történő elmerülés, illetve a szellem vétele során mindez valósággá lesz. Ennek egyenes következménye az üdvösség palástjának felöltése, a menyegzői fehér ruha felvétele: a Krisztus igazságába, egészségébe, teljességébe való hitbeli belépés jelképe. A múlt eltörlése, az új, szent teremtés megszületése, az Isten királyságába való átlépés öröme töltheti be az emberi szívet. E folyamat zajlik minden egyes elveszett, megtérő ember esetén. Azonban a történelem lezárulásához hiányzik még valami: Krisztus jelenlétének dicsősége a Föld összes pontján látható módon átragyog hűséges gyermekein.

Jézus Krisztus kérései

Jézus Krisztus leghosszabb imáját János apostol jegyezte le, amelyet közvetlenül kereszthalála előtt mondott el. Általában főpapi imaként ismert, pedig ekkor még „csak” a Bárány szerepére készült, mennyei főpapi beiktatására feltámadása és mennybemenetele után került sor. Könyörgése négy, egymással összefüggő témát érint: a benne bízók, a vele egységre lépők megtartása, megőrzése, megszentelése és egysége. Valójában teljes a párhuzam a két imádság között. Amilyen minden részletre kiterjedő Salamon imája, ugyanúgy, magasabb szinten, a végső helyreállítást célozva könyörög Jézus is. A kérések az Atya és a Fiú között merülnek fel, egy felhőtlen, tökéletes kapcsolatból születtek, a helyzet teljes átlátása mellett. Tehát valódi szükségleteket fednek le, valódi veszélyeket hárítanak el – és valóságosan be is teljesednek!

• Én értük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid (János 17:9)

• Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (János 17:11)

• Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (János 17:15)

• Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (János 17:17)

• De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek bennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem, és én benned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (János 17:9-10. 20-21)

Az egység szemmel látható megnyilatkozása, amire a világnak szüksége van, az Isten gyermekein keresztük kiáradó, túlcsorduló szeretet megjelenése Salamon temploma esetében az épületet betöltő ragyogó köddel azonos.

Meghallgattatás

Az istenfélő ember legnagyobb öröme mindig az a megrendítő tény, hogy Isten figyelemre méltatja és pozitívan, személyre szabottan válaszol megkeresésére. A Mindenható törekvése, hogy ez ne csupán rendkívüli tapasztalat lehessen, hanem olyan természetesen működő kapcsolattá fejlődjön, mint a lélegzés magától értetődő könnyedsége, mint a szülő-gyermek szeretetteljes párbeszéde. Ezt a lehetőséget Jézusban, testvérünkben és főpapunkban kaptuk meg: Ő mintegy átadta nekünk fiúi összeköttetését Istennel, átengedte nekünk Atyját szerető édesapánknak, akivel árnyéktalan kapcsolat, állandó harmónia lehet osztályrészünk.

• Megjelent az Úr Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául. (2Krónika 7:12)

• Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. (János 11:41-42)

• Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem. (János 14:12-14)

• Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. (Zsidók 4:16)

Isten válaszai

Salamon áldozataira, közbenjáró imájára Isten háromféle módon felelt: először is az égből érkező tűz megsemmisítette, fölemésztette a bemutatott áldozatot. Másodszor – két alkalommal is – betöltötte a felépült templomot dicsősége ragyogásával, vagyis szemmel látható módon kiárasztotta jelenlétét és elfogadta, elfoglalta a felkínált lakhelyet. Harmadszor pedig álomban szólt ismét Jedidjához, és csodálatos, de feltételhez kötött ígéretekkel halmozta el őt, amelyekkel Isten örök időkre odakötötte önmagát a tiszteletére emelt templomhoz. Állandó figyelmet és gondoskodást ígért a templom számára. A könyörgő király pedig örökre megerősített trónt nyert a mennyei királytól.

Mindezek a történések, isteni ígéretek Jézus Krisztusban nyerték-nyerik el végső beteljesedésüket.

• Amikor felzendültek a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, az Úr házát felhő töltötte be, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát. (2Krónika 5:13-14)

• Amikor Salamon befejezte az imádságot, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, az Úr dicsősége pedig betöltötte a templomot. A papok nem tudtak bemenni az Úr házába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát. (2Krónika 7:1-2)

• Megjelent az Úr Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául. … Bizony, a szemem nyitva lesz, és a fülemmel figyelni fogok az imádságra ezen a helyen! Kiválasztottam és megszenteltem ezt a templomot, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor! És ha előttem jársz, ahogyan apád, Dávid is tette, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és törvényeimet, akkor állandóvá teszem királyi trónodat, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid, és ők uralkodnak majd Izráelben. (2Krónika 7:12.15-18)

Az a két csodálatos esemény, amikor válaszként a kürtök és a dicséret hangjára, illetve a királyi imára ragyogó köd töltötte be a templomot – egyszer már valóságosan megtörtént, de csupán egyetlen pontján a Földnek. Valahol Jeruzsálemben, valahol egy ház emeletén, azon a bizonyos ötvenedik napon Jézus feltámadása után: a lángnyelvek közel száz emberre leereszkedtek, s ennek nyomán az egész várost betöltötte JHVH jelenlétének öröme. Ugyanez fog, remélhetően hamarosan, megtörténni világméretekben, amikor Krisztus fénylő jelenléte elárasztja az ő templomát. Ez lesz az a pillanat, amikor főpapi szolgálata a mennyben befejeződik, mert a földi templom, a földi test, az élő kövek véglegesen tükrözik dicsőségét, és nem lesz többé szükség a közbenjárásra.

A mű bevégzője

Ahogyan Salamon maradéktalanul befejezte az építkezést, majd pedig felszentelte az épületet, mivel édesapja minden körülményt biztosított számára, így bizonyosak lehetünk abban, hogy a Jézus Krisztus által elkezdett mű is felépül, Isten jóságából fakadóan, és szépsége messze meghaladja majd az emberi kezek által összehordott, mozdulatlan építményekét, vagy épp a máig siratott, rég leromboltakat. Hiszen minden az Atya ígéretein nyugszik, akinek szava örökké megáll.

• Ezek után Dávid azt mondta fiának, Salamonnak: Légy erős és bátor, és fogj hozzá! Ne félj, és ne rettegj, mert az Úristen, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed mindazt a munkát, amely az Úr házában végzett szolgálathoz szükséges. (1Krónika 28:20)

• Amikor befejezték mindazt a munkát, amit Salamon király végeztetett az Úr háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid szentelt oda ajándékul, és elhelyezte az Úr házának a kincsei közé. (1Királyok 7:51)

• Az Úr beteljesítette ígéretét, amelyet tett, mert amikor apámnak, Dávidnak a helyébe léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az Úr, fölépítettem ezt a házat Izráel Istene, az Úr nevének tiszteletére. És helyet készítettem ott a ládának; abban van az Úr szövetsége, amelyet őseinkkel kötött, amikor kihozta őket Egyiptomból. (1Királyok 8:20-21)

• és tudják meg, hogy rólad nevezték el ezt a házat, amelyet építettem. (1Királyok 8:43)

• Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. (János 4:34)

• Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. (János 17:4)

• Jézus ezek után, tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét. (János 19:28-30)

• Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre, és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz több idő. Hanem csak azok a napok, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja, és beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak. (Jelenések 10:5-7)

Az ünnepszerző

A salamoni templomszentelés zárásaként ünnepelték a sátorok ünnepét, ami nemcsak a múltba, hanem a jövőnkbe is mutat. Isten ígéreteire, amikor véget ér a földi harc, és eljön az öröm és a nem múló boldogság ideje, amikor valóban láthatjuk majd a Mindenhatót, és megpillanthatjuk a Megváltó arcát is. Akkor majd maga Krisztus lesz az, aki vendégül látja földi testvéreit.

• Így ünnepelt akkor Salamon hét napig egész Izráellel együtt. Igen sokan gyűltek össze a Hamátba vezető úttól egészen Egyiptom patakjáig. A nyolcadik napon záróünnepet tartottak, mert az oltár fölavatását hét napig végezték, és az az ünnep is hét napig tartott. A hetedik hónap huszonharmadik napján hazabocsátotta a népet. Örültek és jókedvűek voltak azért, mert jót cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel. (2Krónika 7:8-10)

• Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre… (Máté 22:2)

• Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője… Így szólt hozzám: Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! (Jelenések 19:6-9)