Mit ér felmérhetetlenül nagy örökségével az a koldus, aki soha nem tudja meg, hogy milliók vannak birtokában? Mit ér a mentőöv az árral sodródónak, ha nem nyújtja ki érte a kezét? Mit ér a sötétben a gyertya, ha nem gyújtják meg? Mit használ neked Isten végtelen szeretete, ha nem tudsz róla? Mit jelent igazából kereszténynek lenni? Milyen örökséget, milyen örökkévaló gazdagságot nyer az, aki a Szentírás Jézus Krisztusát választja élete urának? Tudod-e egyáltalán, ki vagy Jézusban? Hogyan tekintesz önmagadra: nyomorult bűnösnek, vagy Isten dicsőségére élő szentnek látod magad? Ezek életbevágóan fontos kérdések, és sok tekintetben érthetővé teszik a világ mai állapotát. Tudd meg, fedezd fel, ki lehetsz, ki vagy Isten számára Jézusban, és fogadd el most ezt a kiváltságot!

Elhívott vagy

• Én választottalak ki és rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon (Ján 15:16)
• … Jézus Krisztus elhívottai vagytok (ld. Róm 1:6)
• … ki vagytok választva (1Thess 1:4)
• … ki vagytok választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint (ld. 1Pét 1:2)

Minden keresztény – nem csak a fent idézett jézusi mondat, illetve Pál leveleinek címzettjei – Isten választottja. Azt gondolhatnánk ez alapján, hogy a Mindenható válogat az emberek között, de nem így van. Lukács apostol egyértelműen leírja Péter felismerését, hogy nem személyválogató az Isten (Csel 10:34), és az egész Biblia tiltja, hogy bárki is az legyen. Az elhívás, meghívás az Isten országába mindenki felé, kivétel nélkül minden ember felé hangzik, hiszen az az Ő határozott és kijelentett akarata, hogy mindenki megtérésre jusson. (2Pét 3:9) Az „elhívott” szó valójában azokat takarja, akik meghallották a személyre szóló meghívást, és igent mondtak Isten szavára, vagyis pozitívan válaszoltak az Úrnak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kiválasztottak közeledéssel válaszoltak Isten megkeresésére. S ez a lehetőség kivétel nélkül mindenki előtt nyitva áll! Elhívott vagy, még ha eddig nem is tudtad!

Az elhívás-kiválasztás azt bizonyítja, hogy Isten ismer téged, tudja a „címedet”, várja a válaszodat. Fontos vagy számára! Ha magányos vagy, ha senki nem törődik veled, ha árva lettél vagy te hagytál el másokat – Isten számára mindenképpen fontos, értékes, a legjobb célokra kiválasztott ember vagy! Új feladatok, új kihívások elé akar állítani: légy gyümölcstermő fa az Ő kertjében! Aligha találhatunk szemet gyönyörködtetőbb látványt egy terméstől roskadozó fánál… Lehetsz örökké termő fa Isten dicsőségére!

Új teremtmény vagy

• Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. (2Kor 5:17)
• mi az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. (1Ján 5:20)
• vetkőzzétek le ama régi élet szerint való ó embert, amely megromlott a csalárdság kívánságai miatt; újuljatok meg elmétek lelke szerint, és öltözzétek fel amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. (Ef 4:22-24)
• az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. (Ef 2:10)

Bármilyennek születtél egykor, Krisztusban újjá leszel! Nem számít, hogy mennyire voltál önző, elégedetlen, hisztis, falánk, uralkodni vágyó stb., nincs olyan kibírhatatlan tulajdonság, amelytől ne szabadulhatnál meg! Mert a régiek elmúlnak, s újjá leszel; ami pedig az igazán jó hír, hogy jobbá, sőt, egészen jóvá leszel! Ez az egyedülálló az evangéliumban, hogy olyan jellemet kínál, amilyen még soha nem voltál. Bár talán hihetetlennek tűnik, de a világ összes problémája megoldódik akkor, ha az emberek újjászületnek. Ez az egyetlen megoldás: Krisztusban új teremtéssé lenni. Sem a csodafegyverek, sem a különböző erőszakra épülő rendszerek, sem a modern technológiai vívmányok nem oldják meg véglegesen a Föld gondjait. Az egyetlen erőszakmentes, tökéletes szabadságot kínáló megoldás az újjászületés. Isten Fiában új gondolkodásmódot nyerünk, amely merőben különbözik az addig megszokottól: sokkal teljesebb képet kínál a valóságról, a benne elfoglalt saját helyedről, tennivalóidról. Nem a rövid távú érdekek, az élvezet- és szerzésvágy, hanem egy valóságosan is fenntartható, szeretet- és igazságközpontú gondolatvilág kezd el kirajzolódni a Krisztust befogadók előtt.

Maga a fogantatás, a születés is hatalmas csoda, de rendkívüli beavatkozás kell ahhoz is, hogy Isten gyermekévé legyél. Romlott természetünket minden öröklött és felvett tulajdonságával, szokásával levethetjük, és helyette felöltözzük a valóságosan szent, igaz, szeretetteljes Jézus természetét. Vagyis Őbenne már itt e Földön szentek vagyunk, Isten céljaira kiválasztottak és megtisztítottak. Isten által előkészített, Isten dicsőségét szolgáló jó cselekedetekre hívattunk el. A Krisztusban újjászületett teremtmények nem a földi világrendszer szabályai szerint élnek, gondolkodnak és mozognak. A mennyei világ részei már most, akik a mennyei tervek kivitelezői. Nem csalárd kívánságok, önző törekvések rabjai, hanem Isten tökéletes, kedves és jó akarata, a felülről áradó szeretet a mozgatórugója döntéseiknek, tetteiknek. Bizonyos értelemben „földönkívüliek”, de nem ártó, hanem az örökkévalóságot építő szándékkal. A szeretet igazsága és az igazságosság szeretete jelenti Jézus igazi szépségét. S ez mindazokban megjelenik, akik szívében Ő lakhat.

Vagyis olyan dolgokat készül tenni általad az Úr, amelyeket senki más által nem tehet meg. Saját örömödre, megelégedésedre, mások javára szolgáló, természetfeletti események játszódhatnak le, ha megengeded, hogy Isten újjáteremtsen.

Isten gyermeke vagy

• egy a ti Atyátok, aki a mennyben van (Mt 23:9)
• polgártársai vagytok a szenteknek és Isten házanépe (ld. Ef 2:19)
• mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztusban való hit által (Gal 3:26)
• a fiúságnak lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. (Róm 8:15-16)
• Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! … Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. (1Ján 3:1-2a)

Jézus Krisztus Isten Fia. Erről a tényről tesz bizonyságot az egész Biblia. A Fiúban pedig olyan közel kerültünk Istenhez, mint egyetlen más teremtménye sem. Az Ádámtól való születésünket felülírja a Krisztustól való születés: Őbenne vérségi kötelék teremtetett Isten és ember között! Ahogyan Jézus, mint egyszülött Fiú szólíthatja az örökké létező Mindenhatót, Atya, Atyácska, úgy velünk is megosztotta ezt a csodálatos lehetőséget. Így bátorította tanítványait: Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy… (Mt 6:9) Még a hatalmas erejű, szent angyaloknak sem adatott meg ez a kiváltság, akik mindennap láthatják az Ő arcát! Éppen az a teremtmény, aki a legreménytelenebb helyzetbe került, az jutott a lehető legközelebb az ég és föld Urához! Isten trónján, Isten jobbján az Emberfia ül. Mi pedig Isten gyermekei lettünk testvérünkben, Jézus Krisztusban, aki egy másik alkalommal így kezdte imáját: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem. (Ján 11:41-42) Gondoljuk csak el, micsoda távlatokat nyitnak meg előttünk is e szavak… Mindez annak köszönhető, hogy Jézus Mária által beleszületett az elveszett emberiség családjába, és győzelmes földi élete után mennyei főpapunkká lett!

Nem vagy…

• nem vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból (Ján 15:19)

Aki elfogadta az isteni meghívást, az „kihívottá” válik. Az ecclesia görög szó, amelyet magyarul egyháznak fordítanak, valójában a világból kiszólítottak közösségét jelöli. Jézus Krisztus választására igent mondani, és Őt választani azt jelenti, hogy hátat fordítunk annak a világnak, amelynek Sátán a fejedelme. Egy másik, örökkévaló birodalom alattvalójává leszünk. Ez alatt természetesen nem az emberek iránti megvetést vagy gyűlöletet kell érteni, hanem azon vágyak és kívánságok, eljárások megtagadását, amelyeket e világ kínálata gerjeszt, és minden esetben az ember önző énjét táplálják: Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. (1Ján 2:16) Isten országa, a Mindenható országa nem az ’én’ hízlalásáról szól, hanem a szeretetből fakadó szolgálatról, amely egyedül méltó az örökkévalóságra. Aki tehát Istené, az nem rabja e világ fejedelmének, a hazugság atyjának (Ján 8:44), hanem felszabadul Krisztusban a gonosz késztetéseinek kényszerei alól.

• nem vagy a magadé (1Kor 6:19)

Ha Istené vagy, nem lehetsz többé a magad ura. Az emberi akarat beleolvad, önként alárendelődik az Atya jó, kedves és mindig tökéletes akaratába. (Róm 12:2) Ebben nincs, és nem lehet semmi kényszer, hiszen az Úr országa a szabadság, az önkéntes szeretet elvén nyugszik. Azon a belátáson és tudáson alapul, hogy áron vétettetek meg (1Kor 6:20), mégpedig a létező legnagyobb áron, Jézus Krisztus vérén, nem veszendő, földi kincseken vásárolta vissza Isten magának az emberiséget. Tulajdonai vagyunk egyrészt a teremtés, másrészt az újjáteremtés jogán. Ebből a „tulajdonosváltásból” fakad a kérdésfelvetés megváltozása is: többé nem a saját fejem után megyek, hanem minden napom ezzel a kérdéssel kezdődik: „Mit akarsz, hogy cselekedjem, Uram?” (Csel 9:6)

• nem vagy a törvény alatt (Gal 5:18)

Ez azt jelenti, hogy nem puszta szabályok irányítanak téged, mint például Ne ölj!, Ne lopj!, Ne hazudj! stb., hanem a benned élő, valóságos Jézus Krisztus vezérel, akit szeretsz. A szívedben élő Krisztusnak engedelmeskedsz, nem pedig egy merev szabályrendszernek. Nem csak azért, mert lehetetlen emberi erőből betölteni a törvényt, és ha ezt próbálod, törvényszerűen mindig kudarc lesz osztályrészed. Hanem azért is, mert Krisztus Lelke nemcsak összhangban van a törvény pontjaival, hanem magasan meghaladja azt! Tehát Isten iránti szeretetből nem vagy többek között lusta naplopó, hanem az Isten szeretete indít arra, hogy idődet arra használd, hogy mások javát szolgáld. Krisztus Lelke mindig belülről, személyes iránymutatás révén vezérel, és a legváratlanabb helyzetekbe, de mindig a legnagyobb áldás felé vezet! Mint például Fülöpöt a kihalt gázai útra, ahonnan aztán csak örömteli szívvel és Etiópia pénzügyminiszterének bemerítése után „szabadulhatott”. (ld. Csel 8:26-40)

A világ világossága vagy

• Míg e világon vagyok, a világ világossága vagyok. (Ján 9:5)
• Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. (Mt 5:14)
• Mert Isten az, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. (2Kor 4:6)
• Ti mindnyájan a világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! (1Thess 5:5)

A vakon született fiatalember meggyógyítása előtt jelentette ki Jézus önmagáról, hogy földi tartózkodása végéig Ő a Földön uralkodó sötétség egyetlen ellenszere. Nemcsak fizikai értelemben, úgymint a vakok orvosa, szemek teremtője és megnyitója, hanem az istenismeret hiánya okozta sötétség élő orvossága. Ő a bűn sötétjének eloszlatója. Ugyanis mennyei születése pillanatától úgy ismerhette Istent, ahogyan egyetlen teremtménye sem. Ennek a minden bajt gyógyító ismeretnek az átadására jött közénk.

János apostol Jézus mennybemenetele és a szent Lélek kiárasztása után vallotta meg, hogy mi megismertük és elhittük az Isten irántunk való szeretetét. (1Ján 4:16) Mert kevés volt Jézust látni és a közelében tartózkodni, kevés volt szemtanúnak lenni halála és feltámadása során. Teremtő szóra, újjáteremtésre van szüksége Ádám minden egyes leszármazottjának. Ez vált lehetővé pünkösdkor és pünkösd óta: Jézus Krisztus ezentúl nem egyetlen személyben, hanem tanítványaiban volt és van jelen a Földön: gyermekei lettek a világosság hordozóivá. Krisztus ti bennetek, a dicsőség ama reménysége (Kol 1:27), vagyis Isten Fia a Földre, gyermekeire árasztott Lelke által él ma a szívekben.

Ahogyan egyszerűen lehetetlen az emberi szemek elől elrejteni egy magaslaton, hegyen épített várost, éppúgy lehetetlen, hogy a szívben lakozó Krisztus, aki az élet világossága és a világ világossága (Ján 1:4), át ne üssön a keresztény ember életén. A kősziklára telepített város a Jézusra épülő egyház jelképe. A fény hasonlóan eltitkolhatatlan: A világosság a sötétségben fénylik. (Ján 1:5) Jézus Krisztus, mint az igazság és szeretet foglalata megítélte életével és tetteivel a gonoszság, a képmutatás, a gyűlölet összes cselekedetét. Nem vállalt semmi részt a rosszban, ugyanakkor menteni kívánta a bűn nyomorában élőket. Noha sokszor ütközött éles ellenállásba, soha nem hátrált meg. Ugyanez a szerepe és feladata azoknak, akik Jézust a szívükben hordozzák. Gyertya vagy fáklya, nem számít, a fény minősége ugyanaz: nem te világítasz, hanem Krisztus benned. Ha a nappal fia vagy, életed áttetsző, nincs benne semmi rejtegetni vagy szégyellni való, és egyben Istent tükröző, a menny Istenéhez vonzó példa a körülötted élők számára.

A föld sója vagy

• ti vagytok a földnek sója. (Mt 5:13)
• Legyen bennetek só és legyetek békében egymással. (Mk 9:50)

A só, amelyről Jézus itt beszélt, az ószövetségi áldozatok bizonyos fajtái esetében is szerepelt, mint fontos összetevő. A nátrium-kloridot ételízesítésre, tartósításra használja az emberiség évezredek óta. Ugyanakkor az élő szervezetek nélkülözhetetlen alkotóeleme is. Szétszórva, feloldva egyrészt hangsúlyossá teszi az ízeket, aromákat, másrészt konzerváló hatású. Akkor lehet igazán értékelni szerepét, ha hiányzik az ételből.

A keresztényekben Krisztus a só, amely az örökkévalóságba nyúló élettartamot kölcsönöz, illetve megízesíti a mindennapokat. Isten igazságos, meleg szeretettel teljes lelkülete békességet és megelégedettséget áraszt az emberi kapcsolatokra. Más minőséget jelent a nyers önzéssel, nyilvánvaló gonoszsággal szemben. (Érdekes párhuzam az is, hogy a kereszténység igazából mindig az üldöztetést követő szétszóródás után vált hatékonnyá igazán.) Legyen bennetek só! – tanácsolja Jézus: Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1Ján 5:12)

Krisztus jó illata vagy

• Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek, mint az üdvözülők, mind az elkárhozók között. (2Kor 2:14-15)

Az ókori Róma által meghódított városok a bevonuló győztes sereg nyomán megteltek az oltárokon gyújtott illatáldozatok erőteljes, finom illatával. A diadalmenetről, még ha nem is látta minden polgár, azonnal tudomást szerezhettek, nemcsak a hangzavar, hanem a levegőben terjengő illatok nyomán is. A hadvezér mögött vonultak a győzelmet kivívó katonák, a büszke hódítók, mögöttük pedig a rabszolgává lett vesztesek sora kígyózott. Rájuk kivégzés, vagy életfogytiglani szolgalét várt. Az illat a menetben egyeseknek életet, előléptetést, zsákmányt, másoknak örök nyomorúságot, halált jelentett. E szertartásos menetelés az erődemonstráció részévé vált, a Római Birodalom legyőzhetetlenségét sulykolta az alattvalókba, egyben a császár dicsőségét öregbítette. Pál apostol bizonyára azért használta ezt a jellegzetes, kétarcú jelenetet, mert – mint római állampolgár és úgymond világutazó misszionárius – számtalanszor szemtanúja lehetett hasonló bevonulásoknak.

Ugyanakkor, mint Benjámin törzséből származó zsidó farizeus tizenkét éves korától fogva érezhette a jeruzsálemi templomot körbelengő illatáldozat semmi mással össze nem téveszthető illatát. Ez az illat is örömet hirdetett, azonban egy minden eddiginél nagyobb horderejű és léptékű diadalt vetített előre: először Áron, az első főpap gyújtotta meg a jóillattétel oltárára helyezett, speciális fűszerkeveréket, amelyet aztán minden reggel és este, tehát folyamatosan izzásban kellett tartani. Eljövendő mennyei főpapunk, Jézus Krisztus bűn és halál feletti győzelmét ábrázolta, amely örökre megszilárdította Isten trónját a világegyetem felett. Feltámadása után, amikor Jézus a mennybe ment, nem távozott üres kézzel: Fölmenvén a magasságba, foglyokat vitt fogva és ajándékokat adott az embereknek. (Ef 4:8) Krisztus sírjának megnyílása pillanatában sok szent ugyancsak feltámadt Jeruzsálem környékén: „és kijővén a sírokból a Jézus feltámadása után, bementek a szent városba és sokaknak megjelentek.” (Mt 27:53) Ők voltak Jézus áldozatának első eredménye; az első kéve, amely bőséges aratást ígér. Az a (feltehetően) huszonegy szent, aki előtt kitárult Jézust követve a menny kapuja, bár a halál foglyaiként születtek a Földre, életük során mégis Isten szerelmének foglyaivá lettek. S abban az égbe tartó diadalmenetben nem voltak vesztesek! Ők Krisztus győzelmének első bizonyítékai, életadó jogának megtestesítői, az élő illatáldozat. Nemcsak Istennel találkozhattak, hanem azzal a három emberrel is, aki repeső szívvel várta őket: Énók, Mózes és Illés társaságában ők alkotják jelenleg a mennyben a 24 vén csoportját (ld. Jel 4:4).

Ahogyan a római hadvezérek bőséges jutalmat – földterületet, aranyat, rabszolgákat stb. – osztogattak a győzelmet kivívó-elősegítő embereiknek, úgy Jézus, bár senki nem szolgált rá semmiféle jutalomra, sőt; önzetlen szeretettől hajtva mégis ajándékokat osztott az embereknek. A mennyei világba érkezőknek örök életet és az ítéletben való részvételt adott; a Földön pedig saját Lelkét, azaz győzelmes életét árasztotta ki gyermekeire, hogy maguk is az igazság győzelmének bizonyítékaivá válhassanak az egész világegyetem előtt. Mindez Krisztus Lelkének gyümölcsei (Gal 5:22), illetve ajándékai (1Kor 12:4.28) révén vált és válhat valósággá.

Lehetsz tehát élő bizonyíték, Krisztus foglyaként jó illat a mennyei Atya előtt, hogy nem hiába küzdött, halt meg és könyörög mostanáig értünk a Fiú! Az illat eltitkolhatatlan, nem akaratlagos, hanem „természetes” következmény. Nem nekünk kell kiizzadnunk, Jézusban élve és mozogva természetszerűleg az isteni élet illata fog terjedni: akár mint vonzerő az üdvösséget keresők számára, akár mint ítélet a gonoszságban gyönyörködők előtt.

Isten épülete vagy

• Isten épülete vagytok (1Kor 3:9)
• Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? … Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. (1Kor 3:16-17)
• Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint az Isten mondta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek Istenük és ők népem lesznek. (2Kor 6:16)
• Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek föl lelki házzá (1Pét 2:5)

Minden értelemmel bíró élőlény eredeti rendeltetése, hogy Isten temploma legyen. Az angyalok, az emberek kivétel nélkül a Mindenható teremtményei, az Ő „építészeti” remekművei, kezének alkotásai. Az irigység, az önzés következménye lett a romlás és a rombolás. Jelenleg isteni újjáépítés folyik, melynek tökéletes sarokköve maga Jézus Krisztus. Az egyének egyfelől kicsiny templomaivá lehetnek a bennük lakozó isteni életnek, amelybe semmi és senki tisztátalan nem léphet be. Másrészt élő kövei az évezredek óta épülő-készülő templomnak, s lehet, hogy te leszel az egyik utolsó eleme az épületnek…

A jeruzsálemi templomban járva Jézus felborította a pénzváltók és állatkereskedők asztalait, kiöntötte pénzes ládikáikat, kiűzte az állatcsordákat, mert az Atya lakhelyét, az imádság házát latrok barlangjává süllyesztették. (Mt 21:12-13) Talál-e kivetnivalót bennem és benned? Van-e valami, ami összeegyeztethetetlen az isteni jelenléttel? Ha szíved mélyére nézel, megtudod a választ. Ne habozz azonnal nagytakarítást végezni!

„Isten minden nap dolgozik épületén, hogy szent templommá váljon. Az ember feladata: együtt dolgozni Istennel. Mindenki váljon pontosan azzá, aminek Isten szánta őt. Tiszta, nemes tettek által építsünk, hogy jellemünk végül arányossá váljék, gyönyörű templommá, melyet Isten is, ember is megbecsül. Ne legyen benne hiba, mert az Úr épülete. Tökéletesen kell illesztenünk minden egyes követ, hogy elviselje a ránehezedő nyomást. Egyetlen rosszul elhelyezett kő kihat az egész épületre… Krisztus egyháza öltsön magára isteni mértéket a világ előtt, mint élő kövekből épült templom, ahol kő kő mellé illik, és szilárd, megingathatatlan épületet alkot. Nem minden kő egyforma. Némelyik nagyobb, némelyik kisebb, de mindegyiknek megvan a maga helye, amelyet be kell töltenie.” (E. G. White)

Elfogadtad-megtaláltad-e helyedet az Úr templomában, tisztában vagy-e azzal, hogy Isten gyermekeként szent vagy már most is? A szentség nem valami rémisztő színpadi merevséget jelent, sokkal inkább Isten céljaira kiválasztott, a múlékony földi világot meghaladó rendeltetést. Élő kő vagy, a szeretet követe a szeretetlenség világában.

Krisztus testének tagja vagy

• Sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. (Róm 12:5)
• Krisztus feje az egyháznak, és megtartója a testnek. … Soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte, hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből, az Ő csontjaiból valók. (Ef 5:23.30)
• ti pedig mindnyájan testvérek vagytok (Mt 23:8b)
• ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban (Gal 3:28)

Isten gyermekeként, újjászületve nem vagy többé magányos. Nem csak Krisztus örökkévaló szeretete táplál, de élvezheted a Krisztus testét alkotó egyháztagok (Bár ez a szó – hagyományos értelmében – sokakban negatív emlékeket ébreszt. De itt nem a különböző felekezetek gyülekezeti névsoraival egyenlő!) szeretetét is. A kihívottak közössége alkotja azt az új emberiséget, azt a jövőt építő családot, amely számára az újjáteremtett Föld jelenti majd a végleges, boldog otthont.

Ezek az igék egyrészt megvilágítják Jézus ápolgató, gondos, változhatatlan szeretetét, másrészt az emberi tagok egységét a különbözőségben. Ahogyan a testrészek mind különböző szereppel bírnak, hiszen a kar ölel, emel, támogat, addig a láb hordoz, előrevisz, utat tör – ugyanígy a testvérré lett keresztények is különbözőképpen szolgálják egymást; kölcsönös segítségnyújtásukkal pedig az egész test növekedését szolgálják. Alapvető feltétel, hogy a test feje Jézus Krisztus legyen, aki az egész test mozgatója, irányítója. A fej biztosítja a tökéletes összhangot, hiszen az agyba érkező információk, és az agyból induló parancsok rendezik egységes egésszé a testet, és eredményeznek harmonikus működést, növekedést. Az nem lehet, hogy akár a két szem vagy a két láb különböző szándékoknak engedelmeskedjék, hiszen ennek eredménye maga a káosz, a pusztulás. Másrészt az egész testet egy Lélek itatja át, s ez Krisztus élete, amely örökkévaló életet fakaszt minden egyes sejtben. Milyen csodálatra méltó isteni terv és elgondolás! A Krisztus véréből való, örökéletű emberiség tagja lehetsz már most is!

Királyi papság tagja vagy

• Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Pét 2:9)

A kiválasztottságról, illetve az új nemzetségről a fentiekben már esett szó. De mit jelent a királyi papság – tartalmát és feladatát tekintve? A királyok Királya és uraknak Ura (Jel 19:16) Jézus Krisztus, akinek vérén szerzett, véréből való gyermekei azonos szerepet töltenek be Földön, mint amit Ő maga betöltött. Jézus a Melkisédek rendjéből való pap (ld. Zsid 7. fejezet), aki Isten hatalmas dolgait hirdette a Földön a sötétség foglyainak – tetteivel és szavaival egyaránt. Békességet, szabadulást, ítéletet, az örömteljes jövő ígéretét, Isten hűségét, kegyelmességét, végtelen irgalmát és Jézus Krisztusban megtestesült jóakaratát hirdették és hirdetik mindazok, akik a végtelen hatalmú Mindenható papjai a világban. Ahogyan Krisztus szavai és tettei ugyanazon isteni akarat két arca voltak, ugyanez igaz az Úr mai papjaitól jövő logoszra is: nem emberi szavak, hanem a mennyei Atya cselekedetei! Ugyanaz az erő, ugyanaz a hatalom rejlik benne, mint egykor a teremtés során többször elhangzott „Legyen!”-parancsban. Mi mást lehetne ennek nyomán tenni, mint amiről Dávid ír egyik zsoltárában: Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet! (Zsolt 79:13)

Örökös vagy

• Isten … az utolsó időkben szólott nekünk Fia által, akit tett mindenek örökösévé (Zsid 1:1-2)
• Ha pedig gyermekek vagyunk, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. (Róm 8:17)
• ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, ígéret szerint örökösök (Gal 3:29)
• nem az Isten választotta ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik? (Jak 2:5)
• Jertek, Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ alapítása előtt. (Mt 25:34)

Talán ez a legkevésbé figyelemre méltatott pont az isteni ígéretek gazdag tárházában, hiszen látszólag fényévekbe nyúló távolságban van a mostani élettől. Az igék alapján azonban mégis azt látjuk, hogy Isten igenis számol ezzel, annak ellenére, hogy Ádám, mint az emberiség ősapja és képviselője átengedte az egész örökséget az ellenség, Sátán kezébe. Az Úr, szeretetéből fakadóan, mégis bőséges kárpótlást ígér és nyújt az Őt szeretőknek. Milyen megrendítő, hogy szeretetet kér csupán cserébe… Ahogyan a tékozló fiú ismét részt kapott az atyai vagyonból, noha már előre mindent elkótyavetyélt (ld. Luk 15:11-32), úgy az emberiség is osztozhat a Jézus Krisztus által felkínált örökrészből. A magáéból ad, a magáét osztja szét. A Fiú értelemszerűen Isten örököse, Ő azonban pazarló módon mindenét szétosztja és szétosztotta a Földön.

Az ígéret szerint szem nem látta, fül nem hallotta, szív meg sem gondolta (1Kor 2:9) mindazt, amit Isten örökségként, ingyen, kegyelemből az emberiségnek ajándékozott Krisztusban, és ajándékoz majd az újjáteremtés után. Isten új eget és új Földet ígér, ahol nem lesz többé tökéletlenség és ború, hanem örök közösség a menny Istenével: Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. (Jel 21:3-5) Aki akarja ezt az örökséget birtokolni, jöjjön és vegye el! Ingyen van, ajándék!

Hogyan?

Nos, a fenti igegyűjtemény alapján, mint keresztény ember Isten elhívottja, új teremtmény, mennyei gyermek, a világ világossága, a Föld sója, Krisztus jó illata, az Úr temploma, Krisztus testének és a királyi papságnak tagja, Jézus örökségének részese vagy. És valójában további bibliakutatás után még lehetne folytatni a sort… Talán hihetetlenül hangzik, túl szép, hogy igaz legyen. Az is lehet, minderről tudsz és tudtál már rég, mégsem „működik”. Hol lehet akkor a hiba?

Mindenesetre mindez tőlünk függetlenül, már születésünk előtt létező valóság volt, mert Isten, az Atya mindezt Jézus Krisztusban és Őáltala véghezvitte, kimunkálta. Már akkor, amikor még egyetlen teremtmény sem létezett, megszületett az erre vonatkozó terv a békesség tanácsában Isten és Fia között, a kivitelezés pedig a világegyetem érdeklődésétől kísérve, teljesen nyilvánosan zajlott. El nem múló hála érte a mennyei Királynak!

A fő kérdés, hogyan lehet mindez az enyém, a tiéd és az összes keresztényé? Úgy is fogalmazhatunk, hogyan lesz a koldusból királyfi? Hiszen a bevezető kérdésekre visszatérve, akkor ér valamit e gazdag örökség, ha hasznát látjuk, ha a hétköznapokban is élni tudunk vele.

• Legelőször tudomást kell szereznünk arról, pontosan kik vagyunk, mi végre élünk: Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljön hozzánk, mint az eső, a késői eső, amely megáztatja a földet. (Hós 6:3) Ha megismerjük Őt, feltárul az is, mit végzett felőlünk, és mit jelent az, hogy maga mellé ültetett a mennyekben, a Krisztusban. (ld. Ef 2:6)
• A tőlünk függetlenül létező mennyei gazdagságot újjászületés útján nyerhetjük el, ahogyan Jézus ezt Nikodémusnak elmagyarázta éjszakai találkozásuk alkalmával: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. (Ján 3:5) Tehát az összes, fentebb felsorolt ajándék és kiváltság Jézus szívünkbe fogadása által válik tulajdonunkká. Életre szóló szövetség lép életbe a víz és szent Lélek általi keresztség során, amely Isten részéről örökérvényű. Isten egyrészt azért adta ezt a szertartást, amelyet Jézus igazságnak nevezett (Mt 3:15), hogy az élet viharai közepette emlékezzünk erre az eseményre, amely során összekapcsoltuk sorsunkat a menny Krisztusával. Másrészt kizárólag a Jézusban lakozó élet Lelke képes bennünk mindazt valóra váltani, amiről eddig szó volt. Nélküle koldusok vagyunk, akik ideig-óráig erőlködhetnek, képmutatóskodhatnak, de nem fogunk messzire jutni. Jézus győzelmes élete az egyetlen, amelyből örökkévaló élet fakad.
• A harmadik, de ugyanolyan lényeges tényező a hit. Mert bár Isten – szemnek láthatatlan módon – mindent belénk helyezett és nekünk ajándékozott, mindez akkor működik, ha hitben járunk, mégpedig naponta növekvő hitben. A hit növekedésével párhuzamosan ugyanis az elnyert ajándékok is egyre teljesebben bontakozhatnak ki az életünkben.

De milyen minőségű, miben való hitről van szó? Jelenések könyve beszél egy csoportról, akik elérik itt a Földön, a történelem végén a tökéletességet, amit eddig még soha senki. És van valami a tulajdonukban, ami a győzelem kulcsa: rendelkeznek Jézus hitével (ld. Jel 14:12). Ez nem egyszerűen a Jézus Krisztus érdemeibe vetett hit, hanem magának Krisztusnak az Atyába vetett bizodalma, amely a kereszten, a legnagyobb elhagyatottság kínjai között is megtartotta Őt. Az a hit, amely a Földön járó Fiút összekötötte a mennyben lakó Atyával, akinek tenyerében a viharos tó közepén is nyugodtan pihent, akiben bízva az öt kenyeret ötezer felé osztotta, akit ismerve megnyitotta a vakok szemeit, és akire támaszkodva a halottakat is feltámasztotta. Hadd álljon itt, amit Lázár sírjánál mondott: Tudtam és tudom is, hogy mindenkor meghallgatsz engem! (Ján 11:42) Ez Krisztus hite: tudja magáról, hogy Isten gyermeke, aki előtt a kegyelem végtelen tárháza nyitva áll szüntelen. Jézus tudja, hogy az Atya hűséges.

Mondhatod erre, igen, tudom, hiszem mindezt már régóta, mégsem valóság. Csak szép álom, amely köszönő viszonyban sincs életem kudarcaival. Vajon miért? Mert folyton a bűnökre koncentrálsz. Mert azt gondolod, hogy aki újjászületett, az nem hibázhat többé. Gondolkodj el a következő kérdésen: ha egy kisgyermek járni tanul, és az apa figyelmeztetései ellenére elesik, vajon attól nem fia többé az édesapjának? Ha gyermeked rosszat tesz, te vajon lemondasz róla, megtagadod és hátat fordítasz neki? Tudod, hogy szeretet és bizalom nélkül soha nem jöhet ki a rosszból. Szüksége van rád, hogy a belőled áradó biztonság visszaterelje, megújítsa, megerősítse a jó úton. Ha beleszülettél az Isten királyságába, királyi gyermek lettél. Ha elesel, akkor is az maradsz. De minél több lépést megteszel, annál biztosabb lesz a járásod. Hiszen a Király szemei vigyáznak rád… Csak nézz szüntelen Krisztusra, aki lett néked bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul. (1Kor 1:30) Növekedj a kegyelemben, hogy Isten téged is történelemformáló tényezőként használhasson!

Hiszen minden a tiéd, te pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené. (1Kor 3:22-23)