Van egy szó a Bibliában, amely évszázadok óta foglalkoztatja az emberek képzeletét, ez pedig az „antikrisztus” kifejezés. Manapság is izgalomban tartja a legkülönbözőbb csoportokat, keresztényeket és nem keresztényeket egyaránt, számos film és regény központi motívuma lett. Legtöbbek elképzelése szerint az „antikrisztus” egy különös, titokzatos, a vég idején fellépő gonosz alak, aki nagy szerencsétlenséget zúdít bolygónkra. Bibliai szemszögből van némi jogosultsága a hatalmas, karizmatikus, de gonosz személyről szóló elképzelésnek, aki szembehelyezkedik Krisztussal az utolsó időkben. Az érdeklődés nagyrészt erre az értelmezésre koncentrál, de ha alaposan megvizsgáljuk a bibliai szóhasználatot, kiderül, hogy vannak olyan rendkívül fontos szempontok, amelyek felett elsiklik a tekintetünk, vagy éppen eddig teljesen figyelmen kívül hagytuk őket.

Anti-Krisztus

Miközben számtalan elképzelés kering az antikrisztus személyéről, ugyanennyi elgondolás született tanításának központi magjával kapcsolatban is. János apostol a leveleiben pontosan ezt az alapelvet tárgyalja, és mi is ezt fogjuk most közelebbről szemügyre venni. Megvizsgáljuk Jánosnak az antikrisztusra vonatkozó állításait annak érdekében, hogy kiderítsük, mi tanításának leglényege. Először is megállapítható, hogy az ’anti’ és a Krisztus’ tagokból álló összetételről van szó. Szó szerint azt jelenti: „Krisztus ellen”. Tehát az antikrisztus munkája és tanítása szemben áll Krisztus munkájával és tanításával. Krisztus ügyének számolatlan ellensége volt az évszázadok folyamán, azonban ez az antikrisztus és tanítása nyilvánvalóan olyan természetű, hogy alapjaiban támadja a Megváltót és az általa képviselt igazságot. Ezért alkalmazza János az ’antikrisztus’ kifejezést erre a személyre, méghozzá ebben a különleges, egyedi formában. Tanítása ugyanis alapjaiban igyekszik megrendíteni a keresztény hitet és tapasztalatot.

Az antikrisztus „keresztény”

Nagyon érdekes, hogy az antikrisztus nem pogány, sem pedig egy teljességgel világi személy, nem ateista, és nem is más világvallás képviselője. A Biblia világossá teszi, hogy az antikrisztus vallásos keresztény, aki belülről dolgozik, hogy megrontsa a keresztény hitet és ezen az úton a lehető legnagyobb pusztítást érje el. Pál azt írja, hogy ő az, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, amit Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondanak, annyira, hogy maga ül be, mint isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát. (2Thess 2:4) Tehát az antikrisztus elfoglalja Isten templomát, amely a keresztény egyház(ban van).

János apostol a következőket írja: Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, hogy Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Ján 4:1-3)

János úgy hivatkozik azokra, akikben az antikrisztus szelleme van és az antikrisztus tanítását képviselik, mint „hamis prófétákra”. Amennyiben hamis próféták, akkor világos, hogy igaz prófétáknak és Isten igaz képviselőinek vallják magukat. Kereszténynek állítják be magukat, de üzenetük bizonyítja, hogy antikrisztusok, vagy legalábbis az antikrisztus üzenetének közvetítői. Az antikrisztus munkája azért rendkívül veszedelmes, mert nem áll nyíltan szemben Krisztussal és az ő tanításával, hanem rejtett romlást, veszélyes torzítást tartalmaz, amely nagy hatalommal igyekszik megtéveszteni az óvatlanokat. Ez az, amit János a keresztény egyházban kibontakozni látott élete utolsó éveiben, ez az a félelmetes megtévesztés, amely az első keresztények többségének halála után megjelent. Ez volt János nagy aggodalma, ami miatt leveleit és evangéliumát megírta.

Miért csak János?

A szó ’antikrisztus’ kizárólag János apostol írásaiban jelenik meg. Mások is beszélnek egy személyről, aki ellene szegül Istennek és az ő igazságának az utolsó napokban, de János az egyetlen, aki ezzel az elnevezéssel illeti. Ugyancsak ő ad nagyon érdekes betekintést e személy jellemébe, valamint a munkája és tanítása alapjául szolgáló alapelvekbe. Ésszerű tehát a következtetés, hogy ha meg akarjuk érteni az antikrisztus munkáját, akkor meg kell vizsgálnunk, mint mond János e témában. Noha Péter, Jakab és Pál is írtak több levelet az evangéliumokon kívül, mégis János az egyetlen, aki ezt a kifejezést alkalmazza. Bizonyára okkal teszi ezt.

János túlélte valamennyi apostoltársát, idős korában írta könyveit, és közel százéves volt, amikor az érintett leveleket megfogalmazta. A Biblia könyvei között az általa írottak keletkeztek utolsóként, amikor a korai hívők többsége már meghalt. János egyedül maradt, és látta azt, amit a többiek már nem láthattak. Pál apostol figyelmeztetett, hogy röviddel halála után gonosz erők jelennek meg az egyházban, és nagy pusztítást okoznak majd: Mert tudom, hogy távozásom után jönnek közétek gonosz farkasok, akik nem kedveznek a nyájnak. Sőt, közületek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják. (Csel 20:29-30) Ez a hitehagyás akkor vált teljessé, amikor János a leveleit írta, és kettőben is figyelmet szentel neki. Azokra nézve, akik az antikrisztus tanait hirdetik, János a következő megdöbbentő tanácsot adja: ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi (a Krisztusról szóló igaz tanítást), ne fogadjátok azt be házatokba, és ne köszöntsétek; mert aki köszönti, részes annak gonosz cselekedeteiben. (2Ján 1:10-11) Míg a keresztényeket arra buzdítják, hogy legyenek vendégszeretők, kedvesek és nagylelkűek, ez alól kivételt képeznek az antikrisztusi elvek tanítói, velük nem szabad még udvariasan bánni sem! Ez némi képet adhat nekünk arról, mennyire veszélyes is ez a tanítás! Mit láthatott János, ami ekkora aggodalommal töltötte el?! Milyen elv, milyen hamis tanítás ütötte fel a fejét a keresztény egyházban, amely annyira halálos volt, hogy János fontosnak látta ilyen szigorú szavakkal fellépni ellene?

A Krisztusról szóló tanítás

Mivel e tanítást az antikrisztus tanításának nevezik, észszerűen arra következtethetünk, hogy ellentmond Krisztus tanításának, vagy más szavakkal, ellentmond a kereszténység központi eszméjének. János világossá teszi ezt második levelében: Mert sok hitető jött e világra, akik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk! Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. (2Ján 1:7-9) Mi tehát Krisztus tanítása vagy tudománya? Mi a legnagyobb, legjellemzőbb, legfontosabb eleme a kereszténységnek? A keresztények általában Krisztus kereszthalálára mutatnak, mint a keresztény hit középpontjára. Senki nem vitatja a Kálvária fontosságát, hiszen az univerzum történetének egyik legnagyobb eseménye, és egyben a megváltási terv alapja, de ami a gyakorlati keresztény tapasztalatot illeti, abban a tekintetben nem a Kálvária a legjelentősebb esemény!

A fontosabb mozzanat – az elem, amely a kereszténységet minden más vallástól megkülönbözteti – az Krisztus és az Atya érkezése, hogy a keresztényekben lakozzanak! Ez az Újszövetség egyik legfontosabb témája és érthető módon az apostolok ezt a tapasztalatot tekintették a keresztény hit középponti elemének. Pál apostol a következőképpen utal erre: Tudniillik ama titok, amely el volt rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szentjeinek, Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti bennetek van, a dicsőségnek ama reménysége. (Kol 1:26-27) Pál számos helyen beszél arról a nagy titokról, amely korszakokon át rejtve volt, de Krisztus eljöttével napvilágra került. E titkos terv Istennél létezett, mint egy csodálatos módszer, amely az ember helyreállítását szolgálja, amely által Krisztus népében él – Krisztus bennetek, a dicsőség reménysége.

Ez ugyanaz a hatalmas üzenet, amelyet Jézus egész szolgálata alatt hangsúlyozott. Üzenete a királyság evangéliuma volt. Ugyanaz a jó hír, amelyet Keresztelő János hirdetett, és amelyet Jézus a tanítványaira bízott. Természetesen sokan azok közül, akik hirdették, beleértve Keresztelő Jánost is, nem fogták fel valódi értelmét. János maga is, miként a tanítványok, azt hitték, hogy Jézus fizikai értelemben állítja fel királyságát a Földön. Jézus kijelentette, hogy „elérkezett a mennyei királyság”, és mindenki azt várta, hogy ott és akkor megdönti a Római Birodalmat, hogy Izraelt a Föld legnagyobb királyságává tegye. Ez azonban téves elképzelés volt.

Jézus Isten királyságának igazi természetét az alábbiakban jellemezte: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Sem azt nem mondják: Íme, itt, vagy: Íme, amott van; mert íme, az Isten országa ti bennetek van. (Luk 17:21) Más szavakkal, a Krisztusról szóló tanítás az az igazság, hogy Isten Jézus Krisztus által és Jézus Krisztusban véghez vitte azt az ősidők óta elrejtett tervet, amely szerint Isten népe eggyé válik Vele, azáltal, hogy Ő bennük lakozik! Ez tökéletesen teljesedett Jézus Krisztus által. Ez az új szövetség lényege, ez a királyság örömüzenete, amely szerint Isten gyermekeiben vesz lakozást, a menny és a Föld egyesül, Isten népe mennyei helyet foglal el Krisztus Jézusban! Ez Krisztus igazi tanítása, ezt jelenti kereszténynek lenni! Ettől válik a keresztény élet a legnagyobb tapasztalattá, amit csak ember megélhet. Ez hoz örömet, békességet, bizonyosságot és örök életet Isten népének tapasztalatába. Ez a Krisztusról szóló tudomány, és világos, hogy az antikrisztus tanítása tagadja ennek valóságát! Ez nyilvánvalóvá válik, ha megvizsgáljuk Jánosnak az antikrisztusra vonatkozó állításait:

• Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. (1Ján 4:2-4)

A testben megjelent Krisztus

Számos különböző elmélet létezik arra, mit értett János a „testben megjelent” Krisztus alatt. A legnépszerűbb felfogás ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy Jézus Krisztus valódi emberré lett és magára vette a bukott emberi természetet. E nézet szerint az antikrisztusi tanítás azt vallja, hogy Jézus nem igazi ember, hanem valójában szellemi lény volt, embernek álcázva; vagy pedig, ha mégis ember volt, akkor nem ugyanazt a bukott emberi természetet örökölte, mint a többi ember. Más szavakkal, nem volt kitéve ugyanazon gyengeségeknek és korlátoknak, mint az emberiség többi tagja. Ez azonban János szavainak helytelen értelmezése, és mint ilyet, el kell utasítanunk. A bizonyítékok nem támasztják alá ezt az elképzelést.

Nézzük meg ismét a már idézett részletet, ezúttal azonban a közvetlen előzményekkel együtt:

• És aki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a szellemből, amelyet nekünk adott. (1Ján 3:24)
• Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, hogy Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Ján 4:1-4)

János azt mondja, az antikrisztus szelleme tagadja, hogy Jézus Krisztus testben jelenik meg, de figyeljük meg, mit mond közvetlenül e megállapítás előtt: és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a SZELLEMből, amelyet nekünk adott. Arra a tanításra és tapasztalatra utal, amely Krisztus nekünk adott szelleméből fakad. Az Ő szelleme arra tanít minket, hogy Jézus bennünk él! Majd közvetlenül ezután beszél egy MÁSIK szellemről, amely pontosan ellentétes Krisztus szellemének tanításával. Míg a nekünk adott szellem tudatja velünk, hogy Ő bennünk él, az antikrisztus szelleme tagadja ezt az igazságot! Ez a szellem tagadja, hogy Jézus „testben” él, vagy inkább, a mi testünkben él. János azzal fejezi be figyelmeztető szavait, hogy megismétli: amióta Krisztus bennünk él, legyőzhetjük az antikrisztus szellemét, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van.

János egyértelműen kiemeli, hogy Krisztus gyermekeiben lakozik. Ebben az összefüggésben tagadja tehát az antikrisztus, hogy Krisztus testben jelenik meg. Vegyük észre, nem azt mondja, ’megjelent’! Jelen időben beszél, Krisztus jelenlétéről beszél a hívőkben, Jézus valós idejű eljöveteléről, hogy a keresztényekben éljen, itt és most. Természetesen nem csupán ez a szakasz bizonyítja, hogy János erre a témára helyezi a fő hangsúlyt. Az apostol levelei tele vannak utalásokkal arra nézve, hogy szó szerinti, valódi közösségünk van Istennel a bennünk élő Krisztus által. Nézzünk meg néhány igeverset ezzel kapcsolatban:

• Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömetek teljes legyen. (1Ján 1:3-4)

Itt János nagyon világosan közli levele okát. Az a célja, hogy a hívők ugyanazt a közösséget élvezzék, ami az ő osztályrésze Istennel és az Ő fiával. Hangsúlyozza e tapasztalat valódiságát: valóban… szövetségünk van az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ez az igazi célja János első levelének; az a törekvése, hogy a címzettek is felismerjék és megtapasztalják az Atyával és a Fiúval való közösséget.

• Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. (2Ján 1:9)

Ha megértjük a Krisztusról szóló igaz tanítást, akkor ez a fenti igevers is tökéletes értelmet nyer! Mit jelent Istent „birtokolni”? Mit jelent mindkettőjüket, az Atyát és a Fiút birtokolni? Nem pusztán annyit, hogy elhisszük Isten létezését, vagy azt, hogy tudjuk, szeret minket; nem csak annyi, hogy hisszük, Isten értünk adta a Fiát. Istent birtokolni azt jelenti: Ő itt és most bennünk él! A Krisztus tudománya egyszerűen az az igazság, hogy Krisztus a hívőkben lakozik. Krisztuson keresztül az Atya ugyancsak ott él gyermekeiben, tehát, aki tagadja a Krisztusról szóló tanítást, arról elmondható, hogy sem az Atya, sem a Fiú nem az övé. Hát persze, hogy nem!

• És ez az a bizonyíték, hogy örök életet adott nekünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1Ján 5:11-12)
• És aki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a szellemből, amelyet nekünk adott. (1Ján 3:24)
• Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga szelleméből adott nekünk. (1Ján 4:13)

János Vigasztalója

Az antikrisztusról szóló tanítás nem az egyetlen hangsúlyos elem, ami kizárólag János apostolnál jelenik meg. Könyvei jelentősen különböző szemszögből íródtak az Újszövetség tovább irataihoz, illetve a többi apostol műveihez képest. Az egyetlen kivétel ez alól Pál apostol, aki ugyanazon eszméket képviseli, mint János, azonban rendszerint más fogalmakat használ, és más megközelítéssel alkalmazza őket. Például János az egyetlen személy, aki följegyezte Jézusnak a Vigasztalóra vonatkozó kijelentéseit. Míg a többi evangéliumi szerző beszámol a szent szellem kitöltetéséről, addig János egyedülálló módon úgy beszél a szent szellem, mint a Vigasztaló érkezéséről, mint aki egy valóságos személy valós tulajdonságokkal. Szavai nyomán kétségtelen, hogy ez a Vigasztaló személy, lehetetlen másképp értelmezni. Ez olyan egyértelmű bizonyíték, hogy sokan azok közül, akik tagadják, hogy Krisztus valójában népében él, kénytelek úgy értelmezni ezt a Vigasztalót, mint egy különleges angyalt! Nézzünk meg néhányat a Vigasztalóra vonatkozó meglepő kijelentésekből:

• És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árván; eljövök hozzátok. (Ján 14:16-18)
• De amikor eljön amaz, az igazság szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek. (Ján 16:13)

Először is János hímnemű személyes névmással utal a Vigasztalóra. Minden egyéb helyen, ahol a szent szellemre személyes névmás mutat, semleges nemet alkalmaz az eredeti nyelv is. A ’szellem’ ugyanis semleges nemű szó. Azonban nem minden esetben fordítják így, mert a fordítók néha elfogultak és a semleges nemet hímnemre cserélik, még akkor is, ha a görög vagy héber eredeti szövegben semleges nemű névmás áll. Mindazonáltal e szakaszban, ahol János a Vigasztalóról beszél, a szent szellemet egyértelműen hímnemű személyes névmással helyettesíti. Ez nem fordítási hiba, hanem János gondos és szándékos választása a szent szellem személyként történő azonosítására.

Másodszor azt látjuk, hogy Jézus a szent szellemet önmagával azonosítja, noha egy másik formában, mert ezt mondja, nálatok lakik és bennetek marad. Maga János is megerősíti, hogy akkoriban még nem adatott a szent szellem (Ján 7:39), tehát mit értett Jézus az alatt, hogy nálatok lakik? A válasz világos: Jézus maga volt, aki akkor közöttük időzött, és a folytatásban világossá teszi, hogy a jövőben ez a személy (Ő maga) bennük lakik majd. Kétségtelenné teszi a 18. versben, hogy én eljövök hozzátok.

De nézzük meg, mennyire egyértelműek Jézus szavai egy másik helyen is:

• Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. (Ján 14:19-20)

Itt Jézus megmagyarázza, miért beszél úgy önmagáról, mint egy másik személyről. Amikor ismét visszatér ebben a korábbitól különböző formában, akkor két embercsoport lesz, akiket jövetele valamilyen módon érint majd. Először is a világ: a világ nem lát engem többé. Népéről azonban azt mondja, hogy ti megláttok engem, vagy meg fogtok látni engem. Annyira egyértelműen szól Jézus erről a más formában való visszatéréséről, hogy észrevétlen marad azok számára, akik nem az ő tanítványai. Ezért beszél erről az új identitásáról, mint a más(ik) Vigasztalóról. De népe vajon tudni fogja, hogy Ő az? Tökéletesen! Azt mondja gyermekeinek: azon a napon megtudjátok (amikor Ő visszatér, mint Vigasztaló), hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. (Ján 14:20) Ez a lényege Jézus szavainak, és ez az, amit János hangsúlyoz! Maga Krisztus az, aki az Atyával együtt a hívőkben él. Egy valóságos, szó szerinti személy él bennük, ellentétben az antikrisztusi tanítással, amely megpróbálja megdönteni ezt a valóságot. Más szavakkal, a megígért szent szellem nem csupán egy befolyás, nemcsak az Isten népének ajándékozott hatalom, nem csupán új gondolatok, új viszonyulási formák, hanem az Atya és a Fiú szó szerinti, személyes jelenléte! Ez a Biblia legcsodálatosabb igazsága, ez a központi magva a Krisztusról szóló igaz tanításnak.

Ismét szembesülünk a kérdéssel, miért hangsúlyozza János olyan erőteljesen, hogy ez a Vigasztaló egy valóságos személy? Ha tudjuk e levelek keletkezésének idejét, ti. hogy mind akkor íródott, amikor az antikrisztus tana kezdett gyökeret ereszteni a keresztény egyházban, akkor egyértelművé válik, miért kellett ilyen nagy hangsúlyt fektetni erre a dologra. János evangéliuma és levelei úgy íródtak, hogy közvetlenül és nyomatékosan ellensúlyozzák e hamis tantétel befolyását.

Miért olyan veszélyes?

A legnagyobb tragédia, ami valaha történt a Föld nevű bolygón, az a bűn okozta szakadás és elidegenedés volt Isten és ember között. Isten korszakokon átívelő célja volt e kapcsolat helyreállítása. A megváltás terve a helyreállítás története, méghozzá a lehető legcsodálatosabb módon!

Amikor Isten a Sínai-hegyen törvényt adott Izraelnek, azt mondta Mózesnek, készíts nekem hajlékot, hogy közöttük lakozzam. Itt láthatjuk, hogy az Úr első lépésben hogyan kívánt kapcsolatba lépni népével: felállíttatott egy sátrat, közöttük. Vagyis kijelölt egy találkozási pontot a Földön, ahol kinyilváníthatja jelenlétét, és ahová az emberek eljöhetnek, hogy egyfajta interakcióba lépjenek vele valóságos és értelmes formában. De egyáltalán nem ez volt az Isten szerinti ideális megoldás, ennél sokkal hatalmasabb, tökéletesebb dolgot akart elérni!

Ezerhatszáz évvel később életbe lépett az isteni terv következő fázisa az emberiséggel való kapcsolat helyreállítása érdekében, amikor elküldte egyszülött Fiát, hogy az emberi nemzetség tagjává legyen, és hogy az istenit az emberivel az örökkévalóságra szólóan egyesítse! Az ige ezt mondja: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiút, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1:23)

Isten terve egy lépéssel közelebb jutott szíve vágyának megvalósulásához. A Mózes-féle szent sátor révén Isten népe KÖZÖTT lakozott, de Fiában az EMBEREKKEL élt. Jézus úgy utalt önmagára, mint Isten temploma, mint Isten lakhelye: rontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem azt. (Ján 3:19)

Azonban Isten legmagasabb rendű és legnagyobb célja az ember számára ebben az életben akkor teljesedett, amikor a Vigasztaló eljött gyermekeihez! Jézus megvilágította a csodálatos kiváltságot, amelyben részünk lehet: veletek lakik (Isten velünk) és BENNETEK marad! (Ján 14:16-17)

Isten először KÖZÖTTÜNK lakott, azután VELÜNK élt Krisztus által, végül pedig BENNÜNK időz! Ez az az igazság, amit Isten nekünk adott Jézus Krisztusban, ez a Vigasztaló, minden ajándékok ajándéka, Isten és a Fiú élő jelenléte közöttünk, velünk és bennünk, mindörökké! Ez az új szövetség, ez a Krisztusról szóló tanítás, ez az a hatalmas igazság, amit az antikrisztus és képviselői igyekeznek semmivé tenni!

Ezért van, hogy bár Keresztelő János a legnagyobb volt a valaha a Földön élt emberek között a teremtéstől fogva saját koráig, mégis, Isten gyermekei, akik utána, Isten királyságának beköszönte után élnek, még nála is nagyobbak! (Mt 11:11) János megtapasztalta az „Isten velünk” valóságát, és abban a kiváltságban volt része, hogy bemeríthette Jézust a Jordánban. De mégsem élhette meg SOHA a királyságot, nem tapasztalhatta meg az Atya és a Fiú benne való lakozását, nem ismerte a Vigasztaló jelenlétét. Tapasztalata csekélyebb volt azokénál, akiknek része van az Atya és a Fiú bennük lakozásában! Valójában ez a legnagyobb hír, amit csak ember valaha hallott vagy megtapasztalt!

Szeretteim, ápoljuk ezt a csodálatos valóságot, és tartsuk szemünket mindazon, amit elnyertünk; ne hagyjuk, hogy bárki is elszakíthasson minket a Krisztusról szóló igaz tanítástól! Manapság rengeteg a hamis próféta a világban, akik az antikrisztusi elveket vallják, pontosan úgy, ahogyan János apostol idejében. Döbbenetes módon magukat kereszténynek vallók tagadják azt az alapvető igazságot, ami az evangélium ereje és veleje, és ami Krisztusban van elrejtve! Félelmetes időkben élünk, de mennyire bátorító, hogy mégis lehet bizonyosságunk: Ti az Istentől vagytok, fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. (1Ján 4:4)

David Clayton

---

Úgy lakik-e benned Isten Fia, mint Atyja házában? Annyira eggyé lettél-e már Jézus életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent Vele beszél meg, és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által szétárad-e a kegyelem otthonodban, munkahelyeden, baráti körödben? Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy? Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem azon helyzet miatt, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésed e szakaszában. Legyen úgy, ahogyan Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy Vele! Az Úr életének a te saját egyszerű, élő életeddé kell lennie; mint ahogyan itt a Földön az emberek kötött élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.

Oswald Chambers