2018 nyarán kaptam egy gondolatot Istentől, amely azóta is hatással van az életemre. A fizikai világ működéséhez kapcsolódóan mélyebben megértettem egy fontos lelki törvényszerűséget. Otthon, a vajdasági Palicson, a szobámban ültem, és zajt hallottam a tó felől. Körülbelül másfél km távolságra lakunk tőle, így az események lármája elér hozzánk. A hangok alapján valamilyen vízi verseny lehetett. Kinéztem az ablakon, és láttam, ahogy a szél fújja a fák leveleit. Akkor eszembe jutott az ige: A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. (Ján 3:8) Ahogy behelyettesítettem Isten szellemét a szél helyére, megértettem az összefüggést.

A tavunkon két híres sportklub működik, az evezős és a vitorlás. A keresztényeket is e két csoportba lehet besorolni, az evezősökhöz és a vitorlásokhoz. Az evezős minden csapás után siklik a vízen pár métert, majd elkezd lassulni. Ismét húz egyet, aztán ismét lassul. Ez az első csoport olyan keresztényekből áll, akik nem születtek újjá. Egész életük arról szól, hogy erőlködnek, pumpálnak. Komoly erőfeszítésükbe kerül, hogy megtartsák a törvényt és azokat a szabályokat, melyeket mások vagy ők maguk fogalmaztak meg. Nem akarom bántani őket, én magam is több éven át ilyen hajóban küzdöttem. Bár nem vallottam be magamnak, de sajnos legtöbbször csak a szokások, a bűntudat és a kárhoztatás irányította az életemet.

A második csoport a vitorlázóké. Nekik annyi a feladatuk, hogy a szél erejét befogják, és ennek segítségével haladnak előre. Ezek az újjászületett keresztények, akiket Isten szelleme hajt vagy vezérel. Arról szól az életük, hogy hitükkel, vagyis vitorlájukkal befogják a szellem erejét. Ezt követően pedig aktívan követik a szél mozgását, majd, ha szükséges, igazítanak a vitorla szögén. Ezek az emberek sikerüket nem maguknak köszönhetik. Isten szelleme készíti elő számukra a helyzeteket, a jó cselekedeteket (Ef 2:10), és adja meg a további utasításokat is, mikor, hogyan, mit cselekedjenek. Ők nem a szabályokra, hanem Krisztusra és az Ő hangjára koncentrálnak. Mivel Jézus személyesen vezeti őket, túlteljesítik a törvény követeléseit. Nem lopnak, hanem ajándékoznak; nem ölnek, hanem gyógyítanak; nem irigykednek embertársaikra, hanem áldják őket.

Nagyon érdekes, hogy Nikodémusnak nem azt mondta Jézus, hogy többet böjtöljön, legyen őszintébb, naponta többet olvassa a Bibliát, gyakrabban imádkozzon, vagy legyen aktívabb a gyülekezeti életben. Azt mondta neki, hogy újjászületésre van szüksége. A példázattal élve nem azt mondta, hogy evezzen erőteljesebben, hanem vitorlásra van szüksége, amelyet a szél (azaz Isten szelleme) hajt.

Idén márciusban egy keresztény ifjúsági esten vettem részt. Egy élő hitű testvér beszélt, akinek komoly megélései vannak az Úrral. Örültem, hogy ő vállalta el az alkalmat, és előre készültem gondolatban, mit fogok mondani. A közös beszélgetés folyamán végül egy szót sem szóltam, csak hallgattam magam elé nézve. Egyszerűen nem éreztem indíttatást, hogy bármit is mondjak, így inkább szótlan maradtam. Másnap azon tűnődtem, mi lehetett viselkedésem oka. Megkérdeztem Istent is.

– Szélcsend volt – jött a válasz, ami valóban pontosan leírta az előző esti állapotot. Régebben többször kértem Istentől, hogy csak akkor beszéljek, amikor Ő indít; ha nem indít, akkor inkább hallgassak. Annak ellenére, hogy azon az alkalmon „szélcsend” volt, rá két napra kifejezetten erős volt a „széljárás”. Több olyan őszinte és mély lelki beszélgetésem volt barátaimmal, amikor minden résztvevő érzékelte Isten Lelkét, a szél fuvallatát.

Szélcsendben fontos, hogy várjuk a szelet, és ne cseréljük le a vitorlát evezőre, vagyis ne kezdjünk el önfejűen viselkedni. Ilyenkor inkább készítsük elő a hajót, hogy készen álljunk az indulásra. Amikor pedig felerősödik a szél, húzzuk fel a vitorlát és kövessük a szél mozgását: Mert akiket Isten szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (Róma 8:14)

Személyes tanulságok számomra:

1. Az evezős hajó csak akkor tud minden gond nélkül előre haladni, amikor tükörsima a tó felszíne, vagyis szélcsend van. A nem újjászületett keresztények is akkor tudják megélni vallásos életüket, amikor minden az elképzelésük szerint történik. Amikor viszont fúj a szél és jönnek a hullámok, nehézségeik támadnak. A vitorlások pedig a szél erősödésének csak örülnek, mert így gyorsabban tudnak előre jutni.
2. Az evezős hívőknek állandó erőfeszítésbe kerül, hogy önerőből keresztény életet éljenek. A vitorlások csak a szél mozgását figyelik. A hajó nem a saját erejük által halad előre, hanem a szél ereje által.
3. Bár tudom, hogy a hajófajtától függ, de a legtöbb vitorlás gyorsabb, mint az evezősök.
4. Igazán hosszú távra evezős hajó nem tud menni, csak vitorlás. Kolumbusz a 15. században ugyancsak vitorlással szelte át az Atlanti-óceánt.

Bessenyei Szilárd írása

Az erőtlen hit csak a szélcsendben nem süllyed el – az erős hit, mint az életmentő csónak, biztonságot nyújt a viharban is.

Spurgeon

A gondviselő Isten össze tud kapcsolni szíveket mennyből származó kötelékekkel. A mennyei szövőszéken szőtt szálak finomabbak, mégis erősebbek, mint a földi szövőszéken szőhetők. Az eredmény minden igénybevételt és próbát kibíró szövet. Szívet a szívvel a szeretet aranyszálai kötik össze, és ez a kötelék eltéphetetlen.

Ellen G. White