Gondolatok a hitről

Az iskolák megtanítanak arra, miben higgyünk. De csak Krisztus iskolája tanítja meg, hogy valóban higgyünk. (Spurgeon)

Hit által adatott az ígéret gyermeke. Hit által születik a lelki élet is, és hit által válunk képessé arra, hogy igaz tetteket vigyünk véghez. (E. G. White)

Minden nap újból kell hinnünk. A tegnapi hit mára mit sem használ. (Spurgeon)

A hit igényli Isten ígéreteit és az engedelmesség gyümölcseit termi. Az elbizakodottság is igényli Isten ígéreteit, de úgy használja fel azokat, ahogyan Sátán: a törvényszegés mentegetésére. Az igazi hit alapja az Írások ígéreteiben és rendelkezéseiben rejlik. (E. G. White)

Az erőtlen hit csak a szélcsendben nem süllyed el – az erős hit, mint a mentőcsónak, biztonságos nyújt a viharban is. (Spurgeon)

Nem azért hiszünk, mert látjuk és érezzük, hogy Isten meghallgat bennünket. Bíznunk kell ígéreteiben. Ha hittel jövünk hozzá, minden kérést a szívébe zár. Amikor áldását kérjük, hinnünk kell, hogy meg is kapjuk, és köszönjük meg, hogy megkaptuk. Azután végezzük tovább feladatainkat, és legyünk biztosak abban, hogy az áldás akkor teljesül, amikor a legnagyobb szükség van rá. Isten cselekedni fog értünk „véghetetlen bőséggel”, „az Ő dicsősége gazdagságáért”, és „az Ő hatalma erejének ama munkája szerint”.  (E. G. White)

Ha a hitben nincs hiány, nem hiányzik semmi. (Spurgeon)

A hit a gyengeségben megerősít, a nincstelenségben gyarapít, a tespedtségben megelevenít. (Spurgeon)

Az igazi hit arra törekszik, hogy mások szívében továbbterjedjen. (Spurgeon)

Ne önmagadra, hanem Krisztusra nézz! Aki az emberek között járva meggyógyította a betegeket és kiűzte a démonokat, ma is ugyanaz a hatalmas Üdvözítő. Ragadd meg hát ígéretét! „Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem!” (E. W. White)