Ha hiszel

Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét? Ján 11:40

Ha Isten Fia, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki! Mt 27:42

Az első idézet Jézus szeretetteljes feddése Márta felé néhány perccel Lázár feltámasztása előtt, és négy-öt nappal saját halálát megelőzően. A második mondat már a kereszt alatt gúnyolódó papok szájából hangzott el a vérző, haldokló Messiást nézve. A mondanivaló lényegét tekintve pontosan ellentéte egymásnak e két kijelentés.

Érdekes módon Isten az ellenkezőjét „követeli” meg annak, amit emberileg logikusnak, elfogadhatónak tartanánk. Jézus szavai szerint a hitnek meg kell előznie a látást. A halandók felfogása szerint először látnunk kell azt a cselekedetet, történést, amit elvárunk, és ezután tudunk majd hinni. Istent azonban a teremtményei nem tudják saját korlátolt elképzeléseik szerint programozni, irányítani. Döbbenetes egyébként, hogy azok közül, akik ezt hajtogatták, bizonyára többen látták Lázárt előjönni a sírból… Vagyis semmi nem győzhette már meg őket Jézus messiási mivoltát illetően… A három és fél év csodái, jelei mind ott sorakoztak emlékeikben, mégis eldöntötték, hogy nem fogadják el Őt Megváltójuknak. Igaza volt az Úrnak velük kapcsolatban: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.” (Luk 16:31) Tehát önmagában egy történés szemtanújának lenni kevés. Az isteni szavak hallgatása, meghallása érlel olyan meggyőződést, amely felnyitja a szemeket a látható és láthatatlan világ közötti kapcsolatokra, a Mindenható szándékaira és tetteire.

Jézus ezzel szemben áldottnak, boldognak mondja mindazokat, akik nem látnak és hisznek. (Ján 20:29) Vagyis a fizikai látást, megtapasztalást megelőzően hisznek – de, és most jön a lényeg: miben, kiben hisznek? Nincs ugyanis olyan ember a Földön, aki ne hinne valamiben. A hit az élet elengedhetetlen velejárója, hiszen épp a lényeget illető kérdések tekintetében korlátozott az emberiség tapasztalati tudása. A Biblia szerinti hit egyrészt folyamatosan növekvő bizalom a Szentírásban bemutatkozó mindenható Isten iránt. Másrészt, ezzel szoros összefüggésben, bizonyosság és egyben várakozás még be nem következett események, illetve nem érzékelt történések felől. Egyetlen, de valóságos és rendíthetetlen alapja Isten kimondott, leírt szava, nekünk szóló, személyes ígéretei. A hit az a szilárd meggyőződés, hogy hű az, aki az ígéreteket tette (Zsid 11:11), mert Isten soha nem hazudik, szava színigaz. Jellemével, szent és igaz lényével összeegyeztethetetlen a hazugság, a félrevezetés. Ha Ő szól, az bizonyosan meglesz; parancsol valamit és az a dolog a semmiből megteremtődik. (ld. Zsolt 33:9) A hit tehát a pillanatnyilag érzékelhető állapoton, körülményeken, emberileg várható fejleményeken túltekintő, állhatatos várakozás a személyesen nekünk szóló isteni ígéretek teljesedésére.

A Mártának szóló ígéret így hangzott: Feltámad a testvéred. (Ján 11:23) Ő nem tudott ezzel a bátorítással ott és akkor mit kezdeni, hiszen a történelem végét jelentő eseményhez kötötte a Jézus által említett feltámadást. Ez az ő friss bánatára csak korlátozott mértékben jelentett gyógyírt. Nem tudható, értesült-e például a naini halott fiatalember megelevenedéséről. (ld. Luk 7:11-16) A beteljesedő próféciát azonban, amit Jézus idézett Keresztelő János megerősítésére, Márta is hallhatta már korábban a zsinagógai felolvasások során: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. (Luk 7:22) Nagyon fontos tehát olvasni, hallani és jól érteni Isten üzenetét, mert a hit a hallott ige, a befogadott ígéret nyomán születik és erősödik életfenntartó, életváltoztató tényezővé, az áldásokat elfogadó „szellemi kézzé”. (Róm 10:17)

Márta végül többszörös értelemben is megtapasztalhatta Isten dicsőségét: nemcsak bátyját látta előjönni a sírból (akinek, ne feledjük, sok év után ismét meg kellett halnia), de a feltámadott Krisztust, a Mindenható dicsőségbe öltözött képmását is láthatta – szemben a gúnyolódókkal, akik számára a keresztről hangzó Elvégeztetett! volt az utolsó isteni szó. Jézust feltámadása után már csak azok láthatták, akik, ha tökéletlenül is, de szerették és hittek benne.

A Márta felé hangzó ige mindnyájunknak szól, mert mennyei Atyánk minden ígérete Krisztusban lett igenné és ámenné. (2Kor 1:20) Ha hiszel, és minél szilárdabban hiszel, annál nagyobb mértékben láthatod meg Isten uralmának kibontakozását az életedben, a családodban. Ha hiszel, megláthatod, hogy a barátaid, a szomszédjaid, a munkatársaid, sőt, még az ellenségeid életében is felragyoghat Isten dicsősége: a minden kapcsolatot átformáló, örök szeretet. Ha hiszel, eljön a perc, amikor saját szemeiddel láthatod meg te is a feltámadott Krisztust, Mártát, Lázárt és velük együtt mindenkit, aki valaha élt és bízott az isteni szavak valóságában, erejében. Ha hiszel, megláthatod-megélheted majd az isteni dicsőségtől áthatott világegyetem boldogságát és harmóniáját, amely nem ér véget soha.

Ha hiszel…

  • Az igaz hit azért hisz az ígéretben, mert Isten mondta. (Spurgeon)
  • Hinni annyit jelent, mint Istent számításaink legfőbb tényezőjévé tenni, majd a legjózanabb következetességgel számolni Vele. (Spurgeon)
  • Olyan hitre van ma szükség a világban, amely belekapaszkodik Isten igéjének ígéreteibe, és nem tágít, amíg a menny meg nem hallgatja. Ez a hit szorosan összekapcsol Istennel, és erőt ad, hogy megbirkózzunk a sötétség hatalmaival. (E. G. White)