A világ torkig van a keresztény retorikával. Túl sokáig hallgatták a puszta elméletet – bizonyíték vagy erő híján. Egészen más volt, amit Jézus vagy az apostolok hirdettek. „És bejárta Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.” (Mt 4:23) Az Isten királyságának hirdetése együtt járt az üzenet hordozójában élő valóság bemutatásával. Ezt a bizonyítékot látva az emberek az üzenet mellett döntöttek, és üdvösséget, gyógyulást találtak benne.

Az alábbi versek Isten fiairól szólnak: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. … Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.” (Róm 8:19.21) Isten fiainak meg kell nyilatkozniuk. Ha Isten fiainak ez a megjelenése, fellépése megtörténik, akkor a kereszténység olyan újraéledését láthatnánk, amelynek még soha nem volt tanúja a világ! Ezt tanítja a Biblia. A világ sötétségben vesztegel. Semmi értelme háborogni a bűnözésen, az erőszakon, rasszizmuson. A világnak Isten fiaira van szüksége, hogy élő bizonyítékai legyenek a valóságnak, tanúi valami sokkal nagyobbnak, mint amit ma láthatunk. Isten gyermeke vagy? Életed Isten erejéről tanúskodik? A világ sóvárogva várja, hogy megláthassa ezt!

Az utolsó, hiányzó láncszem

„És ez az a bizonyságtétel, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.” (1Ján 5:11) Hinni többet jelent, mint értelmileg egyetérteni, inkább gyakorlati tapasztalat, amely befolyásolja az életet. „Nem te irányítod a hitedet, a hited irányít téged.” Még csak nem is te nyilatkozol a hitedről. A hited nyilatkozik meg cáfolhatatlanul az életeden keresztül. Ha egy férfi elkezd látogatni egy nőt és egyre több időt tölt vele, nem kell kimondania, hogy szereti, mert a gyakori látogatások ezt nyilvánvalóvá teszik. Ugyanez igaz az életünkre nézve is. Jézus szavai igazak, „gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt 7:21) Hit, bizalom, meggyőződés ugyanazt jelöli, tudniillik tapasztalatokon keresztül megismerni az igazságot.

Mi a legnagyobb hiányosságunk?

A „legnagyobb” melléknév magában foglalja a „legelső”, „csúcs” és „tetőpont” jelentésárnyalatokat is; vagyis a legnagyobb hiányosság életünk mindenek felett álló szükségletére utal. Mivel a szükség vagy hiány közvetlen kapcsolatban áll egy problémával, ha pontosan fel akarjuk tárni legnagyobb szükségünket, legelőször meg kell ismernünk legnagyobb problémánkat.

Van egy ige, amely egyszerre tárja fel égető szükségünket és legnagyobb problémánkat. Ez nem a pénzszűke, nem a betegségek vagy bajok. Sokkal alapvetőbb ezeknél és tulajdonképpen minden egyéb probléma gyökere. Örökölt bajról van szó (Róm 5:12), beleépült a bennünk lakozó életbe, Ádám és Éva, ősszüleink hagyatéka: „Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Luk 18:8) Ezen ige szerint valami itt a Földön hiánycikk. S kitűnik, hogy ez az Emberfia visszajöveteléig így is marad. E hiányzó dolog a hit. A hit hiánya a hitetlenség. Ez a legnagyobb problémánk. Hitre van leginkább szükségünk.

Egyszerűen fogalmazva a hitetlenség a bizalom hiánya. Helyezzük el először ezt a hiányosságot saját kapcsolatrendszerünkben. Hogyan viszonyulsz valakihez, akit nem ismersz – honnan tudod, hogy hihetsz neki? Milyen a viszonyod egy olyan emberhez, akiben nem bízol – készségesen megosztasz vele bizalmas információkat? Mindkét esetben nagyon elővigyázatos és tartózkodó vagy, mert az ismerethiány és bizalmatlanság megakadályoz abban, hogy nyíltan és szabadon viselkedj vele szemben. Amit hangsúlyozni szeretnék: ha van benned bizalom, szabad vagy a nyílt viselkedésre.

Gondolj egy kisgyermekre, aki a szeretet, bizalom és bizonyosság légkörében nő fel. Elég bátor ahhoz, hogy magas helyekről leugorjon egy apa karjaiba, akit szeret, és akiben megbízik. Hasonlóképpen létezik Istenhez való viszony is. E kapcsolat az apa-gyermek viszony mása, kivéve, hogy olyan Atyáról van szó, aki jóval nagyobb az összes, általunk ismert apánál. Szeretete sokkal nagyobb minden eddig tapasztalt szeretetnél, de mivel nem ismerjük Őt, szeretetének még csak morzsáját sem tapasztaljuk. Mivel nem ismerjük Őt, tudatlanok vagyunk jellemét, útjait, szeretetét illetően, s ezért a hitetlenség állapotában tengődünk, megfosztva magunkat a tőle jövő áldásoktól. Hadd magyarázzam meg: Lehetséges egy gyermek esetében, hogy szeretetteljes viszonyban áll milliomos apjával, miközben szegénységtől szenved? Vagy egy betegséget, nyomorúságot meggyógyítani képes apa engedi meghalni gyermekét valamilyen nyavalyában? Teljességgel lehetetlen! Nos, ez a probléma napjainkban. Ilyen Atyánk van, legtöbben azonban tudatlanok vagyunk e tény felől. E tudatlanságból fakadóan képtelenek vagyunk életünk egészét tekintve bizalmas kapcsolatba lépni Vele.

Nem kívánod néha, hogy bárcsak lenne valaki, akinek a kezébe egészen leteheted magad és soha többé nem aggódsz semmi felől? Nem kívánod, hogy bárcsak folytatódna a gyermekkor, amikor a szüleid gondoskodtak mindenről és te soha nem aggódtál? Pontosan erről szól a kereszténység: van egy Atyád, aki MINDEN szükségletünkről gondoskodik korlátlan hatalma által. Az az igazság, hogy egy csomó dolgot tudunk Istenről. Ismereteink azonban hallomásból származnak, a tapasztalatok gyakran másod- és harmadkézből jutnak el hozzánk, nem pedig személyes kapcsolat révén. Nem ismerjük igazán a világegyetem Istenét. Nem ismerjük Őt személyesen, még ha vannak is hallomás vagy olvasás útján szerzett ismeretmorzsáink.

Csodálatos tény, hogy ez az Isten minden egyes emberrel személyes kapcsolatra vágyik. Ez az újszövetségi kereszténység kiváltsága. Egy ige bemutatja, mennyire gyökeresen más ez a kereszténység: „Bizony mondom nektek: Asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál, pedig a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála.” (Mt 11:11) Gondolkodtál valaha is a mennyei királyságra vonatkozó ezen igéről korábban? Ez az ige sokak számára különösen hangzik, de a 8. fejezet tükrében érthetővé válik. Valahogy így tudnánk lefordítani: „Még a legjelentéktelenebb, leggyengébb személy is, akiben a feltámadott Jézus Lelke lakozik, nagyobb és többje van, mint Keresztelő Jánosnak valaha is volt.” Miért? Mert a legtöbb, amije volt, az, hogy Jézust megérinthette a bemerítés során. Meghalt, mielőtt a szívben lakozó Krisztus eljött volna, és esélye sem volt ezt megtapasztalni.

A hit – legnagyobb szükségletünk

Hit, bizalom, bizonyosság mind belefoglaltatik legnagyobb szükségletünkben. El tudod képzelni, mi történne, ha a tanítványok pünkösdi tapasztalatához hasonlót megélnénk? El tudod képzelni, mit láthatna a világ, ha te és én, és mindenki, aki Krisztusról neveztetik, teljes lényünkkel bíznánk Istenben, teljes hittel, bizalommal és bizonyossággal a felől, hogy megadja nekünk a királyság megtapasztalását itt és most a Földön? Az EGYETLEN ok, amiért ez nem teljesedhet itt és most, a hitetlenségünk. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11:6)

Nemzedékünk hitetlensége bántja Istent, mert a világ elpusztul nélküle. Szükség van az evangélium világosságára, amely bizonyítékot szolgáltat Isten egyedülálló atyai szeretetéről a sötétségben és gonoszságban veszteglő világnak. Istennel szerzett tapasztalatokra van szükségünk, amelyek egy természetfeletti élet bizonyítékait nyújtják a világnak.

Hogyan tehetünk szert ilyen hitre?

A hit nem szerezhető meg a hiten való munkálkodás révén. A hit kapcsolat eredménye. Ahhoz, hogy bízhass valakiben, először meg kell ISMERned. A megismerés útja a közösen eltöltött idő. Minél több időt beszélgetsz valakivel, annál jobban megérted őt. A lépésről lépésre növekvő ismeret végül bizalmat szül. Őszintén, szoktál időt, minőségi időt tölteni Istennel? MINDIG tudatában vagy jelenlétének? Állandóan felismerjük a körülöttünk tartózkodó mennyei angyalok árasztotta légkört? Minél jobban megismerjük ezt a VALÓSÁGot, annál jobban nő majd hitünk és bizalmunk Isten iránt.

Isten szava tartalmazza az Ő nekünk szóló üzeneteit és ígéreteit. Az ige által tanít és gazdagít minket önmaga és szándékai felől. Minél mélyebben megismerjük Isten szavait, annál inkább növekszik a hitünk, mert Isten szava hitünk forrása. (Róm 10:17) A puszta hit egyszerűen Istenre hallgatás és bizonyosság abban, hogy amit Isten mond, az mindenkor igaz. Tehát ha Isten mondja, akkor úgy van, és meg vagyunk győződve Isten szavainak igazságáról, mert tudjuk, hogy Ő az Atyánk és ezt meg is tapasztaljuk az életünkben. Erre van szükségünk, és egyedül ez változtathatja meg életünket. Hitünknek meg kell ragadnia az Ő szavait, hogy azok valósággá legyenek.

Szabadság!

Hosszú ideig nem tudtam elfogadni az igazságot a múlt terhei és rám gyakorolt befolyása miatt. Olyan volt, mintha valaki hosszú ideig sötétségben él, s aztán hirtelen világosságot gyújtanak: időlegesen megvakulsz, és be kell csuknod a szemed, hogy kizárd a fényt. De amint hozzászoksz a fényhez, egyre könnyebb lesz és végül teljesen ki tudod nyitni a szemed.

Szabaddá válni a szolgaság után nagyon kemény dolog. Nem mindenki képes ezt elhordozni. Állítólag a rabszolga-felszabadítás után sokan visszatértek egykori gazdájukhoz és kérték, hogy vegye őket vissza, mert képtelenek voltak önállóan élni. A legtöbb ember számára, akit szoros egyházi és családi kötelékek öveznek, a legnehezebb dolog megszabadulni a láncoktól, amelyek fogva tartják; de ha felismered életed gyengeségét és tehetetlenségedet a bűnnel szemben, akkor mélyről jövő vágy ébred benned valami több után. A győzelem utáni vágy. Lehetünk valaha is szabadok? A válasz egy messze hangzó IGEN! „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Ján 8:36) Megtalálni Jézust személyesen – nem a tanítását vagy az Ő útjait, hanem ŐT, személyesen – és engedni bennünk élni, ez az igazi szabadság!

Az angyal ezt mondta Máriának, Jézus anyjának: „… nevezed annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” (Mt 1:21) Ez a kereszténység leglényege! Ez a BŰNtől való szabadság! Egyedül Jézus adhatja nekünk ezt a szabadságot, ezért akit Jézus megszabadít a bűnből, az valóságosan szabad a bűntől!!!

Szabadon élni

Egy jól ismert sláger nagyon tanulságos ebből a szempontból: „Szabadítsátok fel magatokat a mentális rabságból…” Ezt korántsem ilyen egyszerű megtenni. Valóságos csoda kell ahhoz, hogy lelkileg-szellemileg megszabadulj a szolgaságból. A szabadság megéléséhez el kell fogadnunk és hinnünk kell, hogy szabadok vagyunk. Ehhez szüntelen kapcsolat szükséges azzal, aki megszabadított és mindentől megszabadít, ami bánt téged. Állandóan figyelned kell Őrá, és ki kel zárnod minden más hangot, amely valami mást mond. „Mit mondjuk azért ezekre? Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róm 8:31) Szabadságunk minden egyes pillanata Istennek köszönhető, senki másnak. Figyeld meg, hogyan teszi ezt a lehető legjobb módon! Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” (Róm 8:33-34) Milyen csodálatos tapasztalat!!! Mert Isten és Jézus szabaddá tett minket, és meg is tart ebben a szabadságban, mi pedig bátran megállhatunk e szabadságban, és hirdethetjük ennek valóságát, lehetünk bátrak, mint az oroszlánok, nem kell meghátrálnunk vagy félnünk még a kételkedők szeme láttára sem – Hallelujah! Dicsőség az Ő csodálatos nevének!

Kockázat vagy bizalom

Gondold csak meg, mit tett értünk Isten Jézus Krisztusban! Megszabadított a bűntől azáltal, hogy nekünk adta saját életét. Képzeld el, hogy most minden keresztény számára MINDENT SZABAD. (1Kor 10:23) Kockázat ez Isten részéről vagy pedig bizalom? Az élet alapelve, amely a teremtés során mindig érvényesül: „minden az ő neme szerint” hoz létre újabb életet. Isten tudja, hogy az Ő istensége (az Ő saját természete) kizárólag igaz, és igazságot cselekedhet, tehát biztonsággal adhatja nekünk saját életét, s ezzel természetfelettivé formál minket. El tudjuk ezt hinni?

Isteni emberek

Jézus volt az új emberiség első képviselője, és ezért nevezi Őt a Biblia az „utolsó Ádámnak.” (1Kor 15:45) Saját Lelkét adja MINDAZOKNAK, akik teljes szívükből kérik ezt. Attól fogva, hogy Ő él benned, tagja vagy az új emberiségnek. Ha keresztény vagy, ez a valóság számodra, még ha soha nem is tudtad, hitted vagy tapasztaltad azelőtt. A megértés és megtapasztalás kulcsa a nevelés. Mihelyt tudod, ki vagy, ez magasabb szintre emel téged, hogy azzá légy, aki valójában vagy. Ha nem vagy keresztény, akkor itt a lehetőség, hogy Krisztus része legyél. A kereszténység nem felekezeti tagságot jelent, hanem azt, hogy Krisztus testének tagjává leszel a Földön és bemutatod Őt, bárhová mégy.

Következtetés

Életem legnagyobb leckéje az, hogy én nem tudok semmit, Jézus azonban mindent tud. Ezért boldog vagyok, hogy Krisztus bennem él, éli az Ő életét és tanít engem növekedni Őbenne. Az isteni ígéret szerint, ahogy növekszünk és éretté válunk, hitünk vezetni fog, hogy mind jobban és jobban bízzunk benne, míg egészen átalakulunk az Ő képmására, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére. (Ef 4:11-13)

Isten, az Ő szeretete és jósága által elindított egy úton. Minden nappal többet tanulok Róla és Tőle. Az életem most folyamatos mozgás – nem pedig egy állóvíz –, olyan tapasztalat, amely egyre tisztábban elém tárja, mit jelent kereszténynek lenni. Nemcsak egy címke, hanem maga az élet. Az igazi kereszténység életstílus, eleven és fejlődő valóság. Célom: Jézus – Isten teljessége! Minden olvasó számára szolgáljon bátorításul a történetem, hogy keresd Őt, amíg meg nem találod, mert akit a Fiú megszabadít, az VALÓSÁGGAL SZABAD lesz.

Láncaim lehulltak, szabad lettem!