Vettem egy Bibliát több nappal ezelőtt és megkérdeztem az Urat, kinek kell odaadnom, kinek lesz rá szüksége. Egyik reggel megszólalt bennem egy hang: Vidd magaddal a Szentírást! Azonnal vitába szálltam vele: De Uram, hát kivel is találkozhatnék ma?! Nem engedelmeskedtem.

Miután az irodában imádkoztunk kedves munkatársnőmmel, csak úgy mellékesen megkérdeztem, nem tud-e valakit, akinek sürgősen szüksége volna Bibliára. – Jaj, dehogynem tudok! A húgom nagyon-nagyon vágyik egyre! Szeretnénk együtt olvasni minden este! – Mélységesen szégyelltem magam, hogy ennyire hitetlen és kételkedő voltam…

Másnap természetesen már odaadtam, és megszólalt bennem a figyelmeztetés: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket…” – Ha az Úr szól, bármilyen őrült ötletnek is hangzik elsőre, engedelmeskedjünk, mert nagy áldásoktól foszthatunk meg másokat és természetesen magunkat is.

„Ha Isten kegyelmében részesültetek, fénye bennetek van. Távolítsátok el az akadályokat, és az Úr dicsősége megmutatkozik. Akkor árad a fény, hogy áttörje és eloszlassa a sötétséget. Önkéntelenül is világíttok magatok körül. A bennünk lakozó Krisztus dicsősége foglyul ejt másokat is.”
E. G. White