Magunkról

A Reménység foglyai 2011 októberében indított folyóirat.

Jellemzői:

  • bibliai tárgyú, középpontjában Jézus Krisztussal,
  • igetanulmányokat és az élő Istennel szerzett tapasztalatokat tartalmaz,
  • negyedévente jelenik meg,
  • felekezetfüggetlen,
  • ingyenes,
  • nyomtatásban is megjelenik,
  • nem árusítható.

Célkitűzése következő: Azt a reménységet szeretném kedves Olvasóinkkal megosztani, amely minden földi várakozást felülmúló örömmel töltheti el szívünket:

  • Új eget és új Földet várunk, amelyben békesség és igazság lakozik. (2Pét 3:13)
  • Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az Ő népei lesznek. (Jelenések 21:3)

Bár számtalan jel mutat arra, hogy bolygónk ökológiai, gazdasági és erkölcsi értelemben egyaránt végnapjait éli, mégsem kell kétségbeesnünk, mert van kiút és van remény! Sokfajta kísérlet folyik annak érdekében, hogy az emberiség elhagyja ezt a Földet, de az egyetlen biztos bárka, az egyetlen biztos „űrhajó” maga Jézus Krisztus. Csakis általa lehetséges a biztonságos menekvés: vissza Istenhez, az Atyához.

Ezért választottam a folyóirat címéül a Zakariás próféta által közvetített isteni hívás szép kifejezését: Térjetek vissza az erősséghez, reménység foglyai! (Zak 9:12) Annak a reménységnek vagyunk a rabjai, amely a tökéletes kapcsolat helyreállítását ígéri Isten és ember között. Erről szól az egész Biblia: hogyan küzd a Mindenható azért, hogy miután Ő megtalált, mi is megtaláljuk Őt. E reménynek egyetlen, de rendíthetetlen alapja van: Jézus Krisztus, a Fiú, a mi erősségünk és sziklavárunk, akiben Isten minden kincse, hatalma rendelkezésünkre áll. Ő az, akiben ma, holnap és minden pillanatban örömet, nyugalmat, erőt és hitet lelhetünk, a legkilátástalanabb helyzetekben is. Ő az, akiben polgárjogot nyertünk Isten királyságába. Krisztusban Isten gyermekeinek neveztetünk, és általa részesülünk a mennyei hatalom minden ajándékában: a bűn felett győzelmes életben és az örökkévalóság boldog távlataiban.

E reménynek azonban van egy másik olvasata is: Isten reménységéről alig gondolkodunk. Pedig mindent elmond erről tékozló fiú édesapjának képe, aki nap mint nap kiállt a kapuba és fürkészte a látóhatárt, remegő és reménykedő szívvel, hátha felbukkan a szeretett gyermek… Találj haza, kedves Olvasó! Jézus azzal a reménnyel halt meg, hogy láthatja még Atyja arcát és láthatja azokét is, akikért meghalt. Abban reménykedett, hogy nem szenvedett hiába. Bízik benned, hogy beleveted magadat kitárt karjaiba.

Kívánva kívánom, hogy az itt olvasható tanulmányok ösztönözzék az Írás kutatására a látogatókat, vezessék az ige mélyebb megértésére, indítsák a hit kimeríthetetlen tárházának megnyitására, és a Krisztusban kínált, érett kereszténység elérésére, végső soron Isten iránti egyre mélyülő szeretetre és ragaszkodásra.

A reménység pedig nem szégyenít meg, mert az Istennek szerelme kitöltetett a szívünkbe.

Róma 5:5