Mint az eső és a hó

Mert amint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldtem. (Ésa 55:10-11)

Már kisiskolásként tanultunk a „víz munkájáról”, felszínformáló, romboló és építő tevékenységéről. Az esőcseppek és a hókristályok előbb-utóbb a legellenállóbb sziklafelszíneket is kikezdik. Barázdákat, mély repedéseket vájnak a kemény kövekbe, hatalmas tömböket hasítanak ki szinte észrevehetetlenül az egységes hegytömegből. A sivatagok, ahol ma apró kőzetszemcsék milliárdjait sodorja ide-oda a szél, egykor szilárd vonulatokat alkottak.

Az eső a legjobban letaposott, legkeményebb földutakat is képes átáztatni, fellazítani; a nagy rögöket porhanyós talajjá olvasztja, a port pedig híg sárrá változtatja. A csapadék minőségi átalakulást eredményez, és lehetővé teszi az élet új formáinak megjelenését: a kopár helyek kizöldülnek, tóvá lesz a délibáb, a szomjas föld vizek forrásaivá (Ésa 35:7) alakul.

Ugyanez az életfakasztó, csodákat eredményező erő rejlik Isten beszédében (amely magát a vizet, az esőt is megteremtette). Rögtön a Biblia első mondatai erről tesznek bizonyságot: a kietlen, puszta Földre az Úr szavára áradt szét a fény. És mondta Isten: legyen világosság! És lett világosság. (1Móz 1:3) Az ő szavára sarjadt a növények végtelen sokasága: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet és gyümölcsfákat. Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet és gyümölcstermő fákat. (1Móz 1:11-12) A Föld történetének első hetét áttekintve minden napon isteni szóra a semmiből új, addig soha nem volt létezőkkel telt meg a bolygó, s a végeredmény: tökéletes, igen-igen jó, gyönyörűséges!

Isten beszéde, az élő Ige (a logosz) maga Jézus, a Fiú: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. És az Ige testté lett és lakozott miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. (Ján 1:1;14) Itt azt mondja el János apostol, hogy Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia. Ő Isten emberi testben megjelent, élő szava hozzánk, amely a mennyből szállt alá, telítve irgalmassággal és igazsággal. Kereszthalála előtt így imádkozott: Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem. A beszédeket, amelyeket rám bíztál, nekik adtam [ti. a tanítványoknak]; a te igédet nekik adtam. (Ján 17:4.8.14) Vagyis Jézus, mint az élő Ige maradéktalanul megcselekedte Isten akaratát, valóban szerencsés, azaz áldott volt, amerre ment: szavai nyomán a vakok szemei megnyíltak, a vétkesek bűngyűlöletre jutottak, a leprások megtisztultak, a halottak feltámadtak, a betegek meggyógyultak, a hitetlen szívek meglágyultak az isteni szeretet nyomán.

Jézus Krisztusban mennyei Atyánk nekünk ajándékozta az élet igéit. Közel hozzád a beszéd: a szádban és a szívedben van. (Róm 10:8) Hogyan lehetséges, hogy az Ige bennünk lakozhat? Arról beszélünk, azt mondjuk el, amivel telve vannak a gondolataink. Ezt Jézus így fogalmazta meg: A szívnek teljességéből szól a száj. (Luk 6:45) Ha Krisztussal vagyunk telve, akkor az Ő szavait fogjuk mondani. Ez pedig valósággá lehet minden keresztény életében, aki befogadta az Atya által küldött szent Lelket, mert Isten kibocsátotta az Ő Fiának Lelkét a szívünkbe (Gal 4:6)! A Fiú Lelke az ő jóságos élete, amely életet fakaszt a kopár sziklából, meglágyítja az útfélkeménységű szíveket, megöntözi a kiszáradt életeket, hálával telíti Isten iránt, és gyümölcsözővé teszi a meddő, önző lelkeket.

Csak hangozzék szádból az isteni szó, mely olyan, mint az eső és hó, és bízhatsz abban az erőben, amely e szavakban rejlik! Életet teremt benned és körülötted, csak légy türelemmel…


A mennyei szó

A mennyei szó, a mindenható,
lehull az égből, mint eső és hó.
Megöntöz kerteket, sivatagot,
virágot fakaszt, s érlel sok magot:
új gabonát ad a magvetőnek,
friss kenyeret az éhezőnek.
Tövisek helyén zöldellő ciprus,
növekszik bogáncs helyén a mirtusz.

A mennyei szó, a mindenható,
lehull az égből, mint eső és hó.
Átjár szíveket, elűz bánatot,
élettel tölt be béna végtagot.
Reményt nyújt magányos szenvedőnek,
bocsánatot csüggedt vétkezőnek.
Önző én helyén Úr Jézus Krisztus,
Égbe száll Atyát dicsérő himnusz.