Néhány érdekesség a zsoltárokról

A magyar „zsoltár” a görög pszalmosz szó megfelelője, amely a héber mizmór fordítása. Zsoltárok könyvének címe a Septuagintában Pszalmoi, azaz Zsoltárok, jelentése pedig a következő: ’hangszeres kísérettel énekelni’ vagy ’dicséretet énekelni’. A héber cím tehát annyit jelent, ’Dicséretek’, amely arra utal, hogy olyan énekek, imák olvashatók benne, amelyek forrása az Istennel szerzett személyes tapasztalat, a tőle való függés, az iránta érzett hála, hódolat, tisztelet és szeretet. A héber kánonban a Zsoltárok könyve az Írások (Kötubim) című részben található, Jób és Példabeszédek, illetve az ún. ünnepi tekercsek (Énekek éneke, Ruth könyve, Jeremiás siralmai, Prédikátor és Eszter könyve) mellett.

A zsoltárok szerzőjére, a keletkezési körülményekre, illetve az éneklésére vonatkozó útmutatásokat a feliratok tartalmazzák. Már a Septuaginta fordításakor sem értettek több zenei kifejezést, ezért egyszerűen csak átírták görög betűkkel. A magyarban is csupán átírták latin betűkkel az egyes kifejezéseket.

A feliratok tanúsága szerint a szerzők: Dávid (73), Aszáf (12), Korah fiai (11), Jedutun (3), Salamon (2), Mózes, Ezrahite Ethán, Hémán (1-1). A többi zsoltár „árva” vagy „anonim” zsoltár, vagyis hiányzik a feliratból az alkotójára vonatkozó utalás, de ezek között is van olyan, amelynek Dávid a szerzője. Az ő uralkodása alatt nagyszerűen megszervezték és kifejlesztették a templomi ének- és zeneszolgálatot. Aszáf és Korah fiai a templomi éneklés vezetői, az ének és a zene mesterei voltak. Hémán pedig Sámuel próféta és bíró unokája volt.

A héber költészet legfontosabb kifejezőeszköze ­ s egyben a zsoltárok egyik legfontosabb eleme ­ a paralelizmus, azaz a gondolatritmus: két vagy több rövid, párhuzamos gondolatot tartalmazó mondatra épül, s ugyanazt a témát több szempontból is ­ gyakran fokozással egybekötve megvilágítja:

Beszélik-e a koporsóban a te kegyelmedet,
Hűségedet a pusztulás helyén?
Megtudhatják-e a sötétségben a te csodáidat,
És igazságodat a feledékenység földjén?
(Zsolt 88:12-13)

Féljen az Úrtól az egész föld,
Rettegjen tőle minden földi lakó.
Mert szólt és meglett,
Ő parancsolt és előállott.
(Zsolt 33:8-9)

Tartalmukat tekintve gazdagság, sokféleség jellemzi őket. Találunk közöttük bűnbánati (32., 51.), messiási – tehát az eljövendő Krisztusra vonatkozó próféciákat tartalmazó – zsoltárokat (22., 69.), Izrael életében gyökerező énekeket (79., 105.), dicséreteket és magasztalásokat (86., 103.), ún. átokzsoltárokat (83., 109.). Vannak olyanok, melyek a természeti folyamatok mélyén fedezik fel Isten végtelen hatalmát (19., 104), vagy erkölcsi, vallásos tanítást foglalnak magukba (1.,15).

Luther Márton, felismerve jelentőségüket, a következőket írta Zsoltárok könyvéről: „S már egyedül azért is becses és kedves e könyv, mert oly világosan megjövendöli Krisztus halálát és feltámadását, s országa és az egész kereszténység képének oly pompás rajzolatát adja, hogy méltán nevezhetnénk kis Bibliának, amely ennek minden tanulságát a legékesebb és legrövidebb formájában magában foglalja, mintha valaki mindezekből míves enchiridiont azaz kézikönyvecskét készített volna; ezért úgy látom, hogy szinte maga a Szentlélek buzgólkodott az egész keresztyénségről s a szentekről egy kis Bibliát és példázatgyűjteményt összeállítani, hogy aki a teljes Bibliát el nem olvashatja, az egésznek summáját, egy kis könyvecskébe megtalálja.” (1528)

Bízzál az Úrban és jót cselekedjél,
E földön lakozzál és hűséggel élj.
Gyönyörködjél az Úrban,
És megadja néked szíved kéréseit.
Hagyjad az Úrra a te útadat,
És bízzál benne, majd ő teljesíti.
(Zsolt 37:3-5)