Nem mindegy?

Nagyon sokan feltettek már ehhez hasonló kérdéseket: Nem mindegy, hogy pénteken, szombaton vagy vasárnap imádom az Istent? Nem mindegy, hogy Allahnak, Jehovának vagy Jahvenak szólítják Istent? Nem mindegy, hogy a Garizim hegyén vagy a Sionon áll a templom? Hát nem mindegy?! Számítanak valamit a részletek? A lényeg, hogy a magam módján szeretem a jó Istent…

Jézus Krisztus erre nagyon egyértelmű és világos válaszokat adott:

az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres imádóiul. Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.

Ján 4:23-24

Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.

Mt 15:9

Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki nem mehet az atyához, csak általam.

Ján 14:6


Az igazság útjában van élet; és az ő ösvényének útja halhatatlanság.

Péld 12:27

A Jézus által alkalmazott kifejezés, az ’igazság’, görögül ’alétheia’, nagyon fontos tartalmakkal bír:

  • a tényekkel megegyező igazság,
  • maga a valóság, mint a hazugság ellentéte,
  • igazmondás, őszinteség,
  • hitelesség, megbízhatóság, egyenesség, becsületesség

Mindaz, amit Isten és Fia kijelentett, igazság és valóság. Úgy is mondhatjuk, megteremtettek egy csatornát, amelyen keresztül út nyílt az ember előtt a mennyig. Minden, ami ezen kívül esik, hazugságon alapszik és nem működik, a látszat ellenére sem! Az ember azért csapható be, mert a döntések, tettek következményei gyakran nem mutatkoznak meg közvetlenül, vagy egyelőre még – láthatatlanok. Az Istennel való kommunikáció, a vallásgyakorlás többnyire nem jár azonnali, kézzel fogható válaszokkal. Ennek ellenére hiábavaló az olyan imádat, amely a hazugság atyjának ámításain nyugszik. Ha valóban örökké szeretnénk élni Isten királyságának alattvalójaként, akkor mindent fel kell tennünk az igazság kikutatására és megtalálására, hogy valóban célba érjünk. A legkeskenyebb utat kell megtalálnunk, amely veszedelmesen kizárólagos, félelmetesen keskeny, az áradattal szembe megy, egyre feljebb, a teljes délig…

Csakis és egyedül az igazság megszentelő erő, minden egyéb hiábavaló és terméketlen. Ezért jól gondoljuk meg, mit és főként kit imádunk és követünk: esetleg a hagyományainkat, amelyekbe beleszülettünk? Azt, amit a legjobb barátunk, barátnőnk ajánlott? Azt a gyakorlatot követjük, amelyik számunkra a legkényelmesebb? Azt a vallást valljuk, amelynek milliók és milliók követői? Jézus nem atyáinkat, nem a barátunkat, hanem minket kérdez majd: Gyermekem, miért nem engedelmeskedtél a szavaimnak? Ahogyan Krisztus nem engedett éhségének, sem a Sátán ajánlásainak, hanem megvárta, amíg maga az Atya szolgálja ki őt, mi is kizárólag a mennyei kenyérrel élve, és Isten szellemétől vezettetve juthatunk el a teljes engedelmességig, a teljes igazságig, a megszentelt élet áldott tapasztalatáig.

Mert valójában egyáltalán nem mindegy.

Az igazságot kutató elme olyan, mint Noé galambja, amely nem talált nyugvóhelyet, amíg vissza nem tért a bárkába. Jézus, az örök bárka, minden kereső lelket befogad.


Az igazság Istene mellett csakis az igazság lakozhat.


Az igazság útja néha olyan keskeny, hogy azon nem járhatnak ketten egymás mellett.


Semmilyen nagyhírű név nem elegendő tekintély ahhoz, hogy azzal az igazság útjáról való letérést igazolhatnánk.

Ch. Spurgeon