Ezzel a szomorú felütéssel kezdődött egyik kedves ismerősöm beszámolója, amely még ennél is tragikusabban folytatódott: „… mert a gyermek genetikai rendellenességgel született”. Aligha van ennél nagyobb fájdalom egy szülő számára. Itt és most azonban elsősorban a címül választott félmondatról szeretnék gondolkodni, a 2020-as év vége felé közeledve. Mert ez egy általános, globális érvényű látlelet életünk minden boldog pillanatával kapcsolatosan. Lehetetlen ma már felhőtlenül örülni az egyre jobban elharapódzó járványok és egyéb betegségek, a munkanélküliség, a terrorizmus, a balesetek, háborúk és természeti katasztrófák állandó fenyegetettsége árnyékában. Nincs teljes öröm a Földön, ha belegondolunk, talán soha nem is volt, mintha Ady Endre sora folyamatosan igazolást nyerne: „minden egész eltörött.” Pedig az ember veleszületett vágya az öröm teljessége. De hol találhatjuk meg? Úgy tűnik, a körülmények ezt lehetetlenné teszik, hiszen mindig volt és van ok a sírásra, gyászra, kétségbeesésre.
Vannak azonban olyan igék, amelyek reménnyel tölthetnek el minket:
- Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van nálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. (Zsoltár 16:11)
- Mert a fügefa nem fog virágozni,
a szőlőkben nem lesz gyümölcs,
megcsal az olajfa termése,
a szántóföldek sem teremnek eleséget,
kipusztul a juh az akolból,
és nem lesz ökör az istállóban.
De én örvendezni fogok az Úrban,
és vigadok az én szabadító Istenemben.
Az Úr Isten az én erősségem,
hasonlókká teszi lábaimat a nőstényszarvasokéihoz,
és az én magas helyeimen járat engem!
(Habakuk 3:17-19)
- Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen. (János 16:24)
Ezen a bolygón a körülmények az öröm ellen dolgoznak, hiszen még a legjobb feltételek közepette sem tudjuk lélekállapotunkat függetleníteni a világban zajló folyamatoktól, a félelmet sugalló bizonytalanságtól. Egyetlen helyen találunk biztos örömforrást: Istennél, a menny Urának jobbján, azaz Jézus Krisztusban. Őbenne elvehetetlen boldogságot találunk, hiszen Ő a minden számunkra, még ha nem is vagyunk ezzel tisztában. Általa nyertünk üdvösséget. Ez a régies szó, görögül ’szódzó’ – nem lehet elégszer elismételni, magában foglalja az öröm teljességét: örökkévaló élet, megmentés, szabadítás, gyógyulás, megtartás, épségben való megérkezés, biztonság, oltalom, békesség. Mindez a miénk Jézusban, ha Ő bennünk élhet. Pál szerint semmi nem szakíthat el tőle minket: sem az élet, sem a halál, semmilyen teremtmény, semmilyen körülmény el nem választhat Krisztustól. Jézus földi pályafutása során lemondott saját öröméről, a mennyei fényességről, pompáról, dicsőségről, biztonságról, hogy az összes létező életveszélynek kitéve magát, vállalva a legfélelmetesebb halálnemet, hazavigyen minket Atyja örökké fennálló országába. Ahol teljes az öröm, ha te is ott leszel. De ez az öröm már itt és most elkezdődhet, ha szívedbe zárod Őt, aki ott áll az ajtód előtt, és engedélyedre vár, hogy belépve békességet teremtsen a fájdalom és a nyugtalanság közepette is. Ha átadod magad neki, ha vére megtisztít és megelevenít, megtapasztalhatod azt az örömöt, amit soha senki el nem vehet tőled: Isten örök szeretettel szeret téged.
A hit életed hősies bevetése az Istenben való gondtalan bizalomba. Isten Jézus Krisztusban mindent kockára tett érted; most szeretné, hogy mi is mindent kockára tegyünk benne való odaadó bizalommal.1
1 Chambers, Oswald: Krisztus mindenek felett. – Evangéliumi Im., 1971. – 131. p.