A keresztény élet szakaszai - Reménység foglyai

Az Istennel való legzavartalanabb szeretetkapcsolat fejlődése és kibontakozása érdekében nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy az ige szerint pontosan milyen állomásai és szakaszai vannak egy Jézust követő keresztény életének. Ezek megértése segít betöltenünk a mennyei Atya sorsunkra vonatkozó jó és szent akaratát. Az Úr célja az eredetileg Isten képmására teremtett teljes ember helyreállítása: a szellem (természet), a lélek (jellem) és a test tökéletessé tétele, egyéni és közösségi szinten egyaránt. Ezt Isten Krisztus áldozata és szolgálata révén valósítja meg.

	Állomások & szakaszok
1.	újjászületés
2.	növekedés
3.	közösség
4.	feltámadás & elváltozás

ÚJ(JÁ)SZÜLETÉS

Az új születés a kulcstörténés és -tapasztalat a személyes kereszténységünk kezdetén; az induláshoz nincs ennél fontosabb. A nagy forduló- és kezdőpont, amely meghatározza a további sorsunkat. Az ugyancsak Isten által kezdeményezett megtérés, a Teremtőhöz való visszatalálás megpecsételéséről van szó. A kereszténységbe való átlépést is születésnek nevezi a Biblia. Ahogyan egy csecsemő világra jövetele egy új személy megjelenését jelenti a Földön, úgy a szellemi születés egy új mennyei polgár megjelenését jelenti a földi és mennyei világban.

JELLEMZŐK	ÚJ SZÜLETÉS
Kivitelező	egyedül Krisztus
Az ember „eszköze”	a hit
Időtartam	egyetlen pillanat
Jelképe	a frigyláda feletti fény
Ajándék	új (isteni) szellem
Eredmény	új (isteni) természet
Cél	üdvösség

Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami szellemtől született, szellem az. (János 3:5-6)

Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem Ővele. Testetek a bennetek lakó szent szellem temploma. (1Korinthus 6:17.19)

Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Korinthus 5:17)

De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője, a szent szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek. (Titus 3:4-7)

Ti azonban nem test szerint éltek, hanem szellem szerint, ha Isten szelleme lakik bennetek. De, akiben nincs Krisztus szelleme, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a szellem élet az igazság miatt. Ha pedig annak szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó szelleme által. (Róma 8:9-11)

Előképe

Jézus bemerítése a Jordánban az előfutár próféta (Keresztelő János) által világos képet ad számunkra ennek a különleges eseménynek a tartalmáról és céljáról. Noha Istenfia nem szorult rá erre a megtisztulásra és megújításra, de mint ember, mint a Messiás, maradéktalanul betöltötte ezt az igazságot. Érdekünkben tette, hogy érthessük, láthassuk, mit ajándékozott nekünk a Mindenható.

Jézus ezt válaszolta [Jánosnak]: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk! Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten szelleme, mint egy galamb aláereszkedik, és reá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm! (Máté 3:13-17)

A vízben való alámerülése a kereszthalálban való elmerülését előlegezte meg, illetve az ember ádámi természetének halálát fejezte ki, amelyet megoszt majd követőivel. A vízből való kiemelkedése saját feltámadását és az Őbenne hívők feltámadását vetítette előre. A szent szellem, vagyis az Atya jelenlétének alászállása és betöltése egyrészt a Felkent hivatalba iktatását fejezte ki, másrészt előre utalt a hívőknek szóló, „életre képesítő” ajándékára. Isten csodálatos szavai kettejük kapcsolatának megpecsételését jelentik, illetve a hívők számára az örökbefogadás jövőbeni csodáját tárják fel. Bepillantást nyújtanak Isten és a menny örömébe egy-egy új örökös születése fölött.

Krisztus szelleme

A legfontosabb, nélkülözhetetlen kezdőlépés tehát a szent szellemtől való új születés. Ez a valóságos változás alapvető feltétele. Mindez nem a múlt- és jelenbeli emberi viselkedéssel függ össze, hanem azzal a komoly, életre szóló döntéssel, hogy az illető egyesülni akar Istennel, hogy átadja önmagát neki. Isten erre válaszként, egyszeri aktusként megajándékozza az embert Krisztus szellemével. Ugyanis egyedül Krisztus képes hathatós változást végrehajtani a sötét szív legmélyén. Az ember része ebben, hogy hit által el- és befogadja a mennyei ajándékot. Ha az ókori szent sátorra vagy a templomra gondolunk, akkor az a mozzanat, amikor a frigyládát elhelyezték a szentek szentélyében és megjelent fölötte az aranyszínű köd, az Isten dicsőséges jelenléte – ezt jelenti az ember szellemben való új születése. A szövetség ládája az élő szövetsége(s)t, Jézus Krisztust jelképezi. Az istentelenség sötétségét felváltja az örök világosság azokban, akik befogadják a Fiú szellemét, aki az Atya jelenlétét hordozza.

Az egyesítés hogyanját nem tudjuk megragadni, csak a következményeket tapasztalhatjuk meg. Jézus Nikodémusnak magyarázta a titokzatos folyamatot: a szél arra fúj, amerre akar, látszólag öntörvényű módon, emberi szem számára láthatatlanul, csak a zúgását halljuk, vagy a levelek mozgásából következtetünk a szélirányra¹. Az Atya és a Fiú egyesíti szellemét az őket befogadó ember szellemével, és így a halandó részesévé válik az isteni természetnek (Róma 8:9). Ettől fogva Jézus él bennük láthatatlan, de valóságos szellemi formában, és ezért életük látható részletei is átalakulnak a szellemi egyesülés, illetve az élő kapcsolat következtében. Ez az alapja a keresztény létformának. A testi természet és az indulatvezérelt működés helyett Isten természetének befolyása érvényesülhet. Ekkor kezd el az ember másként gondolkodni önmagáról és a többi lényről körülötte. Megteremtődik a gyermeki viszony Isten irányába, a testvéri viszony a többi ember felé, a felelősségteljes gondolkodás a Föld többi élőlénye felé.

szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott szent szellem által. (Róma 5:5)

a fiúság szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” (Róma 8:15)

Természetváltás

Az újjászületésre az ember alapállapota, a vele született természete miatt van szükség. A testi vagy bűnös természet lényege az én- és önközpontú életvitel. Előny- és elismeréshajszolás, győzelem- és dicsőségvágy, mohóság, hiúság jellemzi. Minden negatív tulajdonságunk az önzésre vezethető vissza. Ezen a Földön minden lény önmaga javát keresi elsősorban. Ádámtól született emberként képtelen bárki krisztusi módon élni és viselkedni, azonban Isten és Fia természetének lényege ellenkezője az emberének: az állandó önzetlenség. A mások felé irányuló jóság, nem pedig az önmaga felé hajló, elfogult kedvezés jellemzi. Ezért igaz az a megállapítás, hogy egyedül és kizárólag Isten jó(ságos). Egészen addig igaz ez a kibékíthetetlen ellentét, amíg nem egyesülünk Krisztus szellemével.

Csapda

Ha valaki azt állítja, hogy újjászületett, de nem tapasztalható gyökeres változás benne, akkor biztosak lehetünk, hogy mégsem történt meg a szellemi születés. Sokan csupán elmében és elméletben, értelmi úton élik át a változást, a megtérést. Elhatározzák, hogy mostantól Jézust akarják követni, de ez csupán emberi vállalás és erőfeszítés. (Esetleg) átmennek a bemerítés tapasztalatán, tagjai lesznek egy egyháznak vagy felekezetnek, elkezdenek gyülekezetbe járni, és eltökélik magukban, hogy ezentúl új életet fognak élni. De mindeközben továbbra is saját erőforrásaikra támaszkodnak. Legbelül egy megerőltető és feszültséggel teli úton járnak, amely azonban nem tesz jó és igaz bizonyságot Istenről. Megpróbálnak olyanok lenni és olyat tenni, amire valójában nem képesek. Mintha a farkas bárányt játszana. Nem működik, mert nem működhet. Semmilyen emberi erőfeszítés és elhatározás nem idézheti elő az új születést! Óriási különbség van a testi és a szellemi indíttatású működés és viselkedés között, egyik sem tudja a másikat pontosan utánozni. Sem a kultúra, sem a környezet megváltoztatása, sem a pszichológiai tanácsadás nem elegendő a tényleges kereszténnyé váláshoz. Mindezek csupán arra jók, hogy kifinomult, pallérozott, képmutató bűnözővé váljon az illető. Elismerés, kultúra, környezet, pozíciók, hatalom, azaz a világ eszközei ugyancsak képtelen megváltoztatni az emberi természetet.

A csoda

Az újjászületés tehát egyszeri csoda, amely során az emberi szellem egyesül a Fiú szellemével és egy isteni-emberi lény születik. Ez az átlépés a halálból az örök életbe. Alapvetően megváltozik a természet: ahogyan a farkas ragadozó, úgy a bárány szelíd. Ez pedig esetükben sem választás, hanem természet kérdése! Az addigi emberi önzést felváltja az isteni önzetlenség. Ha a példánknál maradunk, akkor természetét tekintve a farkasból bárány lesz. A keresztény megkapja Krisztus szelíd és alázatos, önfeláldozó természetét. (Ha valaki továbbra is folyamatosan öntelt, agresszív, erőszakos módon él, akkor nem született újjá!) Krisztus általunk engedélyezett bennünk lakozása örökkévaló életet jelent már itt: ez a belépő a mennyei világba.

Üdvösség

Az új születés révén nyert isteni ajándék az üdvösség. Ne feledjük, hogy az üdvösség, vagyis az ógörög ’szótéria’ szó jóval többet jelent, mint a feltámadást követő örök élet! Már itt a Földön érvényes számtalan vonatkozása, hiszen a feltámadott Krisztus szellemét kaptuk ajándékba. Magában hordozza a bűnbocsánat, a megmentés, megszabadítás, megőrzés, gyógyítás, célba juttatás isteni csodáit – mindent, amire már itt szükség van és lesz keresztény utunk során.

Példák

Pünkösd után nyílt meg az újjászületés útja az emberiség tagjai előtt. Ennek több ékes és tipikus példáját olvashatjuk az Apostolok cselekedeteiről írt tekercsben, Lukács apostol tollából. Minden népből és nyelvből tömegével jöttek férfiak és nők, hogy Krisztussal egyesüljenek, ezek közül kettőt emeltünk ki illusztrációképpen. Bemutatják, hogy Jézus tanítványai hogyan értelmezték és gyakorolták a Mesterük által ígért ajándék továbbadását.

az etióp királynő kincstárnoka

A főember megkérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt [Ézsaiás] próféta? Önmagáról vagy valaki másról? Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet! Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia! Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. (Cselekedetek 8:34-38)

a római Kornélius és házanépe

Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a szent szellem mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a szent szellem ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki tőlük, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a szent szellemet, mint mi? És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. (Cselekedetek 10:44-48)

Jézus nevében, az Ő vérében mosták le bűneiket a vágyakozó megtérők és megkapták a szent szellem megígért ajándékát. Ezzel feladták korábbi önző, Ádámtól örökölt függetlenségüket, maguk mögött hagyták múltjukat, hogy Isten királyságának alázatos alattvalói legyenek.

Egyszer vagy többször?

A kereszténnyé válás tapasztalata csupán egyetlen egyszer történhet meg egy földi halandó életében. Mindezek mellett a keresztényekkel előfordulhat, hogy vétkeznek, hogy akár még szándékosan is rossz dolgokat követnek el, hiszen nem váltanak át ekkor sem, úgymond robotszerű üzemmódba. Kérdés, hogy bukás után megújulhatnak-e még egyszer vagy örökre elvesztek? Másképp fogalmazva: Lehet-e kétszer (vagy többször) újjászületni?

Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítélet valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem szellemét megcsúfolja? (Zsidók 10:26-27.29)

Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a szent szellemnek, akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit, de elestek, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. (Zsidók 6:4-6)

Ha az újjászületést egy menyegzőhöz hasonlítjuk, amely során ketten örök szövetségre lépnek egymással, akkor a két fent idézett, félelmetes ige a házasság megtöréséről, a szándékos, tudatos elválásról szól. A „szándékos vétek”, amiről itt Pál beszél, az a kapcsolat akaratlagos megszakítását jelenti. Az ember visszatér a teljes istenfüggőség állapotából az ön-igazgatás elvéhez és visszaveszi saját kezébe az élete irányítását; nem akarja többé, hogy Krisztus vezérelje lépteit. Ebben az esetben nincs többé hatása, befolyása az ő életében a bűnért való áldozatnak. Istennek nincs több, nagyobb hatalma annál, mint amivel egyszer már magához vont és önmagával egyesített valakit. Aki ezt tudatosan megtagadja és elutasítja, visszafordíthatatlan állapotba kerül. Tehát ebben az esetben nem bizonyos vétkes tettek (mint pl. pletyka, nassolás, lopás, hazugság stb.) elkövetéséről van szó, hanem tudatos, szándékos állapotváltoztatásról! Tehát EGYSZERI VÁLASZTÁS kereszténnyé lenni, és örökre szól; hacsak nem dönt valaki úgy, hogy kilép ebből a szövetségből, ahová nincs többé visszatérése. Akkor viszont örökre elveszett az illető, mert egyszerűen – saját elvakulása miatt – képtelen visszakerülni Isten szeretetébe.

Aki valóban újjászületett és részesült Krisztus életéből, a „szeretettség békességéből”, majd ezt egyszer csak elutasítja, az örökre eltaszítja magát Istentől. Az Isten szelleme nélküli élethez való visszatérés az örök életvesztést jelenti. Csakis tudatos fordulat révén lehetséges tehát újjászületés után elveszni, a kárhozat fiává válni. Természetesen valamely gonosz gyakorlat, rossz szokás állandó uralma alatt az ember eljuthat odáig, hogy mintegy „lerúgja” magáról Krisztus igáját és visszatér az önző életformájához. De gondoljuk át, a születést követő állapotot nem könnyű megváltoztatni! Ha embernek születünk, később is emberek maradunk. Hasonlóképpen, a rossz döntések és személyes vétkek önmagukban nem változtatják meg a keresztény státuszt. Az új születés igazság, tény, még ha valaki alkalmanként rosszat is tesz. (Ezt természetesen ne a bűn támogatásaként értsük!!!)

Még lehet…

Történelmi távlatokban tekintve jelenleg a kegyelem idejét éljük, vagyis még korlátlan lehetőség van a megtérés és új születés révén kapcsolódni Istenhez. Az utolsó lehetőség a végső, nagy evangéliumhirdetés bevégzésével érkezik el. Az irgalom korának lezárását az utolsó, világraszóló csapások követik, melyek kezdetekor nincs már mód a megváltozásra.

NÖVEKEDÉS

Ahogyan a csecsemő növekedésnek indul a génjeiben rejlő törvények és a neki nyújtott fizikai és érzelmi táplálás segítségével, úgy a keresztény életnek is van egy szükségszerű növekedési szakasza. A teljes kifejlettségig, a biológiai és jellembeli érettség eléréséig évtizedekre van szükség; többnyire ugyanez igaz a szellemi növekedés vonatkozásában is. Az új születés az ember szellemében eredményezett egyszeri, minőségi változást. Ezzel szemben az elme, a gondolkodásmód, a lélek átformálása a krisztusi jellem kiformálódása és megszilárdulása érdekében hosszabb folyamat.

JELLEMZŐK	NÖVEKEDÉS
Kivitelező	Krisztus & keresztény
Az ember „eszköze”	a hit tettei
Időtartam	folyamatos
Jelképe	a szentély tartalma
Ajándék	új elme, új lélek
Eredmény	új jellem
Cél	tanúságtétel

Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes! (Róma 12:1-2)

felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. (Kolossé 3:10)

az pedig az örök élet, hogy megismerjenek* téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust (János 17:3)

mint újszülött csecsemők a hamisítatlan szellemi tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr! Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által! (1Péter 2:2-5)

növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében! (2Péter 3:18)

A pártfogó pedig, a szent szellem, akit az én nevemben küld az Atya, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (János 14:26)

De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudva, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. (2Timótheus 3:14-17)

hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. (2Korinthus 10:4-5)

Úgy ragyogjon a ti világosságotok, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat! (Máté 5:16)

Bár az üdvösséget az újjászületés révén egyszer ajándékba kaptuk, hitünk és jellemünk fejlődéstörténete még csak most kezdődik. A növekedés, tanulás folyamata során az elme, a gondolkodás, a lélek, az akarat, az érzelmek megújítására kerül sor annak érdekében, hogy a keresztény minél teljesebb összhangra jusson Isten akaratával. Az iskoláskor a formális, világi oktatás színtere. A keresztény élet nagy része ugyancsak iskoláskor a maga nemében, a folyamatos szellemi tanulás és neveltetés színtere. Ugyanakkor rendkívül fontos kiemelni, hogy ebben az esetben sokkal többről van szó, mint amiről a ’megismerés’ földi fogalmaink szerint szól.

MAGYARUL	EREDETI SZÓ	JELENTÉSEI
megismerjenek*	’ginószkó’ (ógörög)	megtud, megismer megért, felfog véleményt alkot szexuálisan ismer

Odaszánás

Egyik legfontosabb, első elemét Pál „odaszánásnak” vagy odaszentelésnek nevezi. Talán úgy lehetne körülírni, hogy az ember tudatosan EGYügyűvé, istenközpontúvá válik a figyelmét, a gondolkodását, a céljait illetően. A korábbi ÖNcélú életmód gyökeresen más irányt vesz és minden erejével Isten megismerésére törekszik. Mivel e világ sodrásában létezünk, ezért az odaszánást, az odafigyelést naponta szükséges megújítanunk, hiszen ez a kapcsolat sem működik az automatizmusok szintjén. A mindenható Isten megismerése Jézus Krisztus megismerésén keresztül történik: folyamatos tanulásról van szó elméleti és gyakorlati szinten, az ige alapján és/vagy párhuzamosan a különböző élethelyzetekben.

Isteni támogatás

Bár úgyszólván lehetetlen szétválasztani, de az Úr háromféle isteni „eszközt” bocsátott rendelkezésünkre a növekedés támogatása érdekében: az írott, olvasott és hallott igét; Krisztus szellemét a szívünk szentélyében, amely megérteti, megeleveníti és hatékonnyá teszi az igéket bennünk; Jézus Krisztus mennyei főpapi, közbenjáró szolgálatát Isten jobbján és a szívünkben. A keresztény oldaláról a figyelem és a kapcsolatfelvétel, vagyis az igetanulmányozás és az ima, az Istennel való állandó beszélgetés segíti az elmélyülést.

A növekedést szolgáló mennyei támogatást a szent sátor középső pontján elhelyezett aranytárgyak és a hozzájuk kapcsolódó szolgálat jelképei által érthetjük meg mélyebben. A szentély átjárót képezett az udvar és a szentek szentje között – ahogyan a lélek titokzatos módon összekapcsolja a testet a szellemmel. A hétágú olajlámpás, a szent kenyerek asztala és az illatoltár szerepe megvilágosító erejű számunkra: Jézus, mint a világ világossága, mint az élet kenyere, illetve, mint a szent közbenjáró egyaránt rendelkezésünkre bocsátotta önmagát. Mint az élő és teremtő hatalommal bíró ige, mint törhetetlen láncszem az Istennel való szeretetkapcsolatban, alázatosan segíti az ismeret- és hitbeli növekedést.

Krisztus jelleme

A szellemi növekedés eredménye az abszolút valóság leplezetlen megismerése, azaz Isten szeretetének, akaratának és Krisztus jellemének megismerése, illetve ennek nyomán a Krisztushoz való hasonlóság fokozódása. Az Úr igazi arca fényében saját identitásunk is felragyog, és ez lehetővé teszi, hogy az értékítéleteink, a jellemtulajdonságaink, a megnyilatkozásaink jézusi minőséget tükrözzenek. Az istenfüggőség biztonsága az engedelmesség fokozódásával jár. A növekedés-fejlődés nyomán örvendetes változások következnek be az emberi kapcsolatok szűkebb és tágabb körében is. Elérhető tapasztalattá válik pl. a türelem, a megbocsátás, a megértés megélése – először Isten irányából magunkra nézve, majd pedig szeretteink, környezetünk felé mi is gyakorolni tudjuk.

Csapdák

Sokan a növekedési folyamatot összekeverik az újjászületéssel. De ez már a második lépés, a kettő pedig nem cserélhető föl, nem helyettesíthető egymással. Ugyanis a szellem megújítása nem azonos az elme és a lélek megújításával! Az utóbbi értelme, isteni célja a tanúságtételre való alkalmassá tétel. Az új természet befogadását követően egy új jellem bontakozhat ki. Az előbbi a születés eredménye, az utóbbi az élethosszig tartó, folyamatos fejlődés-fejlesztés eredménye. Célja pedig Krisztus igazságának és szeretetének bemutatása, tükrözése, képviselete a világban.

E vonatkozásban a másik legnagyobb tévedés, ha az ember azt hiszi, hogy ebben a szakaszban már a saját erőforrásaira, önnön erőfeszítéseire van utalva. Bizonyos szempontból valóban – hiszen szükség van a már említett odaszánásra és önként odaajándékozott figyelemre, de saját erőből soha nem leszünk képesek átalakulni, jobb és nemesebb irányba fejlődni! Az isteni eszközök bármelyikének elhagyásával előbb-utóbb a kereszténység legrosszabb, legtorzabb változatát produkálhatjuk: a törvényeskedő-ítélkező, erőlködő látszatjóságot.

Példák

A jellemformálódással kapcsolatban Pál leveleiben találunk negatív és pozitív, azaz elmarasztaló és dicsérő példákat egyaránt. A pogányok apostola nagyon fontos küldetésének tartotta, hogy emlékeztetés által erősítse meg a keresztényeket istengyermeki mivoltukban, hogy ennek megfelelő módon, tudatosan élhessenek, jézusi tulajdonságokról téve tanúságot.

Mint Istennek szent és szeretett választottjai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet! Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is! Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben! És legyetek hálásak! (Kolossé 3:12-14)

Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására! (Filippi 1:9-11)

Csúcspont

Amióta a kereszténység útjára indult, az egyetlen Jézuson kívül nem ért el senki emberként az „abszolút”, kifogásolhatatlan jellemtökéletesség csúcsára. Milliók haltak meg hitben, haltak meg szellemben tökéletessé téve, de tulajdonságaikat tekintve fogyatkozásokkal. Természetesen üdvösséget nyertek, mégsem tudtak volna a mennyei főpap „külső” segítsége nélkül megállni. A Bibliában megrajzolt isteni terv szerint azonban a történelem egyik drámai végpontján előáll egy olyan, tömegeket magába foglaló csoport, akikre jellemző lesz a makulátlanság! Az Istenbe vetett tökéletes bizalom, a teljes függőség jellembeli tökéletességet eredményez.

A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti szellemeteket, lelketeket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére! Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt. (1Thessalonika 5:23)

Izráel maradéka nem cselekszik hamisan, nem beszél hazugságot, és nem lesz csalárd nyelv a szájában. (Sofóniás 3:13)

És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. … És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként, és szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek. (Jelenések 14:1-5)

E csoport megjelenése, vagyis a jellemtökéletesség megvalósulása feltétele az egyik végső mozzanatnak, az utolsó élő keresztények szolgálatának.

KÖZÖSSÉG

A fizikai-biológiai növekedés a test teljes kifejlődéséig tart. A nagykorúság életkori határa a világ különböző pontjain különböző; nálunk a 18. életév betöltése jelenti az önállóság kezdetét, amikor nincs szükség többé a szülők vagy gondviselők aláírásához egy-egy önálló lépés, pl. a házasságkötés hitelesítéséhez. A felnőttkor alkalmassá teszi az embert arra, hogy a családja, a szülei nevében vagy képviseletében lépjen fel, az ő érdekeiket képviselve cselekedjen. A felnőtt állapot teszi lehetővé az önkéntes közösségre lépést, a kapcsolatépítést, a párválasztást, a gyermekvállalást és -nevelést, tehát az önálló, felelősségteljes életvitelt.

A keresztény szellemi érettség ugyancsak a tudatos közösség-megélésről, a kölcsönös szeretetben meggyökerezett együttélésről, együttes munkálkodásról szól.

JELLEMZŐK	KÖZÖSSÉG
Kivitelező	Krisztus & keresztény
Az ember „eszköze”	a hit tettei
Időtartam	folyamatos
Ajándék	békesség & öröm
Eredmény	barátság, tanítványság kijelentések, csodák
Cél	egyre több gyümölcs

Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek* legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. (1János 1:3)

Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok. Én a szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik. (Énekek éneke 2:16. 7:10)

De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a Földön sem gyönyörködöm másban. (Zsoltár 73:23-25)

Maradjatok énbennem, és én tibennetek! Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok bennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. (János 15:4-5-6-7)

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet! (Példabeszédek 3:5-6)

Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat. (János 14:21)

Akiket Isten szelleme vezérel, azok Isten fiai. (Róma 8:14)

MAGYARUL	EREDETI SZÓ	JELENTÉSEI
közösség*	’koinónia’ (ógörög)	közösség személyekkel; javak megosztása; baráti viszony; közösségvállalás; úrvacsora

A kereszténység lényege ugyanis az élő, folyamatos kapcsolat teremtő és teremtménye között. Az újjászületés és növekedés (vég)eredménye az érett isten-emberi szeretetközösség. Szeretet, szerelem, barátság, házasság, tanítványság – minden emberi viszonyuláshoz egyszerre hasonlít, ugyanakkor sokkal több, tökéletesebb azoknál. Mindegyik viszony az Isten és Fia közötti kötelék leképezése. Békesség, hűség, harmónia, önmeghaladó szeretet, ragaszkodás, az összetartozás tudata, kölcsönös gyönyörködés, egység és összhang, egy akarat és egyező szándék, munkamegosztás, folyamatos öröm jellemzi ezt az együttélést.

a KAPCSOLAT tagjai
ATYA	FIÚ
Ádám	Éva
férfi	nő
Jézus	tanítvány
Jézus	egyház

Az Isten-keresztény kapcsolatban Jézus Krisztus tölti be a férfi, a családfő szerepét; a keresztény (legyen az nő vagy férfi) pedig a menyasszony, a nő, a segítőtárs helyét foglalja el.

A mennyei minta

A teremtmények számára legtitokzatosabb kapcsolat képezi az alapját a harmonikus földi viszonyoknak. Mi már talán nem csodálkozunk rajta, de Jézus fellépésekor botrányos újdonságnak számított, hogy a JHVH néven bemutatkozó Mindenhatót saját édesapjaként mutatta be. (ld. János 5:18) Isten és egyszülött Fia olyan közösséget alkotnak, amely kezdetének senki nem volt szemtanúja, amelyet semmi nem árnyékol be, ami eltéphetetlen kötelék. Jézus a legegyszerűbb szavakkal mutatta be ezt az apa-fiú szeretetet, amely mintája és alapja a Fiú emberekhez való viszonyulásának.

A mennyei szeretetközösséget bemutató igéket három csoportra osztottuk: először az Istenre, mint édesapára, másodszor Mikhaelre-Jézusra, mint mennyei fiúra, harmadrészt a tanítványokra vonatkozó „kötődési” titkok tárulnak fel. A legtöbb, magától Jézustól származó részletet ezzel kapcsolatban János apostol jegyezte le evangéliumában. Figyeljük meg, hogyan viszonyul maga Isten az Egyszülötthöz, majd pedig rajta keresztül a teremtményekhez, akiket a lázadók soraiból emel(t) ki önmagával való közösségre!

Az Atya

Örökkévaló élete van önmagában, minden más létezőtől függetlenül (5:26)

Hatalmasabb a Fiúnál (14:28)
Szereti a Fiút, már a teremtés előtt szerette (17:23-24)
Gyönyörködik a Fiúban (Máté 3:17)
EGY a Fiúval (17:21-23)
A Fiúban lakik (14:10)
Bizonyságot tesz a Fiáról (5:36-37)
Mindent megoszt a Fiúval és mindent megmutat a Fiúnak (5:20; 16:15)
Megdicsőítette Fiát (17:1.5)
Hatalma van a feltámasztásra (5:21)
A hatalmat átadta a Fiúnak, mint Emberfiának (5:27)

Az ítéletet átadta a Fiúnak (5:22)
Teljes tulajdonmegosztás a Fiúval (17:10)
Az Atya szereti a Fiú tanítványait (16:27)
Az Atya teljesíti a tanítványok kéréseit

A Fiú

Az Atyától származik, tőle született, az Atya egyszülöttje (1:14; 7:29)
Az Atyától eredően élete van önmagában (5:26)
Az Atya képmása, tükörképe (14:9)
EGY az Atyával
Ugyanaz a tisztelet illeti meg, mint az Atyát (5:23)
Szereti az Atyát (14:31)
Ismeri az Atyát: arcát látta, hangját hallotta, az igéje maradandóan benne van (5:37-38)
Az Atyában lakik, megmarad az Ő szeretetében (14:10; 15:10)
Az Atya akaratát keresi (5:30b)
Önmagától nem tesz semmit, az Atya parancsatait teljesíti (5:19; 14:31)
Ugyanazt teszi, amit az Atya, ugyanúgy munkálkodik, mint az Atya (5:17.19)
Az Atya követe, az Atya nevében érkezett a Földre (5:23.37.43)
Odaszentelte magát a küldetésre (17:19)
Az egyetlen, kizárólagos út az Atyához (14:6)
Az Atyától származó tanítást és kijelentéseket közvetíti a tanítványok számára (7:16)

Beszédei az Atya cselekedetei (14:10)
Hatalmat kapott az Atyától az élők fölött, hatalmat a feltámasztásra (5:21; 17:2)

Az ítélettétel jogát megkapta az Atyától (5:22)
Megdicsőítette az Atya nevét a Földön (17:1)
Összekapcsolja, felfedi, kinyilatkoztatja magát a tanítványainak (14:23)
EGY a tanítványaival (Efézus 5:29-30)
Teljes tulajdonmegosztás az Atyával (17:10)
Életét, hatalmát és dicsőségét megosztotta a tanítványaival (17:22)

A tanítványok

A Fiú választotta ki őket maradandó gyümölcsök termésére (15:16)
Maga az Atya szereti őket, úgy, ahogyan a Fiút (14:21.23; 17:23)
Maga az Atya őrzi és tartja őket a világban (17:15)
A Fiú az életénél is jobban szereti őket (15:13)
A Fiú beszédei megtisztították őket (15:3)
Az Atya igéje, igazsága megszentelte őket (17:17)
A Fiú barátainak nevezi őket és megosztja velük titkait (15:15)
A Fiú tanítványainak nevezi őket (15:8)
A Fiú és igéje bennük és velük lakik az igazság szelleme által (14:16-17)
A Fiú szelleme kijelenti számukra a bekövetkezendőket (16:13)
A Fiú szeretetében laknak és maradnak (15:4)
A Fiú saját (szeretettségének) békességét adja nekik (14:27)
A Fiú megosztja velük az Atyától kapott dicsőségét (17:22)
Elhiszik, hogy a Fiú az Atya követe (16:27)
Elhiszik és megismerik az Atya irántuk való szeretetét (1János 4:16)
Úgy szeretik egymást, ahogyan a Fiú szereti őket (15:12)

Az a szeretet él bennük, mellyel az Atya szereti a Fiút (17:26)
Csak a Fiútól való függésben képesek a cselekvésre (15:5)
Hit által nagyobbakat cselekszenek majd, mint a Fiú (14:12)
Akármit kérnek a Fiú nevében, meglesz az Atyától (14:13)
A Fiú parancsainak megtartása az iránta való szeretet kifejezése (14:21)
Egyre több és több szellemi gyümölcsöt teremnek (15:8)
A Fiúról tesznek bizonyságot (15:27)
A Fiú öröme örömet ébreszt bennük (14:11)
A Fiú megdicsőíttetik a tanítványokban (17:10)
Tökéletesen EGYek egymással az Atyában és a Fiúban (17:21)

A fentiek mind körülírásai az egyetlen szónak: SZERETET. Megélhetetlen és megismerhetetlen Isten és Fia jelenléte nélkül. Minden igazi kapcsolat és hatékony közösség forrásai ők ketten. Ahogyan az Atya viszonyul Fiához, pontosan úgy viszonyul a Fiú a tanítványokhoz, a benne hívőkhöz. Ahogyan a Fiú volt a világban, úgy vannak a tanítványok is a világban. Ezek az igék ismét döbbenetes módon igazolják Isten és Fia önzetlenségét, áldozatvállalását. Gyakorlatilag semmit nem tartanak meg maguknak, minden javaikat megosztják egymással és a feléjük forduló emberekkel. Az Atya a világnak ajándékozta a Fiát. A Fiú a világnak ajándékozta az Atyját. Mindezt annak érdekében, hogy ismét zavartalan kapcsolat uralhassa az Isten-ember viszonyt és az egész univerzumot.

Példák

A legelső tanítványok élete, munkássága, mártírsága máig ösztönző és követendő példa az igazi kereszténység számára, amely által Krisztus kétezer éve folyamatosan munkálkodik a közösség kiterjesztésén és teljességre juttatásán.

Péter így szólt a sántához: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. (Cselekedetek 3:6-8)

Ezt mondta a szellem Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! … Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. Amikor kijöttek a vízből, az Úr szelleme elragadta Fülöpöt. (Cselekedetek 8:29.38-39)

De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki! Mert gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, és társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van! (Zsidók 10:32-35)

De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. (Cselekedetek 20:24)

Csapda

Sajnos nagyon sokakról elmondható, hogy hívőként egész életükben a kiskorúság, az éretlenség állapotában maradnak. Az igaz, hogy a gyermeki státusz valójában soha nem változik, mindig a szüleink gyerekei maradunk, és hasonló módon az „isteni gyermek” státuszunk sem változik. Az is igaz, hogy élethosszig függő helyzetben vagyunk, hiszen Jézus gyakorlatilag azt mondta a tanítványoknak, hogy nélkülem képtelenek vagytok bármire. Gyakorlati példát tekintve a „felnőttség” a tanítványok esetében úgy mutatkozott meg, hogy Jézus nevében beszéltek és cselekedtek, tanítottak és gyógyítottak. Számtalan keresztény nem jut el oda, hogy az Úr Jézus nevében, vagyis az egyetlen, élő Istent képviselve jelenjen meg a világban, és világosságként gyakoroljon hatást a sötétségre. Ennek alapja ugyanis az a fajta érett, felnőtt, kölcsönös, kétoldalú isten-ember kapcsolat, amelyben már nemcsak az illető kér és vár folyamatosan meghallgatást, imateljesítést, különböző ajándékokat, áldásokat Istentől, hanem meghallja Isten neki címzett üzeneteit, kéréseit, parancsait – és kész hitben, engedelmesen, örömmel teljesíteni is azokat.

A közösség titka

A bizalomra épülő, kételkedéstől mentes, örömteli engedelmesség – ez minden emberi és isteni kapcsolatunk alapja, de egyben bizonyítéka is. Ha valaki meg van győződve társa hűségéről, erejéről, megbízhatóságáról, akkor gyönyörűséget jelent számára vele létezni és együttműködni. Annak titkát, hogyan juthatunk el ennek a felszabadultan cselekvő, baráti viszonyulásnak a gyakorlásáig, a következő részletek segítenek megérteni²:

„Az Atya szeretete a Fiú iránt egy végtelen energia, egy ellenállhatatlan erő. Átvitte Krisztust életen, halálon és a síron. Az Atya szerette Őt, benne lakozott és mindent Őérte tett. Ezért Krisztus irántunk való szeretete szintén egy végtelen, élő erő, mely kimunkál bennünk mindent, amit Ő örvendezve ad nekünk. A szőlőtő maradéktalanul hordozza a szőlővesszőket, tökéletesen kimunkálva bennük mindent. Maradjatok meg az én szeretetemben! Hinni, hogy ez lehetséges, és így élni pillanatról pillanatra; hinni, hogy mindent, ami ezt nehézzé teszi, Krisztus maga fogja legyőzni. Hinni, hogy Krisztus szeretete valóban egy végtelen vágyat jelent, hogy teljesen odaadja magát nekünk, és sose hagyjon el bennünket. Fordulj el a láthatótól, ha birtokolni akarod a láthatatlant! Tölts több időt Krisztussal, szemléld Őt, mint a mennyei szőlőtőt, mely az Atya szeretetében él, aki azt akarja, hogy te a szeretetében élj! Fordulj el saját magadtól, saját erőfeszítéseidtől és saját hitedtől, ha azt akarod, hogy a szíved megteljen vele és az ő szeretetének bizonyosságával! A benne maradás azt jelenti: kijönni minden másból, hogy egyetlen helyet foglalj el és ott maradj végleg.

Isten akarata az isteni tökéletesség igazi középpontja. Ahogyan Ő a parancsolataiban kinyilatkoztatta, az engedelmesség megnyitja az utat a teremtmény számára, hogy teremtője hasonlatosságára növekedjen. Akaratának elfogadásával és cselekvésével közösségbe kerülök vele. Ezért mondta a Fiú, amikor eljött a világba: Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem! (Zsidók 10:7) Ez volt a teremtményt megillető, áldott hely. Ez volt az, amit Ádám elveszített, amikor elbukott. Ezt jött helyreállítani Krisztus. Ez az, amit a mennyei szőlőtő kér tőlünk, és amire felhatalmaz minket, hogy amiképpen Ő az Atya parancsainak megtartása által megmaradt az Atya szeretetében, úgy kell nekünk is megtartani az Ő parancsolatait és megmaradni az Ő szeretetében. A szőlővessző ugyanis nem tud másképp gyümölcsöt teremni, csak ha pontosan ugyanaz az élete, mint a szőlőtőnek.”³

Csúcspont

Ahogyan kezdetben kialakult a közösség a szent szellem ereje által az első, jeruzsálemi keresztények között, úgy Jézus Krisztus visszatérése előtt világszéles mértékben megvalósul és teljességre, sőt fokozhatatlan tökéletességre jut a szeretet egysége, mint pecsét Krisztus művén, mint előfeltétel az utolsó csodához, a feltámadáshoz.

A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. (Cselekedetek 4:32-33)

Míg az első tanítványok Isten királyságának felállítását, az utolsók Isten királyságának végső győzelmét hirdetik majd evangéliumként kortársaiknak.

Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég. (Máté 24:14)

És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! (Jelenések 14:6-7)

FELTÁMADÁS & ELVÁLTOZÁS

A Istenben hívők feltámasztása az ember testi-lelki-szellemi egysége helyreállításának záróköve. Egyszer és mindenkorra véget vet a halál és a romlandóság uralmának, és egyben alkalmassá teszi az emberiséget az Isten színe előtti megjelenésre, a bűntelen univerzum életében való részvételre, és az újjáteremtett Föld birtokbavételére, a tartós uralkodásra. Ezzel az isteni cselekedettel Ádám és Éva öröksége maradéktalanul helyreállításra kerül. Ez az esemény, ti. a hitben meghaltak egyetemes feltámadása még előttünk álló, egy adott időpontban bekövetkező csoda lesz. A szóval történő teremtés speciális fajtájáról van szó, ami szemmel láthatóan egyértelművé teszi a különbséget az Isten és az ördög alattvalói között. Értelemszerűen azok részesülhetnek ugyanis ebben a „tűzálló” testben, akik már életük során, a fent leírt módon, hitben kapcsolódtak Krisztushoz.

JELLEMZŐK	FELTÁMADÁS & ELVÁLTOZÁS
Kivitelező	egyedül Krisztus
Az ember „eszköze”	hit
Időtartam	egyetlen pillanat
Ajándék	új test
Eredmény	találkozás Istennel & Krisztussal
Cél	az új Föld & az univerzum szabad lakója

Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. (János 6:44.54)

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. … Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik földi test, feltámasztatik szellemi test. Ha van földi test, van szellemi test is. Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig megelevenítő szellemmé. De nem a szellemi az első, hanem a földi, azután a szellemi. Az első ember a föld porából való, a második ember mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. Azt mondom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! (1Korinthus 15:20-26.42-54)

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, az angyalok fejedelmének szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessalonika 4:13-17)

Példák

Van néhány példa a Szentírásban, amelyek alapján fogalmat alkothatunk erről a ránk váró, különleges csodáról. Az örökkévaló életre történő feltámadás példái időrendben: Mózes, Jézus Krisztus és a „jeruzsálemi szentek” közül föltehetően 21 fő. Az élve történő elváltozás és elragadtatás két példája Énók és Illés. Az arány tehát 22:2 (Jézust nem számítva). Vélhető, hogy hasonló arány lesz majd az újjáteremtett Föld össznépessége esetében is, hiszen a teremtéstől az újjáteremtésig születettek közül egy elenyésző hányad él majd a Földön Jézus királyi visszatérésekor.

Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. (1Mózes 5:23-24)

Amikor azután beszélgetve továbbmentek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám, atyám, Izráel harci kocsija és lovasa! Azután nem látta őt többé. (2Királyok 2:11-12)

Mózes különleges, Istenfia általi feltámasztására az alábbiak alapján következtethetünk:

Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint. És eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem, hogy hol van a sírja. (5Mózes 34:5-6)

Mikhaél, az angyalok fejedelme sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes holttestéért, hanem azt mondta: „Dorgáljon meg téged az Úr!” (Júdás 1:9)

Imádkozás közben Jézus arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött. És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés, akik dicsőségben megjelenve, élete végéről beszéltek, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. (Lukács 9:30-31)

Jézus Krisztus feltámadásának sem voltak emberi, csak angyali szemtanúi:

Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt! És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt! Íme, megmondtam nektek. (Máté 28:5-7)

Jézus Krisztust, mint az örök életű emberiség „első zsengéjét”, követték bizonyos szentek a mennybe:

A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból Jézus feltámadása után, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. (Máté 27:52-53)

Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” (Efézus 4:8)

Az a 24 vén, akik jelen vannak Isten trónja előtt az ítélet során, azok az előbb említett személyek lehetnek, akiknek megadatott a kegyelem, hogy az emberiség képviselőiként az élő Isten közvetlen jelenlétébe juthattak földi szolgálatuk végén.

… és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárányka előtt … és új éneket énekeltek: Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltál meg minket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tettél minket, és uralkodni fogunk a Földön! (Jelenések 5:7-9) (ld. Jelenések 4:4)

Szellemi test

Pál szavaival élve Jézus Krisztus „szellemi testben” támadt fel, amely a korábbi hús-vér testéhez képest magasabbrendű módon működik. Az evangéliumok történetei alapján tudhatjuk, hogy a fizikai akadályok nem jelentettek többé problémát számára: a zárt ajtajú teremben is képes volt megjelenni. A halandók közül már csak azok látták, akik addig hittek benne. Bár mennyei teste volt, mégis evett a földi táplálékból tanítványaival együtt. Képes volt e testben arra, hogy a világűrt átszelve visszatérjen a mennybe, és elhordozza Isten közvetlen közelségét. Soha többé nem hal meg, már nem hat rá a fáradtság, a betegség, a fizikai fájdalom, az öregedés stb. Legyőzhetetlen, örökkévaló „fénytestet” öltött az Ember! Mivel Ő a „prototípus”, így minden feltámadott hasonló tulajdonságok hordozója lesz. A Jézus Krisztus által a feltámasztás és elváltoztatás során a hívőknek ajándékozott új, „szellemi” test nemcsak elviseli, de vágyja Isten közvetlen jelenlétét, és soha nem lesz az elmúlás martaléka. Ugyanakkor Ő, a Fiú az egyetlen, aki földi mártírhalála gyógyult nyomait örökre magán hordozza, mint az életért folytatott küzdelem élő mementója.

Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! (János 20:27)

Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig. (Jelenések 20:6)

AZ EMBER HELYREÁLLÍTÁSÁNAK SZAKASZAI

A fentiekben áttekintett, kihagyhatatlan keresztény életszakaszok tehát az Isten által eltervezett helyreállítás, újjáépítés fázisaival egyenlők. Az első három történés vagy folyamat minden ember vonatkozásában máskor megy végbe. Az utolsó hatalmas csoda azonban – az említett kevés kivételtől eltekintve – ugyanabban az egyre közeledő, szent pillanatban megy majd végbe, amikor végre fény derül az igazakra, amely soha többé nem sötétedik el.

JELLEMZŐK	ÚJ SZÜLETÉS
Kivitelező	egyedül Krisztus
Az ember „eszköze”	a hit
Időtartam	egyetlen pillanat
Jelképei	a frigyláda feletti sekinah
Ajándék	új (isteni) szellem
Eredmény	új (isteni) természet
Cél	üdvösség

JELLEMZŐK	NÖVEKEDÉS
Kivitelező	Krisztus & keresztény
Az ember „eszköze”	a hit tettei
Időtartam	folyamatos
Jelképe	a szentély tartalma
Ajándék	új elme, új lélek
Eredmény	új jellem
Cél	tanúságtétel

JELLEMZŐK	KÖZÖSSÉG
Kivitelező	Krisztus & keresztény
Az ember „eszköze”	a hit tettei
Időtartam	folyamatos
Ajándék	békesség & öröm
Eredmény	barátság, tanítványság kijelentések, csodák
Cél	egyre több gyümölcs

JELLEMZŐK	FELTÁMADÁS & ELVÁLTOZÁS
Kivitelező	egyedül Krisztus
Az ember „eszköze”	hit
Időtartam	egyetlen pillanat
Ajándék	új test
Eredmény	találkozás Istennel & Krisztussal
Cél	az új Föld & az univerzum szabad lakója

David Clayton előadása alapján

Szeretetünk nem ismerhet el más mértéket, mint Jézusé, mert az ő szeretete a mi erőnk. Krisztus szeretete nem pusztán egy eszme vagy egy érzelem. Szeretete tényleges mennyei erő. Amíg a keresztények ezt nem értik, nem gyakorolhatja bennük teljes hatalmát. Amikor a hited megerősödik és felismered, hogy Krisztus szeretete nem kevesebb, mint hogy saját lényét és szeretetét osztja meg veled, a kedveltjével, és te belegyökerezel a szeretetébe, mert életedet egyedül ez a forrás táplálja, akkor meg fogod érteni, hogy az Úr egyszerűen csak annyit kér, hogy az Ő szeretete kiáradjon rajtad keresztül. Krisztus erejében kell élned. Krisztus szeretete összetör és képessé tesz arra, hogy szeress. Úgy, mint Krisztus.⁴

1 ld. János evangéliuma 3. fejezet

2 Részletek Andrew Murray: Az igazi szőlőtő c. könyvéből

3 Az idézett szerzőkkel a részletek erejéig értek egyet. (BL)

4 Részlet Andrew Murray: Jézus Krisztus képére c. könyvéből