HAMIS PRÓFÉTÁK

Szükségszerűen újra és újra fölbukkantak álpróféták is – az ördögi ellenség ügynökei, akik természetesen mindig az igazi próféták életbevágó üzenetével ellentétes dolgokat hirdettek. Miért? Azért, hogy ha lehet, elhitessék, becsapják, eltántorítsák a kiválasztottakat is, akik által Isten és mennyei királysága láthatóvá-hallhatóvá válhatna a Földön. Ami a múltat illeti, mi könnyű helyzetben vagyunk, hiszen a Szentírás alapján már világosan látjuk, mi volt a hazugság és mi az igazság – de hogyan tudtak ítélni akkor és ott azok, akik a hallott próféciák alapján döntöttek saját sorsuk felől? Isten erre is pontosan megadta a választ.

• Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog, ez az a szó, amelyet nem az Úr szólt. Elbizakodottságból* mondta azt a próféta. Ne félj attól! (5Mózes 18:22)

MAGYARUL	EREDETI	JELENTÉSEI
elbizakodottság*	zádón (óhéber)	büszkeség, gőg, szemtelenség önhittség, arrogancia

A hamis prófécia forrása az EGO, a saját kútfő, ami a sátáni lázadás forrása – szemben az igazság közvetítőinek szellemi ajándékával, akik elég alázatosak ahhoz, hogy életveszélyesnek ítéljék az Istentől való függetlenség halálhozó állapotát.

• Ekkor Hananjá próféta levette az igát Jeremiás próféta nyakáról, és összetörte. Majd ezt mondta Hananjá az egész nép előtt: Ezt mondja az Úr: Így töröm le Nebukadneccar babilóniai király igáját két esztendőn belül minden nép nyakáról! … De így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: Menj, és ezt mondd Hananjának: Így szól az Úr: Fajármot törtél össze, de vasjármot csináltál helyette! Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasigát teszek mindezeknek a népeknek a nyakára, hogy Nebukadneccart, Babilónia királyát szolgálják. Szolgálni is fogják, sőt még a vadállatokat is neki adom! … Hallgass ide, Hananjá! Nem küldött téged az Úr, hazugsággal biztatod ezt a népet! Azért ezt mondja az Úr: Eltöröllek téged a Föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert szavaiddal el akartad téríteni őket az Úrtól! Mehalt Hananjá próféta még annak az esztendőnek a hetedik hónapjában. (Jeremiás 28:11-17)

• Így szól az én Uram, az Úr: Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk feje után mennek, mert semmit sem láttak! Olyanok lettek a prófétáid, Izráel, mint a rókák a romok között! Nem álltatok oda a résekhez, nem építettetek falat Izráel háza körül, hogy helyt tudjatok állni az Úr napján a harcban. Hiábavalóságot láttak és hazug jóslatot, amikor azt mondogatták, hogy „így szól az Úr”, pedig az Úr nem is küldte őket; és még azt várják, hogy a szavukat beteljesítse! … Lerombolom a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, és a földre döntöm, hogy még az alapja is kilátszik. Ledől, és vele együtt nektek is végetek lesz! Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. … Lelkeket vadásztok népemből úgy, hogy lelkeket biztattok élettel a magatok javára. Meggyaláztok népem előtt néhány marék árpáért és néhány falat kenyérért azzal, hogy halállal fenyegettek olyan lelkeket, akiknek nem kell meghalniuk, és élettel biztattok olyan lelkeket, akik nem maradnak életben, mert hazudoztok népemnek, az pedig hallgat a hazugságra. Ezért így szól az én Uram, az Úr: Bűvös szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel lelkekre vadásztok, mint a madarakra. Leszaggatom azokat karjaitokról, a lelkeket pedig elengedem, azokat a lelkeket, akikre ti vadásztok, mint a madarakra. Letépem varázskendőiteket, és kiszabadítom kezetekből népemet; nem marad az tovább vadászzsákmányként a kezetekben. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Mivel hazug módon fájdalmat okoztok az igaznak, pedig én nem akarok neki fájdalmat okozni; a bűnöst pedig bátorítjátok, úgyhogy az nem tér meg a maga gonosz útjáról, és nem marad életben, ezért nem fogtok többé hiábavalóságot látni, és nem jósolgathattok tovább, mert kiszabadítom a kezetekből népemet. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! (Ezékiel 13:1-23)

• Ezt mondja az Úr azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni: Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul majd rájuk. Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentől. Engem azonban betölt az Úr szelleme erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak, mi a bűne, és Izráelnek, hogy mi a vétke. (Mikeás 3:5-8)

• Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. … Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. (Máté 7:15-19)

• Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van – ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban van – ne higgyétek el! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. (Máté 24:24-27)

• Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó varázslóval és álprófétával, akinek Barjézus* volt a neve. Ez közel állt Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét. De Elimász**, a varázsló*** – neve ugyanis ezt jelenti – szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve szent szellemmel ránézett, és így szólt: Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait?! Most íme, az Úr keze rajtad van, megvakulsz, és nem látod a napot egy ideig! Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. (Cselekedetek 13:6-11)

MAGYARUL	EREDETI	JELENTÉSEI
Bárjézus*	Bariészusz (arámi)	Jézus fia
Elimász**	Elümász (sémi)	talán ’erős’
varázsló***	magosz (perzsa)	mágus, asztrológus, jós varázsló, szemfényvesztő

• Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. Az Isten szellemét erről ismeritek meg: amelyik szellem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik szellem pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van. Ők a világból valók, ezért a világ szerint beszélnek, és a világ rájuk hallgat. Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság szellemét és a tévelygés szellemét. (1János 4:1-6)

• Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.” Ezek zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, akik vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek. (Júdás 1:14-16)

Az álpróféták saját, emberi, sőt sátáni gondolataik, indulataik szerint fogalmazzák meg üzeneteiket. Nincs közük az igaz Istenhez, nem állnak vele párbeszédben! Forrásuk előbb-utóbb lelepleződik: nem más, mint az ordító oroszlán, mint Isten és ember ellensége, a sátán (ld. 1Péter 5:8), aki folyton azt keresi, kit semmisíthet meg. A hamis próféták, mivel a hazugság atyjának gyermekei (ld. János 8:44), hazugságokat vagy féligazságokat hirdetnek. Egyesek közülük nyíltan szembeszállnak Isten követeivel, és az Úr ítéletének ellentétét hangoztatják. Többnyire kellemes-kényelmes dolgot harsognak, mint Hananajáh, aki a Jeremiás által leírt hetvenéves fogság helyett csupán két évi büntetéssel áltatta Júda népét. Az álprófétákra vonatkozó isteni kinyilatkoztatás – az ellentétek felvonultatásával – bemutatja az igazi prófétai szolgálat célját is: Isten népének, az egyháznak a védelmét, biztonságát szolgálják a prófétai kijelentések, amelyek mintegy védőpajzsot, városfalat, oltalmat emelnek a gonosz szellemi-fizikai pusztítása ellen.

Feltárul a hazug próféták valódi, de az emberek előtt gyakran leplezett célja is: az egyéni érdekek, a nyereségvágy hajtja őket, ami többféle célkitűzésben is testet ölthet. A saját tekintély és hírnév fölépítése és fenntartása, saját követőtábor gyűjtése és gyarapítása, anyagi haszon- és vagyonszerzés, ember- és lélekkereskedelem (!) a hatalom megszerzése, megtartása, fokozása érdekében. „Szerezzünk nevet magunknak!” – hangzott a bábeli torony építésekor, és máig ez a (rejtett) jelszó a hamis istenek prófétái szájából. Ezért üzenetük gyakran kaméleonként változtatja színét-szagát, míg az igazi próféták Isten változhatatlan igazságát szólják, kerüljön akár a jóhírükbe, akár az életükbe. A kendők és szalagok Ezékiel próféta leírásában saját szertartásokra, varázslatokra utalnak, vagyis olyan gyakorlatokra, ceremóniákra, amelyek emberi, és nem isteni eredetűek. Éppen azért megtévesztőek, de hatástalanok, mert Krisztus kizárólagosságát tagadják.

Működésüknek sajátos, rendkívül lesújtó hatása van: az igazaknak gyötrelem és kételyek forrása, a hamisaknak pedig bátorítás az eddigi önző életmód és istentelen gyakorlat folytatására. A cél mindkét tábor megtévesztése, mindnyájuk elpusztítása érdekében. Üzenetük elgyengíti, összezavarja, szétdobálja Isten gyermekeit, az összhang és békesség helyett bizalmatlanság, félelem, gyűlölet és viszály támad a nyomában.

További sajátosság, amire Jézus Krisztus hívta fel a figyelmet: a hazug próféták beépülnek Isten közösségeibe, mint ahogyan a konkoly nő a búza között, az aratásig kitéphetetlenül. Az Úr felhívja a figyelmet a látszat csalékonyságára, a képmutatásra, a MÁS kép mutatására. Kifelé kegyesség, ájtatosság, kenetes szövegek, bibliai idézetek, mögötte azonban az önzés ragadozó hajlama, ami időről időre nyersen megnyilatkozik. Az egocentrikus gondolkodásmód alapvetően megtagadja Isten szereteterejét, ezért egy szavakban ugyan vonzó, tettekben azonban taszító, gőgös jellem van mögötte.

Gyakorlati példa Barjézus, a hamis próféta esete, akinek Pál – Isten szellemétől vezetve – képes volt a szíve mélyére látni, és világosan felismerte benne az ördög szolgáját. Saját célja a személyes nyereségszerzés, rajta keresztül a gonosz célja pedig az apostoli hittérítő munka meghiúsítása volt. Minden erővel igyekezett megakadályozni ugyanis a helytartó megtérését azért, hogy saját bevételeitől el ne essen, és varázslatai le ne lepleződjenek. Ezért Pál nyíltan feltárta megromlott jellemét, a sátán gonoszságát, és uralmat vett fölötte Jézus szellemi ereje által. Az, hogy Pál „megvakította” egy időre, kifejezte a mágus szívében uralkodó, rosszakaratú szellemi sötétséget, s egyúttal az Isten jóságát, aki tehetetlensége beláttatása által őt is megtérésre hívta.

János apostol ugyancsak kulcsot adott a hamis próféták megkülönböztetéséhez. Pál kijelentése szerint ez egyrészt kegyelmi ajándék, ti. a szellemek megkülönböztetésének képessége, amit a fenti példában gyakorlati módon be is mutatott (ld. 1Korinthus 12:4-10). Másrészt pedig alapos szellemi vizsgálat eredménye, amely egyetlen döntő kritériumon nyugszik: a testben megjelent Krisztus megvallásán.¹Ez nem pusztán annyit jelent, hogy Jézus – isteni természetét megőrizve – hús-vér emberré lett (1), hanem feltámadása és a pünkösdi események után tanítványai szívében-testében (2), illetve a belőlük felépülő egyházban, mint Krisztus testében (3) is megjelenik, megnyilvánul, mint Isten földi uralmának kifejeződése. Ahogyan Pál és János apostol e nagyszerű igazságot kifejezte:

• többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fia hitében élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Galata 2:20)

• Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1János 5:12)

A fentebb idézett részlet Júdás leveléből kétszeresen is prófétai szózat. Egyrészről a szűkszavúan említett Énókra utal (ld. 1Mózes 5:21-24), aki Noé után élt próféta volt, és élve ragadta el Isten a Földről. A mózesi részletből nem derült ki róla, hogy prófétai szolgálatot töltött be, Júdás azonban még idézi is szavait, amelyek Jézus Krisztus visszajöveteléről, és többek között a hamis próféták feletti ítéletről szólnak.

EGY PRÓFÉTA BUKÁSA

A hamis próféták esetei után érdemes közelebbről megvizsgálni egy igaz próféta bukásának történetét. Az Ószövetségben olvasható, tehát az ó szövetség gondolkodásmódja érvényesül benne, mégis nagyon fontos lecke a mai keresztények számára bizonyos törvényszerűségek megértése érdekében. Fura módon a leírásban nem szerepel a főszereplő neve, és talán ez is az általánosan érvényes igazságok hangsúlyozása miatt van így.

Jeroboám árulása

A megértéshez olvassuk el a 1Királyok 12-13. fejezetét! Az eset egy rendkívül tragikus fordulat után következett be: Salamon és főként fia, Roboám Istentől való elfordulása következtében az addig egységes izraeli királyság véglegesen két országra szakadt. Az északi területek, amelyek a tíz nagyobb törzshöz tartoztak, Jeroboám uralma alá kerültek. Őt, bár az Úr hívta el, az első kritikus döntési helyzetben a saját, emberi, félelemteli gondolataira támaszkodva a legégbekiáltóbb lázadást hajtotta végre Isten ellen. A hatalomhoz való beteges ragaszkodása vezette az általa kigondolt bálványok és a hozzájuk kapcsolódó kultuszrendszer felállításához, és élen járt annak gyakorlásában.

• Jeroboám így gondolkozott: Még mindig visszakerülhet Dávid házához a királyság! Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az Úr házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajlik, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához. Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó, Izráel, akik fölhoztak téged Egyiptomból! Az egyiket Bételbe helyezte el, a másikat pedig Dánba vitette. … Azután templomokat is készíttetett az áldozóhalmokon, és papokat rendelt a nép köréből, akik nem Lévi fiai közül valók voltak. Elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónap tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnepnek megfelelően, és áldozott az oltáron. Ugyanígy járt el Bételben is; áldozatot mutatott be a borjúknak, amelyeket ő készíttetett. Bételben is papokat rendelt az áldozóhalmokra, amelyeket létesített. (12:25-32)

Teljesen leválasztotta az általa uralt törzseket a Júdához „tartozó” Istenről, az Úr részéről felállított áldozati rendszerről, és ezzel természetesen a testvéreikkel való kapcsolatot is megmérgezte. Az aranyból öntött bikaszobor imádata – az Egyiptomból való kivonulás után! – egyszer már több ezer élet pusztulását eredményezte. Ennek ellenére Jeroboám tudatos módon megismételte az akkori lázadók szavait, amelyeket a Sinai-hegy lábánál kimondtak. (ld. 2Mózes 32:4) Ráadásul az ország két végében két bálványt is állíttatott! Ez a menny Istenének, a Mindenható Szabadítónak a teljes megcsúfolása, semmibevétele volt! E király semmit nem értett meg Isten szeretetéből, hatalmából, terveiből, és szó szerint kárhozatos példát mutatott Izrael gyermekeinek, sőt kötelezte őket a pogány kultusz követésére!

A prófécia kihirdetése

Ennek a tragédiának a leleplezésére, megállítására, a király és a nép kijózanítására küldte el Isten egyik prófétáját Jeruzsálemből Bételbe. Vagyis az igazi imádat helyéről a bálványkövetés központjába, azaz Júdából Bételbe, Izrael egyik városába. Bár nem volt kockázat nélküli e küldetés, a férfi engedelmeskedett és megjelent a kijelölt helyen, a hamis oltár mellett abban az időpontban, amikor a lázadó király tüzet és tömjént készült gyújtani. Bár a követ joggal félhetett, nem maradt néma, hanem maradéktalanul átadta az Úr megsemmisítő üzenetét.

• Oltár! Oltár! Így szól az Úr: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad! (13:2)

A királynak értenie kellett ebből az ítéletből: Isten soha nem fogadhatja el ezt a fajta közeledési módot, amely az elsötétült emberi önzésből fakad. Ezen az úton nincs meghallgatás, nincs szabadítás, nincs út a Mindenhatóhoz!

Jósiás, akinek nevét a próféta említi, Júda 16. uralkodója lesz majd – de abban az időben Izrael, mint ország már nem létezik! Asszíria lerohanja és megsemmisíti az északi országrészt, és az ott lakókat elhurcolja szülőföldjükről. Ez lesz a következménye annak az áldozatbemutatásnak, amelyet Jeroboám épp akkor készült végrehajtani…

Mielőtt követ vetnénk Jeroboámra és az őt követőkre, nézzünk körül saját vallásos szokásainkban, a kereszténység mindennapi gyakorlatában, s a tágabb pogány világban! Amit látunk, abból kiderül, ma sem szívderítőbb a helyzet… Pedig minden eltérés a Jézusban kijelölt egyetlen úttól ugyanolyan halálos, terméketlen zsákutca, mint amiről itt olvasunk!

A három csoda

Mindenesetre, ez a számunkra névtelen próféta tompítás nélkül közvetítette az üzenetet, Isten pedig nem hagyta nyomaték nélkül szavait.

• Amikor a király meghallotta Isten emberének a beszédét, amelyet a bételi oltárról hirdetett, kinyújtotta a kezét Jeroboám az oltár mellől, és ezt mondta: Fogjátok el! De megbénult a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta visszahúzni. Az oltár pedig meghasadt, és szétszóródott a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet Isten embere tett az Úr parancsára. Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta Isten emberének: Engeszteld ki Istenedet, az Urat, és imádkozz értem, hogy visszahúzhassam a kezem! Isten embere pedig kiengesztelte az Urat, úgyhogy a király vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt. (13:4-7)

Mindent elárul Jeroboám reakciója a prófécia hallatán. Nem akart jobb belátásra jutni, nem akart bűnbánattal Isten elé borulni, hanem inkább az ő követét akarta elfogatni és kivégeztetni! Érdekes dolog történt vele az Úr közbeavatkozása nyomán: Kinyújtott karja megmerevedett, és tulajdonképpen mindenki előtt megszégyenült, nevetségessé vált az általa szolgált bikával együtt! Nyilván, ezt látva, szolgái sem siettek teljesíteni indulatos parancsát. Ráadásul az oltárkő kettéhasadt, látványos módon igazolva a júdai próféta jövendölését és ezáltal Isten jövőbeli ítéletét. Sajnos a szöveg nagyon szűkszavú, nem látjuk a történések királyra gyakorolt közvetlen hatását: esetleg elsápadt, térdre esett, remegni kezdett stb.? Az biztos, hogy kénytelen volt az Úr prófétájának közbenjárását kérni egészsége helyreállítása érdekében. Önzésében persze nem bocsánatot kért, nem az ítélet elhárítását szorgalmazta, hanem azonnal saját jólléte érdekében szólt.

Mindenki, aki látta (később pedig hallotta) az esetet, meggyőződhetett Isten egyértelmű nemtetszéséről, Jeroboám, mint király és „főpap” megszégyenüléséről, tekintélye porba omlásáról, valamint az imádott aranybika tehetetlenségéről. Természetesen maga a próféta, aki eszköz volt az Úr kezében, ő is megtapasztalta, hogy micsoda erő, tekintély és hatalom van annál az Istennél, akit szolgál.

Az első kísértés

A próféta megtette tehát kötelességét, és azonnal haza is indulhatott volna, azonban váratlan meghívást kapott:

• Azután a király így szólt Isten emberéhez: Gyere haza velem, egyél valamit, én pedig adok neked valamit ajándékba! De Isten embere ezt mondta a királynak: Ha a palotád felét nekem adnád, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem és nem iszom semmit! Mert ezt parancsolta nekem igéje által az Úr: Ne egyél és ne igyál semmit, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél! Ezért más úton távozott; nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett. (13:7-10)

Ezek szerint a próféta mégis szert tett valamiféle tekintélyre Jeroboám szemében, ha most már ebéddel és ajándékkal kínálta börtön és halál helyett! Végülis az uralkodó tényleg hálás lehetett, hogy könyörült rajta és nem fordított neki hátat megalázott állapotában, hanem fennhéjázása ellenére meggyógyította… Az átadott üzenet tartalma azonban magyarázza, miért hárította ilyen határozott módon a király ajánlatát. Isten előre megintette őt, és úgymond letiltotta bármiféle kapcsolatfelvételről. A próféta pedig maradéktalanul és haladéktalanul engedelmeskedett a mennyei parancsnak.

A második kísértés

Sajnos azonban itt nem ér véget a leírás. Nagyon sokan vannak, akik ugyan győztesen kerülnek ki az első próbából, a másodikban azonban már engednek a csábításnak és elbuknak… Milyen csodálatos arra gondolnunk, hogy Jézus Krisztus három nevezetes (ld. Máté 4. fejezete) és még sok ezer kísértést állt ki értünk és miattunk, majd megosztotta velünk a győzelmeit!

Az első esetben egyértelmű volt, hogy a gonosz, lázadó királynak ellen „kellett” állni, különösen a nép előtt, akik szemtanúi voltak Isten csodáinak. A második alkalommal már burkoltabb formában, egy öreg, bizonyára tiszteletreméltó külsejű „próféta” személyében, négyszemközti találkozás során érkezett az ördög.

• Lakott azonban Bételben egy öreg próféta… [aki ezt mondta neki:] Gyere haza velem, és egyél valamit! De az így felelt: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád! Ezen a helyen nem eszem és nem iszom semmit sem. Mert ezt a parancsot kaptam az Úr igéje által: Ne egyél és ne igyál ott semmit, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamégy! De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az Úr parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy egyen és igyon! Így hazudott neki. Az pedig visszatért vele, majd evett és ivott annak a házában. (13:11.15-19)

A jeruzsálemi próféta először az öreggel szemben is ellenállást tanúsított, és szóról szóra, mechanikusan elismételte Isten tiltó szavait. Eszünkbe juttatja Bálám esetét, aki legalább háromszor elmondta fennhangon az Úr neki szóló tanácsát-parancsát, végül mégis a saját szívének kapzsi vágyaira hallgatott. (Ő is halálfia lett görbe útjai végén.)

Vajon mi téríthette el ezt a követet a Júdába visszavezető, biztonságos ösvényéről? Elsősorban bizonyára a testi érzetei és a fizikai tapasztalatai: nyilván azért ült a csertölgy alatt, mert elfáradt, éhes és szomjas volt. Nyilván azért elegyedett szóba a bételi vénemberrel, mert az ránézésre szimpatikusnak tűnt neki, és mert olyan szavakkal ostromolta, amelyek látszólag felülírták az isteni rendelkezéseket: én is próféta vagyok, mint te… angyal szólt hozzám… szívesen látunk, csak gyere! Mi bajod lehetne? Egy kis kenyér, egy kis beszélgetés nem árthat annak, aki az előbb tett csodát!

Mi lehetett volna számára a kimenekedés? Ha hallgat az általa addig kétszer kimondott isteni szavakra, ha hallgat a szíve mélyén megszólaló vészcsengőre, ha eszébe veszi Izrael súlyos bűnét, amit megítélni jött… Ha csak egyszerűen imádkozik és megkérdezi Urát és megbízóját, hogy tényleg megváltoztatta-e eredeti szándékát prófétája bételi tartózkodását illetően… Biztosak lehetünk benne, hogy lett volna lehetősége a menekülésre, akár még az öregember háza előtt állva is. Isten hűséges! Mindig van kiút, ha akarjuk, hogy legyen…

Eszünkbe juthatnak Pál és János apostol súlyos kijelentései, amelyek megkönnyítik számunkra a helyzetek megítélését:

• De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! (Galata 1:8)

• Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba! (1János 4:1)

A végzet

Ez a történet azért is feltűnő, mert a próféta engedetlensége azonnali, végzetes következményekkel járt.

• Még az asztalnál ültek, amikor az Úr igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt, és így kiáltott Isten emberének, aki Júdából érkezett: Így szól az Úr: Mivel ellene szegültél az Úr szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az Úr adott neked, hanem visszatértél, és ettél meg ittál azon a helyen, amelyről megparancsolta neked, hogy ott ne egyél és ne igyál, ezért holttested nem kerül őseid sírjába! (13:20-22)

Vajon mi volt kárhoztatásra, sőt halálos ítéletre méltó ebben a megbicsaklásban? Először is, a kimondott szó, pontosabban Isten kimondott szava nem megmásítható. Ő soha nem él a hazugság eszközeivel. Üzeneteinek mindig áldott oka és célja van, mindig szeretetből fakad, soha nem ártó szándékú! Másodszor, bárki legyen, aki az engedetlenség útjára lép, az Urat gyűlölő sátán és démonjai oldalára áll, s ezzel megbontja kapcsolatát-közösségét a szent Istennel, illetve meghazudtolja saját küldetését. Az alábbi első ige pontosan az ugyancsak elbukó Bálám szájából származik.

• Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna! Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít? (4Mózes 23:19)

• Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Te megvetetted az Úr igéjét, ő pedig elvetett téged… (1Sámuel 15:23)

• Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” (2Korinthus 6:14-18)

Az oroszlán

Valószínű, hogy a jeruzsálemi próféta keserű szájízzel indult el – ezúttal végső útjára. Isten szava vendéglátójával együtt megszégyenítette, de nem tudjuk, eljutottak-e a megbánás és az alázat igazi helyére.

• Miután evett és ivott, fölnyergelték neki annak a prófétának a szamarát, aki visszahozta őt, és elment. De az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste mellett állt. (13:20-24)

A ragadozó általi halála csodával elegyes, hiszen a szamár sértetlen maradt, békésen álldogált a próféta gyilkosa mellett. Nyilvánvaló üzenet volt ez Bétel lakói, illetve a Biblia mindenkori olvasói számára. A vén csaló is könnyedén levonta a következtetést:

• Az Isten embere ez! Ellene szegült az Úr szavának, ezért az Úr egy oroszlán prédájává tette; az rátört és megölte. Így teljesedett be az Úr igéje, amelyet megmondott neki. (1Királyok 13:26)

Könnyű helyzetben vagyunk a szörnyű haláleset megfejtését illetően. Egyértelmű azonosítással és egyben figyelmeztetéssel találkozunk több helyen is:

• Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban! (1Péter 5:8-9)

Természetesen, akik az ördög elvei szerint élnek, azok az ő képmására változnak el:

• Prófétái összeesküvést szőnek, olyanok, mint az ordító, ragadozó oroszlán: embereket esznek, kincset és drágaságot harácsolnak, sok asszonyt tesznek özveggyé. (Ezékiel 22:25)

• Olyanok benne a vezérek, mint az ordító oroszlánok, a bírák, mint a pusztai farkasok: egy csontot sem hagynak meg reggelre. (Sofóniás 3:3)

Nem árthat(ott) azonban mindenkinek a sátán, erre is vannak bátorító példák. Voltak és lesznek olyan prófétái Istennek, akik hűségükkel legyőzték és legyőzik az ellenséget. Jézus Krisztus a biztos pajzs számunkra!

• Dániel így felelt a királynak: Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel. (Dániel 6:22-23)

• Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: úgy jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok, mivel csúfolta az élő Isten seregét. (1Sámuel 17:34)

• Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek! Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok! (Jakab 4:7)

A jeruzsálemi, névtelen próféta sorsa szomorú „tanmese” a következmények törvényéről. Aki kilép az Istennel kötött szövetségéből, legyen bár fölszentelt próféta, az védtelenné válik a gonosz támadásai ellen, ráadásul félrevezető, bátorító módon hathat a hívőkre és az istentelenekre egyaránt. A könnyelműség, a magabízás Isten összes szolgáját, prófétáját, követét, sőt barátját fenyegeti, amíg csak a Földön élünk. A hűség tehát életmentő erény a szentek számára. (FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!)

Barati Lilla

1 Részletesebben kifejtve a Reménység foglyai 40. számában, az Antikrisztusok c. tanulmányban