„Isten az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm 8:23)

„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa 9:6)

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1:17)

„Akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Ján 5:12)

Széles mosollyal fogadj el bármit, amit ad és adj oda bármit, amit elvesz! Fogadd el Isten ajándékát és légy mélységesen hálás! Ha nagy gazdagságot ajándékozott, használd fel, és próbáld megosztani másokkal, azokkal, akiknek semmijük sincs. Mindent ossz meg másokkal! (Teréz anya)

„Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, amint tettünk? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked.” (1Krón 29:14)

Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk. (Spurgeon)

Adni, egészen addig, amíg már fáj: ezt az áldozatot nevezem cselekvő szeretetnek. Minden nap látom ezt a szeretetet – gyermekekben, férfiakban és nőkben. (Teréz anya)

„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!” (Mt 7:11)

„Felelt Jézus és mondta néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.” (Ján 4:10)

Minden élet az adakozás és lemondás elve alapján jön létre. Ez alól kivétel a kapzsi ember, aki olyan, mint a fogaskerekek közé szorult kődarab: ellenáll a világmindenség törvényének. (Spurgeon)

Az adakozásra tett kísérleteink sikertelenek maradnak, ha az ajándék átadásakor visszatartjuk szeretetünk egy részét. Mindegy, milyen formát ölt az ajándék, mert a valódi ajándék mindenképpen a szeretet mozzanata a szívünkben. Első, néma adakozási kísérleteink csekélynek tűnhetnek ahhoz képest, ami adható még marad bennünk, de ezek is elegendőnek bizonyulhatnak ahhoz, hogy megérezzük, milyen határtalan az a kincs, amelyből adakozunk. És még egy tényre fölfigyelhetünk: minél többet adunk át békességünk, szeretetünk tárházából, annál bőségesebben termelődik újra. (Gerald G. Jampolsky)

„És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát érettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.” (Ef 5:2)

Ha Isten megajándékozott földi javakkal, akkor használjuk fel azokat az Ő céljaira – segítsünk másokat, segítsük a szegényeket, teremtsünk állásokat, adjunk munkát másoknak. Ne pazaroljuk el javainkat! Ha van ételünk, otthonunk, emberi méltóságunk, szabadságunk, egészségünk és képzettségünk – gondoljunk arra, hogy ezek mind Isten ajándékai, amelyeket azért kaptunk, hogy általuk segítsünk azokon, akik kevésbé szerencsések nálunk. (Teréz anya)

Az a művész, aki vágyakozó szívvel átadja magát Istennek, aki valóban elismeri, hogy a tehetsége felülről kapott ajándék, egyszer csak átéli, hogy Isten kezd el alkotni rajta keresztül. (Simon András)

„Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért!” (2Kor 9:15)