A következő gyönyörű és vigasztaló igék egyúttal némi zavart is támasztanak és felvetnek bizonyos, rendkívül fontos kérdéseket.
- Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Zsidók 18:8)
- … és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Máté 28:20)
Amikor Jézus hús-vér emberként itt élt a Földön, folyamatosan csodákat tett, mindig meggyógyította a betegeket, ördögöket űzött ki, és még a halottakat is feltámasztotta. A fenti versek szerint Jézus ma is ugyanaz, mint tegnap volt, és biztosak lehetünk abban, hogy ahogyan Isten nem változik soha, úgy Fia sem. De akkor miért nem látjuk őt ugyanazokat a nagy csodákat tenni ma is? Miért nem látjuk őt ugyanúgy munkálkodni, mint a múltban, ha velünk van a világ végéig? Vajon még mindig ugyanúgy képes és hajlandó hatalmas tetteket véghez vinni, mint amikor az emberek között járt Palesztina földjén? Ha hisszük, amit a Bibliában olvasunk, akkor a válasz: igen. Miért tapasztalunk mégis nagy erőtlenséget a keresztények körében? Miért tűntek el Krisztus hatalmas tettei oly sok száz évre, ha Ő még mindig velünk van, egészen a világ végéig?
Sokszor hallottuk már: Bárcsak Jézus még mindig itt lenne! Elismerjük, hogy Jézus mindig kész és képes volt segíteni, mindig segítséget nyújtott egy-egy csodán keresztül, amikor szükség volt rá. De hol vannak ma a csodák? Hogyan kezeljük akkor Jézus ígéretét, hogy a világ végezetéig gyermekeivel lesz? Hogyan kezeljük ígéretét, hogy soha nem hagy el minket? Vajon ezek csak üres kijelentések, esetleg átvitt értelemben, nem szó szerint értendők? Sokan arra a következtetésre jutottak, hogy így áll most a helyzet, és Jézus természetfeletti tettei véget értek, amikor visszatért a mennybe.
Van azonban egy fontos tény, amely magyarázatot adhat Krisztus működésének látszólagos megváltozására. Ha alaposan megvizsgáljuk, hogyan munkálkodott Isten az emberi történelem során, nyilvánvalóvá válik egy lényeges mozzanat. Bár szembetűnő valóság, de talán mégsem ismerjük fel elsőre: Isten a Földön nem cselekszik közvetítő nélkül. Nagyon ritkán vagy egyáltalán nem fordult elő, hogy Isten maga személyesen, egy „ügynök” – akár angyal, akár ember – közreműködése nélkül vitte volna végbe a Bibliában leírt nagy jeleket. Még a legnagyobb feljegyzett csodák némelyike esetében is, pl. amikor Isten kiszabadította Izraelt Egyiptomból és elvitte őket Kánaánba, mindig volt – legalább egy – emberi közvetítő.
Először Mózes, azután Józsué, magasabb szinten pedig Isten arcának angyala (követe) vezette és irányította Izraelt, mint Isten mennyei képviselője.
- És próféta által hozta fel az Úr Izráelt Egyiptomból, és próféta által tartatott meg Izrael. (Hóseás 12:13)
- Az Úr pedig mondta Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a fáraónak, Áron pedig, a testvéred, szószólód lesz. (2Mózes 7:1)
- Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén! (2Mózes 14:16)
- Íme, én angyalt bocsátok el előtted, hogy megőrizzen téged az úton, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem. (2Mózes 23:20)
Valahányszor Isten valamit el akart érni a világban, még ha az rendkívüli csoda is volt, mindig kiválasztott valakit, akin keresztül működhetett. Más szóval, Istennek mindig voltak emberi (vagy néha angyali) „kezei”, amelyeken keresztül tette a dolgát. Nyilvánvalóan ellentétes a Mindenható elveivel és gyakorlatával, hogy ő maga, az emberektől függetlenül munkálkodjon. A lényeg: ha nincs emberi közreműködő, akkor Isten nem tud akarata szerint dolgozni.
- És kerestem közülük valakit, aki falat falazna, és állna a törésen elém az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találtam. (Ezékiel 22:30)
Isten embereken keresztül működik
Egyértelműnek tűnik, hogy Istennek valamilyen okból szüksége van emberekre, akiken keresztül megnyilvánulhat. Nem azt akarom mondani, hogy Isten hatalmának korlátai vannak, nyilvánvalóan megvan a hatalma, hogy bármilyen módon cselekedjen, de alapos indok miatt mégsem így működik. Isten nem egyszerűen azon az alapon munkálkodik, hogy ő mindenható, és hatalma van arra, hogy bármit megtehessen, amit csak akar. A világegyetemben küzdelem zajlik Isten és a sátán között, és ennek során Isten egyértelműen korlátozta saját működési elveit. Más szóval, Isten úgy döntött, hogy olyan szabályok alapján munkálkodik, amelyek korlátozzák szuverén munkamódszereit. Ezek a szabályok az igazságosság és a fair play elvén alapulnak; Isten nem használja a hatalmát arra, hogy előnyhöz jusson a konfliktusban, mert fontos, hogy úgy győzze le a sátánt, hogy mindenki számára látható legyen, ő igazságos és méltányos. Nem egyszerűen arról van szó, hogy fegyveres erővel megsemmisíti ellenfelét. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor a gonosz angyal már nem létezne, és a konfliktus akkor véget ér, amikor elkezdődött, hatezer évvel ezelőtt. Világos, hogy Isten földi munkájával összefüggésben az egyik szabály az, hogy az ember érdekében végzett munkája során embereket kell küldötteiként alkalmaznia.
Ez a szabály azon az elven alapul, hogy az emberiség az, aki elbukott, az emberiség az, aki fellázadt Isten ellen, és a problémából való kilábalás folyamatában az embernek magának kell részt vennie a harcban, hogy kiszabaduljon a sátán rabságából. Isten nem tud dolgozni az ember megszabadításán, hacsak az ember maga nem vesz részt ebben a munkában. Ellenkező esetben ez azt jelentené, hogy Isten beavatkozik az ember szabad döntésébe, hogy ti. a sátánt szolgálja, és így nem tartja tiszteletben a szabad akarat és a szabad választás elvét. Ezen elv egyik következménye tehát, hogy mindabban, amit Isten az emberek érdekében tesz, szüksége van legalább egy emberi küldöttre, akin keresztül munkálkodhat.
Ezt világosan láthatjuk abban a tényben, hogy amikor Isten elküldte Fiát az emberiség megmentése érdekében, az első dolog, amit tennie kellett, hogy emberré, közénk tartozóvá, a bukott család teljes jogú tagjává tette őt. Mindazt, amit Jézus értünk elvégzett, úgy tette, mint egy közülünk, mint családunk tagja. Emberként hozta meg a döntéseit, gyakorolta az akaratát, emberként vívta meg a harcait! Ezért volt alkalmas arra, hogy minket képviseljen, hogy a mi nevünkben cselekedjen. Ő volt az az ember, az az emberi „ügynök”, akin keresztül Isten munkálkodhatott, hogy véghez vigye legnagyobb művét az emberiség érdekében.
- Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem (Zsidók 10:5)
Ez az Isten által alkotott test emberi test volt. Mária méhében Isten egy emberi embriót formált, amelybe Fiának szellemét helyezte. Így lett Isten Fia az emberiség törvényes, valódi tagja. Ez nem színlelés volt, Isten Fia valóban örökre közénk tartozik, és így teljes mértékben alkalmassá vált, hogy a helyünkre álljon, hogy minden helyzetben képviseljen minket, hogy a csatákat a nevünkben vívja meg. De a lényeg, hogy Istennek szüksége volt egy emberi képviselőre, szüksége volt egy emberre, akire támaszkodhatott, hogy elvégezze a munkáját a világban. Mivel nem volt olyan ember, aki képes lett volna megtenni azt, amire szükség volt, Isten maga gondoskodott a megoldásról azzal, hogy emberré tette egyszülött Fiát.
A kérdés ezek után, hogy módosult-e ez az alapelv? Jézus eljövetele megváltoztatta-e a törvényszerűséget, hogy Isten emberi képviselőin keresztül munkálkodik, vagy pedig még mindig igaz, hogy Istennek szüksége van emberi testre földi működése során?
- Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. (1Korinthus 12:27)
Isten emberi képviselői
A legfontosabb feladat, amit ezen a Földön el kell végezni, az emberek megmentése, és erről a munkáról Pál apostol azt mondja:
- Hogyan hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Hogyan hallanának pedig prédikáló nélkül? (Róma 10:14)
Ezek retorikai kérdések, a válasz egyértelmű. Az emberek nem hallják az örömüzenetet, nem hisznek Jézus Krisztusban, hacsak valaki nem hirdeti nekik mindezeket. Szükségszerű, hogy legyen valaki, aki viszi az evangéliumot, különben az emberek elvesznek az üdvösség elnyerésének esélye nélkül. Felmerül a kérdés, mi a helyzet az angyalokkal, mi a helyzet Isten szellemének közvetlen munkájával? Isten nem az angyalokon és nem közvetlenül az ő szellemén keresztül munkálkodik az emberek megmentésén? Nem ez az Isten által kijelölt, elsődleges módja az emberek megmentésének. Nem az angyalok kapták az evangélium hirdetésének feladatát, ez a keresztények feladata, és a szent szellem az elkötelezett emberi követeken keresztül tud leghatékonyabban működni. Ez a tény elsőre talán nem nyilvánvaló számunkra, de ha végiggondoljuk, hogyan munkálkodott Isten a történelem során, akkor ezt nagyon világosan látjuk. Amikor szükségessé vált, hogy valaki meghallja az igazságot, Isten mindig emberi hírnököt küldött. Az angyal munkája legfeljebb az volt, hogy az illetőt egy emberi hírnökhöz irányította, mint ahogyan ez történt, amikor szent szelleme által elküldte Fülöpöt, hogy tanítsa az etiópiai kincstárnokot. (ld. Cselekedetek 8:26-40)
Az emberek megmentéséhez Istennek szüksége van emberi közreműködőkre és használja is őket. De ez nemcsak a bűntől való megváltásra igaz, hanem akkor is, amikor az embereket a szenvedéstől és a betegségtől kell megmenteni. Bár Isten minden hatalom birtokában van, és ő maga képes minden betegséget meggyógyítani minden emberi közreműködés nélkül, mégsem így munkálkodik. Ismét egyértelmű, hogy mindig emberi eszközökön keresztül hajtotta végre nagy csodáit, amelyekkel enyhülést hozott a szenvedésből, sőt, még a halálból is visszahozta az embereket.
- Történt pedig azokban a napokban, hogy [Tábitha] megbetegedett és meghalt: és miután megmosták őt, kiterítették az emeleten. Mivel Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallva, hogy Péter ott van, elküldtek két férfiút hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk. … Péter pedig mindenkit kiküldött, térdre esve imádkozott; és a holttesthez fordulva, mondta: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitotta szemeit; és meglátva Pétert, felült. (Cselekedetek 9:37-40)
Az angyalok szolgálata
Mielőtt továbbmennénk, röviden szólnunk kell az angyalok munkájáról. Nyilvánvalóan részt vesznek az emberek szolgálatában is.
- szolgáló szellemek, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget (Zsidók 1:14)
Az egész Bibliában láthatjuk őket aktívan részt venni az emberekkel való munkában, de az is nyilvánvaló, hogy miközben az angyalok az emberek fizikai védelmén dolgoznak, ők maguk nem kapták meg a feladatot, hogy prédikáljanak az embereknek, vagy más módon közvetlenül részt vegyenek megmentésükben. Az üdvösség ügyében az embereknek kell a közvetítői szerepet betölteni.
- Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. (Zsoltár 91:11-12)
- És íme, az Úr angyala eljött, és világosság fénylett a tömlöcben: és meglökve Péter oldalát, felköltötte őt: Kelj föl hamar! És leestek a láncok kezeiről. (Cselekedetek 12:7)
Az Apostolok cselekedeteinek 10. fejezetében Isten egy angyalt küldött Kornéliuszhoz, és elmondta neki, hogy Isten meghallgatta az imáit. Eljött számára a pillanat, hogy az evangéliumon keresztül elnyerje az üdvösség áldását. Bár az angyal mindent tudott, amit Kornéliusznak tudnia kellett, de ahelyett, hogy elmondta volna neki a teljes örömhírt, arra utasította, hogy keresse meg Simon Péter apostolt:
- Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek; Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja, mit kell cselekedned. (Cselekedetek 10:5-6)
Ugyanez az elv érvényesült Pál apostol történetében is. Személyesen Jézus Krisztussal találkozott a damaszkuszi úton, aki megállította dühödt keresztényüldözésében, de amikor Saul megkérdezte: Mit akarsz, hogy tegyek, Uram? Jézus nem kezdett el prédikálni neki, hanem ehelyett elküldte, hogy várjon egy emberi küldöttre, egy Anániás nevű keresztényre, aki megkeresztelte őt, és elmondta, mit kell tennie. (ld. Cselekedetek 9:6-18)
Miért emberi küldöttek?
Vajon egyszerűen csak arról van szó, hogy Isten szuverén módon úgy határozott, hogy embereket használ követeiként? Vagy létezik egy nyomós indok, ami szükségessé teszi, hogy Isten így működjön? Úgy értem, nyilvánvaló, hogy emberek milliói élnek, akik soha nem hallották az evangéliumot, és közülük számtalan ember fog elpusztulni sötétségben, mert soha senki nem osztotta meg velük az örömhírt. Ha Isten képes lenne emberi beavatkozás nélkül is elérni őket, és mégsem teszi, akkor természetesen meg kellene kérdőjeleznünk, hogy valójában mennyire törődik velük, s így szeretete is kétségbe vonhatóvá válna. Nyilvánvaló tehát, hogy létezik egy elv, amely szerint Isten működik, létezik egy alapvető ok, amely szükségessé teszi, hogy az emberek megmentése során Isten embereken keresztül cselekedjen. Ugyanezen okból kifolyólag kizárólag ember menthette meg az emberi nemet, és azért kellett Isten Fiának emberré válnia, hogy megmentsen minket.
Mi ez az elv? Ez a közösségi identitás elve, vagy másképpen fogalmazva a családi kapcsolatok elve. Amikor Ádám engedetlennek bizonyult, és evett a tiltott gyümölcsből, nemcsak Ádám és Éva esett bűnbe, majd került a sátán uralma alá, hanem az egész emberi faj, Ádám egész családja, mindazok, akik az ő leszármazottaiként születtek. Ez a közösségi identitás elve. Bár minden egyes ember egyéniség, saját önazonossággal és személyiséggel, más értelemben az emberi faj mégis egy egység, mindannyian Ádám ugyanazon életének örökösei vagyunk. Ezért mondja a Szentírás, hogy Ádámban mindnyájan meghalunk (1Korinthus 15:22). Ugyanezen elv lehetővé tette, hogy egyetlen ember, Jézus Krisztus az egész emberiség számára megváltást nyújtson. E célból lett emberré, emberként legyőzte a bűnt és a sátánt, és utat biztosított mindenki számára, hogy megmeneküljön Ádám kárhozatától. Ezt azért tudta megtenni, mert ember volt, a mi családunk tagja volt.
Ezért kell az emberek megmentésében embereknek ügynökként részt venni, akiken keresztül Isten munkálkodik. A megváltozott élet rendkívüli meggyőző erővel bír. Nagyon lenyűgöző, amikor az emberek látnak valakit, hozzájuk hasonló embert, akit Jézus Krisztus ereje teljesen átalakított. Ez az egyik legnagyobb bizonyságtétel az evangélium igazságáról, és az egyetlen lény a világegyetemben, aki képes ilyen jellegű bizonyságot tenni, az pontosan egy megváltott ember. Ez az egyik oka annak, hogy Isten embereket választott ki arra a célra, hogy tanúságot tegyenek más emberek számára.
Ennél is fontosabb azonban a keresztények hatalma és tekintélye, amivel Jézus Krisztusban rendelkeznek. Az egész világ sátán uralma alá került, amikor Ádám behódolt neki. Minden ember az ő törvényes alattvalójává vált, és még a menny Istene is tiszteletben tartja ezt a valóságot, s e tény figyelembevételével működik. Az egyetlen személy, aki meg tudta szabadítani az emberiséget a sátán uralma alól, egy másik Ádám volt; valaki, aki vissza tudta fordítani az első Ádám által okozott kárt. Mint láttuk, Jézus pontosan ezt tette. Ez a szabadulás azonban csak Jézus Krisztusban létezik. Csak azok részesülnek belőle, akik az új emberi család részévé válnak, akik a krisztusi család közösségének részévé válnak.
Ebből következően a keresztények egyedülállóan alkalmasak arra, hogy hirdessék az evangéliumot, és hogy az embereket megszabadítsák az ördög uralma alól. Egyaránt tagjai vagyunk Ádám családjának és Krisztus, az utolsó Ádám családjának. Bár megszabadultunk Ádám kárhozatától, genetikailag még mindig Ádámmal azonosulunk, ezért jogunk és hatalmunk van arra, hogy megszabadítsuk Ádám családjának (a mi családunknak) más tagjait, akik még mindig a gonosz rabságában vannak. Jogunk, felhatalmazásunk van erre, mert Ádám létezésének részei vagyunk, és bizonyos értelemben egyszerűen a saját identitásunk (Ádám gyermekeiként való létezésünk) nevében hozunk döntéseket. Így más emberek érdekében is cselekedhetünk, hogy megszabadítsuk őket a bűntől, a betegségtől, az ördögi befolyástól, sőt a haláltól (ezek sátán uralmának elemei). Ezért munkálkodik Isten embereken és csakis embereken keresztül az emberek megmentése érdekében. Ez jogos, törvényes hatalom és tekintély kérdése. Ezért, ha a keresztények nem fognak dolgozni embertársaik megmentésén, akkor milliók fognak elpusztulni, akik egyébként megmenekülhettek volna, mert az angyalok nem rendelkeznek az evangélium hirdetésére való alkalmassággal.
Mi vagyunk Isten kezei, az egyetlenek, akiket az emberiség érdekében végzett nagyszerű munkája véghezvitelében felhasználhat. Isten munkája valójában azért sínylődik, mert Isten kezei olyan korlátozottak és furcsa módon olyan gyengék! Amikor Jézus itt volt a Földön, a Szentírás ezt mondja róla: testet alkottál nekem. Miután elment, a Szentírás azt mondja,
- Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. (1Korinthus 12:27)
A valóság az, hogy Krisztusnak még mindig van teste ebben a világban! Amikor azt mondjuk, hogy „ha Krisztus itt lenne, minden másképp lenne!”, akkor valójában az igazságot tagadjuk! A Biblia azt tanítja, hogy Jézus még mindig itt van azok személyében, akik birtokolják az életét, mi alkotjuk Krisztus testét, az emberi testet, amely révén még mindig azon munkálkodik, hogy elvégezze munkáját a világban! Az igazi probléma, hogy Krisztus teste annyira alulfejlett, hamis tanításokkal, szellemi szeméttel táplált, annyira nem ismeri valódi képességeit, annyira elszakadt a fejtől, hogy gyakorlatilag Krisztusnak nincs keze-lába a világban! Pál apostol elismerte ezt a valóságot, és elmagyarázta, hogy Isten éppen azért adott ajándékokat az egyháznak, hogy Krisztus testét kigyógyítsa ebből az egyensúlyhiányból.
- És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fia hitének és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanítás akármilyen szele, az emberek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követve szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban; (Efézus 4:11-15)
Pál itt egy nagy fejű és alulfejlett testű ember képét festi elénk. Isten célja, hogy a test úgy növekedjen, hogy arányossá váljon a fejhez képest, és ennek érdekében szellemi ajándékokat adott az egyháznak.
Őszintén hiszem, hogy az idő utolsó pillanatait éljük, és hiszem, hogy Isten gyermekei, akik Krisztus igazi testét alkotják, kezdik megtapasztalni a növekedést, melynek során Krisztus teljes nagyságát elérhetik. A folyamat még nem fejeződött be, további fejlődés vár ránk, de nyilvánvaló, hogy a technológia robbanásszerű fejlődésével és az információ hozzáférhetőségével sokkal nagyobb lehetőség nyílik az eszmecserére. Így az Istenről és céljairól szóló mély igazságok, amelyeket a felekezeti elfogultság, illetve az ige megszenteletlen képviselői sokáig elrejtettek vagy összezavartak, végre valódi szépségükben és erejükben kibontakozhatnak! Valami történik a világban és az igaz keresztények körében; ennek hatásait mindenütt látjuk és érezzük. A keresztények a bolygó minden szegletében kezdik megérteni az igazságot Isten identitásáról, Isten jelleméről, a jó és a rossz közötti konfliktus valódi természetéről, és arról, hogy milyen szerepet kell játszanunk e a nagy küzdelemben.
Isten nagyszerű tervének összes különböző eleme hamarosan összeáll, és most végre valódi remény van arra, hogy a munka befejeződik! Értsük meg hát mindannyian, és működjünk együtt vele, hogy Isten megtalálja bennünk-közöttünk azokat, akikre szüksége van munkája elvégzéséhez.
David Clayton