… ha mi hűtlenkedünk,
Ő hű marad, önmagát meg nem tagadhatja.
(2Tim 2:13)

Milyen sokszor – főként utólag – tölti el szívünket fájdalom, ha arra gondolunk, hányszor nem hittünk Istennek! Bizony, sokszor nekünk is szól a tanítványokhoz intézett feddés: Kicsinyhitűek! (Mt 14:31) vagy éppen: Hitetlen és elfajult nemzedék! Meddig kell még elszenvednem titeket?! (Mt 17:17) Ha hitetlenkedünk is, vagyis kétely támad szívünkben az ige ránk vonatkozó igazságtartalmát illetően, ne csüggedjünk el! Mert amíg kifejezetten és véglegesen hátat nem fordítunk Istennek, elutasítva az Ő közeledését és segítségét, addig Ő nem mond le rólunk. Munkálkodik, hogy bizalmunk hegyeket mozgató hitté növekedjék, hiszen ez a célja – az Ő dicsőségére!

Két oka is van ennek: Az első az, hogy képtelen megtagadni önmagát, vagyis egyszerűen lehetetlen ezt megtennie, mert Isten alaptermészete a hűség. Egyszerűen nem tud más lenni. Istennél és Istenben nincs változás vagy változásnak árnyéka. (Jak 1:17) Ő tökéletes, és ez a tökély magában foglalja azt is, hogy Isten szeretete hűséges szeretet. A kereszten Jézus Krisztus egyik utolsó imája ez volt: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek! (Luk 23:34) Ezzel lényegében kifejezte, hogy mindhalálig szereti azokat, akikért élni és halni jött a Földre. Nem tudja feladni az emberekért érzett szeretetét.

A második ok ugyanez, de kicsit más értelmezésben. Ha ugyanis valaki Jézus Krisztusban van, az részévé válik Krisztus testének. Ő a fej, a keresztények pedig tagjai. Aki újjászületik víztől és Lélektől, az részévé lesz Isten Fiának. S ahogyan mi magunk sem vagyunk hajlandók lemondani egyetlen testrészünkről sem, úgy Isten sem tagadja meg egyetlen, élete részesévé vált teremtményét sem: Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. (Ef 5:29-30)

Ő hű marad. Szeret, mert Ő a szeretet, és szeret, mert része vagy.