Mit jelent a hit? Meddig és hová vezet? Rendkívül lényeges kérdések, amelyek meghatározzák minden egyes életpálya kifutását. Alapvetően három, egymásra szervesen épülő minőséget és szintet különböztethetünk meg a Biblia szerinti keresztény hit vonatkozásában.

Hit Jézusról

• Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. (Máté 16:15-16)

Simon elhitte, hogy Jézus az Isten Fia és az Istentől küldött Messiás. Maga Jézus fejezte ki, hogy az élő Mindenható nyilatkoztatta ki ezt az igazságot tanítványa számára. Ez alapján úgy tűnik, hogy Péternek „nagy” hite volt. De vajon ez üdvösséget eredményező bizonyosságot jelentett számára? Nem sokkal később Jézus azt mondja neki, hogy ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet! Péter megtérése tehát később, a fenti „tudás” megszerzése után következett be. A hit e típusa tehát csupán azt jelenti, hogy az ember szert tesz az Istenre és Fiára vonatkozó bizonyos szintű tudásra, ismeretre, elkezd hinni bizonyos tény(ek)ben. Mindez hasonlít az ördög „hitéhez”. A sátán is hiszi, tudja, hogy Isten létezik, hogy Jézus az élő Isten Fia.

• Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. (Jakab 2:19)

A hit e szintje mentális, értelmi egyetértés a Krisztusra vonatkozó igazsággal. Intellektuális tudatosság, tudomásszerzés és elfogadás van mögötte. Tényekbe, igazságokba vetett hitről van szó. Emberek milliói rendelkeznek effajta hittel, amely elismeri és elhiszi Jézus Krisztus létezését, még sincs személyes üdvösségük. Rendelkeznek a Jézusra vonatkozó ismerettel, amelyet gyakran hangoztatnak is. Ez szükséges ugyan, de sajnos nem elégséges. Ez a hit legalapvetőbb szintje, amelyet Isten minden ember számára felkínál: ismeret Istenről és az ő egyetlen Fiáról.

• Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. (János 1:9)

A tíz szűz példázata szerint a Krisztust váró keresztények mind visznek magukkal lámpást. Noha lámpával rendelkeznek, öt közülük mégsem tud majd a kritikus pillanatban világítani, mert az olaj hiányzik. Van írásismeretük, tudásuk-tudományuk-tanításuk, intellektuális hitük, mégis sötétben vannak, sőt, elvesznek! Miként a sátán is…

• Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsoltár 119:105)

Egy másik megközelítése a hit e fajtájának az alábbi leírás János apostoltól. A lenyűgöző csodák kétségtelenné tették az emberek számára, hogy eljött a Messiás. „Nem tudtak” nem hinni. Azonban legbelül nem változtak meg ettől az értelmi meggyőződéstől, Jézus nem tudott élő kapcsolatra lépni velük és megbízni bennük.

• Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben. (János 2:23-25)

Természetesen kivétel nélkül mindenkinek szüksége van erre a tudásra és intellektuális kapaszkodóra, hiszen ez jelenti a szilárd alapot és a „rajtkövet” az igazi kereszténységhez, az Istennel való későbbi személyes kapcsolat kialakításához és a szeretet növekedéséhez. Nélküle nincs semmi, megléte azonban csak a kezdet. Ne álljunk meg tehát ezen a ponton! Lényegében arról van szó, hogy az ember figyelme helyes irányba fordul: jó esetben nem érdeklik többé a babonák, vagy Buddha, esetleg Mohamed tanítása vagy az ateista világszemlélet – Krisztus lesz számára az ismeret alapja, az üdvösség kizárólagos útja.

Hit Jézusban és Jézus nevében

Abban az esetben lehetséges a továbblépés az értelmi hit szintjéről, ha ez ember reagál erre a felkínált tudásra. A következő szint:

• Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében. (János 1:12)

Itt kezdődik, túl az elméleti tudáson, az odaszánás, az odaszentelődés, majd a tettek ideje. Ez a második szint, amikor a hívő részese lesz az üdvösségnek. Nem csupán érzékeli, felfogja az Istentől rásugárzó fényt, hanem válaszol és választ. Ezen a ponton óriási az egyéni felelősség szerepe. Ekkor történik meg az elméleti tudás gyakorlatra váltása, amit senki nem tehet meg a másik helyett. Legkiválóbb példa erre Saul reakciója a damaszkuszi úton. Nem elégedett meg a Ki vagy, Uram? kérdéssel, hanem fölteszi a következőt is: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? (Cselekedetek 9:6) E pillanattól fogva folyamatosan alárendelte magát a krisztusi akaratnak. Rádöbbent, hogy egész eddig élete hazugság volt. Drámai változás következett be világlátásában: Korábbi önközpontú vallásossága helyett Jézus lett számára az élet ura, a világ megváltója, és e felismerésre válaszul személyesen, örökre odatette magát a kezébe. Ekkor megszűnik a saját akarat, a saját utak és magáncélok korszaka. Ez a hit az önfeladással, mint válaszlépéssel jár együtt, ami a vízbe és a szent szellembe való bemerítésben fejeződik ki.

• Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom. (Lukács 14:26-27)

Minden, ami eddig az életet jelentette, új keretbe kerül. A lényeg ezentúl nem a földi, látható célok hajszolása, hanem a Krisztusnak és a Krisztusért élt élet. A házastárs, a gyermekek, az idő, a pénz, a munka, az otthonod, egész lényed Krisztusnak szentelt – a tanítványság tükrében. Itt kezdődik az a fajta kereszténység, amellyel Isten útját járhatjuk. Természetesen benne rejlik a lehetőség a folyamatos megerősödésre, a szellemi növekedésre.

Jézus hite

A harmadik szint sokkal több, mint róla szerzett passzív ismeret, és több, mint a Megváltóban rejlő hatalom kívülről történő megragadása. Itt már a szív szentélyében élő Jézus, mint Isten- és Emberfia személyes hitéről van szó. Maga a mindenek fölött győzelmes Krisztus munkálkodik a tanítványban, láthatatlan szellemi formában.

• Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fia hitében élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Galata 2:20)

Isten bizonyítékokat szolgáltat arra nézve, hogy a Krisztussal egyesült tanítványok valóban az ő gyermekei.

• Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele (Jelenések 12:17)

• Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. (Jelenések 14:12)

• … a Jézus bizonyságtétele a prófétaság szelleme (Jelenések 19:10)

• A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a szellem ugyanaz. … A szellem megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert van, aki a szellem által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon szellem által. Az egyik a hitet, a másik a gyógyításokat … az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta … (1Korinthus 12:4-11)

Isten parancsai itt már nem a kőtáblák vázlatpontjai, nem a mózesi törvények rendelkezései, hanem egy folyamatos belső párbeszéd teremtő megnyilvánulásai.

• Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. (János 15:15)

• Ezt mondta a szellem Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! (Cselekedetek 8:29)

• De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned! (Cselekedetek 9:6)

• Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a szellem: Íme, három férfi keres téged: Kelj fel hát, menj le, és eredj el velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket! (Cselekedetek 10:19-20)

A prófétai „képesség”, mint mennyei, szellemi ajándék – többek között – bizonyítéka a ténynek, hogy a keresztény igazán Isten tulajdona. Ebből fakadóan harmóniában jár Isten akaratával és rendelkezik a prófétálás ajándékával. Ezt ember nem tudja kikönyörögni, sem kemény munkával „előállítani”, mert Isten ajándéka: csak Krisztussal együtt, vele „egy csomagban” lehet elfogadni. A szent szellem megnyilvánulásai Krisztus megnyilvánulásai Krisztus hite által Krisztus testében, az egyházban; mindazokban, akik engedik, hogy korlátlanul élhessen bennük és közöttük. Az egyetlen és legfontosabb részünk ebben, hogy szoros kapcsolatra lépjünk és maradjunk Istennel és az ő Fiával, Ő pedig megteszi a maga részét, ahogyan már megtette és meg fogja tenni az idők végéig.

Az „igazi” hit a fiú olthatatlan bizalma mennyei Édesapja iránt: mély, bensőséges istenismeret, folyamatos, intim kapcsolat, dinamikus egység, mint a legszerelmesebb házasságban. Élő bevonódás az igazságba, ami utat tör magának, és megnyilvánul a hívő tanítványon keresztül: döntésekben, szavakban, a szeretet tetteiben.

• Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. (Zsidók 12:2)

David Clayton