Barati Lilla

Nehezen tudunk halandó emberi mivoltunk nyúlüregéből kitekintve rácsodálkozni Isten végtelen bölcsességére és az ebből fakadó megoldásokra… Amíg nem merült fel, úgymond, „probléma” az univerzumban, amíg minden szeretetalapon működött, a kételkedés árnyéka nélkül, tehát az ember előtti, a Biblia előtti időkben – ugyan ki gondolhatta volna, hogy Isten a Fia által képes lesz egyszer halálra szántan végigmenni a lázadók útján??? Egyáltalán, ki merészelte volna Istent önérdekű féltékenységgel gyanúsítani, ahogyan Lucifer megtette? És ki gondolta volna valaha, hogy mindenek teremtője, mindenek Ura és parancsolója, halni kész szívvel fog neki a teremtésnek, majd pedig a megmentésnek??? Hogy olyan válaszokat ad a kibontakozó lázadásra, hogy minden szív beleszakad, aki tanúja lesz ennek, de legfőképpen az övé??? Hogy ez a kegyetlen és véres történet Isten megismerését, az igazság feltárulását, megszilárdulását szolgálja majd…? Ezek fényében olvassuk a most következő gondolatokat!

Több, rendkívül fontos és súlyos kijelentés szerepel a Szentírásban, ami a „lehetetlen” szót tartalmazza. Alapvető különbség van azonban az ember szemében lehetetlen, illetve az Isten megállapítása szerint lehetetlen események, változások és folyamatok között. A két alábbi, összekapcsolódó írás ezt a kérdéskört kísérli meg körüljárni. Jóval többről van szó, mint öncélú filozófiai gondolatfutamról, mert mindegyik tételnek gyakorlati következménye van minden egyes emberi élet vonatkozásában; akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Minden sorsot mélyen érintő lehetőségek és lehetetlenségek fonódnak össze az üdvösség megállíthatatlan történetévé. Az alábbiakban nem elhangzásuk sorrendjében, hanem inkább logikai kapcsolódásuk rendjében szerepelnek a „lehetséges lehetetlenek”.

Az első nagy fejezetben tárgyalt pontokban alapvetően ugyanannak az állításnak a kétféle megfogalmazása fordul elő magyar nyelvre lefordítva:

• Isten számára minden lehetséges
• Isten számára semmi sem lehetetlen

Ezek szerint – első hallásra legalábbis – a JHVH néven bemutatkozó lény számára nem léteznek korlátok, nincs, ami megállíthatná cselekedeteiben, nincs, aki lebeszélhetné tervei megvalósításáról. Egyetlen fián kívül minden más létező teremtényi, alárendelt, sőt kiszolgáltatott helyzetben van hozzá képest:

• Én vagyok az Úr, nincs más, nincsen isten rajtam kívül! Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? – és a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed!? Én alkottam a földet, és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget, minden serege az én parancsomra állt elő. (Ézsaiás 45:5.9.12)

A fenti tézis Isten állandó tulajdonságain alapul: örökké létező lény, mindenhatósága, mindenütt jelenvalósága, korlátlan teremtői hatalma és szerepe minden más, általa alkotott létező fölé emeli. Ugyanakkor ezek a jellemzők bizonyos értelemben mégis korlátozottak, mégpedig változhatatlan jelleme által:

• Isten szeretet. (1János 4:8)

• [Egyedül] Isten jó. (Lukács 18:19)

• a világosságok atyjánál nincs változás vagy változásnak árnyéka (Jakab 1:17b)

Tehát, bár Isten ténylegesen MINDENT megtehetne, mégsem így jár el. Szeretetjelleméből fakadóan csakis a teremtményei javát szolgáló, önzetlen, igazság- és élettámogató tettekre hajlandó. Ez teszi Őt rendkívül következetessé, bizonyos értelemben kiszámíthatóvá, ugyanakkor sebezhetővé is. Isten korlátlan hatalmának tehát – értsük jól! – leginkább önmaga áll útjában.

1.

Minden – és mégsem

A legelsőként idézendő, Isten korlátlan lehetőségeiről szóló kijelentés pontosan a Fiú szájából származik. Ha valaki, akkor a Földön Jézusnak nevezett Istenfia csalhatatlanul tudta, milyen kapacitásokkal rendelkezik az a Lény, akitől ő született még az idők kezdete előtt. Isten – saját Fia megállapítása szerint – a korlátlan lehetőségek istene. Ugyanakkor ez az eset mégis „kakukktojás” az utána következőkhöz képest.

• Jézus így szólt: Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te! (Márk 14:36)

Néhány percig a Mindenható ezen tulajdonsága volt a gyötrődő Krisztus kapaszkodója, reménye: Atyjának van más, szenvedésmentes lehetősége is az emberiség megmentésére. Azonban ott, a Gecsemáné-kertben Jézus másféle választ kapott, mint amit olyannyira óhajtott:

• Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. (Lukács 22:43-44)

Isten szereteterőt küldött, hogy az emberré lett Fiú képessé váljon az egyetlen és egyben legfájdalmasabb út végigjárására. Ebben a helyzetben mindketten amellett döntöttek, hogy bár minden lehetséges, mégis korlátozzák önmagukat az agapé, vagyis a „mások”, az érdemtelen, de rászoruló teremtmények iránti szeretet maradéktalan érvényesítése érdekében. Tehát annak ellenére, hogy Jézus Krisztus ezen kijelentése abszolút értelemben vett, örök igazság, abban a helyzetben erős korlátozás alá került: lehetetlen a „pillanatnyi” isteni szenvedés elkerülése a teremtettség örökkévaló és univerzális békéjének helyreállítása érdekében.

Valószínűleg fel sem fogjuk, mennyi minden múlott azon az atyai válaszon: kiragadja-e szíve gyönyörűséges gyermekét a gyötrelemből, amely neki magának is kimondhatatlan szenvedést okozott, vagy pedig képessé teszi őt a kereszt elhordozására. Tudjuk, az utóbbi történt – legyen érte dicsőség mindkettőjüknek! –, mert az üdvösség kivívása érdekében nem történhetett más. Isten és a Fiú bizonyították, hogy önmaguk jólléténél többre becsülték a félelem és a halál foglyait.

Jézusnak ugyanúgy megvolt a szabadsága a döntésre, mint az Atyának, mit vagy kit választ: önmagát vagy a teremtmények javát. Emberfiaként is igent mondott a nagy tervre. Végül inkább az Istentől való, halált okozó elszakadást választotta, hogy az Atya nevét tisztázza a sátáni vádak alól, és egyben megmenthesse a Földet. A mögöttes gondolkodás támpontjait érdekes módon többek között Ézsaiás próféciájában és Ábrahámnál találhatjuk meg, akinek hasonló tapasztalaton kellett átmennie.

• ha saját lelkét áldozatul adja, magot lát, és [annak] napjait meghosszabbítja, Isten akarata az ő keze által jó szerencsés lesz (Ézsaiás 53:10)

• Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes Izsákot a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. (Zsidók 11:17-19)

• Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült! (Zsidók 12:2)

Az isteni szövetség mindkét tagja – az Atya és a Fiú egyaránt – lemondott legfőbb gyönyörűségéről, vagyis egymás társaságáról, közelségéről, jelenvalóságáról annak érdekében, hogy megszüntessék a halandók szenvedését. A jövőt szolgáló jóttevés vágya erősebb, sürgetőbb volt a szívükben a pillanatnyi jóllevés öröménél. Ez az alfejezet tehát tartalmát tekintve átkerülhetne a második nagy fejezet elejére, hiszen végső üzenete a következő: Lehetetlen Isten Fiának halála nélkül megmenteni az embereket. Lehetetlen a keserű pohár kiivása nélkül az üdvösség biztosítása. A teremtmények életének helyreállításához teremtőjük halálán át vezet az egyetlen út. A szeretet – Isten számára bizonyos értelemben „halálcsapda”.

• Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16)

2.

Egy százéves ember fia

A következő esemény az üdvtörténet másik fontos mérföldköve: az ígéret gyermekének születését megelőző isteni beavatkozás. Isten az özönvíz után keresett az emberek között valakit, aki nyitott volt a menny felé, és készséges volt barátságra lépni a Mindenhatóval. Ez a férfi az Ábrahám nevet kapta a kapcsolat kibontakozása során, és az egészen a Messiás személyéig nyúló genetikai lánc kezdőszeme lett.

• De az Úr megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. Sára azonban tagadta: Nem nevettem! – mondta, mert félt. Az Úr azonban így szólt: De bizony nevettél! (1Mózes 18:13-15)

• Ábrahám Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. (Róma 4:20-21)

• Sára hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette (Zsidók 11:11)

• Azután meglátogatta az Úr Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az Úr Sárával, ahogy megígérte. Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten. (1Mózes 21:1-2)

• Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. (Lukács 1:45)

Ebben az esetben egy biológiai törvényszerűséget írt át Isten csoda által annak érdekében, hogy a mennyei, esküvel megerősített ígéret teljesüljön. Orvosi szempontból ugyanis lehetetlen, hogy egy idős házaspárnak, ahol mindkét fél túl van a nemző- és foganóképes koron, természetes úton gyermeke szülessen. (Egyébként, amit a megszokás miatt „természetes” útnak gondolunk, az is teremtői bravúr valójában…) Az ígéret és a beteljesedés között legalább 25 év telt el, tehát mindenképpen csodának kellett történnie a megvalósulás érdekében.

A felmerülő miértekre több lehetséges válasz létezik. Isten nem tökéletes jellemű embert, embereket keresett, mert ilyeneket nyilván nem is talált volna. Viszont a hitre, az Istenbe vetett bizalomra fogékonyak sem lehettek túl nagy számban a Földön. Azt a párt kellett megtalálnia, aki – hibái, gyengeségei ellenére – végigjárja a hit keskeny ösvényét, és kész a megadott időpontban cselekedetekre váltani bizalmát. Ami bizonyos: Izsák megszületése igazolja, hogy a teremtő erővel rendelkező Isten kész és képes szent céljai érdekében az általa megalkotott biológiai törvényeket is felülírni, illetve egy életen át tartó betegséget (Sára meddőségét) csoda segítségével meggyógyítani. Érdekesség, hogy Sára halála után Ábrahám termékenysége megmaradt, hiszen legalább hat fia született élete hátralévő, közel négy évtizede során (ld. 1Mózes 25:1-2).

Tehát a hívők ősatyja (ld. Róma 4:16), Isten barátja (Jakab 2:23), Ábrahám megkapta az ígéret gyermekét, Izsákot. Az isteni beavatkozás nélkülözhetetlensége jelzi, hogy az emberiség – szellemi értelemben vett – terméketlen, halott állapotát lehetetlen „természetes” úton, földi módszerekkel orvosolni. Egyben előremutat a következő, kettős csodára, amely erre az első „lehetetlenre” épült, bizonyítva Isten elkötelezettségét az emberiség jövőjének felülírása iránt.

3.

A meddő és a szűz fiai

Az előző történet szellemi-genetikai folytatása, illetve kibővítése Erzsébet és Mária esete: a meddő és a szűz megtermékenyülése. Az egyik kora okán már nem, a másik állapota miatt még nem volt alkalmas arra, hogy gyermeket foganjon, kihordjon és szüljön. Ebből látszik, hogy Isten nem a fizikai körülményeket, hanem a szív fogadókészségét vizsgálja. Az előbbieket pillanatok alatt képes minőségileg megváltoztatni, de előzetesen szüksége van az ember együttműködésére, a szív jóváhagyására, beleegyezésére. Akarata ellenére egyetlen lényt sem „használ” csodái „edényeként”, senkit nem foglal el, mint valami megszálló hatalom, még legjobb céljai érdekében sem. Épít viszont a szív imákban kifejeződő vágyaira, hiszen Zakariás a saját kérése miatt vonódott be a történésekbe, még ha nem is olyan korlátozott módon, ahogyan ő elképzelte. (ld. Lukács 1:13) Nem „közönséges” fiút kapott ugyanis, hanem a világ egyik legkülönlegesebb férfiját.

• A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak! Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A szent szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert Istennek semmi sem lehetetlen. Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal. (Lukács 1:26-38)

A két pár, Zakariás és Erzsébet, illetve József és Mária alázatos hozzáállása, a Mindenhatóba vetett bizalma tette lehetővé mindkét létfontosságú csodát: Keresztelő János, az útkészítő, illetve Jézus, a Messiás világrajöttét. Két különböző minőségű, de egyaránt rendkívüli eseményről van szó. Az első esetben mindkét idős embernél tökéletesen helyreállt a hormonrendszer működése a nemzés-foganás érdekében. Jézus esetében titok, hogyan vált lehetővé, hogy a petesejt Isten szellemének beavatkozása nyomán a mennyei Fiú „mennyei genetikáját” befogadja és egyesüljön Mária DNS-ével. Az eredmény azonban önmagáért beszél, mindmáig. E két személy (János és Jézus) szolgálatán keresztül Isten négyezer év után, ismét felállította királyságát a Földön.

Jézus Krisztus „keletkezéstörténete” a kiindulópontja és prototípusa az azóta sok milliószor bekövetkezett és megvalósuló újjászületésnek, amely csoda révén emberek sokasága egyesülhet a romolhatatlan maggal, a Fiú szellemével (ld. 1Péter 1:23). Ez a csoda „termeli ki” az utolsó Ádámtól (ld. 1Korinthus 15:45), a megdicsőült Messiástól származó emberiséget, amely majd az újjáteremtett Föld lakója és ura lesz.

• Mert a megszentelő [Krisztus] és a megszenteltek [keresztények] mind ugyanattól [Istentől] származnak, ezért [Krisztus] nem szégyelli őket testvéreinek nevezni. (Zsidók 2:11)

4.

A gazdag újjászületése

A gazdag ifjú esete nyomán Jézus a tanítványok számára döbbenetes igazságot fogalmazott meg, ami ismét az emberileg nézve lehetetlen kategóriába esik. Ugyanakkor nagyon úgy nézett ki, hogy ebben az esetben még Isten is csődöt mondott.

• Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába! Ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: Akkor kicsoda üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. (Máté 19:24-26)

• Aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom. (Lukács 14:33)

Ez a fiatalember, aki miatt mindez elhangzott, testközelből látta és tapasztalta a Jézusból áradó isteni jóságot, hiszen maga tett erről vallomást; válaszul hallotta személyes, szeretetteljes meghívását, mégis megrettent a várható következményektől, és hátat fordított élete legnagyobb lehetőségének. Krisztus pedig hagyta elmenni. Nem akarta magához láncolni erőszakkal, noha nagyon vágyott őt tanítványai között tudni. Azonban meghagyta számára a saját sorsa feletti döntés jogát. (Talán nem kizárt, hogy Jézus feltámadása után mégis megtért.)

De miért is olyan óriási akadály a gazdagság? A legtöbb ember, aki (nagy) vagyonra tesz szert, önmaga tudásának, erejének, ügyességének, kapcsolatainak stb. tulajdonítja gyarapodását. Tehát úgy látja, hogy magán kívül jobbára nincs szüksége másra, nincs szüksége Istenre, aki csak a gyengék és szegények szükséglete. Képes – legalábbis felszínes megítélés alapján – önállóan előrébb jutni, haladni az életben. Ehhez társulhat a szegényebbek megvetése, semmibevétele, egyenesen kizsákmányolása, s az ebből táplálkozó felsőbbrendűség tudata. Egy erőteljes gondolkodás- és jellembeli torzulás tükröződik az effajta életvitelben.

A másik csapda, hogy az anyagi javak a látható világhoz, a civilizáció vívmányaihoz, a technika kényelemszolgáló eszközeihez kötik az embert, aki vélt függetlenségében valójában teljesen kiszolgáltatottá válik az általa teremtett környezettel szemben. „Az vagy, amit birtokolsz, amit megeszel, amit fogyasztasz, amibe öltözöl.” Gazdagságában az ember könnyen elfeledkezik arról, mennyire sérülékeny-törékeny, mennyire megbízhatatlan az a rendszer, amelynek észrevétlenül rabszolgájává lett.

Ez tehát minden korszakban egy állandó veszélyforrás az emberi természet számára, ezért találunk súlyos figyelmeztetést a keresztények számára is e témában:

• Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre* mindent bőségesen megad nekünk! A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet! (1Timótheus 6:17-19)

Pálnak ez az intelme a remény két, egymást kizáró forrását állítja szembe egymással: a bizonytalan, ideig való anyagi javak vagy pedig az örökkévaló és megbízható Isten. Melyik gazdagságot választjuk? Az előbbi látszólagos, tökéletlen jólétet biztosít a Földön, az utóbbi pedig a végtelenbe nyújtja az életet. Ráadásul van itt a szövegben egy rejtett kincs, amely az Isten által nyújtott ellátás minőségéről árulkodik:

MAGYARUL	EREDETI SZÓ	JELENTÉSEI
megélhetés*	apolauszisz (ógörög)	élvezet, gyönyörűség

Nagyon alábecsüljük tehát Istent, ha azt feltételezzük, hogy nem gondoskodik gyermekei számára a megfelelő, a legnemesebb gyönyörűséget nyújtó ellátásról! De mi erre a biztosíték?

• Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. (2Korinthus 8:9)

Maga Isten az, aki Fiában, a mennyei seregek parancsnokában megszegényítette önmagát és mindenné lett a röghöz kötött gondolkodású emberiség számára. Mert sajnos, az összes ember gazdag valamiben: az EGO-ja, az önvédelemre, az önellátásra, önimádatra berendezkedett én-je mindenki esetében ott áll az Istenhez fordulás útjában. Ennek az állapotnak a megtörése emberileg valóban lehetetlen, hiszen önmagát meghaladni senki nem képes. Egyedül Isten tudja a Fiú szelleme által csodálatos módon elérni, hogy a látszatfüggetlenséget feladva a teljes istenfüggőség állapotába, Isten uralma alá helyezze az embert. Ennek bizonyítéka, hogy voltak – és ma is vannak – földi vagyonnal rendelkező tanítványai Jézusnak, akik azonban helyes viszonyban állnak javaikkal. Önmagukkal együtt minden gazdagságukat átadták, odaszentelték Isten királysága számára.

• Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged! (Máté 19:27)

• Ezután Jézus városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, … Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket. (Lukács 8:1-3)

• Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. (Máté 27:57-60)

• A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. (Zsidók 10:34)

• Nem volt a hívők között egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá. József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé. (Cselekedetek 4:34-37)

Jézus tehát a jövőbe tekintve jelenthette ki a távolodó gazdag ifjú hátát nézve, hogy Isten számára még a gazdagsággal bírók szívét sem lehetetlen meghódítani – persze csakis abban az esetben, ha az önként megadja magát az isteni szeretetnek!

5.

Hit által minden

Talán ez a legelképesztőbb és máig felfoghatatlan, kimerítetlen törvényszerűség, amit Jézus itt – egy tragikus eset kapcsán megfogalmazott.

• Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ő így válaszolt: Hitetlenségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. Ez a fajta [hitetlenség] pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre. (Máté 17:19-21)

• De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! Jézus pedig ezt mondta neki: Minden lehetséges annak, aki hisz! A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! (Márk 9:22-24)

Bár a tanítványok már korábban részesültek a szent szellem ajándékában, ebben az esetben, amely bizonyára nagyon félelmetesnek tűnt számukra, kudarcot vallottak. Nem tudtak a kétségbeesett apán és a démonoktól szenvedő fiún segíteni. Mesterük világos magyarázatot adott nekik, és lényegében ugyanezt mondta el egy másik helyzetben, egy másik apának is. Lelepleződik, hogy az emberi gyengeség, tehetetlenség forrása a hitetlenség, más szavakkal az Isten szavai iránti bizalmatlanság.

Ha azonban az Istenhez fűződő viszony a mindenkori ember részéről a felkínált újjászületés révén rendeződik, akkor határtalan távlatok nyílnak, és a kétféle abszolút állítás egymás mellé helyezhető:

• Isten számára minden lehetséges.
• Az Istenben hívő ember számára minden lehetséges.

Ez azt jelenti, legalábbis elméleti szinten, hogy a Mindenható Szeretet a teljes hatalommegosztás Istene, aki – ellentétben a sátán eredeti állításaival – semmit nem tart vissza teremtményeitől boldogságuk és jóllétük érdekében, már ami saját eszközeit jelenti. Ennek ellenére, ezen igazságok elfogadásával a legtöbb keresztény a mai napig küzd. Hányszor tapasztaltuk, hogy hiszünk, hiszünk, csak éppen a jelenvaló probléma tűnik leküzdhetetlenül hatalmasnak…

Aki az emberek közül legmélyebben bepillanthatott e titok megvalósulásának mikéntjébe, az bizonyára Pál apostol volt. Az egyik legtömörebb megfogalmazását az alábbi mondatban nyújtja:

• De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. (Efézus 2:4-7)

Az első pontban már érintett elutasítás Isten részéről Fia felé azért történt, hogy felmérhetetlen szeretetének minden ajándékát az elveszett emberiség helyreállítására fordíthassa. Jézusnak végsősoron azért kellett kiinnia a lázadók helyett a gyötrelmes magány keserű poharát, hogy később Őbenne, mint feltámasztott, makulátlan, az Isten jobbjára fölemelt Emberben minden testvére hozzáférhessen Isten végtelen erőforrásaihoz. A Fiúban, az ő hite által minden lehetségessé válik a vele egyesült keresztények számára.

• Aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. … Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. (1János 5:4.11.14-15)

• Isten mindent megtehet– sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk –, a bennünk munkálkodó hatalmas erő által (Efézus 3:20)

Krisztus hite, szent szelleme által, Ővele együtt a miénk, Isten visszavonhatatlan ajándékaként! Nagyon sok múlik azon, hogy Krisztus földi testvérei megtapasztalják e csodálatos ígéret valóságát! Ha ugyanis ők Krisztus erejével látható és meggyőző módon legyőzik a világot, hazugságaival és kísértéseivel együtt, akkor az ördög menthetetlenül és végérvényesen vereséget szenvedett.

6.

Jeruzsálem újjáépítése

Az eddigiekben egyes személyekről volt szó, ez a részlet azonban egy egész népet érint. Egy olyan „utópiát” fogalmaz meg, ami máig beteljesedésre vár. A logikai lánc legutolsó szeme Jeremiásnak az Istennel folytatott párbeszéde során bontakozik ki, és természetesen sokkal többet jelent, mint egy régmúltbeli történelmi esemény. Az Úr egy látszólag értelmetlen telekvásárlásra szólította fel a prófétát röviddel az utolsó babiloni ostrom előtt, ami a végleges nemzetpusztulás vízióját vetítette előre. Jeremiás tudta, hogy Isten számára semmi nem lehetetlen, hiszen ezt ki is mondta. Azt azonban nem értette, hogy a választott nép istentelenségének következményeként Izraelt sújtó pusztulást miért és hogyan fordíthatná Isten a visszájára. Hogyan lehetne az átokból áldás, ha hamarosan kő kövön nem marad az egykor tejjel és mézzel folyó földből és lakosaiból?! A próféta csak a (negatív előjelű) következmények törvényét tartotta szem előtt, nem számolt azonban Isten megindokolhatatlan szeretetének mélységével.

Az Úr türelmesen elmagyarázta szándékát és terveit küldöttének, aki maga már nem érhette meg a hetven év múltán kezdődő kibontakozást. Isten néven nevezte a büntetés eszközét, a babiloni birodalom uralkodóját. Megnevezte a szétszóratás legfőbb okát, a bálványimádást. Végül feltárta a helyreállítás tervét is, ami Isten személyes és szenvedélyes kötődésén, nem pedig Izrael érdemein vagy erőfeszítésein alapul. Feltárta szíve leghőbb vágyát: legyen egy nép a Földön, amelyik soha többé nem fordul el tőle.

• Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen? Azért ezt mondja az Úr: Én ezt a várost a káldeusok és Nebukadneccar babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja azt. (Jeremiás 32:26-28)
• A hátukat fordították felém, és nem az arcukat; bár tanítottam őket, idejében tanítottam, de nem fogadták meg engedelmesen az intést. Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet rólam neveztek el, és tisztátalanná tették azt. (Jeremiás 32:33-34)
• Visszahozom őket erre a helyre, és megengedem, hogy biztonságban lakjanak. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is meg utódaiknak is. Örök szövetséget kötök velük: nem fordulok el tőlük, mindig jót teszek velük, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, és többé ne hagyjanak el. Örömmel, teljes szívemből és teljes lelkemből teszek jót velük, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe. (Jeremiás 32:37-41)
• Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! – így szól az Úr. (Jeremiás 32:43-44)

A Biblia későbbi keletkezésű tekercseiből tudjuk, hogy a 70 éves fogság után valóban hazatérhettek a foglyok (ld. Ezsdrás és Nehémiás könyvei). A restauráció eredményeként fölépült először Jeruzsálem városfala, majd az a templom, amelyet maga a Messiás is látogatott. Valóban vettek házakat, földeket, ahogyan Isten megígérte. De Izrael tagjainak szíve soha nem volt hűséges olyan eltéríthetetlen módon, ami Istent boldoggá tehette volna, hiszen megfeszítették szent Fiát (ld. az evangéliumokat). A fogság után a környező népek bálványai helyett ugyanis a Messiásra mutató törvényrendszer imádatában merültek el olyannyira, hogy nem ismerték fel annak megvalósítóját.

Isten vágya még mindig álom, de mivel számára semmi sem lehetetlen, és eddig minden ígérete megvalósult a Fiú által, így bizonyosak lehetünk abban, hogy ez is hamarosan beteljesedik, pontosabban teljességre jut. Az újjászületett keresztények kiváltsága, hogy mint az új Izrael tagjai, részesei legyenek a beteljesedésnek. Az örök szövetség, az egy szív és az egy út Krisztusban már adott, és mindenki számára elérhető pünkösd óta. A megvalósulás az ószövetségi törvényben rögzített tavaszi ünnepek által jelképezett események során ment végbe Jézus messiási szerepei által: a pászka, a kovásztalan kenyerek, a zsenge kéve és az aratás ünnepe mind egy-egy lépés volt az Isten-ember viszony helyreállításában. (ld. 3Mózes 16., 23. fejezetek megvalósulása az evangélium fényében.)

A tökéletes Izrael, amely az egész világegyetem előtt makulátlanul megállhat, az Emberfia szolgálata utolsó fejezetének eredménye lesz. Ezt az Ószövetségben Isten által adott kürtzengés, az engesztelési nap, és a sátorok ünnepe jelképezi számunkra. Bár a megvalósulás mikéntje csak szimbólumok formájában áll előttünk, ez nem ok a kételkedésre. Természetesen nem a falak, az épületek visszaépítéséről van szó, hanem az „élő templomról”, az Istennel szeretetben és összhangban élő emberiségről. Noha a mai kereszténység állapota talán még kétségbeejtőbb, mint az ókori kiválasztott népé volt, és minden indok fennáll, hogy Jeremiáshoz hasonlóan kétségbeessünk a sötétség, a babonaság, az értelmetlen hagyományok, pogány gyakorlatok uralma, és ebből fakadóan a hívők erőtlensége miatt, ez nem fogja Isten megakadályozni abban, hogy királyságát tökélyre juttassa!

• kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem (2Krónika 6:6)

• És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent! (Jelenések 21:2-4)

7.

Minden lehetséges

Ha összegezzük a fenti lehetőség-sorozatot, akkor gyakorlatilag az emberiségnek szánt szabadság, gyógyulás és üdvösség megvalósításának folyamatábráját kapjuk meg. Az isteni szeretet és bölcsesség mesterművét szemlélve azt láthatjuk, hogy minden egyes megvalósult csoda következtében egyre bővülő körökben árad a kegyelem a bűn okozta, az egész univerzumot érintő „tájseb” begyógyítása érdekében, egészen a teljes helyreállításig.

Egyértelműen Isten kezdeményezéséről és tökéletes tervéről, illetve annak isteni forrásokból történő megvalósításáról van szó. Az ember része a nyitottság, a bizalom, a pozitív válasz a meghívásra. Ez a szükséges és elégséges minimum a megmentés érdekében.

ISTEN SZÁMÁRA MINDEN LEHETSÉGES
1.	a keserű pohár elfogadása szükségszerűség
a halál, mint legfőbb ellenség leküzdése a halál átvállalása által
2.	Izsák születése
az „ígéret gyermeke” a Messiás ősapja
3.	Keresztelő János és Jézus Krisztus születése
a megváltás kulcsszereplői: az útkészítő és az új Ember
4.	a gazdag ember üdvözítése
az istenfüggetlen emberek üdvözítése
5.	a hívők helyreállítása
az Istenbe vetett bizalom által Isten hatalmának kiterjesztése
6.	az új Jeruzsálem fölépítése
az új emberiség és az új Föld fölépítése