A Háborúk háborúja c. tanulmánysorozat folytatása

David Clayton

A szövetség fogalma

Szövetség: – Két vagy több személy, illetve csoport között létrejött, általában formális megállapodás vagy ígéret, amelyben a felek vállalják, hogy valamit megtesznek vagy nem tesznek meg. (Dictionary.com)

Ez a legszélesebb körben elfogadott meghatározás, a Bibliában is így szerepel. A két fél közötti kötelezettségvállalásra vagy megállapodásra épül. Az a szövetség, amelyet Isten kötött Izráellel a Sínai-hegyen, miután elhagyták Egyiptomot, kiváló példája ennek a fajta szövetségnek. Isten a következő üzenetet adta Mózesnek, hogy továbbítsa a népnek:

• Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész Föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak! (2Mózes 19:5-6)

Mózes átadta az üzenetet Izrael népének, ők pedig válaszoltak általa Istennek:

• Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott! Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak. (2Mózes 19:8)

Itt láthatjuk egy tipikus szövetség elemeit: a nép elkötelezte magát, hogy engedelmeskedik az Úr szavának és betartja a szövetséget. Isten megígérte, ha ezt megteszik, akkor az ő különleges kincse lesznek minden nép közül. Mindkét félnek megvolt a maga szerepe. Ha Izrael teljesíti a megállapodás rá eső részét, akkor Isten is betartja a sajátját. Tehát a szövetség mindkét fél esetében a megállapodás betartásától függött. Ha egyikük nem teljesítette a kötelezettségét, akkor a szövetség felbomlott.

Amikor Isten azt mondta, hogy meg kell tartaniuk kell az ő szövetségét, akkor elsősorban a tíz parancsolatra gondolt.

• Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét. (2Mózes 34:28)

A szövetség célja

Először is hasznos megértenünk, mi volt a szövetség célja és a mögöttes szándék. Nyilvánvaló, hogy két különböző törekvés állt fenn. Istennek az volt a vágya, hogy az emberek igazak és igazságosak, jók legyenek, ezért megmondta nekik, hogyan kell viselkedniük annak érdekében, hogy betartsák parancsolatait. A népnek védelemre és gondoskodásra volt szüksége; azt akarták, hogy valaki betöltse szükségleteiket és biztosítsa számukra a biztonságot ellenségeikkel szemben. Ez volt a két elvárás, amelyekre a szövetség összpontosított.

A szövetség feltételei egyértelműen voltak megfogalmazva, nem lehetett félreértés, mindkét fél világosan meghatározott szereppel rendelkezett. Meg kell értenünk, hogy a szövetség feltételei szerint a népnek kellett biztosítania az igazságosságot, cserébe pedig Isten megvédte őket és gondoskodott róluk. Izraelnek a tőle elvárt igazságosságot azáltal kellett biztosítania, hogy szigorúan betartotta Isten törvényeit.

• És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk. (5Mózes 6:25)

Ebből egyértelműen látható, hogy e szövetség legfontosabb eleme az ember engedelmessége volt. Isten áldásai elsősorban attól függtek, hogy a nép az Úr parancsainak engedelmeskedve igazságosságot gyakorolt-e.

Az igazság(osság)

Az igazság(osság)ot leggyakrabban úgy definiálják, mint helyes, jó cselekedeteket. Ez a népszerű értelmezés feltételezhetően összefüggésben áll a fentiekben idézett igékkel.

Kétségtelen, hogy az Ószövetség több helyen is úgy írja le az igaz állapotot, az igazságosságot, mint a parancsolatok betartásával kapcsolatos fogalmat. Ha ezt vesszük alapvető megközelítésnek az igazságosság jelentéséről, akkor mindig összekapcsoljuk a törvénnyel. Végül egy olyan vallásos szemléletmódhoz jutunk, amely szorosan kötődik a törvényhez, és elkerülhetetlenül a legalizmus¹, illetve a legalista gondolatok fogságába kerülünk.

Ez a népszerű megközelítés, és vegyük figyelembe, hogy az Ószövetség tanításain alapul. Biztonságos-e egy keresztény számára, ha az Ószövetség tanításait veszi alapul a szellemi dolgok megértéséhez? Ne értsük félre, hiszen a Biblia mindkét részét Isten ihlette, de az Ószövetségben az igazság árnyékok és illusztrációk mögé rejtőzött. Az ott tanított dolgok közül sok olyan volt, mint egy átlátszó üveglap alá helyezett drágakő: láthatjuk, mi van alatta, de soha nem tudjuk teljes mértékben érzékelni és megérteni azoknak a drágaköveknek a tökéletes szépségét. Pál apostolnak van egy kritikus meglátása ezzel kapcsolatban:

• Izráel fiainak … gondolkozása eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. (2Korinthus 3:14)

Az igazi megértés

Amikor az Újszövetséghez és az apostolok tanításaihoz fordulunk, mélyebb megértést nyerünk arról, hogy mit jelent igaznak lenni. Különösen Pál hangsúlyozza, hogy az igazságosság nem a viselkedésünkkel áll elsődlegesen összefüggésben.

• De mit mond az Írás? „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” Aki fáradozik, annak a bért nem jutalomként számítják, hanem azért, mert tartoznak azzal. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul. (Róma 4:3-5)

Bár Pál itt az Ószövetségből idézett, ez akkoriban nem volt általánosan elfogadott tanítás. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a parancsolatoknak engedelmeskedve váljunk igaz emberré Isten előtt. Pál azonban itt azt hangsúlyozza, hogy az ember nem azért számít igaznak, mert betartja a parancsolatokat vagy a törvényt, tehát nem azért, mert cselekszik, hanem egyszerűen azért, mert hisz Istenben!

Ez alapján arra következtethetünk, hogy a valódi igazságosság nem a helyes cselekedeteket, hanem sokkal inkább az Istennel való jó kapcsolatot jelenti. Más szavakkal, egy ember akkor is jó viszonyban lehet Istennel, ha egyáltalán nem cselekszik jót! Tehát nem a cselekvés, hanem az állapot a döntő tényező! Erre számos példa található a Bibliában – különösen az Újszövetségben. Egy figyelemre méltó eset természetesen a kereszten függő lator, akinek Jézus helyet ígért a paradicsomban, csak azért, mert halála előtt megvallotta hitét Jézusban.

Az alapvető cél, amit vágyunk elérni, hogy Isten elfogadjon minket. Erről szól az egész, ezért törekszünk az igaz állapot elérésére. Szeretnénk Isten tetszését kivívni és tudni akarjuk, hogy elfogad minket. Az emberiség számára természetes hiedelem, hogy Isten a viselkedésünk alapján fogad el bennünket, ezért úgy gondoljuk, hogy a jól viselkedő embereket Isten szereti, és azok a mennybe jutnak; míg a rosszul viselkedők nem részesülnek Isten kegyelmében, és a pokolban végzik. Ez az általános, normálisnak tekintett gondolkodásmód, de nem ez az igazság!

Az igazság ezzel szemben az, hogy Isten elfogad minket, és csak azért leszünk igazak Isten előtt, mert bízunk benne, mert elfogadjuk az Ő Fiának ajándékát. Elismerjük, hogy Jézus Krisztuson keresztül Isten megnyitotta előttünk az utat, hogy igazak legyünk előtte, még akkor is, ha soha nem tettünk semmi jót! Még akkor is, ha életünk minden napján megszegtük a szabályait!

Isten maga dönti el, hogyan lehetünk igazak előtte. Azt mondja, elegendő, ha elfogadjuk a Fiát. Ha hiszünk Istenben, ha hiszünk Krisztusban, akkor ez a mi igazságosságunk, és 100%-ban elfogadhatóvá válunk Isten szemében, igazak vagyunk az Úr előtt anélkül, hogy bármi jót tennénk! Ez az igazi igazságosság.

• Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. (2Korinthus 5:21)

• Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztus hite által minden hívőnek. Mert nincs különbség. (Róma 3:21-22)

Két szövetség létezik

Nyilvánvaló, hogy a Bibliában két fő szövetség szerepel, sőt, a könyv szerkezete is e két szövetségen alapul. E két rész rávilágít arra a tényre, hogy Isten az emberiséggel való kapcsolatában két szakaszban „működött”, amelyeket Ószövetségnek és Újszövetségnek nevezünk. Ez egy egyszerű igazság, de sajnos vannak olyan hívők, akik tagadják, hogy két szövetség létezik! Azt állítják, hogy az új szövetség valójában csak az ó szövetség megújítása. Szerintük csak azért nevezik „új szövetségnek”, mert Isten egy bizonyos ponton megújította, de valójában még mindig ugyanarról a szövetségről van szó.

Először is, győződjünk meg arról, hogy Isten valóban azt mondja, hogy létezik egy „újabb” szövetség:

• Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. (Jeremiás 31:31-33)

Isten egyértelműen azt állítja, hogy az ókori Izráellel kötött szövetséget, miután kivezette őket Egyiptomból, ők megszegték, ezért a jövőben egy új szövetséget fog kötni Izráellel. Továbbá ez egy másfajta szövetség lesz, nem olyan, mint amit a Sínai-hegyen kötött, és amelyet ők megszegtek. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a probléma az volt, hogy a nép megszegte a szövetséget. Emiatt Isten megígérte, hogy másfajta szövetséget köt velük, és ez azt jelenti, hogy ez olyan szövetség lesz, amelyet nem fognak megszegni.

Pál apostol egyértelmű választ ad arra nézve, mi lett az első szövetség sorsa:

• Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség a másodikra. Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz. (Zsidók 8:7.13)

Izrael azonnali problémái

Attól a pillanattól kezdve, hogy Isten először szövetséget kötött Izraellel a Sínai-hegyen (ez volt az ó szövetség), bajok támadtak.

• Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: Menj, eredj le, mert megromlott a néped, amelyet fölhoztál Egyiptomból! Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból! (2Mózes 32:7-8)

Az emberek szinte azonnal a legsúlyosabb bálványimádásba kezdtek, aranyborjút készítettek, és azt imádták, nyíltan megszegve az Isten által nekik adott szövetség feltételeit. Csak néhány nappal korábban Isten egyértelműen megparancsolta nekik, hogy ne készítsenek bálványokat, és ne hajoljanak meg előttük.

• Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. (2Mózes 20:3-5)

Alig néhány nap múlva egyszerűen figyelmen kívül hagyták az ígéretüket, hogy betartják a szövetséget, és az öntött aranyborjút kezdték imádni. Ez csak az első volt a sok-sok hasonló eset közül, amikor az emberek mind egyénileg, mind csoportosan folyamatosan megszegték és megsértették a szövetséget. Valami nagyon nagy baj volt a szövetség feltételeivel, hiszen egyértelművé vált, hogy nem működik.

Bűnösök

Az első szövetség első problémája az volt, hogy egy testi természetű, azaz önző emberekkel kötött szövetség volt. A testi alatt azokat az embereket értjük, akik nem születtek újjá, akik még mindig „világiak” voltak és az első Ádám életét élték. Bár az izraelitákat Isten népének nevezték, csak névleg voltak Isten népe. Valójában nem ismerték az Urat, féltek tőle, nem születtek a szent szellemtől, és így testi gondolkodású emberek voltak. Állapotukat Pál apostol a következő kijelentésekkel fejezi ki:

• Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája. (Róma 7:14)

• minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. (Róma 8:7)

• Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy bennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghez vinni azt. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. (Róma 7:17-19)

Természetesen ugyanez a probléma ma is fennáll mindazoknál, akik nem születtek újjá. Ez alapján érthetővé válik, miért volt eleve kudarcra ítélve az ókori Izráellel kötött szövetség, és miért nem lehetett ez az Isten és népe közötti állandó megállapodás. Nem arról volt szó, hogy az emberek nem akarták betartani a szövetséget, hanem arról, hogy nem voltak képesek rá. Az volt az első szövetség hibája, hogy olyan nép kötötte, amely nem tudta teljesíteni a megállapodást, ezért kudarcra volt ítélve.

• Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség a másodikra. Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről.” (Zsidók 8:7-9)

A törvény megjelenési formái

A törvény különböző megjelenési formákban létezik, ezért különböző módon értelmezhetjük és viszonyulhatunk hozzá. Pál apostol két különböző törvényértelmezésre összpontosított, és ezeket „a betűnek” és „a szellemnek” nevezte.

• Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a szellemé, mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a szellem szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! (2Korinthus 3:6-9)

Figyeljük meg, mit mond Pál: mi a szellem szolgái vagyunk, nem a betűé. A betű megöl, a szellem pedig életet ad. De mit ért Pál „a betű” és „a szellem” alatt? Mi a különbség közöttük?

A BETŰ

Amikor Pál a betűre utalt, azt a halál szolgálatával azonosította, és pontosította, hogy azt „kőbe vésték és kőbe írták”. Arról beszélt, hogy a tíz parancsolatot Isten ujja írta kőtáblákra. Könnyű megérteni, miért nevezi ezeket „a betűnek”. Először is, írásbeli utasítások voltak, amelyeket valódi „betűkkel” írtak. Olyan utasításokból álltak, amelyek az emberek értelmére hatottak, eljutottak az agyba, és tudatosították, hogy valamit tenni kell, de a cselekvésre való motiváció kívülről származott. Hogy ezeket az utasításokat végrehajtották-e vagy sem, az az emberek azon képességétől függött, hogyan reagálnak ezekre az utasításokra. Mondhatjuk, hogy ez volt a betűk formájában megnyilatkozó törvény. Írásbeli utasítások az embertől független, külső forrásból.

A SZELLEM

A szellem azonban egészen más. Először is, végső értelemben a szellem egy élő személy, valójában Jézus Krisztus. Ugyanebben a fejezetben Pál kijelenti:

• Az Úr pedig a szellem, és ahol az Úr szelleme, ott a szabadság. (2Korinthus 3:17)

Tehát amikor Pál azt mondja, hogy „a szellem életet ad”, akkor egy élő személyre utal. Az első szövetségben egy élettelen dokumentum tartalmazta az utasításokat, a második szövetségben az Úr élő jelenléte van jelen az emberben, és nemcsak megtanít minket arra, hogyan kell élnünk, hanem motivációt és erőt is ad ahhoz, hogy szent életet éljünk. Ez nem úgy történik, hogy néhány utasítást ad (a betű), hanem úgy, hogy egy másik életet ad nekünk (a szellem), vagyis Isten életét, egy szent életet, amelyet igazságban élünk, mert Krisztus maga él bennünk, és adja nekünk ezt az életet. Ez az szövetség nem pusztán az értelemre hat, hanem legbelül, a szellemre hat, és megváltoztatja azt. Nem az ember képességeitől függ, hanem Isten képességeitől. Ezért nem bukhat el.

Isten célja megvalósult

Látjuk tehát, hogy az új szövetség révén Isten célja megvalósult. Először is, Isten egyszerűen a hit alapján fogad el minket, pusztán azért, mert bízunk benne, hiszünk az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak az ajándékában. Így megoldódik az igazság(osság) első problémája. Isten az általa meghatározott feltételek alapján fogad el minket, úgy dönt, hogy igazak vagyunk előtte, pusztán azért, mert bízunk benne.

Másodszor, ezen szövetség révén Isten népe valóban szent életet él. Jelenleg ugyan még nincs tökéletes viselkedés ebben az életben, de a szent szellem által, az új szövetség ajándékán keresztül Isten népe átalakul, viselkedése megváltozik. Elkezdi azt tenni, amit Isten mindig is akart. Elkezd szent módon viselkedni, nem azért, mert megpróbál betartani egy sor szabályt, hanem azért, mert Isten a saját természetét és életét helyezte beléjük, a bennük lakozó szelleme által. Mivel így Isten természete az ő természetükké vált, viselkedésük Isten viselkedését kezdi tükrözni. Ez az új szövetség csodálatos valósága. Egy napon meglátjuk Istenünk és Fia arcát. Akkor örök boldogságban és békében fogunk élni a Paradicsomban. De addig is, már ma elkezdhetjük élvezni az új szövetség ezen kiváltságát. Bár a testünk még ki van téve a romlásnak és bomlásnak, szellemünk mégis egyesül Isten és Fia szellemével, és így életünk megváltozik. Ma már tudjuk, hogy a győztes élet az örömteli élet, amely az újjászületésből és annak tudatából fakad, hogy a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. (1János 1:3)

1 legalizmus = törvényközpontú szemlélet