Az első átok

A Biblia tanítása szerint a bűn következményeként két átok sújtotta az emberiséget, Krisztus áldozata azonban megtörte mindkettő erejét. Az eredeti Ádám engedetlensége következtében, az Édenben érte az emberiséget. Pál erről írja:

• Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. (Róma 5:12)

• Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká. (Róma 5:18-19)

E kárhozat minden embert elért, és kizárólag Ádám vétke okozta. Ádám választása megtörte az Isten és az emberiség közötti kapcsolatot, amely minden élet és jóság forrása volt. Abban a pillanatban az emberiség az elkülönülés állapotába került, szellemi halálba, amely abból a tényből fakadt, hogy az emberiség elszakadt az élet forrásától. Ennek következtében minden ember önző állapotban, a bűn rabszolgájaként születik, és tehetetlen annak követeléseivel szemben. Tehát mindenki bűnössé vált Ádámnak az Édenben elkövetett első bűne által. Ez az első átok lényege.

A második átok

Az első átok tehát az egész emberi nemet sújtotta, és egyetlen ember választásának következménye volt. A második átok azonban mindenkit egyenként érint, személyes döntés következménye, ti. senki nem engedelmeskedik Isten akaratának. Bizonyos értelemben ez is Ádám eredeti átkának következménye, mert Ádám elválasztott minket Istentől, és minden Istentől elválasztott ember kénytelen az engedetlenség és az Isten elleni lázadás életét élni, mert egyszerűen képtelen másként cselekedni. Azonban, míg az első átok a megtört kapcsolatból, addig a második a megszegett törvényből fakadt.

• Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” (Galata 3:13)

Figyeljük meg, hogy Pál ezt az átkot „a törvény átkának” nevezi, amely különbözik az első átoktól. Az első esetben Ádám bukása sújtotta az emberiséget azáltal, hogy a bűnt az emberi természet részévé tette. De a törvény vonta magával a második átkot azzal, hogy olyan követelményeket támasztott az emberekkel szemben, amelyeknek önmagukban képtelenek voltak engedelmeskedni. A követelményekkel szembeni engedetlenség halálos ítéletet eredményezett, mint a törvény megszegésének büntetése.

A kérdés persze az, hogy miért adta Isten az embernek a törvényt, és miért parancsolta meg neki, hogy tartsa meg, ha valójában ez egy második átok eszközévé vált az emberi faj számára? Pál apostol magyarázza el, hogy a törvénynek az a célja, hogy a bűnt rendkívüli módon felnagyítsa.

• Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, a jó által hoz rám halált, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen. (Róma 7:13)

Más szavakkal, a törvény fő célja, hogy minden emberben tudatosuljon a bűn hatalma és a tehetetlenség, hogy saját erőből lehetetlen ellenállni hatalmának. A parancsolatok által a bűn „rendkívül bűnössé” válik. A törvény által egyre inkább tudatára ébredünk a bennünk munkálkodó bűn hatalmának, és ez élesen tudatosítja bennünk, hogy szükségünk van a Megváltóra. Ez a második átok arra szolgál, hogy megtanítsa: az igazságosság nem saját viselkedésünk eredménye. Ha a szívünk nem változik meg, akkor a szabályok betartására tett próbálkozás valójában reménytelen, hiábavaló. A törvénynek nincs hatalma, hogy jobbá tegyen bennünket, sem pedig, hogy közelebb vigyen Istenhez. Bár szent és igazságos, csak tükörként szolgál, visszatükrözi bűneinket, és megmutatja, hogy szükségünk van a kegyelemre. A törvénynek nem az a célja, hogy megmentsen, hanem meggyőzzön, hogy Krisztushoz vezessen minket, akiben az igazi üdvösség megtalálható.

A törvény és a második probléma

A törvényt, mint eszközt, Isten a Sínai-hegyen vezette be az emberiség megmentését szolgáló tervébe.

• Közben pedig eljött a törvény, hogy megnövekedjék a bűn. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; (Róma 5:20)

Amikor Isten a törvényt adta, egy második problémát is teremtett, természetesen szándékosan. Az embernek már volt baja az Ádámtól örökölt testi, megromlott természetével, amely minden embert kizárt az öröklétből. A törvény emellett egy jogi problémát is eredményezett. Kettős ítélet született: a függetlenedés és a törvényszegés miatt.

A törvény tehát arra szolgál, hogy „legalizálja”, vagyis jogi szintre emelje a bűn problémáját, és az Istentől való ösztönös elszakadást az engedetlenség tudatos, elszámoltatható cselekedetévé változtatja. A törvény által Isten az emberiség bűnös természetét még élesebb fókuszba helyezte, felfedve képtelenségünket arra, hogy megtartsuk normáit. Ez az új probléma, a „törvény átka” megmutatja nekünk, hogy milyen mélységig van szükségünk a Megváltóra. Ahogy a törvény leleplezi bűneinket, bűntudatot gerjeszt, és az a megváltás keresésére ösztönöz. Ezért írja le Pál a törvényt „pedagógusként”, amely Krisztushoz vezet minket.

• Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. (Galata 3:24)

A törvény nem a megoldás, hanem a megoldás felé mutató útjelző tábla. A bűn súlyosságának hangsúlyozásával a törvény felkészít a kegyelemre, amely csak Krisztus által érhető el.

A törvény félreértése

Sokan félreértik a törvény célját, és azt hiszik, hogy az igazságossághoz vezető út vagy a jóság meghatározásának eszköze. Vannak olyan helyek a Szentírásban, amelyek ezt az elképzelést látszanak alátámasztani.

• És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk. (5Mózes 6:25)

De vajon valóban elnyerhetjük-e az igazságot a parancsolatok betartásával? Vannak más bibliai szakaszok, amelyek egészen mást mondanak.

• Nem vetem el Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg. (Galata 2:21)

Ezek szerint a Biblia ellentmond önmagának? Egyáltalán nem! Az első ige az ószövetségi rendszer része volt, amelyben Isten és Izrael kapcsolata teljesítmény-alapon működött. Az számított, hogyan teljesítettek, mennyire éltek a törvénynek való engedelmességben. Ez a rendszer soha nem volt képes igazságot teremteni, soha nem tudott örök életet biztosítani, de kényszerítette őket, hogy igyekezzenek a törvényt legjobb képességeik szerint megtartani. Mégis, mint láttuk, ez soha nem működött, soha nem tudtak igazán és tartósan engedelmeskedni, hiszen a törvénynek eleve nem az volt a célja, hogy igazságosságot teremtsen, hanem hogy alapvető hiányosságunkat feltárja.

Az igazságosság meghatározása?

Némelyek szerint Isten azért adta a törvényt, hogy az igazságosság tökéletes definíciója legyen. Ezt az elképzelést látszanak alátámasztani bizonyos igék.

• Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó. (Zsoltár 119:142)

Igaz, hogy a Tízparancsolatot megvizsgálva felületes fogalmat kaphatunk arról, mi a helyes és a helytelen, de a valódi igazságosságot nem lehet szabályok, utasítások sora alapján meghatározni, amelyek megmondják, mit tegyünk vagy mit ne tegyünk. Az igazi igazságosságot csak akkor érthetjük meg, ha valódi megértést nyerünk Isten jelleméről és jóságáról. Ezt a jellemet nem érhetjük el a szabályoknak való engedelmességgel, ezért az igazságosság kizárólag Istentől jövő ajándék lehet, mert az abszolút igazságosság az Ő saját természete és jelleme. Ez nem olyasmi, amiért meg tudunk dolgozni, hanem olyasmi, amit csakis tőle kaphatunk ajándékba. Isten nagy terve, hogy fia, Jézus Krisztus által ezt az igazságosságot minden benne hívő számára biztosítsa.

• Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban. Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: AZ ÚR A MI IGAZSÁGUNK! (Jeremiás 23:5-6)

A bűn meghatározása?

Világos tehát, hogy a törvény nem képes igazságot teremteni, és az igazság meghatározására sem alkalmas. De vajon nem eszköz-e arra, hogy meghatározza a bűnt? Nem juthatunk-e el a törvény vizsgálatával annak helyes megértéséhez, mi is a bűn?

• a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” (Róma 7:7)

Ha a törvény nem tudja meghatározni az igazságosságot, hogyan tudja meghatározni az ellenkezőjét, a bűnt? Amint láttuk, a bűn problémája az első átokra vezethető vissza, amely az Istentől való elszakadással járt, s aminek következtében minden ember bűnös, testi és Istentől elidegenedett állapotban létezik. Ennek semmi köze nem volt az ember viselkedéséhez, hanem az ember állapotához köthető. Pál apostol elmagyarázza, hogy a bűn egy olyan erő, amely az emberben lakozik, és arra kényszeríti, hogy a saját akaratával ellentétes dolgokat tegyen.

• akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. (Róma 7:17)

Hogyan szerzett Pál tudomást erről a benne élő ellenségről, akit úgy azonosított, mint a benne lakozó bűn? A törvény segítségével tette a felfedezést. A törvény belépett az életébe, és arra utasította, hogy bizonyos dolgokat tegyen, hogy bizonyos módon viselkedjen, de ő képtelen volt engedelmeskedni ezeknek az utasításoknak. Ekkor felismerte, hogy egy ellenség él benne, akit ő „bűnként” azonosított. A törvény volt a vezetője, ezért mondta, hogy nem ismertem volna meg a bűnt, hanem csak a törvény által. A törvény az eszköz, amely lehetővé tette számára, hogy felfedezze az ellenséget. Ily módon a törvény volt a pedagógus, amely arra késztette, hogy Krisztushoz forduljon segítségért. Pál tehát nem állítja, hogy a törvény teljes definíciót ad a bűnről.

Az isteni megoldás

Mielőtt folytatnánk, emlékeztessük magunkat a törvény szerepére! Miért vezetett be Isten egy olyan normát, amiről tudja, hogy úgysem tudjuk betartani? Pál elmagyarázta:

• Közben pedig eljött a törvény, hogy megnövekedjék a bűn. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; (Róma 5:20)

A törvény nem a bűn gyógyítása, hanem diagnosztizálása, feltárása érdekében adatott, hogy tudatosuljon az emberben, milyen „mértéktelenül” rászorulunk a kegyelemre. A törvény tehát ebben az értelemben olyan, mint az orvosi látlelet – fájdalmas, de szükségszerű kinyilatkoztatás, ami a gyógyulásunk felé mutat.

Ez az igazság a fizikai betegségek, például a rák megtapasztalásához hasonlítható. Évekig figyelmen kívül hagyhatjuk a kellemetlenségeit, meggyőzve magunkat, hogy ez csak egy kisebb probléma. Amikor azonban a helyzet súlyosbodik, kénytelenek leszünk szembenézni az állapotunkkal és gyógymódot keresni. Hasonlóképpen a legtöbb ember soha nem fog belegondolni abba a valóságba, hogy Ádámtól örökölt, veleszületett erkölcsi problémája van. A törvény azonban szembesít bennünket a bűnproblémánk valóságával, feltárva az igazságot, hogy olyan állapotban szenvedünk, amelyet nem vagyunk képesek magunktól kezelni. Ez a felismerés az egyetlen gyógymód – Krisztus – felé vezet bennünket. A törvény tehát arra szolgál, hogy diagnózist adjon nekünk, kikényszerítve a felismerést, hogy szükségünk van a megváltásra.

Azzal, hogy „legalizálja” a bűn problémáját, a törvény ítélet alá helyez minket, ahol bűnösökké válunk a vétkeink miatt. A bűn többé már nem csak örökölt rendellenesség; olyan viselkedéssé válik, amely számonkérhető. Ebből fakad a bűntudat, ami arra késztet bennünket, hogy segítséget keressünk, hogy ahhoz forduljunk, aki egyedül képes áthidalni a köztünk és Isten között lévő szakadékot.

A végső cél

A törvény átka tehát, a második átok, Isten bölcsessége folytán nehezedik az emberiségre azért, hogy Krisztushoz vezessen minket.

• Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. (Galata 3:24)

A törvénynek soha nem az volt a szerepe, hogy bárkit is megmentsen, hanem az, hogy elítéljen, és elvezessen ahhoz a felismeréshez, hogy szükségünk van a Megváltóra. Amint megtaláljuk benne az igazságunkat, a törvény betöltötte a célját. Krisztusban olyan kapcsolatba kerülünk Istennel, amely messze meghaladja a törvény korlátait. Többé nem vagyunk a törvény kárhoztatása alatt; ehelyett az Istennel való helyreállított kapcsolatunkból fakadó kegyelemben élünk. Ebben az értelemben tehát a törvény a szellemi utunk kezdete, nem pedig a vége. Arra szolgál, hogy elvezessen minket Krisztushoz, az igazi igazságosság forrásához.

Bizalom és kapcsolat

Ahogy tehát ezt a két átkot – a megszakadt kapcsolat és a megszegett törvény átkát –szemléljük, azt látjuk, hogy mindkettőre Krisztusban van a megoldás. A törvény feltárja szükségünket, meggyőz minket a bűnről, és elvezet minket a Megváltó keresésére. De nem a törvény, hanem a hit az, amely kapcsolatba hoz minket Istennel, beteljesíti legmélyebb szükségletünket, és helyreállítja számunkra azt az életet, amelyre teremtettünk.

Krisztusban a hit és a közösség olyan tapasztalatába lépünk be, amely messze túlmutat a törvényen, egy olyan bizalomba, amely Isten jóságához és szeretetéhez kapcsol minket, és új életet eredményez, amelyben az ő szellemének ajándéka által részesülünk. Ez a bizalom egy dinamikus kapcsolat alapja, amely életünk minden vonatkozását átalakítja. Ahogy növekszünk Isten jellemének megértésében, úgy mélyül a hitünk, ennek következtében egyre teljesebben tükrözzük az Ő szeretetét.

Ez Isten nagyszerű megváltási tervének végső célja, hogy az emberiséget visszaállítsa az Istennel való bizalom és egyesülés helyére. Az ellenség legnagyobb fegyvere a megtévesztés: az a hazugság, hogy Isten egy távoli, kemény és követelőző lény. Az evangélium igazsága azonban egy olyan Istent tár fel, aki közel van, egy Atyát, aki vágyik a kapcsolatra, és egy Megváltót, aki utat készített számunkra, hogy visszatérhessünk hozzá.

Az evangélium az Isten iránti bizalomra hívás szava. Arra hív, hogy forduljunk el az önállóságtól, hogy hagyjunk fel azzal az illúzióval, hogy saját erőfeszítéseinkkel elérhetjük az igazságosságot. Krisztusban megtaláljuk az élet teljességét, egy olyan életet, amely nem a törvényben, hanem a szeretetben gyökerezik. És amint válaszolunk erre a hívásra, felfedezzük a világegyetem igazi biztonságát – nem a helyes viselkedésben, hanem a helyes kapcsolatban, amely a hitben gyökerezik és Isten kegyelme tartja fenn.

David Clayton