Ebben a cikkben továbbra is a világegyetemben zajló, évezredek óta tartó nagy konfliktus áll a középpontban, az átok megtörésének csodájával fogunk foglalkozni. A legfőbb cél, hogy megértsük a mennyből eredő konfliktus természetét, és megtudjuk, miként érint mindez személyesen minket. Csak akkor találhatjuk meg életünk igazi célját, és csak akkor tudhatjuk, merre tartunk, ha látjuk az átfogó képet, amelynek mozaikjai vagyunk.

A konfliktus eredete

Mindenek kezdetén csak és kizárólag Isten létezett. Istentől származik egyszülött fia, aki a világegyetemben kibontakozó háborúskodás központi alakjává vált. Az események akkor vettek drámai fordulatot, amikor Isten egyik legnagyobb angyala, Lucifer, aki később a sátán nevet kapta, lázadást kezdeményezett teremtője ellen. Ez a szabad akarat ajándéka miatt volt lehetséges, és alapvető igazságot hangsúlyoz: az értelmes teremtmények a választás szabadságával lettek megáldva. Ez a szabadság elengedhetetlen az igazi boldogsághoz, lehetővé teszi számunkra, hogy független, valódi döntéseket hozzunk. Ha az élők nem választhatnak szabadon, akkor csupán rabok egy rabszolgatartó által manipulált és irányított rendszerben. A választás szabadsága tesz minket intelligens, önirányító lényekké – egyszerű robotok helyett.

Lucifer lázadása azonban bizonyítja, hogy ez az isteni elv egyben kockázatot is jelentett. A „forradalom” azért volt lehetséges, mert az angyal élt szabadságával, és úgy döntött, hogy felmagasztalja magát, megkérdőjelezve Isten tekintélyét. Így a választási szabadság nyílt lázadáshoz vezetett, amely megalapozta a kozmikus konfliktust – a jó és a rossz közötti nagy háborút.

Alapvető igazságok

A korábbi tanulmányokban lefektettünk bizonyos alapigazságokat:

A jó és a rossz természete: megértése létfontosságú. Legtöbben azt gondolják, a gonosz egyenlő a rossz cselekedetekkel, a jó pedig a jó cselekedetekkel. Mélyebbre ásva azonban kiderül, hogy ahol Isten nincs jelen, ott van a gonosz, és ahol Isten jelen van, ott van a jó. A jót és a rosszat tehát Isten jelenléte vagy jelenlétének hiánya alapján lehet megérteni vagy meghatározni. A jóság jelenléte Isten jelenlétéhez kötődik, míg a gonoszság Isten hiányához kapcsolódik. Ez leegyszerűsíti az igazságosság és a bűn megértését. Ha valaki jóságra vágyik, akkor Isten jelenlétét kell keresnie.

Közösségi identitás: Mindannyian ugyanazon az identitáson osztozunk, vagyis mindannyian ugyanazon létezés részei vagyunk. Ez azt jelenti, hogy létezésünk és tapasztalataink összekapcsolódnak. Minden ember ugyanannak az Ádámtól származó életnek a részese.

A választás szabadsága: Ez az ajándék lehetővé teszi számunkra, hogy megválasszuk, melyik királysághoz (Isten vagy a sátán) tartozzunk. Az országot igen, egyéni jogainkat azonban nem választhatjuk meg, mert jogainkat közösségi identitásunk határozza meg. A közösségi identitás alapján a jogok és következmények a csoport minden tagjára egyformán érvényesek. Ádámban örököltük az ő földi országához kötődő jogokat és kötelezettségeket.

Bűn és igazság: A bűn nem egyenlő egyszerűen az egyénileg elkövetett rossz cselekedetekkel. Sokkal inkább az a közös létállapot, amelyen mindannyian osztozunk annak eredményeként, hogy Ádám országába születtünk. Ugyanígy az igazságosságot sem úgy kell érteni, mint az egyénileg végrehajtott jó cselekedeteinket. Valójában egy olyan állapot, amelybe újjászületés révén juthatunk, ha beleszületünk Krisztusba, a második Ádámba.

Az átok természete: Ádám lázadása átkot hozott az emberiségre, ami az Istentől való elszakadás katasztrofális állapotával egyenlő. Eredménye, hogy az átok alatt élők a sátán független „önkormányzási” elve alapján, velük született hajlamot mutatnak a gonoszságra. A Biblia szerint az átok a jövő nemzedékeire is kihat, nem csak arra az egyénre, aki átéli. Így amikor Ádám magára vonta az átkot, egyúttal saját utódait is átok alá helyezte.

Ez az átok megoldhatatlan feladat elé állította az emberiséget. Miután Ádám és Éva átállt a rossz oldalra, nekünk, utódoknak vissza kellene térnünk a jó oldalra. Ez azonban lehetetlen. Amikor ugyanis egy lény a jó oldalon áll, választhatja a rosszat, de amikor a rossz oldalon áll, már képtelen a jót választani, mert ehhez nélkülözhetetlen Isten szellemének munkája! Miután az ember átállt a gonosz oldalra, kiűzte Istent az életéből. Isten nem avatkozhat be, mert igazságos; tiszteletben tartja az ember döntését. A szabad akarat alapján született választás az embert egyszer és mindenkorra a sátán oldalára állította, mert Isten nem akar és nem fog erőszakkal „berontani” senkihez. Természetesen Isten a legerősebb lény a világegyetemben, de tiszteletben tartja a választás szabadságát. Ezt könnyű belátni, hiszen ellenkező esetben nem lenne életben egyetlen bűnös sem, a sátán eltűnne, a bűn pedig nem létezne. Isten természetesen azt kívánja, hogy visszatérjünk Hozzá, de e döntésnek saját szabad választásunkból kell fakadnia.

A helyzet a következő: nem tudunk eljutni Istenhez, ezért Istennek kell eljönnie hozzánk, mert szeret minket. Ezért meg kell találnia a módját, hogy eljöjjön hozzánk, de úgy, hogy közben nem foszt meg szabad akaratunktól. Továbbra is tiszteletben kell tartania választásainkat.

A megváltás elve: Az üdvösség nagy elve az egy ember elve: egyetlen ember képvisel mindenkit. Addig nem érthetjük meg helyesen az üdvösség tervét, amíg ezt meg nem értjük. Ezért bukott az emberiség, és ezen az alapon nyert megváltást is. Egyetlen ember cselekszik az egész közösség nevében.

Jézus küldetésének középpontjában Ádám hibájának kijavítása állt, nem az én bukásom. Amikor Keresztelő János látta Jézust jönni, azt mondta: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”. Nem a bűnöket, többes számban, hanem a bűnt, egyes számban! A világ bűne az volt, amit Ádám tett. Az én problémám sok éven át az volt, hogy megpróbáltam magamat, mint egyént megjavítani, de a probléma nem elsősorban bennem, a viselkedésemben volt, a problémát Ádámtól örököltem. Az emberiség részeként buktam el. A megváltott emberiség részeként, Jézus Krisztus részeként álltam újra talpra. A probléma tehát nem én voltam, a probléma az az élet volt, amelyhez tartoztam.

Az első Ádám, egy ember, elutasította Istent. Az utolsó Ádám, egy ember, Istent választotta. Az első Ádámban minden ember megkapta az első Ádám átkozott életét. Az utolsó Ádámban minden hívő megkapja a második Ádám helyreállított életét. Az első Ádámban mindenki elszakadt Istentől. Az utolsó Ádámban minden hívő egyesült Istennel. Ez tehát Ádám cselekedeteinek visszafordítása. Amit az utolsó Ádám tett, az minden emberért történt, de csak azok vehetik birtokba az életnek ezt az ajándékát, akik hisznek, bíznak Benne.

Minden egyes embernek van beleszólása; mindenkinek meg kell hoznia a személyes döntését, hogy mit, pontosabban kit választ. De ne gondoljuk, hogy ez a bukott ember természetes képessége! Krisztus beavatkozása miatt vált lehetővé a döntéshozatal. Ezért van most már annyi szabadságunk, hogy képesek vagyunk úgy dönteni, hogy vissza akarunk térni Istenhez. De az eredeti helyzetben, amelybe Ádámmal kerültünk, a sötétség foglyai lennénk, amíg mindannyian reménytelenül, elveszetten meg nem halunk. Az egész emberiségnek meg kellett volna halnia Ádámban.

A lényeg a következő: Az ember nem tudja a jót választani, mert Krisztus nélkül nem tud jót tenni. Tehát a jó helyett Krisztust kell választania. Amikor Krisztust választja valaki, Vele együtt a jó bejön az életébe. Ebből a szempontból megérthetjük, mit jelent, hogy Krisztus a mi igazságunk.

Egy hihetetlen eredmény

Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a tényeket, láthatjuk, hogy az emberiség megmentésének egyetlen módja volt. Isten hihetetlen megoldást adott a problémára! Elküldött valakit, hogy visszafordítsa azt, amit Ádám tett, valakit, aki isteni ember volt. Ez a megváltásunk nagy kulcsa, egy isteni ember. Ugyanis isteni lénynek és embernek kellett lennie egyidejűleg. Senki sem menthette volna meg az emberiséget, ha nem lett volna isteni, és senki sem menthette volna meg az emberiséget, ha nem lett volna emberi. Maga Isten, a Mindenható nem tudta megmenteni az emberiséget, mert Isten soha nem lehet emberré. Angyal soha nem tudta volna megmenteni az emberiséget, mert egy angyal nem lehetett isteni. Ember nem tudta volna megmenteni az emberiséget, mert nem lehetett isteni. Az emberiség megmentésére kiválasztott személynek az emberi és az isteni minőség egyidejűségével kellett rendelkeznie. Az egyetlen személy, aki ezt a feltételrendszert teljesíteni tudta, Isten egyszülött fia volt.

Az ígéret és a kegyelem

Az Édenben elhangzott egy ígéret Isten szájából, mint a remény első jele.

• Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. (1Mózes 3:15)

Ebben a kinyilatkoztatásban volt egy ígéret. Valaminek történnie kell, ami visszafordítja a bolygóra zúduló katasztrófát. Ez az ígéret volt a kegyelem első jele. Az emberiség átkozottá lett, de Isten ígérete miatt az átok kegyelemmel vegyült. Bár a Föld a sátán kormányzása alá került, a kegyelem belépett a gonosz királyságába. Isten kegyelme befedezte a Földet,így az átok hatása nem érvényesült maradéktalanul. Megnyílt egy út, hogy Isten továbbra is kapcsolatba léphessen az emberrel.

Az ígéret feltételei

Igazság szerint, ha valaki meg tudta volna törni ezt az átkot, akkor az emberiségnek lehetősége lett volna visszatérni Istenhez. De senki sem tudta megtörni a rontást: Ádám, Ábel, Séth, Noé, de még Mózes is képtelen volt rá. Az átoktöréshez ugyanis az illetőnek magára kellett volna vennie az átok feltételét: a totális elszakadást Istentől! Természetesen senki emberfia nem képes Istentől úgy elszakadni, hogy közben mégis jó marad.

Isten mégis megígérte, hogy valaki el fog jönni, aki az asszony magja, aki megtöri az átkot. Amikor utalt a Megváltóra, kifejezte, hogy ez a személy Ádám egyik leszármazottja lesz. Tehát nem az emberiségen kívülről jön majd valaki; egy emberi lény lesz, asszony szülötte. Másodszor, ez a személy képes lesz megtörni az átkot, ami azt jelenti, hogy olyan képességgel kell rendelkeznie, amivel senki más. Átok alá kerülve elszakadni Istentől, és mégis a jót választani. Az egyetlen személy a világegyetemben, aki erre képes volt, az Isten egyszülött Fia, mivel rendelkezik Isten jóságos természetével. Természeténél fogva isteni lény, és ha egyedül Isten jó, akkor Isten isteni Fia, aki az Atya életéből származik, szintén természeténél fogva jó. Ő az egyetlen ember, aki elszakadhat Istentől úgy, hogy mégis jó marad!

Isteni és emberi

A bukás egy tartósan sötét és szörnyű helyzetet eredményezett, látszólag megoldás nélkül. Az emberiség örökre elveszettnek tűnt, de ebben a sötétségben felragyogott Isten hihetetlen megoldása! A terv egy istenemberi Megváltó küldetését foglalta magában, aki megtöri az átkot. Ahhoz, hogy a szabadítás megvalósulhasson, meghatározott feltételeknek kellett teljesülniük. Jézus Krisztusnak valódi emberi lénynek kellett lennie, aki magára vette az átkot, és az Istentől való elszakadás ellenére a jót választotta. Az átok megtörésének ez a cselekedete jogi és szellemi alapot biztosított az emberiség számára ahhoz, hogy képes legyen visszatérni Istenhez.

Isteni természet: Csak egy eredendően jóságos isteni lény tudta elviselni az Istentől való elszakadás átkát úgy, hogy közben mégis a jót válassza. Isten fiát egyedülálló természete tette tökéletes jelöltté erre a monumentális feladatra.

Emberi természet: Ahhoz, hogy megtörje az átkot az emberiség számára, a Megváltónak Ádám családja részévé kellett válnia, megtapasztalva az átok alatti emberi állapotot. Emberként Jézus a hús-vér emberiség identitásában osztozott, így cselekedetei mindenki esetére érvényesek voltak.

Hadd mondjak egy példát az átok megtöréséhez szükséges feltétel illusztrálására! Tegyük fel, hogy a családomra jellemző néhány rossz tulajdonság. Genetikailag hajlamosak vagyunk a késésre és a lustaságra. A szomszédom családja ugyanezzel a problémával küzd, ők is restek, és mindig elkésnek. A szomszéd egyik gyereke elhatározza, hogy ő nem akar ilyen lenni, és változtatni fog az életmódján. Képes leszokni ezekről a rossz szokásokról, és fegyelmezett, szorgalmas lesz, mindig időben érkezik. Ez hasznára válik ennek a gyereknek, de vajon hatással lesz-e az én családomra? Természetesen nem.

Ahhoz, hogy megtörjön az átok az én családomban, valakinek közülünk kell a változást véghez vinnie. Ha a szomszéd gyereke csinálja, az az ő dolga; ő egy másik közösség tagja. De ha az egyik gyermekem képes a változást véghez vinni, akkor továbbadhatja azt a gyermekeinek, rajtuk keresztül az unokáinak is. Így az átok megtörik a családom vonalán. Tehát aki megtöri Ádám átkát, annak Ádám családjához kell tartoznia. Nem lehet angyal, nem lehet valaki egy másik bolygóról. Valakinek Ádám családjából kell lennie. Különben semmi értelme az egésznek. Genetikailag ez igaz, de jogilag is igaznak kellett lennie, mert szükséges, hogy ez a személy teljes egészében Ádám közösségi identitásának részese legyen.

Az átoktörés

Négy feltétel együttes fennállása hozza el az átok megtörését:

Amikor Ádám egyik fia

• az átok alatt
• szabad akaratából
• ellenáll az átok hatalmának:
• az átok megtörik

Ahhoz, hogy a Megváltó az átok alatt legyen, Ádám valódi leszármazottjaként, emberként kellett megszületnie. Ezért

• asszonytól született (Galata 4:4),
• Dávid magvából lett test szerint (Róma 1:3),
• és mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek (Zsidók 2:14)

Közénk kellett tartoznia. Ádám fiává kellett válnia az átok alatt, és ebben a helyzetben szabad akaratából ellen kellett állnia az átok hatalmának. A kereszten Jézus pontosan ezt tette. Az átok hatalma az Istentől való elszakadás. Ezért van az emberiség Krisztus nélkül halálra ítélve, mert Krisztus nélkül senki sem választhatja Istent. Senki sem választhatja a jót, amíg az átok hatalma alatt van; Krisztus nélkül kárhozat alatt állunk. De az asszony magja, Ádám leszármazottja, egy ember, magára vette az átkot. A kereszten elszakadt Istentől.

• Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Máté 27:46)

Jézus tudta, mi történik vele. Isten elhagyta a fiát, elvált Krisztustól. Egyesek szerint Isten ott volt, csak elrejtette magát. Bizonyos értelemben ez igaz, mert Isten mindenütt jelen van. Nincs olyan hely, beleértve még a sátán tartózkodási helyét is, ahol Isten ne lenne ott. De Isten személyes jelenléte értelmében Neki kell választania, hogy veled legyen. A keresztnél, abban a pillanatban úgy döntött, hogy elhagyja a fiát. Nem volt kegyelem és szeretet Krisztus körül. Erre azért volt szükség, hogy Krisztus teljes mértékben átvegye a helyünket. Ennek így kellett történnie.

Ha Jézus nem volt elszakítva Istentől, akkor ez azt jelenti, hogy nem vette magára az átkot. Tehát akik azt mondják, hogy Isten valójában soha nem vált el Jézustól, nem értik a megváltás tervét. Jézusnak magára kellett vennie az átkot, hogy megmenthesse az emberiséget.

Ugyanígy Krisztusnak isteni lénynek kellett lennie, mert egyedül Isten jó. Istentől elszakítva az ember nem képes jót tenni. Az átok az Istentől való elszakadás, és az ember ott volt az átok alatt. A Megváltónak magára kellett vennie az átkot, mielőtt megtörhette volna azt. Csak egy isteni lény volt képes elviselni az átkot, és mégis a jót választani. Ezért kellett a megígért Megváltónak isteni személynek lennie. A kereszten tehát Krisztus magára vette az átkot, és ebben az állapotban döntött úgy, hogy meghal értünk. Ott és akkor is az önzetlen Isten útját választotta. Az isteni minősége volt az, ami átvitte Őt a kereszten és a halálon; nem az isteni hatalom, hanem az isteni természet.

Az átok módosult

Isten Fia megszületett az emberiség tagjai közé, az Isten által kijelölt időben közénk tartozott, de milyen volt eközben az emberiség állapota? Vajon mindenki az Istentől való teljes elszakadás átka alatt állt Ádámtól kezdve egészen Krisztusig? Nem! Mivel állt az ígéret, hogy jön a Megváltó, aki elvégzi a feladatot, a Föld nem volt teljesen az átok uralma alatt attól a pillanattól kezdve, hogy Ádám vétkezett. Amikor az ember vétkezett, Isten Fia azonnal közbelépett, és azt mondta: „Én veszem át a helyét!” – ezen ígéret alapján Isten fenntartotta a kapcsolatot az emberiséggel. A Föld tehát soha nem volt teljesen az átok hatalma alatt! Mindig kegyelem vette körül, még akkor is, ha az átok feltételei és bizonyos következményei jelen voltak bolygónkon.

Meg kell értenünk, hogy az ígéret, amely elhangzott, nem azt jelentette, hogy az üdvösség azonnal eljön az emberiség számára. Elhangzott egy ígéret, de nem jelentett rögtön megváltást. Téves feltételezés, hogy az emberek már régtől fogva megmenekülhettek. Addig nem született üdvösség, amíg a feltételek nem teljesültek. Volt remény, volt várakozás, hogy lesz megoldás. Lehetett hitük, és hit által később, amikor a Megváltó az idő egy bizonyos pontján eljött, tényleges részesülhettek a jótéteményben. De amíg nem érkezett meg, addig az áldásai nem léteztek. Csak az Isten ígéretébe vetett hit létezett az Eljövendőre vonatkozóan.

És mégis, az ígéret miatt az átok azonnali hatása elmaradt. Isten elhalasztotta az átok érvényre juttatását, ami a Tőle való teljes elszakadást jelentette volna. Mi történik, ha Jézus nem teljesíti be az ígéretet? Az átok azonnal érvénybe lépett volna. De az áldozatig halasztást kapott, és az ember lehetőséget nyert a hitre és az Istennel való érintkezésre.

Teljesen átok alatt

Világítsuk meg, mit jelent teljesen az átok alatt lenni! A sátán teljesen átok alatt van, számára már nincs kegyelem. Bizonyára volt számára felkínált kegyelem lázadása kezdetén, nem tudom, de ő kitartott rebellisként, és aztán eljutott arra a pontra, amikor már nem volt többé kegyelem. Bár azt hiszem, hogy bizonyos értelemben még mindig van egy kis kegyelmi elem, ami kiterjed rá, hiszen még mindig él. Tehát bizonyos értelemben Isten kegyelme még a sátánt is életben tartja, de az ő esetében már nincs üdvösség. Teljes szellemi sötétségben van, és teljesen gonosz. Nyoma sincs benne a jónak. Egy napon lesznek emberek, akik ugyanoda jutnak, ahová ő: akik magukra veszik a fenevad bélyegét. Ezért lesz olyan szörnyű, amikor elkövetkezik a hét utolsó csapás, mert élnek ugyan, de semmi sem lesz Istenből körülöttük vagy bennük. Ugyanolyan állapotban lesznek, mint az ördög.

Jézus és az átok

Négyezer évvel Ádám szörnyű döntése után Jézus eljött, és beteljesítette a kertben tett ígéretet. Emberré lett, vállalta az Istentől való elszakadásunk állapotát a kereszten, és ez megölte Őt. Az egyik gonosztevő a kereszten így kérlelte: Uram, emlékezz meg rólam, amikor eljössz az országodba! Jézus válasza ez volt: Ma mondom neked, velem leszel (majd) a paradicsomban! – A bűnöző megszabadult. Az átok nem volt többé a tolvajon. Biztonságban volt, megváltást nyert és megszabadult az átoktól, mégis meghalt. Miért történt így? Mert megszabadult ugyan, de még mindig egy átkozott világban volt. Mi is még mindig egy átkozott világban vagyunk. Az átkozott környezet még mindig körülvesz minket, de akik Krisztusban vagyunk, már nem az átok hatálya alatt létezünk.

Felmerül a kérdés, miért halunk meg mégis? Miért leszünk még mindig betegek? Miért vannak még mindig problémáink? Azért, mert még mindig az átkozott környezetben vagyunk, ennek ellenére biztosak lehetünk abban, hogy megszabadultunk az átoktól, mert a kereszt eljött ebbe a világba, és mi hiszünk Jézus Krisztusban. Eljött a szabadulás, a kígyó feje összetöretett. Megszabadultunk az átoktól. Csak a környezet maradt körülöttünk ugyanaz. Egy napon, hamarosan, ez a bűnös környezet teljesen megsemmisül, és akkor megszabadulunk az átok teljes hatásától, de addig a napig nyugodtan pihenhetünk abban a valóságban, hogy az Istentől való elszakadás átka megszűnik minden ember számára, aki elfogadja Krisztust.

Igazi szabadulás

Láttuk, hogy a sátán teljesen átok alatt van. Láttuk, hogy azok, akik elfogadják a fenevad bélyegét, szintén teljesen el lesznek átkozva. De eddig a pontig az egyetlen ember, aki valaha is ténylegesen, teljesen átok alatt volt, az Jézus Krisztus. Dicsérjük Istent Jézusért! Ő vállalta az átkot, hogy te és én megszabadulhassunk! Ő abban a helyzetben volt, ahol a sátán: teljesen elszakítva Istentől. Áldjuk Isten nevét, hogy Ő megtörte ezt az átkot, legyőzte a sátán énközpontú életelvét, és felszabadította az emberiséget! Ezért örülhetünk ma a szabadulásunknak és üdvösségünk bizonyosságának.

• Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. (2Korinthus 5:21)

David Clayton