A remény nem gyors megoldást ígér, hanem a végleges megoldás lehetőségével kecsegtet.
Max Lucado
A reménység köteléhez kapcsolódóan megkerülhetetlen magáról a reményről gondolkodni, mert valójában a Szentírás egyik központi eleméről van szó. Mi is a remény pontosan? Miben, kiben reménykedhetünk? Milyen összetevői, jellemzői, okai és céljai vannak a Biblia által bemutatott reménynek?
A fogalomról
A felvilágosodás költője, Csokonai Vitéz Mihály „csalfa, vak reményről” beszélt, amely végül kétségbeesésbe és korai halálba taszította őt. Sokszor hallunk a remény meghiúsulásáról is: például mostanában a Covid19 elleni, először ígéretesnek tűnő vakcinák sorra nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.
Az etimológiai szótár egészen általános megközelítése szerint „bizakodás a jövőben, annak teljesedésében, amit kívánunk.”
Saját szavakkal megfogalmazva: várakozás valami pozitív fordulatra, bizakodás egy, a jövőben megvalósuló örömteli eseményben, valamifajta ígéret, prognózis, feltételezés alapján.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint: „Általános értelemben az akarat válasza egy olyan, az értelem által meglátott jóra, amelynek elérése nemcsak tőlünk függ; szeretnénk birtokba venni, és bízunk abban, hogy a szükséges segítséggel a vágyott célt el is fogjuk érni. Ellentéte a félelem, hiánya a reménytelenség.” „Teológiai értelemben (isteni) erény, mely készségessé teszi akaratunkat, hogy megtéve mindent, ami üdvösségünkhöz szükséges, bizalommal várjuk Isten segítségét, mellyel eljuttat természetfölötti végső célunkhoz, önmagához.”
Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, mit mond a Szentírás és maga az Úr ezzel a témával kapcsolatban.
A remény Istene
Csodálatos tény, hogy a mindenható, mindenek felett álló és mindeneket életre hívó Lény maga is telítve van reménységgel, amit szeretetében megosztott teremtményeivel:
- A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által. (Róma 15:13)
- Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg (2Thessalonika 2:16)
- Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újjá szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. (1Péter 1:3)
A remény forrása Isten szíve, aki mindent megtett és megtesz, és szüntelenül munkálkodik annak érdekében, hogy reményei valóra váljanak: az elveszettekkel való örömteljes találkozás egyúttal jósága élő bizonyítékaival való színről színre látást jelent majd, a bűn korszakának végleges lezárását, az Isten elleni vádak megsemmisülésének boldog, örökkévalóságba torkolló pillanatait. Isten reménye élő, lüktető, örömízű reményt ébreszthet bennünk is a teljes reménytelenség világában.
Az élő remény
Az élő remény nem kevesebbel, mint egy élő személlyel egyenlő:
- Jézus Krisztus a mi reménységünk (1Timóteus 1:1)
- Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, aki így szólt: Íme, az én szolgám, akit választottam; az én szerelmesem, akiben lelkem gyönyörködött; szellememet adom ő bele, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem verseng, és nem kiált; az utcákon senki nem hallja szavát. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalra viszi az ítéletet. És az ő nevében (=személyében) reménykednek majd a pogányok. (Máté 12:17-21)
- Izráel reménysége miatt láncoltak meg. (Cselekedetek 28:20)
- Ézsaiás így szól: Lesz Jesse [vagy Isai, aki Dávid apja] gyökere, aki felkel, hogy uralkodjon a népeken; ő benne reménykednek a népek. (Róma 15:12)
Isten minden reménye Fiában összpontosult, hiszen kizárólag általa tudta és tudja véghez vinni terveit az örök rend és harmónia visszaállítása érdekében. Az Atya reménye egyúttal az emberek egyetlen reménysége is: az örök, tökéletes Fiú, aki szenvedések útján vált örök, tökéletes emberré, Ő minden reményünk forrása.
A remény alapja
- Az örök élet reménysége, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte (Titus 1:2)
- Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy állhatatosság és az írások vigasztalása által reménységünk legyen. (Róma 15:4)
Szemben az emberi, a világ és a többiek ígéretein alapuló reménykedéssel, az isteni eredetű reménynek biztos alapja van: a hazudni képtelen, igazságot mondó és egyúttal teremtő Mindenható szavain nyugszik. Bár még nem látszik, de minden jó ígérete beteljesedik, hamarosan. Csüggedés vagy kétségek esetén forduljunk az írott ígéretek tárházához, ahol ismét megerősödhet bennünk az örömteljes várakozás.
A hit párja
- Ábrahám remény híján reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lesz a te utódod. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; Az Isten ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adva az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is teheti. (Róma 4:18-21)
- a remény, ha látszik, nem reménység (Róma 8:24)
- A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. (Zsidók 11:1)
A remény elválaszthatatlan társa a hit, kéz a kézben járnak, egymást erősítve kapaszkodnak az isteni ígéretekbe. A hit tágabb értelmű, mint a remény, de akár rettegéssel is párosulhat; utóbbinak azonban kifejezetten pozitív esemény vagy beteljesedés a végkifejlete.
A remény tárgya
- remény által van üdvösségünk (Róma 8:24)
- Krisztus bennetek: a dicsőség ama reménysége (Kolossé 1:17)
- Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. (Galata 5:5)
- az örök élet reménysége (Titus 1:2)
- hasonlóvá leszünk hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. = ez a reménység iránta (1János 3:3)
Jézus Krisztus mindannak foglalata, amit Isten remélnünk enged: Ő az a mennyei ajándék, akinek személyében a megváltás útján nyert igazság, szentség, megtartás, megőrzés, biztonság, örök élet, mennyei dicsőség, valamint a személyes találkozás Istennel benne rejlik. Jézus a Földnek szóló ígéretek összessége, élő megtestesítője.
Bizonyossága
- A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Isten szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, ki adatott nekünk. (Róma 5:5)
Az isteni ígéreteken nyugvó reménység soha nem eredményez csalódást, kudarcot, szégyenteljes bukást – és ennek a különösen bátorító ténynek egyetlen alapja van: a bennünk élő Krisztus, aki szellemi formában foglalja el az őt megillető helyet szívünkben. Ha Ő maga, az élő reménység bennünk él, mi állhatna a nekünk szóló ígéretek beteljesedésének útjába?
Gondolatok a reményről
Vannak lelkek, sötétségben, telve önváddal, gyötrelemmel és aggodalommal, de akik érzik, hogy Isten igazságos és jó. Az Úr életben tartja bennük a remény szikráját.
Jézus a mi halottak miatti bánatunkat a hatalmas remény üzenetével vigasztalja: Én vagyok az Élő; pedig halott voltam, és íme, élek örökkön örökké, […] és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. (Jelenések 1:18).
Isten sok gyermeke küldi a világba mindenfelé az erő, a remény, a bátorság üzenetét, ami sok szívnek jelent áldást minden tájon, de erről a magányosan, elszigetelten dolgozó személy vajmi keveset tud. Így továbbítják az ajándékokat, viselik a terhet, végzik munkájukat. Vetik a magot, aminek termését – immár a magvetők sírja felett – mások aratják le.
Isten egyetlen lelket sem hagy el, és egyet sem hagy magára, amíg a legkisebb remény lehet üdvösségéhez. Az ember elfordulhat Istentől, de Isten nem fordul el tőle.
E. G. White