Salamon és Sulamit

Van még egy csodálatos kapcsolódási pont Dávid kitüntetett fia és Jézus Krisztus között, és talán ez a legfontosabb: ez pedig az emberi élet hajtóereje, a szerelem. Noha élete delén túl Salamon súlyos eltévelyedésbe esett, amikor ezernél is több pogány ágyasa befolyására bálványimádásba süllyedt, az Énekek éneke mégis arról az „egyetlenhez” fűződő viszonyáról tanúskodik, ami újabb vonatkozásban előképpé teszi őt.

Salamon menyasszonya, Sulamit neve azt jelenti: ’tökéletes’, illetve ’békés’. Ismét szó szerint sokatmondó névről van szó, amely tükrözi nemcsak a vőlegény vágyát, nézőpontját, hanem az eljövendő valóságot: Jézus menyasszonyának szépségét, jellembeli tökéletességét és ezáltal az örök harmóniát, a végtelen, boldog kapcsolatot Krisztus és az Őt szeretők között.

Csupán néhány részletet emelünk ki a szerelmi himnusz sorai közül, amelyek ott és akkor igazak voltak egy férfi és egy nő vonatkozásában, de az eljövendő, sokkal kiterjedtebb valóság tükrei is egyben. Kifejezik Isten Fiának szerelmét és vágyakozását, illetve földi feleségének, a világból kihívott keresztényeknek a Fiú iránti vonzódását és minden akadályt leküzdő ragaszkodását.

• Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok, övé… (Énekek éneke 2:16)

• Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen. Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről! Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával. Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál. Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, és ruháid illata, mint a Libánon illata! Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút. (Énekek éneke 4:7-12)

• Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. (Énekek éneke 5:16)

• De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, és boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodfeleségek. Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő. (Énekek éneke 6:6-7)

• Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem! Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz. Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata. Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam. Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik. (Énekek éneke 7:7-10)

• Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. (Énekek éneke 8:6-7)

Krisztus és a kihívottak

Már az Ószövetségben sok utalást találunk erre a hihetetlenül intenzív szerelemre – Isten részéről az ember iránt, a fenti képekbe öltöztetve:

• Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit. (Ézsaiás 61:10)

• … amint örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy fog neked Istened örülni. (Ézsaiás 62:5)

Maga Jézus az, aki azonosítja magát a vőlegény szerepében:

• És mondta nekik Jézus: Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? de jönnek napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. (Máté 9:15)

Pál apostol pedig tökéletes párhuzamot állít a földi, emberi házasság, illetve Krisztus és az övéi között:

• Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De ahogy az egyház engedelmes a Krisztusnak, úgy az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítva a víz fürdőjével az ige által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy ránc, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. Azért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felettébb nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. (Efézus 5:23-32)

A Jelenések könyvében további hasonló képsorokat találunk:

• Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. És mondta nekem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. (Jelenések 19:7-9)

• És én János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallottam nagy szózatot, amely ezt mondta az égből: Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. (Jelenések 21:2-3)

• És jött hozzám egy a hét angyal közül, …, és szólt nekem, mondván: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvitt engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatta nekem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállt alá a mennyből. Benne volt az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló volt a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; (Jelenések 21:9-11)

Gondoltunk-e magunkra valaha is úgy, mint Jézus Krisztus boldog szerelmesére? Akit személy szerint szenvedélyesen szeret az Úr, mint társát, akit felöltöztet, gondoz, táplál, mint kívánatos, szépséges menyasszonyát. És gondoltunk-e valaha magunkra úgy, mint akinek Jézus Krisztus az egyetlen és igazi szerelme, akinél legtöbb gondolata időz, aki Vele akarja leélni egész életét, akivel mindent meg akar osztani, akinek az örömére, teljes tetszésére élni akar? Ha eddig nem, itt a nagy lehetőség: Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.