A Biblia a „közelítés művészete”: bemutatja, ahogyan Isten a tőle eltávolodottakat, az Őt elutasítókat magához vonja, és végül tökéletes harmóniában egyesül velük. E folyamat ábrázolása érdekében a Szentírás tele van utalásokkal, hivatkozásokkal. Lényegében egymást kiegészítő mozaikkockákból áll, amelyek önmagukban nagyon ritkán fedik le a teljes igazságot. Egymással összevetve, egymásba, egymáshoz illesztve fejezik ki – még így is korlátozott formában – mindazt, amit Isten szeretete közölni akar az emberiséggel megmentésünkkel kapcsolatban.

Ezért van számtalan személy, aki valamilyen vonatkozásban Jézus Krisztust, Isten Fiát ábrázolja. Bár csaknem mindegyikük tökéletlen, olykor torz vagy eltorzuló jelleme is ott van, mégis feltündöklik általuk, bennük, mögöttük a Föld jogos tulajdonosa és eljövendő uralkodója. Közéjük tartozik Salamon király, Dávid egyik fia is, aki bizonyos tekintetben mindenki mástól különbözik, és messze felülmúlja még édesapját is, aki pedig ugyancsak Isten „szíve szerint való férfiú” volt. (Elgondolkodtató egyébként az a sokszínűség, ahogyan a Mindenható a tökéletesség arcait az egyes teremtményeiben képes kimunkálni…) Ráadásul Salamonról – ilyen vagy olyan vonatkozásban – talán a világon mindenki hallott már, és mindenkit lenyűgöz nagysága. Pedig ő és múlandó műve csak parányi modell a valóság tükrözésére. Salamonban, az általa végzettekben Isten bemutatja számunkra a reményteljes jövőt, láthatóvá és érthetőbbé teszi a szellemi, láthatatlan valóságot, a még be nem következett eseményeket. A legfontosabb, középponti cselekmény Isten lakhelyének, a templomnak a megépítése és felszentelése, ami a megváltás folyamatának egyik bizonyítékerejű mozzanata, Isten végtelen és gyöngéd szeretetének nyilvánvalóvá tétele érdekében.

Fontos megjegyezni, hogy Salamon történetének részletei, sorrendjüket tekintve, nem minden esetben párhuzamosak Jézus Krisztus szolgálatának időrendjével, de megvilágítják annak lényegét, rejtett szépségeit.

Előkép és valóság

Földrajzilag és időben egyszerre volt egy pont, ahol az előkép és az általa előrevetített valóság bizonyos értelemben találkozhatott. Sőt, maga Jézus is utalt Salamonra, összekapcsolta önmagával Izrael legnagyobb királyát:

• Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt. (János 10:22-23)¹
• De mondom nektek, nagyobb van itt a templomnál! (Máté 12:6)
• Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, nagyobb van itt Salamonnál! (Máté 12:42)

Jézus tudatosan nagyobbnak, hatalmasabbnak, bölcsebbnek nevezte önmagát annál a teremtményénél, aki bizonyos tekintetben hatalmasabb és gazdagabb volt minden valaha élt embernél a Földön. Ezek a mondatok különösen Izrael vezetői számára jelentettek provokációt, kihívást, de az Úr így akarta ráébreszteni őket vakságukra, süketségükre, ön- és közveszélyes állapotukra. Jézus burkoltan utalt arra, hogy Ő teremtő-teremtményi viszonyban áll a zsidók és a pogányok által egyaránt dicsőített királlyal. Számunkra, akik most élünk, Salamon mégis felvillant morzsányit Krisztus hatalmából, dicsőségéből és jóságából. Olyan vonatkozásban is bemutatja, ahogyan sehol másutt nem találunk erre vonatkozó utalást. Prizmaként nézhetünk át rajta, mint aki alkalmas az „összetett fény” felbontására.

A kedves fiú

Salamon egyik neve a ’Jedidjá’ lett, amelynek jelentése: az Úr kedveltje, kedvence. Ez a név utalt a jövőben Messiásként Földre érkező Istenfiára, aki az Atya szemefénye, gyönyörűsége, mindene volt, aki élete és halála által közvetíteni jött az isteni szeretetet az emberiség felé. Salamon egyébként – nyilván nem véletlenül – emberi származását tekintve ősapja lett az Emberfiának, azáltal, hogy Mária az ő utóda volt.

• Ezután megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét: bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült, és Salamonnak nevezték, az Úr pedig a szeretetébe fogadta őt. Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki Jedídjának nevezte az Úr akarata szerint.(2 Sámuel 12:24-25)

• Zarándokének. Salamoné. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. (Zsoltár 127:1-3)

• És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. (Máté 3:17)

• Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! (Máté 17:5)

Salamon, a békesség fia

A másik, közismertebb név, a Salamon is jelentéssel bír és párhuzamot állít e tanulmány két főszereplője között. Ezzel kapcsolatban is ígéretet kapott Dávid:

• De fiad fog születni, ő a nyugalom embere lesz, mert mindenfelől nyugalmat adok neki ellenségeitől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében. (1Krónika 22:9)

A Salamon név 276 alkalommal fordul elő a Szentírásban, és ez is jelzi, mennyire fontos a személye által közvetített üzenet az üdvösség történetében. Azt jelenti, ’békés’. A héber ’salom’ szóból származik, amelynek legalább annyira teljes a jelentésköre, mint a görög ’szótéria’, üdvösség szónak: teljesség, egészség, hiánytalanság, épség, boldogulás, jólét, béke, nyugalom, elégedettség, békesség, barátság, háborítatlanság, csendesség. Mennyi jó, egyetlen névbe tömörítve! „Természetesen” tükörképe annak, Aki minket szeretett, és aki az örök béke és nyugalom megteremtésén munkálkodik:

• Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: … békesség fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt! (Ézsaiás 9:6-7)

Neved kiöntött olaj

A fentiek alapján kitűnik, milyen nagy jelentősége és jelentése van az Isten által adott neveknek, és ezt megerősíti a Biblia egyik legszebb himnusza is. Egy név sorsot és jellemet, esetenként hatalmat és erőt takar, éppen ezért vonzerővel vagy taszító hatással bír. Ez a Salamonra vonatkozó sor ráadásul teljes mértékben próféciaként is érthető.

• Jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött/kiárasztott olaj; ezért szeretnek/kívánnak téged a szűzleányok. (Énekek éneke 1:3)

• De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét (Jóel 2:32)

• Íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. (Máté 1:20-21)

• és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk. (Cselekedetek 4:12)

• De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére vonatkozó örvendetes dolgokat hirdette, megkeresztelkedtek mind férfiak, mind asszonyok. (Cselekedetek 8:12)

• Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Filippi 2:9-11)

Jézus Krisztus neve az elkötelezett szeretet foglalata, amely megérdemli, hogy az örökkévalóságot áthassa a róla való megemlékezés.

Élő kapcsolat

Az egyik legfontosabb közös elem a szeretetteljes apa-fiú, Isten-ember kapcsolat, amelyek „egymásba játszanak” Salamon és az Úr, de még inkább Jézus és a Mindenható esetében. Az állandó, termékeny párbeszéd, a teljes bizalom, az intenzív szeretetmegnyilvánulás mindkét esetben tetten érhető. Isten atyai szívét örömmel töltik el gyermekei kérései, jó után való áhítozásuk, és szívesen teljesíti mindazt, ami összhangban áll tökéletes terveivel. A meghallgattatás bizonyosságának boldogsága az egyik legfőbb motorja a bizalmas viszonyoknak.

• Salamonnak, Dávid fiának a királyi hatalma megerősödött, mert Istene, az Úr vele volt, és egyre nagyobbá tette. (2Krónika 1:1)

• Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte Istennek: Te nagy szeretettel bántál apámmal, Dáviddal, és engem tettél utána királlyá. Most pedig, Uram, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, akik oly sokan vannak, mint a föld pora. Adj azért nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez a szíved vágya, és nem gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet, hanem bölcsességet és értelmet, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek, ezért megadom neked a bölcsességet és az értelmet, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amelyhez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad. (2Krónika 1:7-12)

• E beszédek után mintegy nyolc nappal Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost meg Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött. … És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok! (Lukács 9:28-29.35)

• Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. (János 11:42)

A bölcsesség foglalata

Az Istentől való születés, a tőle származó áldott állapot mindenképpen megnyilvánul valamilyen formában, a jellemben és a képességekben egyaránt. Egyik legfontosabb következménye a bölcsesség, amely nem puszta tárgyi tudás, hanem magában foglalja annak tudását is, hogyan használható fel akár a tudományos ismeret is minden szempontból fenntartható, gyakorlati módon. Az Isten nélküli ember tudása ezért veszedelmes: többnyire rövid távú, önös célokat szolgáló tudásalkalmazás folyik civilizációnkban. Salamon elképesztő tudománya, ami vonzotta az akkori világ vezetőit és közembereit is, nyilván csak töredéke és halvány mása az isteni bölcsességnek, amely képes (volt) az univerzum megalkotására és folyamatos fenntartására. Az isteni, felülről való bölcsesség teljes mértékű jószándékkal, illetve a szeretet átalakító hatalmával párosul, vagyis az isteni jellem megnyilvánulásaival társul: tiszta, békeszerető, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, ahogyan Jakab apostol írta (Jakab 3:17).

A Példabeszédek könyvéből idézett részletek magát az Isten Fiát mutatják be a bölcsesség megtestesítőjeként. Az ő bölcsessége az Atya bölcsessége, az örökkévaló élet forrása, nem pedig hiábavaló kívánságok kielégítésére szolgáló ismerethalmaz. Erő és hatalom társul a szeretet valamennyi szempontot figyelembe vevő látásmódjával. Ahogyan Salamon bölcsessége közvetve a legapróbb részletekben is megnyilvánult, mint például az ételek, a szolgái viselkedése, még az áldozatai is, hasonlóképpen Jézus Krisztus bölcsessége gyakorlati módon is kiábrázolódott magatartásában, tanításában, gyógyításaiban, sőt, az ő gyermekeiben, tanítványaiban ugyancsak. Úgy olvassuk a Salamonra vonatkozó részleteket, hogy ha ő ilyen volt, mennyivel inkább a mi Megváltónk… A mai napig felfedezésre vár a Krisztusban elrejtett bölcsesség kincsestára a benne bízók számára!

• Isten igen nagy bölcsességet és értelmet adott Salamonnak. Olyan sok bölcs gondolata volt, mint a tenger partján a homok. Nagyobb volt Salamon bölcsessége az összes keleten lakó ember bölcsességénél és az egyiptomiak minden bölcsességénél. Bölcsebb volt Salamon minden embernél, még az ezráhi Étánnál, Hémánnál, Kalkólnál és Dardánál, Máhól fiainál is, úgyhogy nagy hírnévre tett szert mindenütt a környező népek körében. Háromezer példabeszédet mondott, és ezeröt éneket szerzett. Beszélt a fákról, a libanoni cédrustól kezdve a falból kinövő izsópig, és beszélt az állatokról, a madarakról, a csúszómászókról és a halakról. Jöttek is az emberek minden nép közül, hogy hallgassák Salamon bölcsességét, sőt a föld királyai közül is mindazok, akik hallottak bölcsességéről. (1Királyok 4:29-34)

• Sába királynője hallotta a hírét Salamonnak és az Úr nevének, ezért eljött, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel. … Elment Salamonhoz, és beszélt vele mindenről, amit kigondolt. De Salamon megfelelt minden szavára; nem volt egyetlen olyan rejtvény sem, amelyikre a király ne tudott volna megfelelni. Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett, az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, pohárnokait, valamint égőáldozatát, amelyet az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt. És ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Még a felét sem mondták el nekem: bölcsességed és gazdagságod felülmúlja azokat a híreket, amelyek hozzám eljutottak. Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat! Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett! Mivel az Úr örökké szereti Izráelt, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass. (1Királyok 10:1-9)

• Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm. Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. (Példabeszédek 8:11-14)

• Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik. (Máté 7:28-29)

Példabeszédek szerzője

Ahogyan a fényt, úgy a bölcsességet sem lehet véka alá rejteni: kikívánkozik az adott személyből, hogy mások javára is kamatozhasson. Ezt láthatjuk Salamon esetében is. Jézus Krisztus pedig egyenesen ezért jött a Földre, hogy azt a mennyei ismeretet, szellemi valóságot, amelyet életünk nélkülöz, megossza velünk, kívánatossá tegye, olyan formába és szavakba, képekbe öltöztetve, hogy a legegyszerűbb ember is megérthesse.

• Bölcs volt a Prédikátor, és azon felül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat. (Prédikátor 12:11-12)

• Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. (Zsoltárok 78:1-7)

• Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.” (Máté 13:34-35)
• Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban. A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg. (Máté 13:3.10)

A felkent

A kenet olaját legelőször Mózes töltötte Áron fejére, ezáltal szemléltetve, hogy Istennek szentelt szolgálatot fog betölteni, és mennyei erőre, hatalomra, Isten szellemére van szüksége ennek ellátásához. (ld. 2Mózes 29:7) Maga az olívaolaj, amelyet erre a különleges célra készítettek, az Úr által pontosan meghatározott összetételben, három finom, jellegzetes illatot árasztó fűszert, illetve negyedikként mirhát tartalmazott. (2Mózes 30:23-33) Az olaj kitöltése jelképezte azt a másik dimenzióba tartozó, emberi szemnek láthatatlan valóságot, hogy Isten szelleme betölti a felkent személyt. A szétáradó, erőteljes illat Isten jelenlétére, uralmára utalt. Salamon esetében ezt a – régies szóval – felkenést Cádók pap végezte el; Jézus Krisztus esetében a nép szeme láttára galamb formájú fényesség ereszkedett alá, miután Keresztelő János bemerítette. (ld. János 1:32-33) E csoda nem egyszerűen a Mindenható és Fia közötti szoros kapcsolat bemutatására szolgált. Ez a cselekmény már előre kifejezte a mennyei szándékot, hogy a tökéletes Isten leereszkedik és betölti, megszenteli a tökéletlen emberi lényt, élő kapcsolatot létesít vele, hogy az Ő jósága és igazsága kifejezésre juthasson a halandóban.

Érdekes és nyilván szándékos egybeesés, hogy Isten a királyokkal kapcsolatban ugyanezt a felavatási eljárást rendelte el, sőt, Mózes leírása szerint szinte egyenlőségjelet lehet tenni az olaj és a királyi fejék közé: a főpappal kapcsolatban írja, hogy korona, az ő Istenének kenetolaja van a fején (3Mózes 21:12). Mindkét feladat mennyei megbízatással és mennyei képesítéssel látható el tökéletesen, azaz szükség van hozzá Isten jelenlétére, vezetésére, erejére és bölcsességére. Azért részesítette őket Isten saját szellemében, hogy ne a tökéletlen emberi, hanem a tökéletes isteni jellem juthasson bennük uralomra és kifejezésre. Minél nagyobb volt bennük az isteni jelenlét, annál teljesebben, hatalmasabban voltak képesek megmutatni azt a személyt, aki majd az emberiség képviselőjeként király és főpap lesz egy személyben. A két feladat valójában ugyanazon érem két oldala: a szeretet, a gondoskodás, a fizikai-testi és szellemi ellátás biztosítása.

• Elment tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia meg a kerétiek és a pelétiek; Salamont Dávid király öszvérére ültették, és levezették a Gíhónhoz. Cádók pap pedig kihozta a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt kiáltozta: Éljen Salamon király! (1 Királyok 1:38-39)

• Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lukács 4:17-19)

• Mert a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. (Cselekedetek 4:27-28)

• … de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” (Zsidók 1:8-9)

• A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást – ami azt jelenti: Felkent. (János 1:41-42)

Az igaz bíró

A bonyolult ügyekben hozott igazságos ítéletek mindig is fokmérői voltak egy-egy uralkodó „jóságának”. A magyar nép körében állandósult szókapcsolattá vált a „Mátyás, az igazságos” Hunyadi János kisebbik fia kapcsán, pedig a róla szóló történetek inkább vágyteljesítő álmok, mint maga a valóság. Ezzel szemben az isteni szellemmel való telítettség egyik tényleg szembeszökő jele az igaz ítéletekre, a tiszta döntésekre való képesség ajándéka. Ennek egyik híres példája éppen Salamonhoz kapcsolódik. S megint azt mondhatjuk: ha Salamon így, akkor Jézus Krisztus még inkább…

• Abban az időben elment két parázna nő a királyhoz, és elébe járult. … Akkor ezt mondta a király: Ez azt állítja: az én fiam él, a te fiad halt meg. Amaz meg ezt mondja: nem igaz, a te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él. Hozzatok hát ide egy kardot! – mondta a király. Oda is hoztak egy kardot a királynak, a király pedig megparancsolta: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak! Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté! Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta: Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja! Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és azzal szolgáltat igazságot. (1Királyok 3:16.23-28)

• Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. (János 5:22-23)

• Jézus … korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz! (János 8:1-11)

• Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. (2Timótheus 4:7-8)

• És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sok korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem ismer rajta kívül; és véráztatta ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. (Jelenések 19:11-13)

A király

Isten mindkét esetben már előre kifejezésre juttatta szándékát, hogy mennyei és földi fia egyaránt uralkodó lesz egykor. Bár Salamon nem maradt végig hűséges a Mindenhatóhoz, és uralkodása második felében egyre inkább megkeserítette az izraeliek szívét a kemény rabigával, a kegyetlen adókkal, de Jézus Krisztus egyértelműen kifejezte, hogy az Isten szíve szerinti uralkodás valójában szüntelen szolgálat: áldásközvetítés, az alattvalók életéről, jóllétéről való állandó gondoskodás. A mennyei rendben minél magasabb pozíciót tölt be valaki, annál nagyobb felelősség, annál több „munka” hárul rá, amely a többi teremtmény életét építi. Ez a rend természetesen gyökeresen különbözik mindattól, sőt, szöges ellentétben áll azzal, amit a földi történelem jelen pillanatban tükröz, de nem lesz mindig így… A királysággal, a béke uralmával kapcsolatos bibliai próféciák közül a legtöbb még beteljesedésre vár.

• Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt kiáltozta: Éljen Salamon király! Azután fölvonult mögötte az egész nép, sípokkal sípoltak, és olyan lelkesen ujjongtak, hogy majd meghasadt a föld a kiáltozásuktól. (1Királyok 1:39-40)

• Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja erősen fog állni az Úr előtt örökké. (1 Királyok 2:45)

• Salamon király felülmúlta gazdagságban és bölcsességben a föld összes királyát. (1 Királyok 10:23)

• Az Úr pedig igen naggyá tette Salamont egész Izráel szemében, és olyan királyi méltóságot adott neki, amilyen nem volt előtte egy királynak sem Izráelben. (1 Krónika 29:25)

• Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt! (Ésaiás 9:7)

• Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. (Zakariás 9:9)

• Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” (János 12:12-15)

Két koronázás

Nagyon különleges hasonlóság mutatkozik a királyság kapcsán is Salamon és Jézus Krisztus uralkodása vonatkozásában. Ugyanis mindkét esetben már a legelején veszélybe került és kérdésessé vált a megvalósulás. Salamon féltestvére, Adónia trónkövetelése miatt Dávid kénytelen volt még betegágyáról intézkedni az isteni ígéret végrehajtásáról, hogy a lázadót visszaszoríthassa. Aztán eljött az a pillanat, amikor az „igazi” koronázás is megtörténhetett, az egész nép részvételével, teljes nyilvánosság előtt. Hasonlóképpen Jézus első bevonulása sem vezetett el a totális uralomig: bár királyként érkezett Jeruzsálembe, töviskoronát kapott és a kereszten végezte a féltékeny trónbitorló, Sátán munkája nyomán, beteljesítve az isteni terv egyik fontos pontját. A második, végleges, egész világegyetemre szóló megdicsőítés a kereszttől nézve még a jövőbe veszett… De eljön hamarosan az a csodálatos pillanat, amikor a Föld lakói is megláthatják és köszönthetik őt teljes királyi pompájában. Mindkét esetben az önimádat, az irigység, a féltékenység volt a mozgatórugója a puccskísérleteknek, amelyek azonban – pontosan jellegük miatt – bukásra voltak, vannak ítélve.

• Ettek és ittak az Úr színe előtt azon a napon nagy örömmel. Azután másodszor is királlyá tették Salamont, Dávid fiát, és fölkenték az Úr fejedelmévé; Cádókot pedig pappá. (1 Krónika 29:22)

• Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Filippi 2:5-11)

• És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz… Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura. (Jelenések 19:11.16)

Gazdagság

Salamonról biztosan mindenkinek eszébe jut mérhetetlen gazdagsága, ami természetesen csak értéktelen aprópénz Jézus gazdagságához képest. Ráadásul halála után kiderült, hogy népe adóztatása révén tudta csak fenntartani a pompát. Jézus, Isten Fia, mint a világegyetem megalkotója azonban önzetlen módon viszonyult saját rangjához, valóban mindenét, önmagát és trónját is megosztotta a Föld kifosztott lakóival, hogy életben maradhassanak…

• … sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amelyhez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad. (2Krónika 1:12b)

• Annak az aranynak a súlya, amely Salamonhoz évente befolyt, hatszázhatvanhat talentum volt, azon kívül, ami az árusoktól és a kereskedők jövedelméből, valamint az arab királyoktól és a birodalom helytartóitól befolyt. Csináltatott Salamon király kétszáz hosszú pajzsot vert aranyból: mindegyik hosszú pajzshoz hatszáz sekel aranyat használtak fel, továbbá háromszáz kerek pajzsot vert aranyból: mindegyik kerek pajzshoz három mina aranyat használtak fel; ezeket a király a Libanon-erdő palotában helyezte el. Csináltatott a király egy nagy elefántcsont trónt, és bevonatta színarannyal. Hat lépcső vezetett a trónhoz. A trón háttámlája felül kerek volt, az ülőhely két oldalán pedig karfák voltak, és két oroszlánszobor állt a karfáknál. Tizenkét oroszlánszobor állt a hat lépcső mindkét oldalán. Nem készült ilyen egyetlen más országban sem. Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, a Libánon-erdő palota minden edénye is tiszta aranyból volt, nem ezüstből, mert azt semmire sem becsülték Salamon idejében. A király Tarsís-hajói ugyanis a tengeren Hírám hajóival jártak. Háromévenként érkeztek vissza a Tarsís-hajók, és aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat meg pávákat hoztak. Salamon király felülmúlta gazdagságban és bölcsességben a föld összes királyát. Az egész földről igyekeztek Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe. Ajándékot is hozott mindenki: ezüst- és aranytárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot meg lovakat és öszvéreket. Így ment ez évről évre. Gyűjtött Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lova lett, amelyeket a harci kocsik városaiba meg maga mellé, Jeruzsálembe rendelt a király. A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi vadfügefa van az alföldön. Salamonnak Egyiptomból, méghozzá Kevéből hozták a lovakat. A király kereskedői megszabott áron szerezték Kevéből: egy harci kocsit hatszáz ezüstért hoztak el Egyiptomból, egy lovat pedig százötvenért. Ugyancsak az ő közvetítésükkel szállították tovább ezeket a hettita királyoknak és az arám királyoknak. (1Királyok 10:14-23)
• Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. (Zsoltár 50:10-12)

• Jézus ezt mondta neki: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. (Máté 8:20)

• Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. (2Korinthus 8:9)

• Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel… (Filippi 2:5-7)

A békesség fejedelme

Izrael ószövetségi történelmének leghosszabb és legáldottabb békekorszaka Salamon nevéhez fűződik. Utána, mondhatjuk, elszabadult a pokol, és csak rövid, egy-két évtizedes nyugalmak következtek az Istenhez hű királyok életében. Egyébként háború háborút követett, egészen Izrael teljes megsemmisüléséig. Jézus Krisztus azonban a tartós béke követeként érkezett, hogy elhozza az Isten és ember közötti megbékélést, amely hosszú távon ember-ember, nemzet-nemzet közötti békességet eredményez már itt is, de az újjáteremtés után különösen látható válik mindez. Hála a Megváltónak, a bűn ütötte seb örökre begyógyul majd és a világegyetem békessége tökéletesen helyreáll. Ez először, első lépésben Isten földi gyermekeiben jut teljességre, majd utána szemmel látható módon is nyilvános hatalomátvétel következik.

• Mivel ő uralkodott mindenütt az Eufráteszen innen Tifszahtól Gázáig, minden királyon az Eufráteszen innen, ezért mindenfelől békesség volt körülötte. Júda és Izráel biztonságban lakott, ki-ki a maga szőlője és fügefája alatt Dántól Beérsebáig Salamon egész életében. (1 Királyok 4:24)

• Végül kiárad ránk a szellem a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol. Az igazság békét teremt, és az igazság a nyugalmat és a biztonságot szolgálja örökké. Békés hajlékban lakik majd a népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban. (Ésaiás 32:15-18)

• Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! (János 14:27)

• Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést… (Efézus 2:14)

• Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között, ítéletet hoz a távoli, erős nemzetek ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, és senki sem háborgatja őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt! Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. Azon a napon – így szól az Úr – összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam. sántákból gyűjtök maradékot, a gyengékből egy erős nemzetet, és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva örökké. És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád, és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem királysága. (Mikeás 4:1-8)

• Miközben nézted, lezuhant egy kő anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. Összetört a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a pelyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. Az a kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé változott, és elfoglalta az egész földet. … Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt majd a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennmarad mindörökké. (Dániel 2:34-35.44)

• Azután jön a vég, amikor [Krisztus] átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy mindent az ő lába alá vetett, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben. (1Korinthus 15:24-28)

• És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! (Jelenések 19:6)

Talán ahogyan a Hold halvány képmása a Napnak, úgy tükrözi Salamon korlátolt lénye és uralkodása Jézus Krisztus dicsőségét, szépségét, Istenből fakadó tökéletességét és az embervilág iránti végtelen, változhatatlan jóindulatát. Etiópia királynőjének szavai fokozottan érvényesek a mennyei Fiúra nézve, és áldott reménységgel tölthetik el minden, Krisztusban hívő ember lelkét:

• Boldogok gyermekeid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat! Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett! Mivel az Úr örökké szereti Izráelt, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass.

---

Salamon király palotájában aranyból vert díszes fegyverek lógtak, amelyeket nem használt senki. Isten fegyvertárában az ilyesminek nincs helye.

Spurgeon

Ha van név, amely kedvesebb minden más névnél, akkor JÉZUS neve az. Jézus! Ezt a nevet zengik a mennyország összes hárfái, e név csodálatos nagy voltát hirdeti a mennyei harangok zúgása.

Spurgeon

Hála legyen a Mindenhatónak azért a régi mondásért, amely igaz szó s egyszersmind bölcs tanítás: „Minden fűszálnak megvan a maga harmatcseppje”. Urunk kegyelme és bölcsessége Isten országának minden munkását sajátos adománnyal ruházza fel.

Spurgeon

1 Az igéket a revideált Károli-fordítás szerint idézzük: https://abibliamindenkie.hu/uj/PSA/127/