Szövetségben Jézusért

Nem tudom, ismerősen csengenek-e a következő nevek: Fébe, Epenétus, Andronikus, Julia, Ampliás, Orbán, Apellés, Kloé, Lucius, Sosipater… Számunkra már ismeretlen embereket takarnak, Pálnak azonban testvérei, nővérei, szolgatársai, szerelmesei voltak Krisztusban. Az ő sorsukról mit sem tudunk, csak annyi bizonyos, hogy Jézus követői közé tartoztak. De közülük is kitűnik egy páros: kevés olyan név akad a Bibliában, amelyek kizárólag együtt fordulnak elő. Ezek közé tartozik a címben jelölt házaspár is, akikről nem sokat tudunk; csupán az alábbi sorok, összesen hat rövid részlet enged bepillantást az életükbe, és egyben a Pál apostol kortársaiként élő keresztények mindennapjaiba. Mégsem haszon nélkül való elgondolkodni mindazon, ami a szűkszavú leírások és utalások mögött fölsejlik: bátorításul és mintául szolgálhatnak mindazoknak, akik Jézus követői a mai világban, vagy éppen azok szeretnének lenni. Az Apostolok cselekedeteiben, illetve Pál három (rómaiak, korinthusiak, Timóteus számára írt) levelének említettjei között találkozunk velük. Annak ellenére, hogy a pogányok apostola mellett úgymond csupán mellékszereplők, máig sokat köszönhetünk áldozatos hitüknek és szeretetüknek.

1. Egy zsidó-keresztény házaspár

Ezek után Pál Athénből eltávozva Korinthusba ment. És mikor egy Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, aki nem régen jött Itáliából, és feleségére, Priscillára (mivelhogy Claudius megparancsolta, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozott. És mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és együtt dolgoztak. Ugyanis sátorkészítők voltak. Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott és igyekezett mind a zsidókat, mind a görögöket meggyőzni.

Csel 18:1-4

Ha az összes, kiemelten idézett szakaszt átfutjuk, azonnal feltűnik, mennyire szűkszavú a Biblia, milyen sok életrészlet marad örökre homályban – legalábbis a földi történelem lezárultáig. Természetesen, amit leírtak, az elegendő a hit építésére, de bizonyosan igaza van János apostolnak, amikor evangéliuma legvégén megjegyzi: …ha egyenként megíratnának, úgy vélem, hogy maga a világ sem tudná befogadni azokat a könyveket, amelyeket írnának. (Ján 21: 25)

Akvila és Priscilla zsidó származású házaspár volt, Pál apostol kortársai a Krisztus halála utáni Római Birodalomban, a kereszténység erőteljes terjedésének idején. Zsidó származásúak, vagyis a Jahve által egykor kiválasztott nép tagjai, amely elhívása ellenére elvetette Jézust, mint Messiást. Ők ketten azon kevesek közé tartoztak, akik hittek Benne. Sőt, majd látni fogjuk, tevékeny szerepet játszottak a keresztény hit terjesztésében, és fontos láncszemek voltak a Názáreti köré csoportosuló közösségekben. Mindkettőjük neve latin eredetű szóra vezethető vissza, jelentésük ’sas’, illetve ’ősi’. Életútjuk közös, felvillantott szakaszai Pontus, Róma, Korinthus, Efézus, majd valószínűleg ismét Róma állomásaihoz kötődnek, és mintha beteljesítenék a Pál által felemlegetett hithősök sorsát: idegenek és vándorok voltak a bálványimádó birodalom földjén. (Zsid 11:13) A férfi Pontusz tartományából származott, amely a Fekete-tenger dél-keleti partvidékén fekszik. Útja innen Rómába vezetett, az akkori világ egyik kereskedelmi és kulturális középpontjába. Akvila távozásának időpontját – ekkor már feleségével együtt van – pontosan megadja Lukács apostol. A történetírók alapján ugyanis tudjuk, hogy Claudius császár i. sz. 49-50-ben kitiltotta a fővárosból a zsidókat, s velük együtt természetesen a zsidó-keresztényeket is. Korinthusban, a görög félsziget egyik legjelentősebb kereskedelmi csomópontjában próbáltak ismét új életet kezdeni. Pál második missziói útja során érkezett a városba, ekkor találkoztak; a lentebb idézett levelek tanúsága szerint egészen az apostol mártírhaláláig tartották a kapcsolatot.

Hármas kötelék

Ahogyan már említettük, a két nevet szoros egységben említi az összes irat, sőt, a leírás szerint minden tevékenységet közösen folytattak. Azon ritka párra találunk bennük, akik valóban szövetséget alkotnak, és minden erejükkel igyekeznek az Isten által elgondolt kapcsolatot és életközösséget megvalósítani. A többes szám harmadik személyben álló igealakok mögött legfeltűnőbb az általuk sugallt összhang. Szoros egység, szeretet, harmónia, közös célok, közös tevékenységek – ez csakis úgy lehetséges, hogy a középpont, és a belőle fakadó értékrend azonos. Még a legtöbb bibliai házasság is mutat több-kevesebb diszharmóniát, egyenetlenséget, konfliktust, nem beszélve azokról, amelyeket ma látunk magunk körül. Akviláék esetében azonban párját ritkító testi-lelki-szellemi egységet látunk a hétköznapi és a drámai események során egyaránt. A Példabeszédek könyvéből származó gondolat szerint a három szálból sodort zsinór – az eredeti jelentések alapján – igen nehezen bomlik szét ismét szálaira: a hármas kötél nem egyhamar szakad el. (Péld 4:12) Az isteni szál Jézus Krisztus jelenléte, amely megédesíti a nehézségeket, és tartóssá teszi az összetartozást.

A házasságra vonatkozó igék mind túlmutatnak a testi kapcsolaton, bár már önmagában véve az is csoda. Alapja és tükörképe Isten és Jézus kapcsolata, egysége, örök ragaszkodása; célja pedig az ember isteni tulajdonságokkal való felruházása:

Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlóságunkra. … Teremtette tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. És megáldotta őket…

1Móz 1:26. 27-28

Teremtek neki segítőtársat.

1Móz 2:18

A teremtés kezdetén férfiúvá és asszonnyá teremtette őket az Isten. Azért elhagyja az ember az ő apját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, és lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. Azért, amit az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.

Márk 10:6-9

A férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De amiképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítva a víz fürdőjével az ige által, Hogy majd Önmaga elé állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy ránc, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki a saját testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. Azért elhagyja az ember apját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.

Eféz 5:23-32

Az idézett igék bizonyítják, mennyire lényeges kapcsolati forma a házasság Isten szemében. Többszörös párhuzamot von Atya – Fiú = férfi – nő = Fiú – egyház (menyasszony) szeretetviszonya között.

Az istenarcúság lényege az összhang, az egység, a harmónia, a ragaszkodás és a hűség. Az istenképűség bizonyítéka az a fajta viszonyulás, amellyel Jézus mindhalálig kitartott az Atyja iránti teljes engedelmesség mellett; nem lépett ki a terhek alól, mert szerette Istent. Ahol tartós, béketeljes együttműködést látunk, ott bizonyos az isteni szeretet jelenléte. Két ember végleges összekapcsolódása új minőséget eredményez: létrejön a család, amely az Isten királyságának is alapja, a földi gyülekezetek alapegysége.

Sátorkészítés

Akvila és felesége kétkezi munkát végeztek, ami abban a korban nagyon fontos szükségletet elégített ki: sátorkészítéssel foglalkoztak. Lehetett bőrből és vászonból is sátorlapokat létrehozni; a szövegekből nem derül ki, pontosan melyikkel foglalkoztak. Az azonban bizonyos, hogy akkoriban, a kézművesség idején, gépek híján, ez korántsem volt könnyű és egyszerű tevékenység. Akvila otthona tehát egyben műhelyként is szolgált hétköznapi munkájuk ellátásához. Nagyon sajnálom, hogy Pál „csatlakozásának” története homályban marad számunkra: milyen szavak, beszélgetések, mosolyok vezettek odáig, hogy a házaspár eldöntötte, befogadják otthonukba és munkatársukká teszik Jézus követét. Micsoda szeretet bontakozhatott ki közöttük, amikor felismerték egymásban Krisztus követőjét! Ő az a mágnes, aki tartós vonzalmat, erős kötődést képes kialakítani az egyébként önző, kényelemszerető emberi szívek között. Jézus az, aki áttöri a bizalmatlanság kapuit, és megnyitja a lelkeket először fölfelé, azután egymás felé. Ő az, akit annak idején senki nem akart befogadni, mégis befogadó és elfogadó lelkülettel ajándékozza meg az embert. Vendégszeretetre tanít az, Aki arra vágyakozik, hogy mindenkit vendégül láthasson majd mennyei otthonában.

Szombati viták

Pál egyik legfontosabb feladatát szombatonként végezte, messzemenőkig tiszteletben tartva az egyik legfontosabb parancsolatot:

Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt.

2Móz 20:9-11

Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.

3Móz 23:3

Pál elsősorban a pogány népekhez küldött isteni követ volt, Jézus ezt közvetlenül parancsba adta neki, ezért misszionáriusi tevékenysége valójában a hétköznapokon sem szünetelt. Azonban minden alkalmat megragadott, hogy egykori hittestvéreit, a zsinagógák látogatóit, akik még nem hallottak arról, hogy a názáreti Jézus betöltötte a Messiás szolgálatát, meggyőzze. Ahogy majd látni fogjuk, Pál munkatársai is hasonlóan jártak el, keresték a kapcsolatot népükkel.

2. Efézusi szolgálat

Pál … ezután elbúcsúzott a testvérektől és Szíriába hajózott Priscillával és Akvilával együtt… Efézusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába és vitázott a zsidókkal.

Csel 18:18-19

Ebből a két mondatból derül ki, hogy az apostol kapcsolata a házaspárral milyen mélységig jutott: Krisztusban igazi testvérekké lettek egymás számára. Noha Akviláék nemrégiben költöztek Korinthusba, feladva mindent, most ismét útra kelnek, hogy elkísérjék Pált, aki folytatta második missziói útját a Földközi-tengeren Szíria felé. A következő állomásuk Efézus városa volt, egy hatalmas bálványimádati központ (Diána vagy Artemisz kultusza). A városba érve Pál ismét a zsinagógába ment, hogy minél többeket megnyerjen az örök élet számára. Priscilliáék tevékenységébe a következő részlet enged betekintést.

Eközben Efézusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priscilla, maguk mellé vették, és még alaposabban elmagyarázták neki az Isten útját. Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította, hogy Jézus a Krisztus.

Csel 18:24-28

Kovász és mustármag

Ez a részlet nagyon sokat elárul az evangélium működéséről és terjedéséről. Beteljesíti Jézus szavait: a kicsiny kovász lassan, szinte észrevétlenül hat belülről kifelé, míg az egész tészta megkel. Így működik az ige magja, illetve az Atyától küldött szent szellem is, amely fokozatosan bontakoztatja ki Isten királyságát az egyes emberekben és a közösségekben is. Hasonlóan a mustármaghoz, amely kisebb minden magnál, később azonban hatalmas fává növekedik. (ld. Luk 13:19-21)

Apollós

Apollósról nagyon elismerően írt Lukács apostol: a Tórában jártas zsidó férfi, aki talentumokban gazdag volt, és megismerkedett az Úr útjával. Az ő története egy fontos igazságot bizonyít:

Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.

Zsolt 40:11

Elmenve széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.

Mk 16:15

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

1Pét 2:9

Engedelmeskedett a késztetésnek, hogy továbbadja mindazt, amit Jézussal kapcsolatban megismert és az élete részévé tett. Annak ellenére, hogy nem volt tökéletes az ismerete, Isten mégis felhasználta őt, hogy részt vegyen a Mindenható világhódító programjában. Éppen ezért senkinek nem kell félnie kicsiny hite, kevéske tudása miatt, vagy éppen elásnia azt az egyetlen talentumát. Az Úr mindent és mindenkit szívesen felhasznál az ő szőlőskertjében! Légy bátor, mert Isten téged is szeretne követévé tenni mások számára! Mivel Apollós élt az Úrtól nyert képességeivel és ismereteivel, beteljesedhetett egy másik törvényszerűség is:

akinek van, annak adatik és bővölködik…

Mt 13:12

Krisztus titka

Itt jön a képbe a házaspár, akik felismerték Apollósban Isten szolgáját és testvérüket a Krisztusban. Nemcsak meghallgatták, és esetleg elkezdték volna kritizálni ismeretei fogyatékos voltát, hanem nagylelkűen maguk mellé vették és mindazt, amit Páltól hallottak-tanultak, továbbadták neki. Ekkor értékelődik fel az a döntés, az a gesztus, amivel Pált befogadták. Hatalmas ismeret- és hitbeli gazdagságra tettek szert a ponyvakészítő farizeus mellett, akivel a feltámadott Üdvözítő személyesen osztott meg kibeszélhetetlen titkokat! Az első befogadást követte egy második, melynek során a legnagyobb igazságokat oszthatták meg az új testvérrel. János keresztségénél magasabb szintre vezették – felvetődik a kérdés, mivel adtak át neki többet? Keresztelő János felhívása és alámerítése a Jordán vizébe bűnbánatra, megtisztulásra vezette a népet, hogy előkészítse az utat a Messiás be- és elfogadása előtt… De mi hozott Jézus? Magát a mennyet!

ama titkot, amely el volt rejtve ősidők óta és nemzetségek óta most pedig megjelentetett az ő szentjeinek, akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a népek között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy Krisztus ti közöttetek/bennetek van, a dicsőségnek ama reménysége

Kol 1:26-27

Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Ő benne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzve az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; Eltemettetve Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Őt a halálból. És titeket, kik holtak voltatok a bűnökben és a ti testetek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátva minden bűnötöket… Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne, meggyökerezve és tovább épülve Ő benne, és megerősödve a hitben.

Kol 2:9-11.7-8

ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

Ján 14:23

A Jézus Krisztus által nyert keresztség Isten régi tervét valósítja meg: ahogyan a szent sátrat, később pedig Salamon templomát betöltötte a dicsőség fényes felhője, úgy tölti be Krisztus a benne hívő keresztények szellemét az ő győzelmet adó szellemével, Isten és Fia állandó jelenlétével. Az ember, mint Isten temploma, nem nélkülözi többé a Mindenhatóval való szüntelen kapcsolatot. Noha szemmel nem látható, mégis jelenlévő valóság. Ahogyan titokzatos módon a szeretet sem osztódik szét- és megosztásakor, hanem még inkább sokszorozódik, így a szellem ajándéka sem kevesbedik, hanem ereje annál teljesebb, minél többeket járhat át.

Krisztusban egyek

Különleges az is, hogy a jelek szerint Akvila és Priscilla a tanítást közösen végezték, a házaspár mindkét tagja, beteljesítve az igét:

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek [egyetlen, azonos, egyforma] vagytok a Krisztus Jézusban.

Gal 3:26-28

Bátorítás

Aquila és Priscilla tevékenysége nem merült ki a puszta tanításban. Egy nagyon fontos dolgot emel ki Lukács: bátorították Apollóst az előtte álló feladattal kapcsolatban. Ez is egy lényeges, bár gyakran elfeledett, elhanyagolt kötelességük a keresztényeknek: az intés és a gyámolítás mellett a bátorítás szolgálata (ld. 1Thess 5:14). Ez nyilvánvalóan magában foglalja a közös könyörgéseket, a megerősítést, az igével való táplálást. Mivel a keresztények is emberek, egész életükben bátorításra szorulnak. Ezt Isten nagyon jól látja, ezért Ő maga is számtalanszor megerősítette szolgáit:

Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak téged

1Móz 26:24

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt, megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.

Ésa 41:10

Nem szabad takarékoskodnunk a bátorító szavakkal akkor, ha Isten sugallata alapján egyértelmű, hogy meg kell tennünk. Az együtt érző, győzelmes Krisztus szavait közvetítve maga a bátorító is bátorságot nyer!

Útkészítés

Egy harmadik lépcső a házaspár szolgálatában az volt, hogy írtak a Görögországban élő keresztényeknek Apollós érkezéséről, hogy szíveket és ajtókat nyissanak számára. Ezzel kifejezték, hogy teljes egységben vannak vele, és támogatják őt a mennyei üzenet tolmácsolásában. Apollós pedig, az új ismeretek birtokában hatalmas eszköz lett Isten kezében görög földön. Ez azt bizonyítja, hogy Akviláék jó munkát végeztek, illetve, hogy az alexandriai testvér nem zárta be a szívét a sátorkészítő házaspár szavai előtt. Kölcsönösen épültek egymás hite által. Apollós, a korinthusi felkészülés után Pál szolgatársává vált, aki által sokan hívőkké lettek. Az apostol több levelében is megemlékezik az ő munkájáról, amikor a keresztények oktalan módon vetélkedtek egymással: én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adja a növekedést. (1Kor 3:6)

Az egyház működése

Ez a részlet pontosan felrajzolja Krisztus és az egyház hatékony (együtt)működésének sémáját:

az igazságot követve szeretetben, mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban. Belőle van összerakva és egybeszerkesztve az egész test, egymást támogató minden ízével, és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.

Ef 4:15-16 [Újonnan revideált Károli-ford.]

Mindenki a Krisztusban, Krisztustól nyert ajándéka révén szolgálhatja örömmel és szeretettel a többieket, mert a legkisebb jótett is sokszorosan megtérül…

3. Életre-halálra Krisztusért

Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban. Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is. Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is.

Róm 16:3-5

Sokszor köszönt titeket Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt.

1Kor 16:9

Köszöntsd Priszkát és Akvilát, meg Onéziforosz házanépét.

2Tim 4:19

Több szempontból különleges, ahogyan Pál három levelében is megemlékezik a házaspárról. Először is minden alkalommal a férfit és az asszonyt egyaránt név szerint említi, ráadásul Priscillát mindháromszor a becenevén, kétszer pedig Akvila neve előtt.

A nők Krisztus szemében

Abban a korban nem sok figyelmet fordítottak a nőkre, akik alárendelt háttérszerepet játszottak az ókori családokban, a közéletben pedig egyáltalán nem is szerepelhettek. Jézus Krisztus hozott döntő változást a nők megítélésében, értékelésében, amikor tetteivel lerombolta a káros beidegződéseket és helyreállította a nő eredeti, isteni tervek szerinti megbecsültségét, mint a férfit kiegészítő, bordából teremtett segítőtársáét. Fontos példái ennek Földre jövetelének módja, vagyis Mária bevonása a mennyei családba, beszélgetései a megvetett samáriai asszonnyal az igaz Isten igaz imádatáról (ld. János 3. fejezete), a sziroföniciai asszonnyal Isten szeretetéről a pogányok iránt (Mt 15:21-28), Mártával a feltámadásról (János 11. fejezete) stb. Számos olyan örömteljes igazságot osztott meg velük, amelyeket férfi tanítványainak akkor nem tudott elmondani. Szemmel láthatóan maga Pál is követi Jézus példáját: úgy mutatja be a házaspárt a római testvéreknek, mint munkatársait, segítőit az evangélium terjesztésében, nem téve különbséget kettejük között.

A becézés arra utal, mennyire benőséges viszony állt fenn közöttük; Pál magához annyira közelállónak érezte Priscillát, hogy a sokak előtt felolvasandó levelekben is vállalta ezt a megszólítást. Valóban igaz Jézus ígérete, amely a földi javaktól és kapcsolatoktól való elszakadásért cserébe mennyei testvéreket nyújt, már itt a Földön:

Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy apját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit én értem és az evangéliumért, Aki százannyit ne kapna most, ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.

Mk 10:29-30

Életemet adom érted

Megemlít egy rendkívüli esetet is velük kapcsolatosan, amikor életüket tették kockára Pálért. Itt nincs leírva a történet, de feltehető, hogy az efézusi időszakban történt, Demeter ötvös által támasztott lázadásra gondolt Pál. (ld. Csel 19:23-40) Valósággá lett Jézus mondata:

Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja barátaiért.

Ján 15:13

Természetesen a Messiás volt az, aki teljes mértékben ki- és beteljesítette e mondat valóságát, de Akviláék esete elárulja, hogy Krisztus mély szeretetének szelleme a keresztényeket is hasonlóképpen önfeláldozásra indítja. Tudjuk, hogy Pál útját a Sátán által gerjesztett konfliktusok és gyilkos indulatok szegélyezték, így a keresztény testvérek többször is saját életük kockáztatásával tudták az apostolt kimenteni a halálos veszedelemből. Ezért értelemszerűen nemcsak az egykori farizeus, de minden kortárs keresztény hálás szívvel mondhatott köszönetet Priszkáéknak bátorságukért, hiszen gyümölcsöző évekkel hosszabbították meg evangéliumterjesztő barátjuk életét.

Házi gyülekezet

Egy másik, feltűnő jellegzetesség: mindhárom alkalommal megemlíti a családjukat, illetve a házuknál szombatonként összegyűlő csoportot, mint Krisztus testének egyik sejtjét. Nem tudjuk pontosan, Pál mely rokonokra gondolt; nem tudjuk, voltak-e gyermekeik, szolgáik, de az biztos, hogy nem csak kettesben éltek, és házuk népe ugyancsak az Úr Jézus követője lehetett. Szívük nyitott volt mások felé, ezt bizonyítja már Pál és Apollós befogadása is, de az összejövetelek állandó helyszíneként szolgáló otthonuk is. Ez a mozzanat újabb, mára feledésbe merült, hatékony gyakorlatra irányítja a figyelmünket: annak idején nem megagyülekezetekben, hanem házanként gyűltek össze rendszeresen Krisztus követői, hogy megemlékezzenek Jézus szavairól, a teremtésről, hogy magukhoz vegyék Krisztus testét és vérét, és beszámoljanak egymásnak az evangéliumterjesztés áldott tapasztalatairól, hogy könyörögjenek egymásért, a szenvedőkért, Isten országának eljöveteléért. Erre részben az üldözések miatt is szükség volt. Minél kisebbek, a hatóságok számára annál láthatatlanabbak a csoportok; azonban a szeretet gyakorlása, megélése is sokkal hatékonyabb ebben a formában. Lehetőség nyílik az igazi, személyes kapcsolatépítésre, közös imákra, közös munkavégzésre fizikai és szellemi szinten egyaránt.

Egység a Krisztusban

Akvila és Priszka – két ember, egy házaspár az Úrban, az Úrért. Feltűnően áldott és hatékony módon élték meg az egybeszerkesztettséget. A közöttük élő szeretet hullámokat vetve tovaterjedt, egyre nagyobb és tágabb körökben. Bármilyen jelentéktelennek tűnnek, mégis fontos láncszemek voltak a maguk idejében a menny és a Föld közötti kapcsolatban, akik által sokan hívőkké lettek, és örök életet nyertek. Ha netán elszomorodnánk látva ezt a tökéletes példát, összehasonlítva saját házasságunk gyengeségeivel, hiányaival, esetleg egyenesen csődjével, ne adjuk fel a reményt: Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenkor, mindenben teljes elégségetek lévén, minden jótettre bőségben legyetek (2Kor 9:8)