A szeretetgyakorlás egyik gyakorlati módja

A feltámadott Jézus háromszor fordult ugyanazzal a fájdalmas kérdéssel Péterhez, és a tőle megszokott módon, nagyon talányosan reagált az ismétlődő válaszra. Természetesen a Megváltó pontosan tudta, hogy Simon fia mennyire szereti őt, a szégyenletes tagadás ellenére. Főként a tanítványtársak miatt került sor erre a jelenetre, hogy előttük is kinyilvánítsa: változatlanul szereti Pétert, továbbra is számol vele, és oszlopnak tekinti királyságában.

Mikor aztán megebédeltek, mondta Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-e engem náluk? Mondta neki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Mondta neki másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem? Mondta neki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Mondta neki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem? Megszomorodott Péter, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? És mondta neki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Mondta neki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

Ján 21:15-17

Most elsősorban Jézus három válaszára szeretném irányítani a figyelmet:

• Legeltesd az én bárányaimat!
• Őrizd az én juhaimat!
• Legeltesd az én juhaimat!

Vagyis a Messiás nemcsak elfogadta tanítványa szeretetét, de a lehető leggyakorlatiasabb szeretetkifejezési módot tárta elé: a pásztori feladatot, gyakorlatilag saját szerepkörét osztotta meg vele. Irántam való szeretetedet úgy tudod kifejezni, hogy gondozod gyermekeimet azzal a szeretettel, amivel én szeretlek téged.

A bárányok

A ’bárány’ szó görög megfelelője az ’arnion’, azaz juhocska, kicsinyítő képzős alak. A ’juh’ pedig birka, bárány jelentésű szó. Kiket jelképeznek ezek a Jézus szívének kedves jószágok? Dávid zsoltárai és Isten kijelentése alapján pontosan azonosítható:

• Essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk… (Zsolt 95:7)
• Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. (Zsolt 100:3)
• Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten. (Ezék 34:31)

Legeltetés

A ’legeltet’ görög megfelelője ’boszkó’, ami itt azt jelenti, ’legelőre hajt, etet, táplál’. Ez az ige kétszer fordul elő. Az ’őriz’ görögül ’poimainó’, azt jelenti, ’legeltet, gondoz, felügyel, gondoskodik, jóllakat, dédelget’. Mit jelenthet vajon ez a feladat?

• Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek. [legeltet = pásztorol, irányít, útmutatást ad] (Péld 10:21)
• És adok nektek szívem szerint való pásztorokat, akik legeltetnek tudománnyal és értelemmel. (Jer 3:15)
• Mikor pedig beesteledett, odamentek hozzá az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. Jézus pedig monda nekik: Nem szükséges elmenniük; adjatok nekik ti enni! Azok pedig mondták neki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig mondta: Hozzátok azokat ide hozzám! És mikor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelte, hálát adott; és megtörte a kenyereket, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. És mindnyájan ettek, és megelégedtek; és felszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. (Mt 14:15-20)
• Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tett az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor hazajön, ilyen munkában talál. (Mt 25:45-46)
• Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a szent szellem titeket vigyázókká tett, az Isten egyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. (Csel 20:28)
• Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselve arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal. (1Pét 5:2)

A táplálék

A legeltetés tehát a jóllakatás, a felerősítés, megerősítés megfelelője. Hogyan, és mivel lehet igazi táplálékot nyújtani másoknak?

• Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért. Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Ján 6:53-58)
• A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítva és intve egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezve a ti szívetekben az Úrnak. (Kol 3:16)
• … táplálkozva a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél… (1Tim 4:6)

Ahogyan a manna a pusztaságban negyven éven keresztül táplálta Izraelt, ahogyan a papok kovásztalan kenyeret sütöttek minden szombaton a szent kenyerek asztalára, úgy adta Isten az igazi mennyei kenyeret gyermekeinek. Ahogyan Jézus a tömegek táplálása során darabokra törte és a tanítványok pedig Krisztus kezéből elvéve továbbadták a kenyeret, ezzel mintegy önmagát megosztva, ma is ugyanez a feladat. Az Isten iránti szeretet egyik gyakorlatias kifejezésmódja, ha tápláljuk egymást az ige kenyerével.

Ez a kenyér nem avasodik meg, nem penészedik meg, mindig friss marad. Akármilyen kicsiny darabot törünk belőle, ugyanazt az életerőt hordozza. Érdekes módon ugyanazzal az igével táplálkozva különböző időpontokban, életszakaszokban, mindig mást, mindig többet jelent… Ha továbbadjuk, nem elfogy, hanem titokzatos módon megszaporodik, a hit és az erő is gyarapodik általa, mert az Isten beszéde élő és ható… (Zsid 4:4). A legeltetés tehát az isteni beszéd, mennyei tudomány és bölcsesség elsajátítását és továbbadását is jelenti. A gondos pásztor annak idején kigyomlálta a mérgező, veszélyes növényeket, hogy a bárányok ne pusztuljanak el. Ezt azonban csak akkor lehet megtenni, ha világosan különbséget tudunk tenni igaz és hamis, isteni és ördögi sugallatok és tanítások között.

A táplálás módjai

Többféleképpen lehet alkalmazni a mennyei kenyeret: A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. (2Tim 3:16-17) A szeretetből fakadó tanítás, intés, javítás, nevelés mind hatékony eszközként használhatja Isten igéit.

Lakjunk tehát először jól mi magunk Krisztus szavaival, hogy azután mások számára is megfelelő eledelt tudjuk nyújtani, életnek beszédét kínálva feléjük. Boldog az a szolga, akit hazatérő Ura ilyen munkában talál! (Mt 24:46)