Mikor pedig Jézus a hajóba beszállt, a volt megszállott kérte őt, hogy vele lehessen. De Jézus nem engedte meg neki, hanem azt mondta: Eredj haza a tieidhez, és jelentsd meg nekik, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad! El is ment, és kezdte hirdetni a Tízvárosban, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkoztak. És mikor ismét átment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt ő hozzá.
Mk 5: 18-21
Kérte pedig őt az az ember, akiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátotta őt, mondván: Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled! Elment azért, és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele. És amikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadta őt; mert mindnyájan várták őt.
Luk 8:38-40
A gadarai megszállott történetét három evangélium is följegyzi: Máté (8:28-34), Márk (5:1-21) és Lukács (8:26-40) apostol is részletesen beszámol róla. Ez az egyik olyan csoda, amely egyértelműen bizonyítja Jézus hatalmát a démoni világ felett. Amit szeretnék most kiemelni belőle, az egy apró részlet, amely talán csakis a magyar szöveget olvasva elsikkad; az eredeti szavakat vizsgálva azonban hatalmas jelenetőséggel bír, és nagyon bátorító tartalmú.
Az előzményekről csak annyit, hogy egy félelmetes állapotba süllyedt férfi szabadításáról van szó, akivel a társadalom nem tudott mit kezdeni. Ön- és közveszélyes állapotban szenvedett az ördögi elnyomás alatt, hosszú idő óta. Reménytelen helyzetéből Isten Fia, a Szabadító mentette ki, mert Ő érezte és értette ki nem mondható sóvárgását a megtisztulás iránt. Érte, aki ilyen megkötözött, önmagából kivetkőzött formájában nem kellett senkinek, áthajózott Jézus a gadarai partra. Szabadítása olyan rendkívüli, olyan félelmetes volt, hogy nem is tudták helyesen értelmezni sem a szemtanú pásztorok, sem az ott lakók.
Ami nagyon szembetűnő, hogy a megszállott teljesen megváltozott: aki korábban nem tűrt magán ruhát, felöltözött; aki taszította magától az Egyetlent, aki segíthetett volna rajta, ezentúl állandóan vele akar lenni. Ezek a gyógyulás biztos jelei: a meztelenség rútságát (Jel 3:18) az üdvösség palástja (Ésa 61:10) takarja, a félelem helyén forró istenszeretet, vonzalom uralkodik. A megmentett hálás szíve nem akar többé elválni Gyógyítójától.
Különös az is, hogy Jézus nem enged a könyörgésnek: elküldi magától. Látszólag kegyetlen eljárás, emberileg nehezen érthető. Miért nem hagyja a Názáreti, hogy kövesse Őt ez a férfi?! Hiszen olyan kevesen ajánlkoztak, hogy csatlakoznak hozzá! Miért utasítja el ezt az örömtől repeső szívű imádót?! Azért, mert Jézus nem pusztán szimpátia alapján „működött”. Isten Fiaként az Atya akaratát cselekedte; isteni ember volt, aki pontosan látta előre minden lépése, minden döntése következményét. Korántsem a rideg közöny vezérelte, hiszen épp a szánalom vezette őt oda sírboltok közé. A megszállott miatt érkezett. Ugyanakkor sokkal hatalmasabb tervei voltak ezzel a férfival, mint amiről az valaha is álmodhatott. Hazaküldte Dekapolisba.
Jézus parancsa elküldi a volt megszállottat pontosan az ellenkező irányba. De nem feledhetjük, hogy Jézus szava soha nem üres utasítás, hanem olyan energiaátadás, amely képessé teszi az illetőt hitből megcselekedni a hallottakat. Szóval, visszaküldi az övéi közé. Oda, ahonnan elindult, ahol ismerték, ahol már lemondtak róla még azok is, akik egykor őszintén szerették. A parancsszó, amelyet Márk evangélista használ ebben az összefüggésben, igen érdekes. A görög anaggelló a következő jelentéseket hordozza:
- hirdet, hírül ad
- jelent, megjelent
- részletesen elmond
- ismertté tesz
- kijelent, kihirdet
Az egykori beteg fontos küldetést kap: el kell mondania a szűkebb és tágabb hazájában, mi történt vele: meggyógyult! Összesen ennyi a feladat. Beszélni arról, amit átélt azután, hogy Jézussal találkozott. Az elméje, a szelleme megtisztult, így ismét alkalmassá vált arra, hogy emberek között éljen, és felvegye élete fonalát. De a legfontosabb: találkozott a Megváltóval! Nem sok időt tölthetett Vele, de ennyi elég volt, hogy örökre az elkötelezettje, a rabja legyen. A szeretet és a hála rabja. Nem az idő, hanem a találkozás minősége volt a döntő. Egy élet örökre megváltozott: a sötétség hatalmából az Isten királyságának részese lett. Feladata személyre szabott volt, azokhoz kellett elmennie, akiket egykor ismert, szeretett, sőt, esetleg gyűlölt. Megbízatása nagyon hasonlított Pál apostoléhoz:
azért jöttem el hozzád, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek azokban, amiket láttál, … elküldelek haza, Hogy megnyissad szemeiket, hogy a sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.
Csel 26:16-18
A férfi hűségesen teljesítette küldetését. Ez onnan tudható, hogy azok, akik a csoda után rettegtek a galileai tanítótól és gyorsan távozásra szólították fel, most alig várták, hogy találkozhassanak vele. Az egykori megszállott arca ugyanis Krisztus szelíd arcát tükrözte. A legerősebb bizonyítéka volt Isten jóakaratának.
Angyal lett – az aggeló görög megfelelője, ami azt jelenti: követ, küldött, hírvivő. Maguk az angyalok is szolgatársaknak tekintik magukat azon emberek mellett, akik alázatosan követik Jézus parancsait (ld. Jel 19:10). Isten szavainak, ajándékainak, ítéletének, válaszainak közvetítői. Valahányszor Isten szavát továbbadod, és akaratában járva tükrözöd Őt mások felé, te is angyal vagy, drága követe a békesség fejedelmének. Ez a legnemesebb és legörömtelibb feladat, ami csak létezik a Földön.
Nincs leírva, mik történtek Dekapolisban Jézus ott tartózkodása alatt, de gyanítható, hogy az öröm szétáradt az utcákon, és a férfi is hallhatta, amit az a kisiklott életű samáriai asszony: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ Üdvözítője, a Krisztus. (Ján 4:42)
Ha Jézus megengedte volna neki, hogy rögtön kövesse, áldott tapasztalatoktól fosztotta volna meg – nemcsak őt, hanem a férfi otthonát, városát, sok ezer embert. Így azonban, engedelmeskedve a fájdalmas parancsnak, láncszemmé lett, élő, hatékony tanúvá, azaz angyallá lett – és sokkal nagyobb boldogságban lett része, hiszen közelről megtapasztalhatta szerettei, szomszédai, ismerősei örömét, amelyet a Megváltóval való találkozás eredményezett.
Angyal lehetsz, angyal vagy te is– tudsz róla?