Vannak kulcsszavak a Bibliában, melyek, bár nem sokszor fordulnak elő, az emberiségnek szóló örömhír szempontjából mégis központi szerepet játszanak. Éppen ezért ószövetségi előfordulásuk pontos újszövetségi megfelelőjét is megtaláljuk, a kettő pedig egymást kiegészítve nyeri el végső mondanivalóját. De a legfontosabb, hogy életünkre nézve felmérhetetlen, örömteli és gyakorlati jelentőséggel bírnak.

Ragaszkodás

Ebbe a csoportba tartozik a ragaszkodik ige, melynek lehetséges szinonimája a kötődik, és a létező legszorosabb viszonyulási módra utal. A ragaszkodó fél részéről feltételezi a szabad akaratból meghozott döntést a kapcsolatra vonatkozóan, és az aktív tevékenységet e vonzódás kifejezése és fenntartása érdekében. Ellentéte a lemondás, elválás, elszakadás. A Biblia szerint a ragaszkodás alapvetően két kapcsolat velejárója: a férfi és nő, illetve az Isten és ember között fennálló viszonyokban jelenik meg.

A Károlyi-fordítás	Az eredeti szó	Jelentései
ragaszkodik	óhéber dápaq	kapaszkodik, oda/összetapad, ragaszkodik, közel marad, illeszkedik
ragaszkodik	görög (prosz)kollaó	hozzáragaszt, ragaszkodik, odaragad, hozzátapad, szexuális kapcsolatot létesít
egyesül	görög kollaó	összeragaszt, összetapaszt, összeforr, egyesül, ragaszkodik, követ, szexuális viszonyt létesít

Ragaszkodás a feleséghez

Rögtön a Szentírás első lapján, a teremtés hatodik napján, az Ádámból megalkotott Éva megteremtése után megszületett az első férfi szívében a ragaszkodás szépséges feleségéhez. Ha valamikor, itt biztosan igaz volt a mondás, hogy „meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.” A teremtés hetének utolsó teremtménye, Éva a szerelem kiváltója Ádám életében. A megalkotás e különös módja – amely mai kifejezéssel részben „műtéten” alapult – nyilván mély értelmet hordoz: a héber ’is’ (férfi) és ’issah’ (nő) főnevek (ld. 1Mózes 2:22) az összetartozást, az azonos anyagból való megformálást, az azonos testből való kiválást és visszailleszkedést, így a hasonló minőséget is kifejezik, miként a régies ember-né(e)mber páros a magyar nyelvben.

• Bocsátott tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaludt. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal töltötte be annak helyét. És alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és odavitte az emberhez. És mondta az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Azért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodikfeleségéhez: és lesznek egy testté. (1Mózes 2:21-24)

• A teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, és ezt mondta: Azért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza! (Máté 19:5)

A vonzalom egyik alapja az azonosság, amely mégis rejt csodálatos különbözőségeket. Isten ezt az erős kötődést – Jézus Krisztus szavai szerint – valamennyi későbbi házasság alapjává tette a Földön. A ragaszkodás – az igék alapján – egy érzelmi-fizikai folyamat alapját képezi: Először a férfi kiválását a szülői családból, mellyel egyidejűleg a gyermeki függőséget felváltja a felelősségteljes önállóság és a vonzódás egy „kívülvaló”, addig ismeretlen, ellenkező nemű teremtményhez. Végül létrejön egy új testi egység, egy új család, amely a férfi és a számára kiválasztott nő között létrejövő, kölcsönös kötődésen nyugvó kapcsolat. Tudjuk azonban, hogy e szeretetforma megtört, amikor Éva hallgatott a sátáni kísértésre. Így az addigi ragaszkodás helyébe a kölcsönös elidegenedés, a vádoló, hibáztató hozzáállás lépett (ld. 1Mózes 3. fejezet).

Ragaszkodás Istenhez

Arról nincs közvetlen feljegyzés a teremtésről szóló, szűkszavú fejezetekben, hogy milyen lehetett Isten ragaszkodása a kezéből kikerülő, öntudatra ébredő Ádámhoz és társához, illetve az első emberpár viszontszeretete Isten felé. Csak következtetni lehet, hogy mekkora örömöt jelenthettek a rendszeres találkozások. Mindennek azonban egy csapásra vége szakadt ugyanakkor, amikor az Ádám és Éva közötti szövetség megbomlott. Ezért adta parancsba Isten a későbbiek során az iránta való szeretetet és ragaszkodást, mint életvédő törvényt. De vajon tudunk-e parancsra ragaszkodni?

• Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok! (5Mózes 13:4)

• szeresd az Urat, a te Istenedet, és hallgass az ő szavára, és ragaszkodj hozzá; mert ő a te életed és a te életed hosszúsága; hogy lakozz azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja azt. (5Mózes 30:20)

• Legyetek azért igen erősek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mindazt, ami meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne távozzatok attól se jobbkézre, se balkézre! Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, amelyek fennmaradtak közöttetek; isteneik nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, se ne szolgáljatok nekik, se előttük meg ne hajoljatok; Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, ahogy e mai napig cselekedtetek! Ezért űzött ki az Úr előletek nagy és erős népeket: ami pedig titeket illet, senki meg nem állhatott ellenetek mind e napig. Egy férfiú közületek elűz ezret, mert az Úr, a ti Istenetek az, aki harcol értetek, ahogy megmondta nektek. Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! (Józsué 23:1-11)

• Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. (Zsoltár 63:9)

• Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. (Máté 6:24)

„Természetesen” ez az egyszerűnek tűnő feladat, az önzetlen jóság Istene iránti hűséges szeretet sem valósulhatott meg az ember gyengesége, tehetetlensége miatt. Még a későbbi korokban élő, rendkívüli áldásokat élvező férfiak sem tudtak maradéktalanul megállni ebben a ragaszkodásban: Mózes, Dávid, Salamon – és folytathatnánk azok sorát, akik meginogtak vagy elbuktak a különféle helyzetekben. Be kell látni, hogy az önző természettel megszülető ember képtelen a ragaszkodásra: mindenek felett önmagához ragaszkodik elsősorban, mindenki mástól elidegenült. Ezért nem csoda, hogy mai világunkat – a legtöbb társadalomban – nyílt vagy leplezett formában, de a nyers individualizmus uralja. Az emberek úgy viselkednek, mint az azonos pólusú mágnesek: kölcsönösen taszítják egymást, képtelenek mélyen és tartósan kapcsolódni Istenhez és egymáshoz.

A rejtett minta

Mindkét fent vázolt, eredetileg zavartalan kapcsolat mögött ugyanaz a minta rejlik: Isten és Fia tökéletes, kikezdhetetlen szeretetharmóniája, amelyre több részlet utal a Szentírásban:

• Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem. … Mellette voltam, mint kézműves, és gyönyörűsége voltam mindennap, játszva ő előtte minden időben. (Példabeszédek 8:23-24.30)

• … aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása … akinek ezt mondta: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged. … Én leszek neki Atyja és ő lesz Fiam… (Zsidók 1:3.5)

• Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. (Zsoltár 85:11)

• És mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra (1Mózes 1:26)

• És szózat hallatszott az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. (Márk 1:11)

• Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (János 1:18)

• Atyám, … szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. … az a szeretet legyen bennük, amellyel engem szerettél. (János 17:24.26)

A világegyetem megteremtése előtt született Fiú a szeretet Istenének pontos mása, és kettejük kapcsolatának mintájára teremtették meg az első emberpárt. A kölcsönös ragaszkodás eltéphetetlen kötelék kettejük között. Ez lett az alapja a gyógyítás tervének is.

Az össze- és visszakapcsolás titkos terve

Isten ugyanis egy pillanatra sem adta fel, nem hagyta annyiban. Amikor egy iszonyúan nehéz helyzetben felkiáltottam: Mit ér az életem, ha boldogtalan bármelyik gyermekem?! – hirtelen megértettem, hogy ez a fájdalmas gondolat örök forrásból ered: a szeretet Istenének gondolata. A szeretet képtelen lemondani szeretete tárgyáról, bár vonzalma indokolhatatlan, és teljesen független a szeretet tárgyának viszonyulásától, viselkedésétől, teljesítményétől. Legfőbb jellemzője, hogy „csak és csupán” szeret, mert mást nem tehet.

• …mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat. Újra felépítelek téged, és felépülsz, ó, Izráel leánya! (Jeremiás 31:3-4)

Kiderül a Bibliából, hogy – mielőtt még bármi tragikus történt volna – Isten megalkotta azt a tervet, amely visszafordíthatja az elveszettek, elbukottak, a szeretni képtelen és halandóvá vált teremtmények szívét teremtőjük felé. Ez a titkos terv azonban csak a maga idejében tárul(t) fel az érintettek és az egész univerzum előtt.

• Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünkaz ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybeszerkeszt / egybefoglal / összekapcsol mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. (Efézus 1:9-10)

• Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósítottKrisztus Jézusban, a mi Urunkban: őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által. (Efézus 3:9-12)

• … hogy teljesen feltárjam előttetek Isten igéjét, azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek/bennetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. (Kolossé 1:25-27)

Isten terve a tönkrement kapcsolatok maradéktalan helyreállításáról szól. A kapocs pedig, a kulcsszereplő maga Jézus Krisztus, az isteni fiú.

Mivel ragaszkodik hozzám…

Dávid egyik legszebb és legbátorítóbb zsoltára, amely évszázadokon keresztül sokak számára volt mentőkötél az élet viharai közepette, fölfedi a titok megvalósulásának első szakaszát:

• Mivel ragaszkodikhozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom neki az én szabadításomat. (Zsoltár 91:14-16)

Természetesen bizonyos vonatkozásokban Dávid életében is beteljesült a zsoltár által leírt tapasztalat, azonban a Messiásra, azaz Jézus Krisztusra még inkább igaz. Sőt, egyenesen ez a megváltás kulcsa! Ezen igerészlet Isten szavait tárja elénk, aki azt mondja, hogy a Vele való bensőséges, bizalmas kapcsolat alapján van felhatalmazva arra, hogy annyi jót cselekedjen a benne bízó ember életében, amennyi csak a jóság forrása által megvalósítható. E Földön ugyanis csupán korlátozott mértékben érvényesülhet Isten jóakarata, mert keretek között ugyan, de a Sátán az úr. Ezért nevezte az ördögöt Jézus e világ fejedelmének, aki minden rossz és gyötrelem forrása.

A megoldás egy új, egy Istenhez az élete árán is ragaszkodó ember megjelenése volt, akiből aztán új életforrás fakadhatott minden halandó számára. Az új ember a Messiás Jézus volt, aki alapvető viszonyulásában különbözött Ádám gyermekeitől. Az ő Isten iránti imádatát, hűségét, egyetlen teremtmény, egyetlen körülmény, egyetlen kísértés sem tudta soha megingatni. E jellemszilárdság alapján vállalhatta fel az emberiség megmentését, a megváltói szerepet, Isten pedig csodálatos, győzelemteljes életre juttathatta. A megmentés első szakasza az emberré született Istenfia tökéletes földi élete volt, amelyet Istenhez való töretlen ragaszkodás jellemzett.

Isten a Fiáról
Mivel ismeri nevemet = Jézus édesapjának tudja, tekinti és nevezi Istent	senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú… (Lukács 10:22)
ragaszkodik hozzám = Jézus minden körülmények között teljes szeretettel, teljes bizalommal, teljes önátadással viszonyul Istenhez	Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. (Lukács 23:46)
segítségül hív = Jézus felhatalmazása alapján kizárólag Isten cselekszik benne és általa	A beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. (János 14:10)

Isten önmagáról
… ezért meghallgatom = Jézusnak abszolút bizonyossága van abban, hogy Isten meghallja és meghallgatja, teljesíti az ő kéréseit.	Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem. (János 11:42)
vele vagyok háborúságában = Jézus tudja, hogy Isten végig vele van, és kíséri lépteit a földi szenvedések útján.	Íme, eljön az óra, és már eljött, hogy szétoszoljatok ki-ki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. (János 16:32)
megmentem, megszabadítom = Isten nem engedi, hogy az ő szent fia a halál és az enyészet foglya maradjon, hanem örökkévaló életre támasztja fel.	Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért (Zsidók 5:7)
felmagasztalom, megdicsőítem = Isten átad minden hatalmat győzelmes Fiának az emberiség megmentése érdekében.	Azért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Filippi 2:9-11)
megmutatom szabadításomat = A ’szabadítás’ megfelelője a héber ’jesuah’ szó, melynek jelentései: szabadulás, szabadítás, segítség, megmentés, jólét, biztonság, győzelem. Ebből ered a Jézus név is. Ugyanazt jelenti, mint a görög ’szótéria’, azaz üdvösség szó.	Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, neveztetve az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak (Zsidók 5:8-10)

Ama hatalmas titok megvalósítása

• Azért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról¹ szólok. (Efézus 5:28-32)

Ez az ige adja meg a választ arra kérdésre, hogyan teljesedik be az Isten szívében elrejtett terv az egybekapcsolásra vonatkozóan. E szerint tehát Isten fia az a személy, aki elhagyja atyját és ragaszkodik az egyházhoz, és lesznek ketten egy testté. A ragaszkodás az a „hatalmas titok”, ami az egyetlen, végleges és biztos megoldást kínálja a megrendült istenbizalom és az emberi szerelem helyreállítására. A fenti igerészlet leplezi le a megoldást: a helyreállítás, a beteljesülés csakis Jézus által mehet végbe! Az ember, mint említettük, mind az Istennel, mind a házastársával való viszonyban elbukott, azaz elveszítette ragaszkodásra való képességét. Ezért Ádám helyét Jézus veszi át, Éva szerepébe Jézus követői, az egyháznak nevezett közösség lép.

Jézus Krisztus, Isten jóságos terve alapján, véglegesen kettős természetű lénnyé lett. Isten fiaként eredendően ragaszkodik Istenhez, hiszen „egy vérből valók”, ugyanazon isteni természeten osztoznak, amely „tömény” szeretet. Ugyanakkor kész volt elhagyni Istent, a mennyei otthont és Dávid leszármazottjaként, Máriától megszületve kész ragaszkodni feleségéhez, vagyis az új Izraelhez, a világból kihívottakhoz: azokhoz, akik eldöntötték, hogy összekötik vele az életüket. Jézus tehát emberré lett, ő az utolsó Ádám (ld. 1Korinthus 15:45) annak érdekében, hogy Ő legyen a ragaszkodásra kész és képes fél, hogy Ő legyen a szerető férj az egyházzal, azaz a saját testével való kapcsolatában. Az Ő szerelme, hűsége, hatalma rendíthetetlen, tehát minden rajta múlik, mindent Ő visz végbe, vagyis mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Istenhez (Zsidók 7:25)! Tehát az isteni Fiú Atyjához és hozzánk való ragaszkodása, „kettős kötődése” a biztosíték, a kapocs és a tartókötél, nem pedig a miénk! Természete folytán örök ragaszkodás jellemzi:

• Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja. (2Timóteus 2:13)

Az ember válasza

Egyetlen dolog múlik rajtunk: válasszuk Jézust, kössük össze vele az életünket, a többit elvégzi Ő maga. Azután, hogy földi testben befejezte küldetését, pünkösdkor, mint második és tökéletes Ádám megelevenítő szellemmé lett (ld. 1Korinthus 15:45) számunkra. A szellemben való egyesülés során és annak következményeként Krisztus otthonra lel a szívünkben és felhatalmazást nyer saját tökéletes, szeretetteljes céljai megvalósítására. Ezzel veszi kezdetét a megváltás második szakasza.

• Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. (Hóseás 2:18-19)

• Aki az Úrralegyesül, egy szellem² Ővele. (1Korinthus 6:17)

A ’megismer’ és az ’egyesül’ szó a férfi és nő közötti szexuális kapcsolatot is magában foglalja, de itt természetesen szellemi síkon történő egységre lépésről van szó, amelynek eredménye a velünk született bizalmatlanság áthidalása és a béketeremtés – a legszorosabb, eddig még soha nem létezett közösség, a ragaszkodás révén. Megvalósulhat Isten és ember tökéletes szeretetkapcsolata, amely akadály-, kétely- és árnyékmentes szerelem:

• … én atyámban vagyok, és ti bennem, én bennetek. (János 14:20)

Az egyetlen nehézség mindezzel, hogy nem szemmel láthatóan valósul meg, hanem első körben legbelül, láthatatlan módon. Erről beszélt Jézus is a tanítványainak: Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. … az Isten országa bennetek van. (Lukács 17:20-21) Többek között ezért kételkednek ma milliók Isten létezésében, és az emberekhez való jóakaratában. Ha azonban már most szemmel érzékelhető lenne a menny által kínált valóság, akkor lenyűgöző volta miatt mindenki azonnal Jézust választaná, és gyaníthatóan inkább színből, semmint szívből. Egyértelműen el kell válnia az őszinte szeretetnek az érdekből fakadó képmutatástól. (Bár, felmerül a kérdés, lehet-e egyáltalán Istent teremtményként érdek nélkül szeretni? Hiszen minden csakis és egyedül neki köszönhető…)

Az összekapcsolódás következményei

Ha felismerjük és elfogadjuk Isten egyetlen fiában felénk megnyilvánuló ragaszkodását, hatalmas távlatok nyílnak a mennyei szeretet munkája előtt.

Az első következmény egy eltéphetetlen szeretetkötelék születése, amelyet csakis az ember bonthat fel. Olyan szoros szövetségről van szó, amely ettől fogva az Atya és a Fiú állandó jelenlétét eredményezi minden egyes újjászületett keresztény életében. Ez az egység objektív valóság, és Isten azt szeretné, hogy ennek hit által állandóan és határozottan tudatában legyünk. Az Istennel való egység következménye az újjászületett keresztények közötti szeretetkötelék létrejötte, hiszen egy szellem által ugyanazon hívásnak engedtek. Jézus dicsősége, amelyet szerelmeseinek megmutat, nem más, mint az Isten iránta való kimeríthetetlen szeretete, amely összes erőforrásait rendelkezésére bocsátja az élet kiteljesítése érdekében.

• … azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogyan mi egy vagyunk: Én bennük, és te bennem: hogytökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. (János 17:22-24)

A második következmény Jézus Krisztus szerelmének gyakorlati megtapasztalása. Akik Őt választották, vele egyesültek, azok Krisztus testének tagjaivá lettek: fontos testrészek, akik által az isteni szeretet megnyilvánul a világban élő többi ember felé. Ki a kéz, ki a láb, ki pedig a száj szerepét nyeri el: az egyik gyakorlati módon segít és támogat másokat, a másik az igét, a bölcsesség szavát szólja a környezetében, az Istentől távol lévők között.

• Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. (Efézus 5:29-30)

A Károlyi-fordítás	Az eredeti szó	Jelentései
táplálgat	görög ektrephó	táplál, nevel, felnevel, gondot visel, eltart
ápolgat	görög thalpó	gondoz, ápol, melegít, hevít, tűzbe hoz

Jézus Krisztus kötelezettséget vállalt a test örökös gondozására és teljességre juttatására. Egyoldalú eltartási szerződésről van szó, amelyben Jézus minden egyes keresztény életen tartó eltartását, gondozását biztosítja, sőt, még iránta érzett szerelmét is Ö táplálja és tartja fenn!

A harmadik, mindebből következő, alig elképzelhető fejlemény a szeretet teljességre jutása és kifejeződése, tükröződése mindazokban, akik részesei Krisztusnak.

• Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (János 13:35)

• Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk. (1János 4:12)

A szeretet Istenének élő képviselői az igazi világhódítók, akik képesek – Jézus Krisztus által – tartós ragaszkodás utáni vágyat ébreszteni, hiányokat betölteni, értelmes célt felmutatni a sérültek milliói számára.

A negyedik, a teljesség kezdetét jelentő lépcső a szemtől szemben történő találkozás, az égi és földi világ egyesülése emberi szemek számára is látható módon, a Bárány esküvőjének nevezett esemény alkalmával. A valaha csak élt és feltámadt szentek helyet kapnak Isten és Fia asztalánál, hogy örökké tartó örömben és végtelenbe futó békességben élhessenek az angyalseregek körében.

• Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. (Jelenések 19:7-8)

Az ötödik, a földi történelmet bizonyos értelemben lezáró mozzanat pedig a hatalomátadás:

• Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, amíg ellenségeit mind lábai alá veti. … Mikor pedig minden alávettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. (1Korinthus 15:24.28)

• Leborul a huszonnégy vén az előtt, aki a királyi székben ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyi szék elé teszi, mondván: Méltó vagy, Uram, hogy vegyél dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent és a te akaratodért vannak és teremtettek. (Jelenések 4:11)

Jézus Krisztus kettős ragaszkodáson alapuló szolgálata és uralma végül igazolni fogja az egész univerzum előtt, hogy egyedül az élő szereteten nyugvó világkormányzásnak van létjogosultsága és fenntartható kimenetele. Minden egyes ember, aki befogadta a Fiút, koronatanú lehet Istenhez és testvéreihez való ragaszkodása révén. Apró, de döntő bizonyíték az Örökkévaló jóságos jelleme és királysága mellett. *

1 a görög ecclesia = ’a világból kihívottak közössége’, a Krisztushoz kapcsolódott keresztények

2 a görög pneuma = Isten és ember ’szelleme’, amelyet a Szentírás következetesen megkülönböztet a görög psyché = Isten és ember ’lelke’ „összetevőtől”