Már az előző, 42. számban is esett szó a 91. zsoltárról a ragaszkodás témája kapcsán. Azonban olyan gazdag jelentéstartalommal rendelkezik, hogy úgyszólván kimeríthetetlen tárháza az isteni bölcsességnek. Ami igazán időtállóvá teszi, hogy lényegében véve, tömörítve az evangéliumot tartalmazza. Csodálatos örömhír forrása: témája a szeretettség, elfogadottság, biztonság, amit legteljesebb mértékben Isten képes nyújtani számunkra. Ez azt jelenti, hogy jelentős erőforrás a ma élő keresztények számára is, nem csak az ókorban élt, Jahve imádatához ragaszkodó embereknek jelentett kapaszkodót. Igazából nem tudjuk pontosan, Dávid-e a szerzője vagy valamelyik kortársa. De a fellelhető kifejezések és az utalások szintjén megjelenő megpróbáltatások alapján valószínű, hogy Isai (vagy másként Jesse) legkisebb fia írta ezt a himnuszt. Témáját tekintve azonban – legalábbis részben – bizonyosan az ún. messiási zsoltárok közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a felkent Szabadító szolgálatára vonatkozó részleteket találhatunk benne.
Az ember választása
- ezt mond(hat)ja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! (2. vers)
- Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, (9. vers)
- Mivel ragaszkodik hozzám, … ismeri nevemet. (14. vers)
- Ha kiált hozzám… (15. vers)
A kiindulási pont a zsoltár összes áldásával kapcsolatban az emberi döntés, amit Dávid számos más himnuszában is kinyilvánított. Kijelentette, hogy ő Istent választja élete sarokpontjává és ettől semmilyen körülmények között nem volt hajlandó eltérni. Ez alapvető feltétel annak érdekében, hogy a jelenlegi világban Isten teljhatalommal védelmezze gyermekeit. Tudatosan választanunk kell Őt, és akkor lemondhatunk a saját erőfeszítésekről, illetve elutasíthatjuk a globális küzdelem másik résztvevőjének, a Sátánnak a fennhatóságát. Ezért kezdődött Jézus és mindenkori tanítványainak szolgálata is ezzel a felszólítással: Térjetek meg! Azaz forduljatok meg útjaitokon, és távolodás helyett közeledjetek Istenhez, fussatok Isten szárnyai alá! Az e döntést követő újjászületés a kölcsönös kapcsolat kezdete. Bár a menny Ura mindvégig munkálkodik annak érdekében, hogy magához vonja az elveszettek szívét, a válaszreakcióra is szükség van. Az ember oldaláról e kapcsolat élethosszig tartó ismerkedés, megismerés, tapasztalatszerzés, hiszen Isten – a maga részéről – jobban ismer minket, mint mi saját magunkat. Ezért mondja Jézus, hogy az örök élet útja számunkra Isten és Fia egyre mélyülő megismerésének útja. A növekvő bizalom következménye Isten édesapaként való megismerése, ami egyedülálló lehetőség, és csak Jézus által nyílt meg előttünk. Korábban, az Ószövetség idején a nagy és félelmetes Mindenható csak korlátozott mértékben volt megközelíthető.
A Fiú ragaszkodása
Bár a múltkori számban már olvasható ez a rész, talán mégsem árt az ismétlés. Isten végtelen bölcsességével kezdetektől átlátta az emberiség lehetséges veszteségeit, ezért semmit nem bízott a véletlenre vagy ránk. Mindent előre elvégzett az egyetlen Fiúban, aki Krisztus (szent olajjal felkent, a küzdelemre és győzelemre kiválasztott) lett a megmentésünk érdekében.
A megoldás egy új, egy Istenhez az élete árán is ragaszkodó ember megjelenése volt, akiből aztán új életforrás fakadhatott minden halandó számára. Az új ember a Messiás Jézus volt, aki alapvető viszonyulásában különbözött Ádám gyermekeitől. Az ő Isten iránti imádatát, hűségét egyetlen teremtmény, egyetlen körülmény, egyetlen kísértés sem tudta soha megingatni. E jellemszilárdság alapján vállalhatta fel az emberiség megmentését, a megváltói szerepet, Isten pedig csodálatos, győzelemteljes életre juttathatta. A megmentés első szakasza az emberré született Istenfia tökéletes földi élete volt, amelyet Istenhez való töretlen ragaszkodás jellemzett.
Isten a Fiáról | |
Mivel ismeri nevemet = Jézus édesapjának tudja, tekinti és nevezi Istent | senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú… (Lukács 10:22) |
ragaszkodik hozzám = Jézus minden körülmények között teljes szeretettel, teljes bizalommal, teljes önátadással viszonyul Istenhez | Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. (Lukács 23:46) |
segítségül hív = Jézus felhatalmazása alapján kizárólag Isten cselekszik benne és általa | A beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. (János 14:10) |
Isten önmagáról | |
… ezért meghallgatom = Jézusnak abszolút bizonyossága van abban, hogy Isten meghallja és meghallgatja, teljesíti az ő kéréseit. | Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem. (János 11:42) |
vele vagyok háborúságában = Jézus tudja, hogy Isten végig vele van, és kíséri lépteit a földi szenvedések útján. | Íme, eljön az óra, és már eljött, hogy szétoszoljatok ki-ki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. (János 16:32) |
megmentem, megszabadítom = Isten nem engedi, hogy az ő szent fia a halál és az enyészet foglya maradjon, hanem örökkévaló életre támasztja fel. | Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért (Zsidók 5:7) |
felmagasztalom, megdicsőítem = Isten átad minden hatalmat győzelmes Fiának az emberiség megmentése érdekében. | Azért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Filippi 2:9-11) |
megmutatom szabadításomat = A ’szabadítás’ megfelelője a héber ’jesuah’ szó, melynek jelentései: szabadulás, szabadítás, segítség, megmentés, jólét, biztonság, győzelem. Ebből ered a Jézus név is. Ugyanazt jelenti, mint a görög ’szótéria’, azaz üdvösség szó. | Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, neveztetve az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak (Zsidók 5:8-10) |
Isten nyugodalma
- Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen (1. vers)
Abban az esetben, ha az ember igent mond Isten közeledésére, választására, akkor nem kétséges, hogy befogadásra talál. Érdekes és csodálatos módon a Biblia tele van olyan utalásokkal, hogy valójában Isten választott minket; Ő tulajdonképpen minden egyes embert kiválasztott az örökkévaló élet lehetőségére. Tehát az ember választása csak válasz a mennyei megkeresésre. Jézus ígérete szerint Isten részéről az elutasítás kizárt.
- aki hozzám jön, azt én nem küldöm el (János 6:37)
- Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. (Efézus 1:4)
Tehát az ember választása után Isten azonnal biztonságba helyezi azt, aki bízni akar benne. Bár ez valójában már kétezer éve megtörtént Jézusban, az ő áldozata és feltámadása következményeként, az egyes hívők, megtérésük után, újjászületés révén, hit által foglalhatják el előre elkészített helyüket.
- Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába. (Kolossé 1:13)
Az örökbefogadott állapot alapvető békességet eredményez az addigi félelemteljes élet után. Meg kell értenünk, fel kell fedeznünk, hogy Isten már mindent elvégzett Fia által! A mi részünk az elfogadás, a bizalomteljes gyönyörködés. A mi részünk az elnyert javak, ajándékok felfedezése és felhasználása.
- Uram, te adsz nekünk békességet, hiszen minden dolgainkat megcselekedted értünk. (Ézsaiás 26:12)
- Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! (János 14:27)
Ha visszatérünk a zsoltár kezdősorához, azt láthatjuk, hogy rendkívül mély értelmű tanítás rejlik benne, még ha a két tagmondat elsőre azonos jelentéssel bír is. A lakozás, azaz ott időzés következménye a megpihenés lehetősége, és nem fordítva. Állandó lakásról, állandó ott tartózkodásról van szó – de hol is? Isten meghívta az embert önmagához, önmagába:
- Van egy hely nálam: állj ide a kősziklára! … És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és betakarlak a kezemmel, amíg el nem vonulok. (2Mózes 33:22)
- Maradjatok énbennem, és én tibennetek! (János 15:4)
- De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. (1János 5:20)
Az állandó Krisztusban tartózkodás és a megpihenés annak tudatosítása, hogy minden készen van számomra az élet összes eljövendő pillanatában, mert a világot, a kísértéseket legyőző Emberfia, a próbákban megálló szent Fiú, a betegségeket és a sérüléseket meggyógyító Jézus, az evangéliumot hatalommal hirdető Krisztus él bennem! Sőt, a Fiúban ott él az Atya, aki hatalmával feltámasztotta gyermekét a halálból! Minden előre el van készítve:
- Bízzatok: én meggyőztem a világot! (János 16:33)
- Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azokban járjunk. (Efézus 2:10)
Védelem
A Krisztusban elrejtőzésnek végtelen sok gyakorlati következménye van, amelyeket Dávid e zsoltárban felsorol. Isten részéről a megmentés, elrejtés, betakarás, vezetés – örök hűsége alapján, ráadásul számunkra mindez már múlt időben! Krisztus ugyanis már minden elvégzett! Ez nem azt jelenti, hogy körülöttünk béke lesz, hanem azt, hogy bennünk lesz béke, mert a békesség fejedelme bennünk él: nem kell félned, mert rejtve vagy! A zsoltár sorai nyomán kifejezetten egy vad háború jeleneteit képzelhetjük magunk elé, amely éjjel-nappal halálos veszedelmeket eredményez. Ezek valójában a világtörténelem képei, az örök jó és a már elbukott gonosz közötti küzdelem lenyomatai. Ezért ne feledjük, hogy ott vannak azok a törvényszerűségek is, amelyekről Jézus beszélt:
- ha engem üldöznek, titeket is üldöznek majd (János 15:20)
- e világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok… (János 16:33)
De a Krisztusban elrejtett keresztény számára mindez nem veszély többé. Elvehetetlen biztonságban van, mert bármi történik körülötte vagy akár vele, semmi és senki nem választhatja el a mindenség Urától. Ha nem hagyja ott rejtekét, tudatosan, szándékosan kiszakítva magát az isteni szeretetből, akkor mindörökre mennyei gyermek marad!
- Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. (3. vers)
- Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. (4. vers)
- Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, (5. vers)
- sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. (6. vers)
- Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. (7. vers)
- nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. (10. vers)
- Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, (11. vers)
- kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. (12. vers)
Aktív hatalomgyakorlás
Mindezek csodálatos, teljes körű védelemről tanúskodó sorok, de van még ennél több is.
- Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod a fiatal oroszlánt és a tengeri szörnyet. (13. vers)
Ez az ígéret már aktív tevékenységről, győzelemről szól, ami természetesen nem saját, emberi forrásokból táplálkozik, hanem abból a csodálatos győzelemsorozatból, amelyet Jézus Krisztus vívott ki a Sátánnal folytatott küzdelem során. Az oroszlán, vipera vagy kígyó, sárkány, tengeri szörny, skorpiók stb. mind az egykori Lucifer, illetve démonjai jelképei; a tolvajé, aki azért jött, hogy lopjon, öljön és pusztítson (ld. János 10:10). Az alábbi igék – szimbólumok segítségével – bepillantást engednek az igazság fejedelmének a hazugság atyja elleni küzdelmébe. A csata valójában Krisztus kereszthalálában dőlt el, és újjászületett gyermekei diadalában pecsételtetik meg.
- Ezután háború támadt a mennyben: Mikael és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni, és nem maradt többé számukra hely a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. (Jelenések 12:7-11)
- Akkor ezt mondta az Úr Isten a kígyónak: És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod [utód, leszármazott] között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1Mózes 3:15)
- Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak. (Lukács 9:1-2)
- Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapossatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. (Lukács 10:17-19)
- Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. (János 1:12-13)
- Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak. (Márk 16:17-8)
- Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. (Jakab 4:7)
- Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan! (1Péter 5:8)
- És széttapossátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura. (Malakiás 4:3)
- A békesség Istene megrontja [elpusztítja] a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. (Róma 16:20)
- Azon a napon megbünteti az Úr kemény, nagy, erős kardjával Leviatánt, a gyors kígyót, Leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengerben lakó szörnyeteget. (Ézsaiás 27:1)
- És az ördög, aki elhitette őket, a tűz és kénkő tavába vettetett (Jelenések 20:10)
Ez a csodálatos igesor elénk tárja, hogy akik újjászülettek Krisztusban, azok Krisztus hatalmával uralkodhatnak a gonosz minden erején, és felszabadíthatják mindazokat, akik még a hatalmában sínylődnek. Jézus mennybemenetele után az Atya jobbjára ült, várva, hogy ellenségei lábai alá vettessenek – az ő hatalommal felruházott földi gyermekei által (ld. Zsidók 10:13).
Isten válasza
A zsoltár végén megszólal maga az Úr, és kinyilvánítja, milyen bőséges áldásban részesíti a hozzáfordulókat. A három, az ember részéről szükséges feltételről már a tanulmány elején esett szó: ragaszkodás; név szerint, azaz édesapjaként ismerni Istent; párbeszéd a Mindenhatóval. Mindez olyan értelemben feltétel, hogy ezek által fokozódik a szívben az Isten iránti bizalom, illetve ez biztosítja a felhatalmazást a Mindenható számára a teljes körű gondoskodás biztosítására.
- Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. (14. vers)
- Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. (15. vers) Zsolt 50,15
- Megelégítem hosszú élettel, megmutatom neki szabadításomat. (16. vers)
Isten válasza több, mint bőséges: megmentem, oltalmazom, meghallgatom, kiragadom, megdicsőítem, megelégítem, szabadítást adok. A zsoltár legutolsó szava gyakorlatilag az összes, imént felsorolt ígéretet magában rejti. A ’szabadítás’ héber megfelelője a ’jesuah’, ami azonos Jézus nevével, illetve tartalmában ugyanaz, mint a görög ’szótéria’, azaz üdvösség szó: szabadítás, megmentés, üdvösség, biztonság, oltalom, épség, egészség, megtartás. Ennél többet ember el sem gondolhat: Jézus a foglalata mindannak, amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, olyat Isten készített az őt szeretőknek. (1Korinthus 2:9) Éljünk hát Őbenne! ∞