Jézus Krisztus gyakran tett különösnek vagy éppen misztikusnak tűnő kijelentéseket. Ezeket a jelenlévők többsége nagyon sokszor félreértette, számunkra azonban, akik visszatekinthetünk életére, tanítására, küldetésére, számos üzenetének értelme tiszta és világos. Egyik ilyen állítása az alábbi:

• Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudomány/ismeret kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok. (Lukács 11:52)

Mit értett Jézus a tudomány vagy ismeret kulcsán? A kulcs egy zár kinyitásához használt eszköz, de ebben az összefüggésben természetesen egy létfontosságú, alapvető elemre utal, amely szükséges a szellemi igazság útjainak megnyitásához. Jézus szerint létezik a tudás kulcsa, ami szükséges ahhoz, hogy az ember hozzáférhessen az igazi ismerethez, és azzal vádolta ezeket a törvénytudókat, hogy elvették¹ a kulcsot.

Ezek a törvénytudók nem egészen olyanok voltak, mint a ma ismert ügyvédek, akik általában az igazságszolgáltatáshoz kötődnek. Az alapvető megközelítés azonban minden jogtudósnál ugyanaz. Szakértőkké válnak a szavak jelentésének meghatározásában, de annak ellenére, hogy jól értik és manipulálják a szavakat, vannak mélyebb értelmű elvek, amelyeket mellőznek vagy figyelmen kívül hagynak, esetleg teljes járatlanok az általuk használt szavak helyes alkalmazásában.

A szavak hatalma

Sokan közülünk vallásos környezetben nőttek fel, ahol megtanították nekünk, hogy a legfontosabb feladat, helyesen értelmezni az isteni szavakat.

• Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét! (2Timótheus 2:15)

Nagy figyelmet szentelünk a hasonló igeverseknek, és alapvetően keresztény tapasztalataink megközelítésének alapjaként alkalmazzuk őket. De ne feledjük, az írástudók talán hasonló módon jártak el, a Szentírás szavaira összpontosítottak, és Jézus azt mondta nekik, hogy elvettétek a tudomány kulcsát!

• Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom. (Zsoltár 89:34)

Ez Isten saját kijelentése. Azt mondja, nem változtatja meg szavát. Ha valamit kimond, az megváltoztathatatlan, Ő nem fogja megszegni. Ez az egyik dolog, amit örök igazságként tartunk számon; a Biblia nagyon sok helyen hangsúlyozza ezt.

• Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! (Ézsaiás 40:8)

Az ilyen és ehhez hasonló versek alapot kínálnak ahhoz, hogy kimondjuk: „a Biblia mondja” vagy „így szól az Úr”, és akkor az támadhatatlan igazság. Most azonban szeretném bizonyítani, nem mindig ez a legbiztonságosabb nézet, mert vannak esetek, amikor Isten igenis megváltoztatja szavát! Az alábbi esetekben bemutatjuk, hogyan változtatta meg Isten – az emberek miatt – már kimondott szavát.

Isten szava megváltozik

• Szólt az Úr szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elém! És felkelt Jónás, hogy Tarsisba szaladjon az Úr elől. Lement azért Jáfóba, és talált ott egy hajót, amely Tarsisba ment, és megadva a hajóbért, beszállt abba, hogy Tarsisba menne velük az Úr színe elől. (Jónás 1:1-3)

Isten volt az, aki megkereste Jónást. Ő küldte Ninivébe és pontosan elmondta, mit szóljon a városlakóknak. Az üzenet Isten üzenete volt, nem Jónásé. Azonban az Isten szavának való engedelmesség helyett Jónás elhatározta, hogy inkább elmenekül Isten elől. Akiket az Úr prófétákul választott, nem voltak gyáva emberek, így különös, hogy itt ez a férfi mégis annak tűnik. Isten azt mondja, menjen és figyelmeztesse őket a közelgő pusztulásra, ő azonban ahelyett, hogy engedelmeskedne, elhatározza, hogy elmenekül Tarsisba. Inkább hajlandó Isten rosszallásával szembesülni, mint azzal, ami Ninivében történhet. Később, miután találkozott a cettel, azt olvassuk, végül elhatározta, hogy mégis végrehajtja az isteni parancsot.

• És felkelt Jónás, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek, háromnapi járó föld. És kezdett Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiáltott és mondta: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! (Jónás 3:3-4)

Jónás nagyon különleges üzenetet vitt: negyven napos határidőt hirdetett, amely után elpusztul a város. Tehát világos, hogy ez az üzenet Istentől jött, nem Jónástól, nem ő találta ki menetközben. Jónás pusztán közvetítője volt az Istentől érkező felszólításnak.

• A niniveiek pedig hittek Istenben, és böjtöt hirdettek, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltöztek. És eljutott a beszéd Ninive királyához, és felkelt királyi székéből, és levetette magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozott, és ült a porba.

(Jónás 3:5-6)

• És látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukról: és megbánta az Isten azt a gonoszt, amelyről mondta, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtotta végre. (Jónás 3:10)

A ninivei emberek megtértek gonosz cselekedeteikből, és ennek eredményeként valami különös történt: Isten meggondolta magát! Ha ez megtörtént, akkor szavát is megváltoztatta, mert negyven nap múltán Ninive nem pusztult el, tehát Isten szava nem teljesült! Isten szava, amely változhatatlan, megváltozott! Ez érdekes, és jogosan tehetjük fel a kérdést, hogyan lehetséges ez? Milyen folyamat vezetett a rendkívüli eseményhez, hogy Isten szava megváltozott?

• S igen rossznak látszott ez Jónás előtt, és megharagudott. Könyörgött azért az Úrhoz, és mondta: Kérlek, Uram! Avagy nem ez volt-e az én mondásom, mikor még az én hazámban voltam? Azért siettem, hogy Tarsisba fussak, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó. (Jónás 4:1-2)

Jónás nem volt boldog amiatt, hogy Isten meggondolta magát, hanem kifejezetten mérges lett! Ha megvizsgáljuk a próféta imáját, felfedezhetjük, miért félt engedelmeskedni. Meglepő módon Jónás számított rá, hogy Isten meggondolja magát! Ezért vonakodott az üzenetet közvetíteni Ninive felé! Nem attól félt, hogy esetleg megölik; az volt a legfőbb aggodalma, hogy odalesz szavahihetősége! Attól félt, hogy hamis prófétának bizonyul! Megdöbbentő, de az emberi természet mégis ilyen. A leghőbb emberi vágy az én felmagasztalása, és Jónás panasza az volt, hogy „mielőtt eljöttem hazulról, tudtam, hogy ezt fogod tenni! Ezért menekültem el otthonról! Mert tudtam, hogy lerombolod a tekintélyemet, és hamis prófétává válok! Tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, ezért nem akartam elmenni.”

Nagyobb, mint Isten szava

Ebben az esetben Jónás tudta az Isten szavát és ismerte Isten jellemét, de az ő szíve nem olyan volt, mint Isten szíve. Noha Jónás próféta volt, nem volt olyan szíve, mint Istennek. Mint prófétában, Jónásban működött Isten szelleme, de biztos, hogy Jónásban nem Krisztus élete lakozott. Ha így lett volna, nem háborodott volna fel Isten jóságán. Jónás háborgott azon, hogy 120 000 ember megmenekült. Szerinte, saját jóhíre védelme érdekében, jobb lett volna, ha a város tényleg megsemmisül, minthogy ő maga hamis prófétának bizonyuljon.

• Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem! (Jónás 4:3)

Ez egészen döbbenetes! Jónás számára a hírneve annyira fontos volt, hogy inkább meghalt volna, minthogy olyan prófétaként ismerjék, akinek szava nem vált valóra. De nyilvánvaló, hogy önző természete ellenére Jónás megértette Isten jellemét. Jónás megértett valamit, amit sokan nem: tudta, hogy Isten jelleme nagyobb, mint Isten szava! Tudom, ez különösen hangzik, de vizsgáljuk meg közelebbről ezt a dolgot! Tehát azt állítom, hogy Isten jelleme nagyobb, mint az ő szava. Vagyis amit Isten kiejt a száján, az változhat. Ami azonban Ő maga, az változhatatlan. Tehát ha helyes ismeretre akarunk eljutni, akkor a megfelelő dologra tekintsünk! Ha a törvénytudókhoz hasonlóan kizárólag a szavakra összpontosítjuk figyelmünket, akkor soha nem jutunk el az Isten által megkívánt megértésre.

Egy másik bibliai példa, amelyben ez az elv érvényesül, Ábrahám találkozása Istennel Sodoma és Gomora pusztulása előtt. Nem tudom, pontosan hányan élhettek Sodomában, de biztosan több ezren. Isten közölte Ábrahámmal szándékait, és ő megrémült. Nem tudom, vajon csak az unokaöccse miatt, aki a városban lakott; biztosan ez volt a fő mozgatórugója, de alkudozni kezdett Istennel, és megpróbálta rábírni, hogy változtassa meg kimondott szavát.

• Talán van ötven igaz abban a városban, vajon elveszted-e, és nem kedvezel-e a helynek az ötven igazért, akik abban vannak? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot? (1Mózes 18:24-25)

Döbbenetes, ahogyan Ábrahám vitázik Istennel! Az Úr jellemére apellálva terjeszti elő a kérést, és azt mondja, „távol álljon tőled!” Azzal érvelt, hogy „tudom, ez nem a te stílusod, tudom, hogy nem ilyen vagy!” Valójában azt mondja Istennek, „te nem ilyen Isten vagy, te nem így szoktál viselkedni”. Lényegében Ábrahám azt állítja: „nem hiszem el minden kimondott szavadat, mert ismerem a jellemedet!” Biztos vagyok benne, hogy amikor Ábrahám beszélni kezdett, Isten legbelül mosolygott, mert földi barátja ismerte az Ő szívét. Olyannyira ismerte Isten jellemét, hogy bátran megmondhatta neki, mi a jó és mi a rossz.

Egy másik példa Ábrahám életéből Izsák feláldozásának története. Isten a szeretet, az irgalom, a jóság Istene, és itt, az az Isten, aki igazságos és méltányos, azt mondja neki, hogy „vedd a te egyetlen fiadat, akit ígéretem által nyertél, az egyetlent, akit szeretsz, és áldozd fel égőáldozatként, öld meg a hegy tetején!” Mit tehetne Ábrahám ebben a pillanatban? Mondhatná-e, hogy „távol álljon tőled, hogy így cselekedj, hogy megöld az igazat! Tudom, ez nem a te stílusod! Tudom, hogy az egész föld bírája mindig helyesen cselekszik, hogy mondhatod hát nekem, hogy öljem meg a fiamat?!” Ebben az esetben az volt a probléma, hogy Ábrahám nem tagadhatta, Isten szólt hozzá. Az Úr valahogy megmutatta neki, hogy tőle jött a parancs, és komolyan gondolja, tehát nem volt kétség Ábrahám szívében efelől. Mit kellett volna tehát tennie? Biztos vagyok benne, hogy felmerült a gondolataiban: „Isten igazságos, irgalmas, kedves és jó. Hogy mondhatja nekem, hogy öljem meg a fiamat?!” Noha Ábrahám ismerte Istent, mit jelentett ebben az esetben az istenismerete? Mivel ismerte és bízott Benne, csodálatos válaszra jutott kérdésével kapcsolatban.

• Úgy gondolkodott, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte. (Zsidók 11:19)

Ábrahám arra a következtetésre jutott, hogy Isten terve az, hogy visszahozza Izsákot a halálból, és arra számított, mindketten visszatérnek majd a hegyről. Csodálatos dolog így ismerni Istent! Nem számít, milyen sötétnek tűnnek a körülmények, tudod, hogy minden jól végződik majd, mert Isten a szeretet Istene.

A kulcs

Tehát, mi az ismeret/tudomány kulcsa? Mi az a lényeges tényező, amely képessé tesz minket a valóságos tudomány birtoklására? Mi az a kulcs, amit az írástudók és doktorok elvettek? Ha megfigyeljük Ábrahám, Jónás és sok más bibliai szereplő tapasztalatait, ez a kulcstényező nem más, mint Isten akaratának és céljainak helyes megismerése érdekében legelőször Isten természetének és jellemének megismerése. Attól függetlenül, mennyire tudjuk betéve a bibliai szövegeket, ha nem ismerjük Isten jellemét, akkor hamis ösvényekre tévedhetünk.

Nemrég hallgattam egy prédikációt Isten jelleméről. Üzenete ítélkező és elítélő volt, és arról szólt, hogy akik nem tartoznak egy bizonyos egyházhoz, elvesznek. Egyik szemem sírt, a másik nevetett. A prédikátor olvasta a Szentírást, tudott idézni a Bibliából, de nem találta meg az ismeret kulcsát. Nem ismerte Istent, nem értette Isten emberek felé irányuló szeretetét.

A világ valaha élt legbölcsebb embere nem véletlenül írta:

• A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. (Példabeszédek 9:10)

Jézus ugyanerre az igazságra mutatott:

• Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (János 17:3)

Jézus nem kertelt, egyenesen a tárgyra tért. Az örök élet nem a parancsolatok megtartásából áll. Sem pedig a Biblia részletekbe menő ismeretéből – a teremtéstörténettől Jelenések könyvéig. Az örök élet Isten és Fia megismeréséből áll. Minden, amire szükségünk van, benne foglaltatik ebben a lényegre törő kijelentésben. Ha valóban ismerjük Istent, örök életünk van. Ez a tudomány és az ismeret kulcsa.

Isten jelleme nagyobb, mint írott vagy elhangzott szavai. Akik ismerik Őt, vagyis az ő jellemét, azok megtalálják az ismeret kulcsát, ami lehetővé teszi számukra, hogy megragadják Isten mélyebb ismeretét, amely magában foglalja az üdvösség valóságát. Egyáltalán nem állítom, hogy Isten szava, legyen az írott vagy kimondott, következetlen volna! Használhatsz szavakat, szétszedheted és lebonthatod őket, de ha nem érted a mögöttük álló jellemet, akkor valószínűleg félreérted azokat. Jézus azt mondta az írástudóknak: „elvettétek a tudomány kulcsát, mert törvénytudók vagytok; a szavakra és a kijelentésekre összpontosul figyelmetek, de nem ismeritek a szavak mögött álló személyt.” Ha csak szavakat olvasunk, téves következtetésekre juthatunk, mert a szavaknak nincs arca; nem mosolyognak, nem ráncolják a homlokukat, nincsenek érzéseik, pusztán kijelentések, általában papíron. Ha nem ismerjük a szavak szerzőjét, rossz következtetésekre juthatunk. Akkor lesz részünk helyes megértésben, ha megismerjük ama Szentet. Amikor összerakjuk a Biblia összes mozaikdarabkáját, és meglátjuk Isten valódi arcát, akkor kezdjük Őt megérteni, akkor lesz kulcsunk, hogy kinyissuk a tudás ajtaját.

Közbevetett figyelmeztetés

Mindezek után szeretném az olvasókat óvatosságra inteni. 2005 óta tanítok Isten kegyelméről, irgalmáról és Isten igazságosságáról. Azóta sok embert megfigyeltem, akik elfogadták ugyan az Isten jelleméről szóló igazság elméletét, de számosan közülük nem ismerik valóságosan az Urat. Ürügyként használják az Isten jellemére vonatkozó igazságot arra, hogy meggyalázzák nevét. Azt mondják, „mi már nem Isten igéjének betűjét, hanem Isten szellemét követjük”, és ezt takaróként használják, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyek ellentétesek azzal, amit igéje tanít. Nemcsak szavaival, hanem Isten jellemével is ellentétesek, és mindezt Isten szeretetének és irgalmának nevében teszik! Egyetértek azzal, hogy Isten nem „megszállottja” azoknak az apróságoknak, amelyeket mi túlhangsúlyozunk. Őt nem érdekli, hogy vegán vagy vegetáriánus vagy, hogy nyakkendőt, csokornyakkendőt viselsz, vagy nyakkendő nélkül jársz. Ezek olyan dolgok, amelyeket sokan üdvösségkérdéssé tesznek. Néhány gyakorlat valóban hasznos lehet, de Isten nem „megszállottja” ezeknek a dolgoknak. Azonban mégis van egy életstílus, amit Isten megkíván népétől. Azt akarja, hogy tiszta, szent, egyenes életet éljünk, mert az ő fiai és lányai vagyunk, és törődnünk kell azzal, hogy viselkedésünk megdicsőíti-e Atyánkat. Vannak, akik még a paráznaságot, a házasságtörést, a részegséget, az ocsmány beszédet, a dühkitöréseket, az ingerlékenységet és a testiesség hasonló vonásait is hajlandók igazolni, mert tudják, hogy Isten Krisztus igazsága alapján ment meg minket, nem pedig a sajátunk alapján!

Gyakran azon kaptam magam ima közben, hogy azt kérdezem az Úrtól: „Miért történik mindez? Hibás volna a hit általi megigazulásról szóló tanítás? Van valami alapvető tévedés az üzenetben?” Azon tűnődöm, hogy Isten kegyelme miért nem vezetett arra, hogy a hús-vér test késztetései szerint éljek. Nem vagyok tökéletes, időnként szentségtelen vágyaim vannak, és néha elveszítem a kontrollt, és olyan módon viselkedem, amely meggyalázza Atyámat. De nem mentegetem az ilyen viselkedést, és nem is igazolom. Elutasítom, amikor csak megjelenik, és az Úr erejét keresem, hogy ne ismételjem meg vétségemet. Nem akarom Istent megszégyeníteni, mert Isten szabaddá tett engem! Úgy kellene éreznem, szabad vagyok arra, hogy bármit megtehessek, amit csak akarok?! Miért ne akarnék én, mint Isten újjászületett gyermeke, mindenben tetszeni neki?! Miért ne törekednék arra, hogy mindent Isten dicsőségére tegyek?! Miért törekednék arra, hogy önző énemnek feleljek meg, és olyan utakat-módokat találjak, amelyekkel kiléphetek a szentség útjáról?!

Ez csak egy figyelmeztetés, mielőtt folytatnánk. Nem a tetteink miatt üdvözülünk vagy veszünk el, hiszen minden a Krisztushoz fűződő kapcsolatunktól függ, aki a mi igazságunk. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy rendben van, ha gondatlanul élünk! Aki Krisztus nevét viseli, de nem törődik azzal, hogy cselekedetei megszégyenítik az Urat, az hazug, és nem ismeri Istent, még akkor sem, ha nagyon jól tudja idézni a Szentírás szavait (1János 2:4).

Isten utolsó szava

• És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. (1János 4:16)

Isten szeretet. Ez a végső igazság, amely minden más igazságot tisztáz és helyre tesz.

Az igazán fontos ismeretek keresése során a kijelentések nagyon fontosak, amennyiben megértjük általuk annak a személynek a jellemét, akivel szemben állunk. Tudjuk, ha Isten azt mondja: „az a szándékom, hogy megpihenj a halálban”, akkor tudjuk, hogy ez az adott személy javát szolgálja, mert tudjuk, hogy ez egy szereteten alapuló cselekedet, mert ismerjük Isten jellemét. Tudjuk, hogy amikor Isten azt mondja: „meg akarlak gyógyítani”, és az illető nem gyógyul meg, az nem azért van, mert Isten nem szeret. Valami más akadály áll az útjában, mert Isten a szeretet, Isten irgalmas, hosszútűrő és kegyelmes, és ezek nem csak jelképes szavak, amelyek egy jogi állapotra utalnak, egyáltalán nem! Ez az igazság Isten természetére, jellemére, szívére nézve. Tudom, amikor a mennybe jutok, nem lesz elbizakodottság részemről, hogy odamegyek és fejemet a Mindenható keblére hajtom, mert a világegyetem Istene a szeretet Istene.

Tehát pusztán az írott kijelentés nem egyenlő az igazság végső forrásával, amely megnyitja a megértés útját, amely lehetővé teszi számunkra, hogy valódi tudományhoz jussunk. Isten jellemének megértése jelenti a tudás kulcsát. Ennek érdekében az Úr nem puszta szavakat adott nekünk, hanem jellemének élő megtestesülését – egyszülött Fiában. Ez a gyönyörű valóság! A törvénytudók és doktorok téves felfogását jól tükrözi az alábbi idézet: „Az ige testté lett, közöttünk lakott, aztán a teológusok ismét szavakká változtatták.” Ez a keserű igazság, amely évszázadok óta nem változott. Az emberek hajlamosak felmagasztalni és túlhangsúlyozni Isten írott szavát, amikor nem értik Isten jellemét, ezért az írott szó eltorzul, és zűrzavar forrásává válik, mert lakat alatt van, amíg meg nem szerezzük, és nem alkalmazzuk a kulcsot ahhoz, ami meg van írva.

Isten korábban prófétái által szólt az emberekhez, az utolsó napokban azonban Fia által szólt. Ez nem jelenti azt, hogy Isten korunkban nem alkalmaz többé prófétákat, de Pál apostol egy alapigazságot hangsúlyoz. (ld. Zsidók 1:1-3)

A próféták hordozhatták Isten írott vagy kimondott szavát, de mint láttuk, az írott vagy kimondott szavak soha nem adhatnak tökéletes képet arról, hogy milyen is egy ember valójában. A próféták mondhatták, hogy „Így szól az Úr”, amikor szavait közvetítették. De nagyon gyakran nem adták át az igazságot arra vonatkozóan, milyen is Isten valójában. A nagy Sámuel próféta, aki Isten szavát hirdette, feldarabolta Agág királyt. Nagyon nehéz ebben a viselkedésben meglátni az igazságot Isten szeretetalapú jelleméről, gyengéd, szánakozó szívéről.

Most azonban, az utolsó napokban Isten Fia által szól hozzánk. Ezért hívja Őt az ige Isten szavának. Ő Isten élő megtestesülése, akiben Isten jelleme láthatóvá vált. Általa valósággá válik a Szent megismerése. Ő az, akinek személyesen kell vezérelnie és irányítania mindazt, amit Istenről hiszünk.

Vannak időszakok, amikor Isten határozottan fellép a bűnök és a bűnösök ellen, hogy megelőzze a bűn ellenőrizhetetlen terjedését. Nem értek egyet azzal a kijelentéssel, hogy „Isten nem öl.” De annak érdekében, hogy megértsük azokat az ítéleteket, először szükségünk van a tudomány kulcsára, és meg kell értenünk az igazságot, hogy Isten irgalmas, kegyelmes, hosszútűrő, hogy Isten szeretet. Ebből a nézőpontból sokkal jobban tudjuk értelmezni és megérteni azokat az alkalmakat, amikor Istennek a világegyetem őrzőjeként kellett gyakorolnia kötelességét, és negatív módon kellett cselekednie az emberekkel szemben.

• Mert a törvény Mózes által adatott, de a kegyelem és igazság Jézus Krisztus által. (János 1:17)

Mózes Isten szavát, a törvényt hozta, de az Istenről szóló igazság Jézussal érkezett. Az élő valóság Jézus Krisztus által jött a világba:

• Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (János 1:18)

Kemény szeretet

Hiszem, hogy Isten gyakorlati módon szeret minket. Kaptam néhány ütést Istentől, ahogyan kaptam annak idején a szüleimtől is, mert szerettek engem. Nagyon gyakran nem értettem Isten ütéseit, később azonban megláttam áldásukat az életemben. Azon a héten, amikor kereszténnyé lettem, ellopták a biciklimet. Két éven keresztül a biciklim a kertben parkolt, soha senki nem nyúlt hozzá, de mihelyt átadtam az életemet Istennek, ellopták! A sokk elmúltával, azt mondtam: Istenem, köszönöm! Később megértettem, hogy életem e pontján jobb volt bicikli nélkül mindaddig, míg az Úrral való kapcsolatom meg nem szilárdult. A bicikli révén könnyű lett volna visszatérni a korábbi életemhez, a törzshelyeimhez, a haverokhoz, a szokásaimhoz, könnyű lett volna visszaesni. Isten a tolvajokat használta arra, hogy mozgásomat korlátozza kereszténységem első napjaiban, amíg meg nem erősödtem a hitben. Most már látom ebben az esetben a jót, az áldást.

Bár a legnehezebb dolgokat az életemben Isten akarata engedte meg, segítettek abban, hogy erősebbé váljak. Isten szeretete megteszi, amit meg kell tennie. Eljön az idő, amikor a gonoszokat el kell pusztítani, és Isten meg fogja tenni. Mert Ő olyan Isten, aki azzal foglalkozik, ami éppen szükséges. Az ő szeretete nem zárkózik attól, amit meg kell tennie.

A szeretet kompromisszumkész

Istent szeretete kompromisszumokra készteti. Gondoljunk csak a szíriai Naámán esetére, miután meggyógyult a leprájából. Elment és hétszer megmártózott a Jordán folyóban, ahogy Elizeus próféta utasította, betegségéből megtisztulva pedig visszament Elizeushoz, hogy megjutalmazza a prófétát. Elizeus nem volt hajlandó semmilyen jutalmat elfogadni tőle. Ami azonban érdekes, hogy Naámán ezután egy másik kéréssel fordult a prófétához:

• És mondta Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, amennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak. Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és ő az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban! És mondta neki Elizeus: Eredj el békességgel! (2Királyok 5:16-19)

Mit mondanánk mi ebben a helyzetben a főembernek? „Nem, mostantól nem hajolhatsz meg hamis istenek előtt, még ha Szíria királya le is ütteti érte a fejedet!” Elizeus azonban nem a várakozások szerint válaszolt. Látható, Isten mindenkit elfogad ott, ahol éppen tart. Ha Dániel, Sidrák, Misák és Abednégó tette volna ezt, megszégyenítették volna Istent. De Isten látta a férfit, aki pogány bálványok közül jött, aki egész életében bálványimádó volt, és most, amikor Isten meggyógyította, egy kevés fény megvilágította értelmét, elkezdi becsülni a héberek Istenét. Naámán belátta, hogy dilemmába kerül, ha visszatér hazájába, a régi világba, ezért kérte, amit kért.

Mit fog Isten mondani? Ez várható: „Hadd beszéljek neked a bálványimádásról, hadd tanítsalak meg a parancsolatokra, és hadd adjam át neked Izrael összes törvényét!” De mégsem! Ez a pogány fővezér találkozott Istennel, és Vele a szívében tér haza, de nagyon rosszul érti a mennyei elveket, és az Úr elnézi szellemi éretlenségét. Isten nem aprózza el; kompromisszumot köt, mert szeretetében megérti a helyzetünket, és tudja, hogy mi csak porból való teremtmények vagyunk. Azoktól, akiknek nagyobb világossága van, elvárja, hogy e világosság szerint éljenek, de Isten azon a szinten foglalkozik ezzel az emberrel, ahol éppen van.

Ez az Isten, akit imádunk. Minél többet tudunk meg róla, annál inkább látjuk, hogy minden cselekedete mögött a lenyűgöző szeretet nagyszerű alapelve húzódik meg. Irgalmas, kegyelmes, megértő, figyelembe veszi a körülményeinket, elviseli a gyengeségeinket, megbocsátja a hibáinkat; egyszóval, Ő a mi oldalunkon áll, nem ellenünk van, és soha nem is volt ellenünk. Amikor így ismerjük meg Istent, amikor ennek tudata úgy beivódik a szívünkbe, hogy soha nem fogjuk azt hinni, ellenünk van, akkor megtaláltuk a tudás kulcsát! Dicsérjük Istent, és ezzel a kulccsal bejutunk az Ő kincsesházába, ahol megpillanthatjuk útjainak csodáit!

David Clayton

---

Hogyan reménykedhetünk abban, hogy hatással vagyunk a jelen korra? Milyen eszközünk van Jézus Krisztus egyszerű evangéliumán kívül? Az ősgyülekezet nyomot hagyott saját korán, és egy olyan magot hagyott maga után, amelyet az egész világ sem tudott elpusztítani. Mi is győzedelmeskedünk Isten kegyelméből, ha egyenlőképpen munkához látunk, egyenlőképpen feltöltekezünk isteni élettel, és egyenlőképpen eltökéltek vagyunk, hogy terjesszük Jézus Krisztus nevét. Gyengeségünk lesz az erőnk, mert Isten hatalmassá teszi azt, amelyen láthatóvá válik kegyelmének mindenhatósága. Tartsatok össze, maradjatok közel Krisztushoz!

Charles Heddon Spurgeon

1 A görög ’airó’ további jelentései: magával visz, elvisz, elragad, eltávolít!