Azonnal szóltak Neki felőle

És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához mentek Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa pedig lázasan feküdt, és azonnal szóltak neki felőle. És ő odamenvén, fölemelte, kezét megfogván; és elhagyta őt a láz azonnal, és szolgált nekik. (Mk 1:29-31)

Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába ment. Simon anyósa pedig nagy lázban feküdt, és könyörögtek neki érette. És Jézus mellé állva megdorgálta a lázat, és az elhagyta őt; és ő azonnal felkelvén, szolgált nekik. (Luk 4:38-39)

A fent idézett eset Jézus városában, Kapernaumban történt, ahol az Úr sokat időzött földi szolgálata során. A jelek szerint tanítványai házában szállt meg, innen mentek el szombaton együtt a zsinagógába, ahonnan visszatérve Péter feleségének édesanyját lázas betegen, ágyban fekve találták. Minden valószínűség szerint váratlanul támadt problémáról volt szó.

A Márk evangélistától származó idézetben kétszer is előfordul az azonnal határozószó, amely azt jelenti, hogy rögtön, késedelem, haladék nélkül, mindjárt. Vagyis mihelyt tudomást szerzett Péter és András az anyós betegségéről, azonnal Jézushoz fordultak segítségért. Nem vártak állapotromlásra vagy javulásra, azonnal és egyenesen a Mesterhez mentek gondjukkal.

Nem kellett azokat a gyötrelmes köröket megtenniük, amiket a vérfolyásos asszonyról olvasunk: És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett. (Mk 5:26-27) Bár mindez még Jézus Krisztus szolgálata elején történt, mégis megismerték Őt bizonyos mértékig, és így volt annyi ismeretük, hogy hozzá forduljanak.

Hiszen épp az imént szabadított meg egy ördögtől megszállott embert a zsinagógában, a szemük láttára. (ld. Mk 1: 23-28) Tehát személyes tapasztalatot szereztek a Mester erejéről, hatalmáról, s ez elegendő alapot biztosított ahhoz, hogy rögtön hozzá forduljanak, mielőtt a helyzet még rosszabbra fordul. Ha nem látták volna ezt a csodálatos szabadítást, vajon mit tettek volna? Fontos tanulság, hogy minél többet időzünk Krisztus közelében, jelenlétében, annál nagyobb bizalom ébred iránta a szívünkben.

Irgalmas szívvel

Milyen lelkület jellemezte azokat, akikről a címben foglalt idézet szól? Egyrészt irgalmas, könyörületes szívvel törődtek a beteggel, együttérzéssel fordultak az asszony felé, és nem szégyelltek gyógyulást kérni számára az Úrtól. Fontos volt nekik az idős, elesett állapotú nő, és szeretetből fakadóan a legjobbat tették: Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is mindazt úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (Mt 7:12)

Másrészről fontos volt nekik Jézus, a Mester, akit az imént egy félelmetes helyzetben győzelmet arató Úrként ismertek meg. Ez a tapasztalat, a korábbiakkal ötvöződve elegendő alap volt ahhoz, hogy ne féljenek segítséget kérni tőle.

Mit tudhatunk Róla mi, akik nem láthattuk Őt földi szemeinkkel? Bizonyos értelemben sokkal többet, mint az első tanítványok, hiszen nekik azokban az években a személyesen megélt eseményekből táplálkozott a hitük. Nekünk a Szentírás alapján már átfogó képünk van Jézus Krisztus személyéről és munkájáról:

fájdalmak férfija és betegségek ismerője (Ésa 53:3)
Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa (1Ján 3:8b)
Én vagyok az Úr a te gyógyítód (2Móz 15:26)
És hozzájuk menve Jézus mondta nekik: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28:18)

Szeretettel

Milyen kapcsolat fűzte a tanítványokat e két emberhez: Simon anyósához és Jézushoz? Szoros, szeretetteljes viszonyt ápoltak mindkét irányba, és így élő láncszemmé válhattak a mennyei és a földi világ között, ahogyan az az ötezer megvendégelése során történt: Jézus pedig vette a kenyereket, és hálát adva adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akartak. (Ján 6:11)

Jelen esetben csak annyit tehettek, hogy azonnal szóltak Krisztusnak, mert ők maguk tehetetlenek voltak a betegséggel szemben. Könyörületességre indult a szívük, de gyógyítani nem tudtak, legalábbis egyelőre nem. Ez azonban nem jelentett akadályt, mert Jézusban ott rejlett a gyógyító erő!

Mit tehetünk mi, Krisztus után több mint kétezer évvel? Szólhatunk-e neki bárki érdekében?

Van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus (1Ján 2:1)
Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett hozzánk hasonlóan, anélkül hogy bűnt követett volna el. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül. (Zsid 4:15-16)
Mivel azért, atyámfiai, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, és lévén nagy papunk az Isten háza felett: járuljunk hozzá igaz szívvel, a hitnek teljességével, mint akiknek szíve tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel; (Zsid 10:19-23)
Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mt 7:7-8)

Tehát felhatalmazást nyertünk, hogy Jézus tisztaságába és szentségébe öltözve, bátran és bizalommal kérjünk – nemcsak és nem elsősorban magunknak, hanem mindazoknak, akik körülöttünk ínségbe-szükségbe jutottak. Ahogyan Ő folyamatosan az Atyát kereste minden földi szükséglet betöltése érdekében, ugyanúgy mi is elé tárhatjuk kéréseinket a testvéreink, az ellenségeink, a betegek, a szegények, a reménytelenek érdekében. Ez nem teher, hanem áldott, jellemet formáló lehetőség, csodálatos kiváltság, amely nagy nyereséggel jár a kérelmező számára is.

Jézus odament

Hogyan válaszolt Jézus a kérésre, a tanítványok közbenjárására? Nem küldte el őket, nem legyintett, mondván, „elfáradtam”, vagy „ennél sokkal fontosabb dolgom van.” Késlekedés nélkül, azonnal odament a beteg asszonyhoz. Bár ennek látszólag ellentmond Lázár haldoklásának története, hiszen amikor Jézus megkapta az üzenetet barátja halálos betegsége felől, akkor két teljes napig nem mozdult, és megvárta, amíg a férfit eltemetik (ld. János evangéliuma 11. fejezete). Bár ez hatalmas feszültséget és fájdalmat okozott a családnak, és azoknak, akik hittek Őbenne, utóbb mégis meglátták az Isten dicsőségét és nemcsak Lázár és a húgai, hanem nagyon sokan Jeruzsálemből. A látszólagos késlekedés az isteni terv része volt a mennyei hatalom teljes kibontakoztatása, a zsidók megtérése érdekében!

Tehát az Úr mindig időben érkezik! Simon anyósa esetében azonnal odalépett a betegágyhoz, megfogta a kezét és felsegítette őt. Létrejött az élet Forrása és a nagybeteg ember között egy fizikai-szellemi kapcsolat, amely csatornája lett az isteni szeretet kiáradásának. Élet áradt Krisztusból a láztól remegő, erőtlen testbe. Összekapcsolódott az örökkévaló és a halandó! Ez az evangélium lényege, amely ma is hasonló módon érvényes:

Az Úrnak lelke van én rajtam, mivel felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét. (Luk 4:18-19)
Aki az Úrral egyesül, egy Lélek Ővele. … Testetek a bennetek lakozó Szent lélek temploma, amelyet Istentől nyertetek. (1Kor 6:17.19)
Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig… (Mt 28:20)

Azonnal felkelt…

Mi lett a következménye Jézus szolgálatának? A beteg testet elhagyta a láz, erő és öröm járta át, mert az isteni szeretet áradása elűzte belőle a kórt, amitől addig szenvedett. Jézus szava és érintése helyreállította, megújította benne az életet, s az asszony szolgálatra kész állapotba került. A tehetetlenség és a gyötrelem helyett a hálás tettvágy töltötte be lényét. Bizonyítéka lett Isten emberek iránti szeretetének és hatalmának:

Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenkor, mindenben teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek (2Kor 9:8)
Az az indulat legyen bennetek, ami volt a Krisztus Jézusban is… (Fil 2:5)

Jézusban az alázatos szolgálat lelkülete uralkodott, inkább saját testi szükségleteiről is lemondott, csak hogy másoknak szolgáljon az isteni élet teljességéből (ld. a samáriai asszony esete, Ján 4. fej.). Akit megérint az Őbenne lakozó szeretet ereje, az ugyancsak átitatódik a szeretetteljes szolgálat vágyával, és örömmel tesz meg bármit az Úrnak, az Úrért.

Meggyógyított sokakat

Érdemes megnézni, hogyan folytatódott Jézus napja Simon anyósának meggyógyítása után. Nem a pihenés ideje jött el számára a szombat lezárását követően, ellenkezőleg!

Estefelé pedig, amikor leszállt a nap, mind ő hozzá vitték a betegeseket és az ördöngösöket; és az egész város odagyűlt az ajtó elé. És meggyógyított sokakat, akik különféle betegségekben sínylődtek; és sok ördögöt kiűzött, és nem hagyta szólni az ördögöket, mivelhogy őt ismerték. Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiment, és elment egy puszta helyre és ott imádkozott. (Mk 1:32-35)

Számolatlan esetben nyújtott enyhülést, felüdülést, teljes gyógyulást, szabadulást az este-éjszaka folyamán. A benne lakozó Élet áradásra várt: öröme telt a szabadításban, a helyreállításban, az Atya kedvességének meghirdetésében. Nem fordult el azoktól, akik segítséget kértek tőle, nem rendelt el zárórát, amíg el nem fogytak a betegek. A rövid alvást követően pedig máris kereste a mennyei Atya arcát, hogy erőt és támogatást nyerjen küzdelmeihez, győzelmeihez, a másnapi gyógyításokhoz, az emberek javára. Ma is bizonyosságunk lehet szüntelen szolgálatkészsége felől:

Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a Föld határait? Nem fárad és nem lankad el, végére mehetetlen bölcsessége! (Ésa 40:28)
Íme, nem szunnyad és nem alszik Izrael őrzője! (Zsolt 121:4)
… az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve (Zsid 9:12)

Jézus Krisztusban hű és fáradhatatlan Gyógyítót, Szabadítót, Megváltót és Megtartót nyertünk, aki soha nem un bele az „ügyfélfogadásba”. Ellenkezőleg: várja és hívja gyermekeit, hogy bátran hozzák elé minden szükségben lévő társukat. Jöjj hozzá, és kérj bátran!

Személyes tapasztalatok

A fenti igerészlet nagy bátorítás az imára, és hadd osszak meg két kis örömteli történetet.

Az egyik a munkatársnőm esete, akivel szóba elegyedve kiderült, hogy épp az édesanyjához készült a kórházba, aki váratlanul belázasodott odabent, egyébként egy kivizsgálásra feküdt be, és az állapota igen súlyosra fordult. Megígértem neki, hogy imádkozni fogok érte. Éppen péntek volt, tehát két napig nem tudtam érdeklődni. De hétfőn, kérdésemre örömmel újságolta, hogy lement a láza, rendeződött az állapota, és talán már másnap hazaengedik…

A másik egy végzős egyetemistával történt, aki teljesen összeroppant idegileg, röviddel a szakdolgozat beadása előtt. Későn fogott hozzá, a konzulens sem volt elégedett az eddig leírtakkal, szóval minden esélye megvolt, hogy visszadobják a munkáját. Úgy alakult a helyzet, hogy folyamatosan nyomon követtük az állapotát, így tudtuk, mikor sír, mikor nem tud aludni és minden egyebet, ami a helyzettel jár. Imádkoztunk érte kitartóan, bár nem tagadom, megkísértett a kétség és a feladás gondolata, de mégis imádkoztunk érte. Aztán eljutott odáig, hogy nem feladta, hanem beadta. Sok nap után kiderült, hogy ötöst kapott rá! Addig nem nagyon váltottunk szót, a lányunk tartotta benne folyamatosan a lelket, de ezek után mégis írtam neki: Bár eddig létét mindig tagadta, de most gondolja meg az Isten csodáit…