S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok,
és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek,
mert az ítélet Istene az Úr;
boldogok mindazok, akik Őt szolgálják.
(Ésa 30:18)

Nem késik el az ígérettel az Úr,
mint némelyek késedelemnek tartják;
hanem hosszan tűr érettünk,
nem akarván, hogy némelyek elvesszenek,
hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
(2Pét 3:9)

Isten várakozik. Hosszan. Ha felteszed a kérdést, miért sokasodik és tobzódik a gonoszság a Földön, lehet, te magad vagy a válasz. A bűn és forrása már rég megérett az ítéletre és a végleges megsemmisítésre. De még mindig vannak életek, emberek, akikre Isten azért vár, hogy örök életet adhasson nekik, hogy megmenthesse őket az örökkévalóság számára. Hogy kimenthesse őket, mint ahogyan Noét bárkában rejtette el, s ahogyan Lótot és családját kivezette Sodomából.

Azért vár az Úr…

Milyen okból várakozik az egész világegyetem elgondolója és fenntartója, a mindenható Isten? A válasz nagyon rövid, de aligha érthető teljes mélységében: mert Isten szeretet. (1Ján 4:8) Ez a szeretet pedig ragaszkodó, hűséges apai szeretet, amely képtelen magára hagyni a saját képére és hasonlatosságára formált teremtményeket. Mert Ő a bűnbocsánat Istene, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmű. (ld. Neh 9:17) Ő a tökéletes szeretet, Aki nem vállalhat közösséget a gonoszság egyetlen cselekedetével sem, ugyanakkor nem tudott és nem akar lemondani egyetlen életről sem. Miért várakozik? Azért, mert szeret téged. Felfoghatatlan mértékben szeret. Tudja, mire van szükséged. Tudja, honnan fog kiemelni és megtisztítani. Tudja, hogyan tegyen boldoggá. Vágyakozik utánad. Mint apa a távolra szakadt gyermekek után.

…hogy megkegyelmezzen

Mi a célja az isteni várakozásnak? A Biblia sorai szerint az, hogy könyörületet és kegyelmet gyakorolhasson, nem csak néhány kivételezett, de minden ember irányába. A kegyelem azok osztályrésze, akikre kimondták a halálos ítéletet. A kegyelem nem jár alanyi jogon, automatikusan, nem is érdem kérdése. Isten szabad döntést hozott arról, hogy a sötétség és a halál foglyai számára új, reménnyel teli jövőt ajándékoz a biztos pusztulás helyett. Arra vár, hogy elfogadd a „mentőcsomagot”, amely az Ő Fiában rejlik, amely a legnyomorultabb, leggonoszabb ember számára is bőségesen elegendő. Azért vár, hogy adhasson, hogy megmenthessen.

Tárt karokkal…

Hogyan várakozik Isten? Semmiképpen sem tétlenül, passzívan. Az Ő várakozása a vágyakozáson túl csupa cselekedet és igyekezet.

• Egész nap kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellentmondó néphez. (Ésa 65:2)
• Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve, odafutott, a nyakába esett és megcsókolgatta. (Luk 15:20)
• Mondta azért a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm az én szerelmes fiamat, talán ha őt látják, megbecsülik. (Luk 20:13)
• Miután az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott az atyáknak …, az utolsó időkben szólt nekünk az Ő Fia által. (Zsid 1:1)
• Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja szavamat és megnyitja az ajtót, bemegyek hozzá és vele vacsorázom, és ő énvelem. (Jel 3:20)

Isten, aki Atyaként közeledik felénk, minden módon igyekszik tekintetünket magára irányítani, hogy végre ne önmagunk körül forgolódjunk, hanem meglássuk felénk nyújtott, ölelésre tárt karjait, amelyek a kereszten nyúltak ki feléd a legnyilvánvalóbban. A szögek helye ma is ott van a mennyei Atya szemei előtt, de nem vádként, hanem a megmentés bizonyítékaként. Jézus szelíd, önfeladó szeretete okán és jogán Isten királyságának részese vagy. Elfogadhatod. Az Úr azonban még ennél is többre vágyik! Vissza akarja vinni az összes elveszettet a biztonságot és szeretet nyújtó atyai házba: erről szól az elveszett drachma, az elveszett bárány és az elveszett fiú története. Mindhármat megtalálja, mindet hazaviszi és örvendezik. (ld. Lukács evangéliuma 15. fejezete) Sőt, mi több: veled akar élni, asztalodnál vacsorázni, veled beszélgetni; Ő befogadott, mielőtt megszülettél. Te befogadod-e Őt?

Az ítélet Istene az Úr

Milyen alapon fogadhatja Isten magáénak e földi világ elveszett lakóit? Azért teheti, mert Ő az ítélet Istene. Az „ítélet” szó félelmetesen hangzik, nem szeretjük hallani, hiszen ha kicsit is őszinték vagyunk, semmiféle jót nem várhatunk. Hányan képtelenek egy életen át megbocsátani önmaguknak például a szeretteikkel szemben elkövetett, megváltoztathatatlan tetteket, vagy éppen a mulasztásokat! Pedig az Úr már régen megoldotta számunkra a megoldhatatlant. Hogyan ítélt felőlünk?

• Isten Fia itt a Földön utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfija és betegségek ismerője, mint aki elől arcunkat elrejtjük, utált volt és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat ő hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg. (Ésa 53:3-6)
• És titeket, kik holtak voltatok a bűnökben […], megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt, és eltette az útból, odaszegezve a keresztfára… (Kol 2:13-14)
• Nincs azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. […] Isten az ő Fiát elbocsátván a bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatta [elítélte] a bűnt a testben. (Róm 8:1-3)
• Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt, aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik érettünk. (Róm 8:33-34)
• Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. (2Kor 5:21)

A fenti részletek azt bizonyítják, ha hiszünk Isten szavának, hogy az Atya Jézus Krisztusban egyszer és mindenkorra leszámolt a bűnnel. A Mindenható olyan utat talált, amely az igazság csorbítatlan megőrzése mellett az embert is igazzá tette! Fia testében megítélte a bűnt, halálnak adta a bűn testét, az Ádámtól örökölt természetet. Az embert pedig Krisztus igazságába, valóságosan igaz természetébe és szentségébe öltözteti! Isten részéről tehát szeretetből fakadó kegyelemben, bűnbocsánatban, igaz életben, közbenjárói megerősítésben részesülünk a kereszt felállítása óta! Az Atya az ítéletet teljes egészében Fiának adta, aki, mivel Istenhez mindvégig hű emberré lett, hű és igaz Bíró, s egyben könyörülő szívű főpap is, aki együtt érez minden teremtményével. Ez a Bíró meghalt érted, hogy ítélet helyett felmentést és életet nyerhess!

Boldogok, akik Őt szolgálják

Ezek után nem kétséges, hogy ezt az Istent alázattal szolgálni, szeretni, nem csak a legnagyobb megtiszteltetés, de a legnagyobb boldogság is. A Vele való kapcsolat az áldások, az öröm kiapadhatatlan forrása. Ha megbizonyosodsz róla, hogy szeretett gyermeke vagy, akiért és akinek a Legkedvesebbet odaadta, a viszontszeretet „kényszerít” arra, hogy azt tedd, amire Ő kér, amit Ő parancsol. Hiszen minden útja gyönyörűséges, életre és békességre vezet. (ld. Péld 3:17) Angyalok milliói szolgálják Őt örömteli szívvel, lankadatlanul. Ha Isten akaratát követjük, tudhatjuk, hogy már bekapcsolódtunk az örökkévaló élet áramlatába, részévé váltunk a fenntarthatóságnak, földi képviselőiként Őt tesszük láthatóvá tetteink és szavaink által. Jóságának és igazságának rendíthetetlen tanúivá válhatunk, ahogyan hitben megtesszük mindazt, amire Lelke által késztet minket. Így az angyalok munkatársaivá leszünk, és nem pusztán az emberek előtt, de az egész világegyetem számára bizonyíthatjuk, hogy a Fiú halála megtermi gyümölcseit a Földön, ezen a halálbolygón, Sátán felségterületén. Isten ugyanis maga is ítélet alatt áll mindaddig, amíg várakoznia kell azokra, akik még nem döntöttek véglegesen ellene vagy mellette. Szüksége van tehát rád, hogy gyermekévé fogadhasson, hogy élő bizonyítéka legyél mély szeretetének! De neked is szükséged van arra az örök örömre és elvehetetlen békességre, amit Ő kínál neked utánad vágyakozó szívvel…

Ne késlekedj, fogadd el Krisztus feléd nyújtott, sebhelyes kezét, a boldogság örök forrását! Azért vár, hogy könyörüljön; azért zörget, hogy megnyisd, hogy együtt vacsorázzon veled – még ma este…