Dávid kútja

Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg az Adullám-barlangba, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott. Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél. Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől! Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.

2Sámuel 23:13-17; 1Krónika 11:15-19

Ez a rövid leírás egy rejtett kincs, az egyik legszebb történet, amely észrevétlenül bújik meg Dávid, az Isten szíve szerint való király csodálatos életeseményei között. Mindig az a kérdés a Biblia jelenbeni olvasói számára, hogy milyen, mélyben húzódó jelentés, üzenet vár fölfedezésre a sokszor eleve drámai, tragikus események mögött. Mi az, amit Isten a szívünkbe akar írni, és egyúttal meg akar valósítani a mi életünkben is? Hiszen alaptétel, hogy minden okulásunkra íratott le, annak érdekében, hogy növekedjünk az istenismeretben és a hitben, no meg, hogy dicsőíthessük Istent végtelen bölcsességéért.

  • Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. (Róma 15:4)

Akkor jutunk a teljes jelentés birtokába, ha megtaláljuk a kapcsolódási pontokat a Szentírás többi részéhez, amelyek sok szemszögből, együttesen magyarázzák az ókori eseményeket. Mindenesetre a fejezet, ahol olvashatunk erről, az Dávid életvégi visszatekintése, megemlékezése legkiemelkedőbb fegyvertársairól, hűséges vitézeiről, és az ő nevezetes tetteikről. A pásztorból lett király szerénységére és hűségére vall, hogy nem engedte feledésbe merülni a hozzá ragaszkodók nevét, állhatatosságát és cselekedeteit.

DÁVID

Isai vagy Jesse nyolcadik fia az Úr egyik kedvence volt; a juhok vigyázójából hőssé, királlyá emelt próféta és zsoltárszerző. Abból, ahogyan ő maga összegezte életét, felismerhető, hogy istenimádatából fakadó engedelmessége miatt az eljövendő Messiás ősapja és sok vonatkozásban egyben tükrözője lett. Mintha saját sorsa helyett-mellett az egyetlen, szeretett mennyei fiú rendeltetését foglalta volna össze az alábbi sorokban, aki ezer évvel utána született a Földre:

  • Dávid*, Isai fia, a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje**, Izráel énekeinek kedveltje: Az Úr szelleme beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen. Izráel Istene ezt mondta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után kisarjad a fű a földön. Nem ilyen-e házam Isten színe előtt? Örök szövetségre lépett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömömtőle származik. (2Sámuel 23:1-5)
MAGYARULEREDETI SZÓJELENTÉSEI
Dávid*’dávíd’ (óhéber)szeretett, dédelgetett
felkent**’másíah’ (óhéber)felkent király, felkent pap Messiás

Ez a szívet gyönyörködtető leírás egy Isten által vágyott, kezdeményezett és megvalósított kapcsolat, illetve következményeinek számbavétele. Mindenek alapja Isten közeledése, felkínált, örökre szóló szövetsége, valamint Dávidnak az Istenhez fűződő viszonya. E kettő kölcsönhatásának eredménye, hogy ezen a férfin keresztül Isten szólhatott Izrael népéhez és a világhoz. Rajta keresztül fejthette ki hatását, áldásait, bemutathatta az eredeti mennyei királyság minőségét: az életet sarjasztó napfényhez hasonlítja az örök szeretet áradó folyamait. Isten szíve vágya volt, hogy legyen olyan uralkodó választottjai között, akin keresztül az ő örök szerelmének elvei és áldásai kifejeződnek. Dávid pedig nagyon is tudatában volt annak a ténynek, hogy minden, tényleg minden jó Istentől eredő ajándék számára. A második olvasat szerint mindez fokozottan, törésmentesen igaz Jézus Krisztus esetében, aki Isten dicsőségének visszatükröződése, valóságának tökéletes képmása (ld. Zsidók 1:1-3).

Az ó- és újszövetségi értelmezések megerősítik ezt az isteni tervet és szándékot:

  • Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a Földön. Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és nyugalmat adtam neked minden ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az Úr, hogy az Úr akarja a te házadat építeni.

Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal, embereknek kijáró csapásokkal. De nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled. Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz. (2Sámuel 7:8-16)

  • Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen. Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. (Ézsaiás 55:3)
  • Miközben Péter ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. (Máté 17:5-6)
  • Isten Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. (Cselekedetek 13:22)
  • Dávid próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. (Cselekedetek 2:30-32)

A két pásztor

Ha esetleg még kételyeink lennének a két személy egymásra vetítésének jogosságát illetően, íme, egy újabb bizonyíték. Ne feledjük, hogy Ezékiel próféta több száz évvel Dávid után szolgált, tehát nem a „valóságos” Dávidról szól a jövő idejű ígéret, hanem a Messiásról:

  • De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között! Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. Én, az Úr, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az Úr, megmondtam! (Ezékiel 34:22-24)
  • Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. (János 10:14)
  • A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát … (Zsidók 13:20)

A két király

Egy még magasabb szintű párhuzam mutatkozik a fejedelmi szerep tekintetében. Ahogyan Dávid életében hosszú évek teltek el a két véglet, a báránygondnoki és az uralkodói szerepek betöltése között, úgy hasonlóan elnyúló kiteljesedést látunk Jézus Krisztus esetében. Miután Isten szellemének olaja kiöntetett a szívükbe, mindketten megpróbáltattak a hűség és a gondosság vonatkozásában, mielőtt trónra léphettek volna. Ráadásul nem azonnal, hanem két fokozatban nyerték el a királyságot a teljes Izrael fölött. Dávid esetében ez először Júda törzsét, később pedig a Saul, a lázadó király leszármazottai alatt maradt többi nemzetséget is jelentette.

  • Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr szelleme szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. (1Sámuel 16:13)
  • És eljöttek a júdaiak, és fölkenték ott Dávidot Júda házának királyává. (2Sámuel 2:4)
  • Ezután elment Dávidhoz Izráel összes törzse Hebrónba, és ezt mondta: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk! Azelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráel fejedelme! Megjelent tehát Izráel valamennyi véne a király előtt Hebrónban, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt, ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává. Harmincesztendős volt Dávid, amikor királlyá lett, és negyven esztendeig uralkodott. Júda királya volt Hebrónban hét esztendeig és hat hónapig, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig volt egész Izráel és Júda királya. (2Sámuel 5:3-5)

Ami Dávid esetében lejátszódott, az tulajdonképpen az „igazi” király, Jézus Krisztus előképe volt és lesz, hiszen nem teljesedett még minden részletében maradéktalanul. Az ő uralma is szűkebb körben, az újkori Izrael, azaz a keresztényekben kezdődik, mielőtt visszanyeri az egész bolygó fölötti kormányzás jogát.

  • A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket. … Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. … Csókoljátok a fiút … (Zsoltár 2:6-8.12)
  • A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Isten őt, mint fejedelmet és szabadítót emelte a jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. (Cselekedetek 5:30-31)
  • És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sok korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem ismer rajta kívül; és véráztatta ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és combjára ez a név van írva: királyok Királya és urak Ura. (Jel 19:11-16)

SZOMJÚSÁG

Egy nagyon nehéz, háborús helyzet közepén történt Dáviddal a fent idézett eset. A filiszteusok akkor éppen szülővárosát, Betlehemet (is) fenyegették. Valószínű, hogy ebben az időben Isai fiának – kétféle szorongattatás áldozataként – Saul elől bujdosnia, az ellenséges csapatokkal pedig harcolnia kellett.

Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg az Adullám-barlangba, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott. Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél. (2Sámuel 23:13-14)

A Szentírás nagyon szűkszavú, ezért nem tudhatjuk, hogy a nyári hőség és ennek nyomán a fizikai szomjúság, vagy inkább csak a béke- és szabadságvágy fakasztotta fel az alábbi kiáltást Izrael második (akkor még leendő) királyából:

Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől! (2Sámuel 23:15)

Jól jelzi a helyzet bonyolultságát és Izrael szorult állapotát, hogy Góliát hős legyőzője nem meríthetett saját kezűleg gyermekkora forrásából. Mindenesetre nem is tudhatnánk erről a kútról, ha akkor nem hangzik el ez a mondat.

Jézus szomjúsága

Az előző alfejezet párhuzamai alapján két eset azonnal fölidéződik a „nagy” pásztor földi életéből, hasonló tartalommal. Jézus két kérése is kapcsolódik Dávid tapasztalatához. Azon kevés esetről van szó, amikor kinyilvánította isteni-emberi szükségleteit. Természetesen jóval többről volt szó, mint pusztán fizikai szenvedésről.

  • … így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? (János 4:5-9)
  • Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom! (János 19:28)
  • Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. (Zsoltár 22:15-18)

Jézus első kérése szolgálata kezdetének, a második pedig befejezésének tabudöntő kifejezése volt. Először az Izrael és a pogányok közötti választófalat készült ledönteni, a második esetben pedig a halál hatalmát készült megtörni saját halála által.

Ugyanakkor nem feledkezik meg későbbi követőiről sem, mert csodálatos ígéretet fogalmazott meg, amelyből nem lehet tudni, ki kap többet, az ajándékozott vagy az ajándékozó:

  • Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát. (Máté 10:40-42)

BETLEHEM

A település nevét minden keresztény kisgyermek hallja a karácsonyi történetek kapcsán:

  • De te, Efratának* Betleheme**, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között, belőled származik, aki uralkodó az Izráelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. Azért odaadja őket, míg a szülő szül, de az ő atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz. És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevével, és bátorsággal lakoznak, mert íme, felmagasztaltatik a Föld határáig. És ő a mi békességünk. (Mikeás 5:2-5)
  • Amikor pedig megszületett Jézus a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes király pedig ezt hallva megháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtött minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie. Azok pedig mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: És te, Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. (Máté 2:1-6)
MAGYARULEREDETI SZÓJELENTÉSEI
Efráta*efrátá (óhéber)gyümölcsözés, termékenység
Bethlehem**Bét-lehem (óhéber)’kenyér háza’

Ezt a várost azonban már Jézus Krisztus világra jötte előtt éppen e történet főszereplőjéről nevezték el Dávid városának. De mondhatnánk akár „a két pásztor városának” is, ha nem lett volna általános akkoriban azon a vidéken a legeltető gazdálkodás.

  • Nem az írás mondta, hogy a Dávid magvából és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid volt? (János 7:42)
  • És mondta az Úr Sámuelnek: Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el! Én elküldelek téged a Betlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt! (1Sámuel 16:1)
  • És Dávid, Júda városából, Betlehemből való amaz efratita embernek volt a fia, akit Isainak hívtak, akinek nyolc fia volt, és e férfi a Saul idejében vénember volt. Dávid volt a legkisebb. (1Sámuel 17:12.14)

A település elnevezése – ti. ’a kenyér háza’ – ugyancsak előremutató jelentést hordoz, amit Jézus szavai világítanak meg számunkra:

  • Jézus pedig mondta nekik: Én vagyok az élet ama kenyere: aki hozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjazik soha. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem lakozik, és én is abban. (János 6:35.51.56)

Ebből az aprócska részletből is kitűnik, hogy Isten valóban előre, a legapróbb részletekig elrendezett mindent annak érdekében, hogy bárki, a Föld és az idő bármely pontján megtalálhassa az örök forrást… Tehát természetesen nem kell azért a Közel-Keletre zarándokolni, hogy részesüljünk ennek áldásaiból. Isten gondoskodott arról, hogy egyetemesen hozzáférhetővé váljon, hogy minden emberi szív jászol lehessen Krisztus számára.

  • ti nem vagytok testben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten szelleme lakik bennetek. Akiben nincs a Krisztus szelleme, az nem az övé. (Róma 8:9)
  • hogy lakozzon Krisztus hit által a szívetekben (Efézus 3:17)

A HŐSÖK

Voltak a Dávid körül az évek folyamán fokozatosan kiépülő hadseregben kiemelkedő bátorságú és fizikai erejű férfiak, akikről élete végén megemlékezett. A legnevezetesebb három, vagyis történetünk főhősei – a háromszáz fős „elitalakulat” mellett – az alábbiakban lett bemutatva:

  • Ezek voltak név szerint Dávid vitézei:

a tahkemóni Jóséb-Bassebet*, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le.

Azután Eleázár**, Ahóhí fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak, de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni.

A következő volt Sammá***, a harári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehínél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok elől, de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet. (2Sámuel 23:8-12)

A NÉVJELENTÉSEI
Jóséb-Bassebet*’nyugalomban lakó’
Eleázár**’Isten megsegített’
Sammá***’pusztaság’

Mindhárman a filiszteusok elleni küzdelemben tűntek ki rettenthetetlenségük és fantasztikusnak tűnő teljesítményük alapján. Képesek voltak „fejben és testben” egyaránt elviselni a magukra hagyottság állapotát, a túlerővel szembeni megállás kockázatát, a halálveszélyt, a hosszantartó fizikai erőfeszítést. Neveik jelentése sejteti, hogy ők sem kizárólag magukban bíztak, hanem Izrael Istenében. Ismerték és számontartották az Izrael megszabadítására vonatkozó isteni próféciákat, amelyek Sámuel szájából többször is megerősítést nyertek. Tehát nem kérdés, honnan merítették az erőt, ami kiválóvá tette őket!

Dávid, a hős

Ne feledjük azt sem, hogy a Góliátot legyőző példaképük szolgálatába szegődtek! Lehetséges, hogy szem- és fültanúi voltak annak a győzelemnek, amelyet azóta is emleget az egész, Istenben hívő világ.

  • Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál! Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben! Megtudja ez az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr. Mert az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket! (1Sámuel 17:45-47)

Mielőtt tehát Dávid hősöket gyűjtött volna maga köré, ő maga mutatkozott be „eredményes munkamódszerével”, győzelmével együtt.1 És mielőtt Góliát ellen kiállt volna, már maga mögött tudhatott termetre kisebb, mégis életveszélyes ellenfeleket: a bárányokat veszélyeztető medvét és oroszlánt. Egyik esetben sem csupán saját erejében és ügyességében bízott, hanem az Úrra támaszkodott. A filiszteus óriáson sem a fizikai, hanem a szemek előtt rejtett szellemi valóságból való fegyverrel tudott diadalt aratni: az Istennel való szövetségi kapcsolat segítségével fejezte le Góliátot és a filiszteus sereget. Nem volt hagyományos páncélzata, fegyverzete sem, csupán egy parittya és néhány patakbeli kavics. A kard is az ellenségé volt, amivel befejezte szabadító munkáját. Példája buzdító erővel hatott Izrael addig félelemtől bénult csapataira is, és egyesült erővel fejezték be a csatát. Az óriást követően, már Saul szolgálatában, további több ezer pogány harcost sikerült ártalmatlanná tennie. Dávid évtizedeken keresztül kiváló vitézként küzdött, és még idős korában is félelmetes harcosként tartották számon.

  • Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád kiváló katona, és csupa bátor ember van vele. (2Sámuel 17:10)

Isten legnagyobb hőse

Ha a korábbiak mintegy kézenfekvő párhuzamokat kínáltak Dávid és Messiás, azaz Isten egyszülött Fia között, akkor bizonyára a „hősiesség”, a harcos lét témakörében is megtaláljuk ezt. Természetesen itt egyértelműen másik dimenzióban kell gondolkodnunk, hiszen az olyan teremtő hatalom fölött rendelkező lény, mint Jézus, egy másodperc töredéke alatt megsemmisíthetné akár az összes teremtményét; Ő azonban mindezidáig nem élt ezzel a lehetőséggel. Olyan utat választott, ami örökre szólóan biztosítja a békét. Ezért nyúlik hosszúra a háború, amit Krisztus Isten harcos követeként vív, mert nem fizikai, hanem szellemi síkon küzd: az igazság fegyvereivel a hazugság seregei ellen. Nézzünk meg néhány részletet, amelyek a létező legerősebb harcosként mutatják be Őt!

  • Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas* Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. … A seregek ura, ő a dicső király! (Zsoltár 24:8.10)
  • Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: csodálatos tanácsos, erős* Isten, örökkévaló atya, békesség fejedelme! (Ézsaiás 9:6)
  • Az Úr kivonul, akár egy hős*, átjárja a harci kedv, akár egy katonát, harsányan zengi a csatakiáltást, és diadalmaskodik ellenségein. (Ézsaiás 42:13)
  • Veled van Istened, az Úr, ő erős*, és megsegít**. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. (Sofóniás 3:17)
  • Jézus így felelt: Az én királyságom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. (János 18:36)
MAGYARULEREDETI SZÓJELENTÉSEI
hatalmas* erős* hős*’gibbór’ (óhéber)erős, hatalmas, vitéz, hősies; vitéz, bajnok, parancsnok
megsegít**’jása’ (óhéber)megszabadít, kiszabadít, megőriz; segít, támogat, győzelmet ad; megtart győzelmes állapotban

Ugyanakkor van több különlegessége ennek az isten-emberi hősiességnek. Nem pusztán az ellenféllel szembeni önmegtartóztatás, az erőszakmentesség, a megsemmisítés halasztása a legvégső kibontakozásig. A legfontosabb pontja, hogy nem másokat gyilkolt meg, hanem önmagát adta az oltárra. A legerősebb mutatta a legnagyobb gyengeséget, alávetette magát a szenvedésnek és a halálnak, hogy az erőtleneket megmenthesse és helyreállítsa. Éppen ezért győzelme is egyedülálló, segítsége is elképzelhetetlenül teljes körű.

  • Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. (1Péter 2:24)
  • Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. (Kolossé 2:14-15)

Jézus saját magát áldozta fel, hogy megölje a lázadó emberi természetet, annak minden büntetésre okot adó tettével együtt. Elhallgattatta a vádló szellemeket, és saját igazságával ajándékozza meg a benne bízókat. A küzdelem első, s egyik legfontosabb szakasza Krisztus feltámadásával befejeződött. Ez az alapja annak, hogy az ő hősei is győzhessenek, sőt, legyőzhetetlenné váljanak.

Isten legnagyobb ellensége

Legkésőbb itt tisztázni kell, hogy ki is az az ellenfél, aki ellen mindmáig harcolnia kell a Mindenhatónak. A Jelenések könyve részleteiből – szimbólumok segítségével – feltárul előttünk egy, a világunkon túlmutató konfliktus, amely az egyik teremtmény szívében kezdődött, majd átterjedt a mennyei seregekre, végül pedig a Földön eszkalálódott, és még ma is folyik. A Lucifer nevű angyal, más néven a sátán és az őt támogató angyalok köre kérdőjelezte meg Isten és fia jellemét, hatalmát, uralkodásának eszközeit – abban a reményben, hogy megdöntheti a szeretet uralmát, és a saját képére formálhatja az univerzumot. Mivel Ádám és Éva hitt az istenellenes hazugságoknak, a bolygónk is csatamezővé vált.

  • Ezután háború támadt a mennyben: Mikael és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni, és nem maradt többé számukra hely a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. (Jelenések 12:7-10.17)
  • És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jön ki: olyanok, mint a békák, mert ördögök szellemei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára. (Jelenések 16:13-14)
  • A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezeknek közös szándékuk az, hogy felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Ezek a bárányka ellen fognak harcolni, a bárányka azonban legyőzi őket, mert uraknak ura és királyoknak királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és a hűségesek. (Jelenések 17:12-14)

A fenti igék bizonysága szerint az utolsó (és mindenkori) földi politikai formációk mind a sátáni erők támogatói és eszközei. Elsősorban a megtévesztés, a becsapás, a globális hazugságok mentén, de az államhatalom minden fizikai és jogi eszközével szállnak szembe Istennel és az ő királyságának földi alattvalóival. A prófécia szerint Jézus Krisztus, a bárány diadala bizonyos, ugyanakkor neki is vannak és lesznek hősei, akiket hasonlóan odaszánt lelkület ural, mint Dávid katonáit.

Isten utolsó hősei

A Szentírás pontosan meghatározza, hogy kik ezek a „katonák”. Jézus követőiről van szó, akikben ott él és működik parancsnokuk, mesterük és barátjuk, nekik ajándékozott szellemén keresztül:

  • Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele. (Jelenések 12:17)

Isten az élet és az örök szeretet Ura, ezért soha nem volt igazán szíve szerint való az öldöklés, ami olyan gyakran előfordul az ószövetségi történetekben. Pusztán arról van szó, hogy a történelem adott keretei között élőkhöz azon a szinten kapcsolódott, ahol és ahogyan éltek. (Jézus soha senkit nem biztatott gyermekei közül pl. forradalomra, szabadságharcra, puccsra, az adott társadalmi rend erőszakos megdöntésére.) Azonban a mennyei alapelv, amely fokozatosan bomlik ki és jut el a teljességig, már korán megfogalmazódott. Ez az elv Jézus Krisztus szolgálata során tökéletesen érvényesült, és azóta is él.

  • Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én szellememmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zakariás 4:6)

Az utolsó hősök, a „krisztianoszok” (ld. Cselekedetek 11:26) szellemi küzdelmének lényegét, módszereit Pál apostol fejtette ki részletesen.

  • Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatota Krisztus iránti engedelmességre, és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget. (2Korinthus 10:3-6)
  • Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében! Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel* szemben! Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság szellemei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok! Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére! Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát! Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a szellem kardját, amely Isten beszéde! Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a szellem által! (Efézus 6:10-18)
MAGYAR FORDÍTÁSEREDETI SZÓJELENTÉSEI
mesterkedés*methodeia (ógörög)megtévesztés, becsapás félrevezetés, fondorlat, ravaszság
  • öltsük fel a világosság fegyvereit. … öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust! (Róma 13:12.14)

Az alapkérdések tehát ebben a küzdelemben: ki vagy mi az ellenség, milyen eszközöket vet be, és milyen fegyverekkel lehetséges fölöttük győzni?2

Az ellenfél Isten és ember ádáz gyűlölője, a sátán, aki gyilkos, aki az első hazugság forrása, illetve minden hazugság atyja (ld. János 8:44). Seregét egyrészt az uralma alá került angyalok, a sötét szellemiséget képviselő démonok, illetve a megtévesztett embertömegek képezik. Eszközei elsősorban szellemi jellegűek, noha a fizikai erőszak minden formája is repetoárjában szerepel.

ELLENFÉLaz ördög és a démonok a sötétség világának urai szellemi erők és hatalmak a gonoszság szellemei
ESZKÖZEIokoskodások, érvelések = ateista vagy torz istenképet hordozó elméletek magaslatok = bálványáldozati helyek voltak Isten iránti engedetlenségre, lázadásra vivő eszmék, gondolatok

Célja a megtévesztés, az Isten ellen hangolás, a lázadás szellemének elfogadtatása, amely sötétséget, anarchiát, erőszakot, szenvedést és halált eredményez. Eszközei tehát mindazok a téveszmék, hiedelmek, babonák, vallási, filozófiai és tudásrendszerek, amelyek a Biblia mérlegén megbuknak, amelyek rombolják a Mindenható igazságát és hatalmát, megkérdőjelezik létét. Eszközei többek között az emberi elme és kéz mindazon alkotásai, amelyek bálványként, vagyis elsődleges tudás-, erő- és bizalomforrásként működnek, háttérbe szorítva vagy egyenesen megtagadva az Isten által kínált látást és erőforrásokat. A gondolatvilág megfertőzése-megmérgezése tökéletesen elegendő ahhoz, hogy valaki távol tartsa magát teremtőjétől, vagy egyenesen gyűlölje Őt, és tevékenyen rombolja a körülötte élőket is. (Az egyik legelterjedtebb ördögi hazugság, hogy ő, ti. a sátán figurája csak dajkamese, valójában nem is létezik. Ebből következően minden rossz forrása Isten.)

  • Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel* és üres** megtévesztéssel***, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik! (Kolossé 2:8)
MAGYARULEREDETI SZÓJELENTÉSEI
bölcselkedés*philoszophia (ógörög)bölcselet, filozófia
üres**kenosz (ógörög)üres, megfosztott haszontalan, hiábavaló, alaptalan
megtévesztés**’apaté’ (ógörög)csalás, becsapás, árulás, csábítás szórakozás, időtöltés

A fenti igére külön érdemes kitérni, hiszen posztmodern korunk talán legnagyobb veszélye az emberi figyelem lekötése, az idő és az akarat megrablása a virtuális világ hazug szórakozásaival, illúzióival, tudományával, amelyek bénító-torzító módon hatnak az egész személyiségre testi, lelki, szellemi szempontból egyaránt!

Ezek alapján joggal gondolhatjuk, hogy ez a „sereg” bizony jóval nehezebben megfogható és leküzdhető, mint annak idején a filiszteusok. Ahogyan azonban Isten Dávidot és hőseit nem hagyta magára, ugyanúgy biztosítja mai katonai számára is – nem pusztán a túlélést, hanem az elsöprő diadalt. Pál a római hadsereg nehézfegyverzetű gyalogosának felszerelését felhasználva magyarázza el a szellemi hadviselés elemeit, amelyek valójában kivétel nélkül a feltámadott, győztes Jézus Krisztus tulajdonságai, képességei és fegyverei.

A felszerelés egésze csakis a Jézus Krisztussal való szövetségkötés, egyesülés révén érhető el. Létfontosságú tehát az ige segítségével megismerni, megérteni Istent és fiát, hogy tökéletes kapcsolat, tökéletes bizalom épülhessen bennünk irántuk. A tisztánlátás alapja a tiszta ismeret. A bátorság alapja pedig a legyőzhetetlenség tudata. Ha valaki meggyökerezett a mindenek fölött győztes mennyei fiúban, az kétség nélkül szembeszáll az (általa már legyőzött) ellenfelekkel, miként a címszereplő három hős. A fegyverzet sebezhetetlenné, rendíthetetlenné tesz az ördögi hazugságokkal, vádakkal, csábításokkal szemben.

FEGYVERZETJÉZUS KRISZTUS
sisaküdvösség, szabadítás, megmenekülés
páncél, mellvértigazság, mint igazságosság, jogosság
övigazság, mint valóság, hitelesség
a szellem kardjaige, isteni szó
pajzshit, bizalom, hűség
sarua békesség evangéliuma

A sisak a fejet, a gondolkodást, az értelmet védi: az üdvösség nem más, mint az Istentől való elválaszthatatlanság, az önzés rabságától való szabadság, a megtartás, a gyógyulás, az örökkévalóság tudata. A mellvért a krisztusi „jellemburkolat”, az abszolút igazságosság és makulátlanság révén nyújt védelmet a kísértések és az emlékek, a gyakran kísértő méltatlanság-tudat ellen. A deréköv az igazság valósága. Bár Jézus láthatatlan, mégis az övé a „való világ”, amelyben megtartó erő működik. A pajzs az ellenséges tüzes nyilak, dárdák, kardok ellen szolgál védelemül, ami nem más, mint Jézus tűzpróbát kiállt bizalma, hűsége Isten felé. Nem a saját, emberi hitre kell támaszkodni, hanem Krisztusét tarthatjuk magunk elé minden helyzetben! A saru a láb védelme az út sziklái, szilánkjai ellen, és készségessé teszi viselőjét, hogy járjon, menjen, és vigye a szabadítás üzenetét, Krisztus győzelmének jóhírét oda, ahová hadvezére küldi. Végül a kard, mint az egyetlen támadófegyver: az Isten szelleme által ihletett szó, beszéd, tanítás, bátorítás, feddés atomi szinten képes minőségi változást eredményezni bárhol a világban, bárhol a lelkekben és szellemekben. Az Úr Jézus indítására, az Úr Jézus nevében és hitében kimondott szó teremtő, megítélő, megsemmisítő erővel bír, és győzelmet hoz forgatója számára, Isten dicsőségére. Így megállva az imának, könyörgésnek, azaz az Istennel folytatott párbeszédnek világot megrendítő ereje van, mert Jézus szelleme az a csatorna, amelyen keresztül a mennyei trónhoz repíti a fohászkodót, és ugyanolyan meghallgatást eredményez, mint Jézus esetében.

Kétezer éve az Úr hősei ebben a fegyverzetben járva az életmentés vitézei, akik hasonlóan nagyszabású teljesítményekre képesek, de kizárólag Krisztus szellemének erejéből merítve:

  • Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a szent szellem ajándékát! … Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. (Cselekedetek 2:38.41)
  • Pál hősies védekezése hasonló tapasztalat volt, mint az ókori hősöké: Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán szájából. (2Timótheus 4:16-17)

A HŐSTETT

Dávid szeretettségének, népszerűségének ékes bizonyítéka, hogy e hűséges bajtársak azonnal, szinte gondolkodás nélkül végrehajtották őrültnek ható kívánságát:

Erre a három vitézáttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. (2Sámuel 23:16)

Megint csak hiányoznak a részletek: nem tudjuk, milyen stratégiát követve, mekkora túlerővel szemben, esetleg milyen veszélyek és sebesülések árán jutottak el a vízhez a vitézek. Sokatmondó azonban, hogy ez az egyetlen mondatba foglalt történet is „hőstetteik” számát gyarapítja. Leginkább majd Dávid reakciójából olvashatjuk ki áldozatos erőfeszítésük súlyát. És természetesen abból, hogy e feljegyzés elsősorban róluk szólt, nem a parancsnokukról.

Ez a tett egy kapcsolat következménye. Nem parancsra, nem is kérésre, hanem szeretettől sarkallva, önkéntes felajánlásként történt. Arra a szeretetre és megbecsülésre, amit Dávidtól kaptak, szeretet, megbecsülés, önfeláldozás volt a válasza mindhárom férfinak. Pedig, ha a körülményekre gondolunk, akkoriban még nem volt lehetősége a bujdosó felkentnek jutalmakat, javakat, rangokat osztogatni követői, támogatói számára. Hiszen gyakorta sem a napi betevő, sőt, az életük sem volt biztosítva. Egyedül a szeretettel teljes barátság, hűség és Isten ígéretei tarthatták őket Isai nyolcadik fia oldalán.

A lelkületre, amiből tettük fakadt, egy másik részlet utal:

  • Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt fogjátok mondani: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! (Ézsaiás 12:2-4)

Önként

Megint csak kínálkozik több igei párhuzam, ami a szeretetnek erre a legmagasabb rendű megnyilvánulási formájára utal. Olyan cselekedetekre, amelyek mögött nincs közvetlen rendelet, felszólítás, kényszer, hanem a szív saját, szabad döntése nyomán születik meg:

  • Mindazok az izráeliek, férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra ösztönzött, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyek elkészítését Mózes által elrendelte az Úr, önkéntes* adományokat hoztak az Úrnak. (2Mózes 35:29)
  • Majd ezt mondtam nekik: Ti az Úrnak vagytok szentelve, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany őseitek Istenének, az Úrnak felajánlott önkéntes* adomány. (Ezsdrás 8:28)
  • Mindazokat, akik önként* vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép. (Nehémiás 11:2)
  • Önként* áldozok neked, magasztalom neved, Uram, mert jó vagy! Mert minden nyomorúságból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségeimre. (Zsoltár 54:8-9)
  • Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! Néped önként* követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. Megesküdött az Úr, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. (Zsoltár 110:1-4)
  • Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő így felelt: Menj, és mondd meg ennek a népnek: … (Ézsaiás 6:8)
  • Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Makedónia gyülekezeteinek adott. Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként** adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. (2Korinthus 8:1-5)
  • Hála legyen Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként** ment el hozzátok. (2Korinthus 8:16-17)
MAGYARULEREDETI SZÓJELENTÉSEI
önként*’nödává’ (óhéber)önkéntesség, szabad akarat, készségesség
önként**authairetosz (ógörög)önként, önszántából

Isten önzetlensége

Ennek az egyéni érdekeket felülmúló, sokszor azokat megcsorbító, szabad cselekvésnek, amely Isten és más emberek javát szolgálja, alapja az önfelajánlás, ahogyan erre néhány fenti ige utalt. De mindezzel együtt még mindig nem teljes a kép. A legfontosabb mozaikkocka még hiányzik:

  • Kigyógyítom őket a hűtlenségből**, önként* szeretni fogom őket, mert elfordult*** róluk haragom. Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. (Hóseás 14:5-6)

Minden jó cselekedet forrása maga a JÓSÁG. Isten szíve az önkéntes, önzetlen, kezdeményező szeretet teljessége. Ő nem kényszeríthető semmire, mégis odafordul, megkeres, megtalál, meggyógyít. A fenti részlet drámai szójátékot tartalmaz, és mellette ugyanazt a készségességet kifejező szót, amivel a korábbiakban már találkoztunk!

MAGYARULEREDETI SZÓJELENTÉSEI
hűtlenség**’mösuvá’ (óhéber)hátraarc, visszahúzódás, elfordulás, elpártolás
elfordult***’súv’elfordul, visszafordul abbahagy vmit

Tehát Isten az, aki a tőle elfordult teremtményei felé fordult és a gyógyítás, helyreállítás szándékával közeledett felénk! A teljes egészében elégő tűzáldozat, a reggel és este feláldozott tökéletes bárányok Isten legdrágábbjának hibátlan, minden vonatkozásban elégséges áldozatát mutatják be a maga véres valóságában.

  • Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az Úrnak: naponta két hibátlan egyéves bárányt állandó égőáldozatul! Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el, ahhoz egytized véka finomlisztet ételáldozatul egynegyed hín préselt olajjal gyúrva! Állandó égőáldozat ez, amilyet a Sínai-hegyen mutattatok be az Úrnak szóló kedves illatú tűzáldozatul. (4Mózes 28:3-5)
  • Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. (Róma 5:8)
  • Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, … Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket

(2Korinthus 5:18-19)

Ebből a szemszögből nézve nincs ember, aki „elég korán kelhetne” ahhoz, hogy Isten felé csak egy kicsit is önzetlen szívű legyen. Ezért bizonyos, hogy ez a fajta nemes hozzáállás sem saját termék, hanem az isteni természet velejárója. Ugyanakkor Isten nem robotnak alkotott minket, ezért mindig, minden helyzetben megvan a döntési lehetőségünk. Van szabadságunk arra, hogy ne csak elfogadjunk Istentől, mint egy kisgyerek, hanem viszonzásul önmagunkat, s vele együtt mindenünket neki felajánljuk, hiszen

  • Isten tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róma 8:32)

Nincs, aki ennél többet adhatna Neki. Erre csak egyetlen méltó válasz létezik, amely minden Krisztus-követő tanítvány életének kiindulópontja:

  • Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fia hitében élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Galata 2:20)

ITALÁLDOZAT

A vitézek tettének súlyát Dávid válasza érzékelteti. Bármilyen érzelmi vagy fizikai szomjúság is gyötörte előzőleg, mélyen megrendült három harcosa önfeláldozó cselekedetén:

Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul* az Úrnak, és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. (2Sámuel 23:17-18)

Az italáldozat szertartása az Ószövetségben gyökerezik, de csak az új szövetség keretei között nyeri el teljes magyarázatát és jelentését.

  • Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot* mutatott be rajta, és olajat öntött rá. Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele. (1Mózes 35:14)
  • Elkészítette az asztalra való edényeket is színaranyból: a tálakat, serpenyőket, kelyheket és korsókat, amelyekkel az italáldozatot* bemutatják. (2Mózes 37:16)
  • A tűzáldozathoz tartozó italáldozat* egynegyed hín*** legyen bárányonként. A szentélyben öntsd ki a borból készült áldozatot az Úr elé! A második bárányt estefelé készítsd el. Ugyanolyan étel- és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel! Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. (4Mózes 28:6-8)
  • Én, a bölcsesség… Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. … Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben fölkent** engem, kezdetben, mielőtt a Föld létrejött. Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. … Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól. (Példabeszédek 8:1.14.22-24.35) – A Jézus Krisztusról, a mennyei fiúról, a bölcsességről szóló allegória is említi.
MAGYARULEREDETI SZÓJELENTÉSEI
italáldozat*
’násak’ (óhéber)
kiönt, italáldozatot mutat be
fölkent**beiktat, fölken üzembe helyez, szolgálatba állít
hin***’hín’űrmérték, kb. 4 liter

A bor és az olaj kitöltése ugyanazzal a szóval van kifejezve. Ez is tükrözi, hogy Isten csodálatos gondolat-rendszerében az áldozat-bemutatás és a szolgálatra való fölszentelés egy tőről fakadó jelenség. A kettő között szoros, ok-okozati összefüggés áll fenn. A teljes jelentés Jézus Krisztus újszövetségbeli föllépésével bontakozik ki. Egyértelműen kiderül, hogy ez sem az ember „találmánya”, eredetileg nem Jákób ötlete volt, hanem az Isten önkéntes, egyszeri és tökéletes szeretet-áldozata érdekünkben.

  • És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely értetek kiontatik*. (Lukács 22:19-20)
  • Amikor pedig kiontották* Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték. (Cselekedetek 22:20)
  • Sőt, ha italáldozatul kiöntetem** is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; (Filippi 2:17)
  • Mert én nemsokára feláldoztatom**, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája … (2Timótheus 4:6) – mártírhalál Krisztusért
MAGYARULEREDETI SZÓJELENTÉSEI
kiontatik* kiontották*’ekkheó’ (ógörög)kiönt, kitölt vért kiont
kiontották** italáldozatul kiöntetem**’szpendó’ (ógörög)italáldozatot bemutat, kiönt

A megtört szőlőszemekből kipréselt bor a Jézus Krisztus megtört testéből kiömlő vér jelképe. Az egész emberiség megmentéséért hozott, önkéntes áldozat kifejezése volt a szent fiú részéről. Krisztus hősei a fenti példák alapján, mint István és Pál, hasonló módon föláldozták magukat: életükben és halálukban egyaránt az őket szerető Istennek adták önmagukat, embertársaik érdekében.

A VÍZ

A betlehemi forrásvíz, ami a hőstett tárgya volt, ugyancsak szimbólum; bár a víz önmagában is életelem. Nélküle nem volna élet a Földön. De ugyanez igaz az általa jelképezett valóságra is. A megütött kősziklából fakadó forrás, a Jézus által megígért víz, majd a kereszten a szívéből előbuggyanó vér és víz mind ugyanarra a létfontosságú isteni ajándékra utalnak:

  • Vedd kezedbe botodat, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj! Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. (2Mózes 17:6)
  • Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. (Zsoltár 36:8-10)
  • Így szól az Úr. Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, az élő víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet. (Jeremiás 2:13)
  • aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. (János 4:14)
  • Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt pedig a szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg. (János 7:37-39)
  • Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. (János 19:34)
  • Azután kitöltöm majd szellememet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálólányokra is kitöltöm szellememet abban az időben. (Jóel 3:1-2)
  • Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap heve, sem más hőség nem bántja őket, mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet. (Jelenések 7:17)
  • Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. (Jelenések 21:6)

A víz által jelképezett szent szellem a pünkösdi kitöltés óta elérhető forrás minden, Krisztussal szövetségre lépő keresztény számára. Lehozza, kiterjeszti a mennyet a Földre, Isten és fia jelenlétét biztosítja a befogadó szívekben, és megalapozza Jézus győzelmét. Ez a szellem Jézus isteni tulajdonságait, erejét, hatalmát és bölcsességét hordozza. Megnyilvánulásai az örök világ és az örök igazság kinyilatkoztatásai. Gyakorlatilag maga Jézus szól közvetlenül gyermekeihez. Így teszi lehetővé, hogy Isten fiának, a seregek urának katonái is győzelmeket arassanak és megálljanak a sátán hazugságáradatával szemben. A szellem kiárasztása bizonyíték és magyarázat egyben a küzdelem elhúzódására! Ha csak hadvezér van, ha csak Krisztus győzött, akkor Shrekkel együtt feltehetjük az egyébként nagyon komoly kérdést: De hol van a sereg?! Az Atya mellett ülő Jézusnak szüksége van az ő fegyverzetét felöltött, megszentelt önkéntesekre, katonákra, hősökre, hogy földi diadala örök és teljes lehessen:

  • Így szól az Úr [ISTEN] az én uramhoz [A FIÚHOZ]: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. (Zsoltár 110:1-3)
  • Maga Dávid mondta a szent szellem által: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” (Márk 12:36)
  • [JÉZUS] ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. (Zsidók 10:12-13)

Tulajdonképpen olyan ez, mint a modern kor tudományos kísérletei. Nem elegendő, hogy Jézus Krisztus esetében győzelem született. Alattvalói esetében is ki kell munkálnia ugyanezt a gonosz feletti diadalt, hogy bizonyítsa az univerzum előtt, alkalmas az örökkévaló uralkodásra; hogy hatalma-ereje működőképes a leggyengébb láncszemek, a legelesettebb alattvalók esetében is.

AZ ELLENPONT

A hősies tettre vonatkozó, rejtett nagyra értékelést tartalmazó utolsó mondat nagyon egyszerű. Kifejezi, hogy nem egyedi eset a víz eljuttatása Dávidnak; egy csupán a sok bátorságpróba között:

Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.

Ezt talán önmagában nem is idéznénk, ha nem találnánk egy rettenetes, negatív ellenpontot az evangéliumokban, pontosan Jézus Krisztus vonatkozásában:

  • A vitézek tehát ezeket művelték. (János 19:24)

De miket műveltek ezek a vitézek egészen pontosan? A római hadsereg zsoldjában álló, pogány katonákról van szó, akik a húsvét előtti jeruzsálemi kivégzések kivitelezői voltak. János, mint szemtanú részletesen följegyezte tetteiket evangéliuma 19. fejezetében:

  • Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta.
  • A katonák töviskoronát fontak, a fejére tették, bíborköntöst adtak rá;
  • odajárultak hozzá, és ezt mondták: Üdvöz légy, zsidók királya! – és arcul ütötték.
  • A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.”
  • Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához.
  • Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.

Nem elégedtek meg a kötelező, parancsba adott kínzással, hanem még fokozták a kegyetlenséget az általuk kitalált csúfolódással, megszégyenítéssel, fizikai bántalmazással. Meg sem várták halálát, hanem szeme láttára elosztották, kisorsolták a ruháit, hiszen ebben az életben már nem lesz szüksége rájuk… Valóban, gonosz kezeikkel fára feszítve megölték az élet fejedelmét! Aligha van kiáltóbb ellentét, mint ez, Isten és a sátán vitézei között. Az első csoport a szeretet és az élet, a második a gonoszság és a halál szolgálatában áll. A Mindenható kegyelmének bizonyítéka, hogy az utóbbiaknak is adott lehetőséget a megfordulásra, a bocsánat elnyerésére, és új életcélok megvalósítására. Sőt, akik tevőlegesen nem voltak közömbös vagy kegyetlen gyilkosok, csak kíváncsi csőcselék, még ők sem kerülhették el Isten érintését.

  • Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a szellemét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt! (Márk 15:39)
  • És az egész sokaság, amely e dolog látására ment oda, látva, mik történtek, mellét verve megtért. (Lukács 23:48)

A HŐSTETT ÉRTELMEZÉSE

Miután sikerült a történet jelentős mozzanatait megfejteni, vessünk még egy utolsó pillantást Dávid vitézeinek bátor tettére! Bár a leírás rendkívül tömör, azért világosan elkülöníthető hat esemény-szakasz a megemlékezésen belül.

1. Dávid szomjúsága

2. a katonák áttörése az ellenséges vonalon a kútig

3. vízmerítés a kútból

4. a víz megtartása, elhozása, újra át az ellenségen

5. célba juttatás, átadás Dávidnak

6. Dávid hálaadása

Így még szembetűnőbb, hogy nekünk szóló, fontos példázatról van szó. Rávilágít az egyes keresztény életek és főként Krisztus testének, az egyháznak a működési törvényszerűségeire is. Most elsősorban az utóbbit mutatjuk be igék segítségével.

(1.) Nem mindent kell egyetlen embernek elvégeznie. Értsük jól, nem kell minden pillanatban a topon lenni. Vannak más hősök is Isten hadseregében, akik ilyenkor támogatólag, áldozatkészen felléphetnek.

  • Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is… (Ézsaiás 40:30)

(2.) A Krisztus testét összekapcsoló szeretet indítja az egymásért való küzdelemre a tagokat, legyőzve önmagukat és a sátán által az útba gördített buktatókat.

  • Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is! (Filippi 2:4)
  • Félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőteret, nézve a hit szerzőjére és bevégzője, Jézusra… (Zsidók 12:1-2)

(3.) A vízmerítés az Úrral való kapcsolatfelvételnek felel meg, ami lehet imádság-beszélgetés, igekutatás, személyre szabott üzenet átvétele az éppen szomjazó, meggyengült testvérünk számára.

  • Az Úr Isten … minden reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok. Az Úr Isten megnyitotta fülemet és én nem voltam engedetlen. (Ézsaiás 50:4-5)
  • szüntelen imádkozzatok! (1Thessalonika 5:17)
  • teljesedjetek be szent szellemmel (Efézus 5:18)
  • Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben… (Kolossé 3:16)

(4.) A vizestömlőt természetesen nem szabad elveszíteni a visszafelé vezető úton, vagyis őrizni kell a szellem lángját, vigyázni kell a Krisztussal való kapcsolatra, hogy a küldetés teljesíthető legyen.

  • maradjatok bennem és én bennetek … aki bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt (János 15:4-5)

(5.) Aki előzőleg maga is ivott az örök forrásból (ld. 3.), az képes folyamokat árasztani másokra. Aki pedig inni ad a szomjazónak, az nemcsak azt az egy tagot támogatja, hanem Krisztus egész testének növekedését, erősödését szolgálja.

  • Az Úr Isten bölcs nyelvet adott nekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel (Ézsaiás 50:6)
  • mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket (Efézus 5:19)
  • Tanítsátok és emlékeztessétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, hálával zengve szívetekben az Úrnak! (Kolossé 3:16)
  • Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak! (Jelenések 3:2)

(6.) Dávid italáldozata az alázatos hála és öröm kifejezése volt Isten különleges kegyelméért, a katonatársaival fennálló szoros szeretetkapcsolatért. A hála önmagában is erő- és örömforrás, különösen akkor, ha konkrét isteni csoda megtapasztalása áll mögötte.

  • Krisztus által vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. (Zsidók 13:15)

Azt mondhatjuk tehát, hogy a betlehemi kút körüli viadal ókori története a mai „testépítés módszertanáról”, Krisztus egyházának-királyságának földi megerősítéséről, kiterjesztéséről szól. A cél pedig nem kevesebb, mint a teljes győzelem:

  • Gondja lesz a Seregek Urának nyájára, Júda házára, fölékesíti őket, mint a harci paripát. … Olyanok lesznek, mint a hősök, az utca sarába tapossák az ellenséget a harcban. Harcolnak, mert velük van az Úr, még a lovasokat is megszégyenítik. Hatalmassá teszem Júda házát, és József házát megsegítem. … Olyan lesz Efraim, mint a hős, szíve vidám lesz, mint aki bort ivott. … Hatalmassá lesznek az Úr által, és az ő nevében bízva élnek – így szól az Úr. (Zakariás 10:5-7.12)
  • Azon a napon az Úr fogja oltalmazni Jeruzsálem lakóit. Olyan lesz közöttük azon a napon még a botladozó is, mint Dávid, Dávid háza pedig olyan lesz előttük, mint az Isten, mint az Úr angyala. Azon a napon meg fogok semmisíteni minden népet, amely Jeruzsálemre támad. (Zakariás 12:8-9)
  • A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, Ő maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen. (1Péter 5:10-11)
  • Aki győz, örökségül nyer mindent, és annak Istene leszek és az fiam lesz nekem. (Jelenések 21:7)

Barati Lilla


Dávid Isten felkent királya volt, Jézus Krisztus viszont maga a Király, aki legyőzte a leghatalmasabb óriást, akivel az emberiség valaha szembe találta magát: a bűnt. Aki Istentől születik, az szellemi óriás, és sokkal nagyobb erővel és hatalommal rendelkezik, mint bármilyen probléma, amivel találkozunk az ellenség, a világ vagy akár a testünk kapcsán. Kérd Istent, mutassa meg számodra, ki vagy szellemben! Meg fogod látni, hogy éppen olyan felkent és erős vagy, mint Dávid, sőt hatalmasabb, mivel a győztes Krisztus szelleme él benned.

Andrew Wommack gondolatai

1 Részletesen Dávid hősiességéről: https://remenysegf.hu/legy-pelda/

2 Részletesen: https://remenysegf.hu/vegyetek-fol-az-istennek-minden-fegyveret/