1.

Egy drága barátnőmmel beszélgettünk, s a végén elejtett egy kis kérést: – Ha eszedbe jut, kérlek, imádkozz értem! A jobb kezemen a hüvelykujj kificamodott, és most nagyon meg van duzzadva, rettentően fáj, nem tudok tőle aludni, és sem fogni, sem erőt kifejteni nem tudok vele.

Eltelt néhány óra, este pedig eszembe jutott ez a kérés. Amikor imádkoztam a sötétben, hirtelen úgy éreztem, hogy az én jobb kezem hüvelykujjában valami egyáltalán nem fájdalmas, apró tűszúrásokra emlékeztető, különös érzés fut végig. Utána nagyon szívesen felhívtam volna B-t megkérdezni, ő érzett-e valamit. De lebeszéltem magam róla, mondván, talán nem vagyok teljesen normális. Mindenesetre erős bizonyosság volt bennem, hogy az Úr kedvesen meghallgatta, sőt teljesítette a kérést.

Másnap reggel kilenc körül csengett a telefon és a szívem megtelt örömmel és hálával: – Képzeld, tegnap este – és ekkor azt az időpontot mondta, amikor imádkoztam érte – hirtelen ránéztem az ujjamra, és azt láttam, hogy lelohadt az eddigi duzzanat és elmúlt a fájdalom, tudom ismét használni!

2.

Írt egy másik kedves barátnőm, hogy imádkozzam a nemrég megszületett kislányukért, mert olyan problémája van, amely az egész életét beárnyékolhatja. A betegséget nem árulta el, sőt azt is kérte, tartsam titokban az egészet, még a nővére előtt is.

Amikor imádkoztam ezért a gyermekért, először eszembe jutottak saját keserves heteink, amikor legkisebb lányunkkal kapcsolatban, majdnem másfél évtizede, hosszan lebegett fejünk felett a vércsere lehetősége. Kicsit korábban jött világra, mint kellett volna, de végül az Úr kegyelméből minden megoldódott és ma már teljesen egészséges, szép nagylánnyá serdült.

Aztán felidéződött a Szentírásból, hogy az Úr Jézus földi szolgálata során mennyire szerette a gyermekeket. Azt mondta: – Engedjétek őket hozzám jönni! – És amikor odavitték a kicsiket, akkor karjaiba vette, megölelte, megáldotta őket. S ennek nyomán megtelt iránta való szeretettel a szívem, és láttam, ahogyan az imába foglalt gyermeket átadjuk neki, Ő pedig karjaiba veszi és ráleheli az élet leheletét. Hála és öröm töltött el és többé nem tudtam aggódni a babáért. Mindig ez a kép jelent meg előttem, valahányszor a kétely támadta hitemet: a feltámadt, hatalmas Úr karjaiban tartja őt.

Ma este kaptam a hírt, hogy a genetikai vizsgálat negatív eredménnyel zárult, a lányka egészséges! „Boldog az, aki hitt, mert beteljesedett, amit az Úr néki mondott!”

Az örömmel teljesített apró kötelességek, a látványosság nélküli kicsiny ajándékok – amelyek emberi szemmel értéktelennek tűnhetnek – gyakran a legnagyobbak az Ő szemében. A hű és szerető szív drágább Istennek, mint a legköltségesebb ajándék.E. G. White

3.

Találkozhattam azzal a drága, de távoli barátommal, akinek a nyáron – az Úr szavának engedve – sms-ben küldtem bátorító igéket. Tudtam róla, hogy depressziótól szenved, és egy ideig nem imádkoztam érte olyan nagyon – de aztán Isten elém hozta őt, és láttam, mennyire gyötrődik. Most megkeresett az irodában, láthattam ragyogó, mosolygó arcát és elmondta, az Úr tényleg meggyógyította őt! Elmesélte, hogy kapott álmokat, amelyek meggyőzték Isten végtelen szeretetéről, és elmondta, hogy titokzatos módon mindig akkor kapta meg az üzeneteket, mindig akkor jelzett a mobilja, amikor a legnagyobb szorongattatásban volt. Amikor pedig olvasta az igéket, úgy érezte, valami csodálatos, hatalmas energiahullám járja át és megtelik a szíve reménységgel és bizakodással. Egy ideig nem is akarta tudni, ki áll, mint közvetítő, az sms-ek hátterében, de amikor felerősödött, eljött, hogy együtt örülhessünk az Úr szabadításának. A szobámban mostantól egy kép függ, amit ő készített még betegsége hónapjaiban, hátán a mondattal: „Övé a dicsőség!”