Cornelia ten Boom nevét bizonyára sokan ismerik. Menedék című visszaemlékezése csodálatos bizonyítéka annak, hogy a huszadik század poklaiban is ott van az Isten, hogy ma is vannak közönséges nők és férfiak, akikben valósággal ott él Jézus Krisztus a maga csöndes, önfeláldozó, kézzel fogható módján. Corrie húga, Betsi mondta egyszer, egy rettenetes helyzetben nővérének, aki már – teljesen érthető módon – a kiborulás szélén állt a rengeteg újabb szenvedésfokozó embertelenség miatt, hogy „adj hálát a bolhákért!” A barakkban ugyanis, a tetvek mellett, hemzsegtek a bolhák, lehetetlenné téve az alvást az amúgy is borzalmas körülmények között. Corrie számára ez már több mint sok(k), Betsi számára hálaforrás. Miután hálát adtak, kiderült, miért különleges kegyelem a bolhák jelenléte: távol tartotta a fegyőrnőket, és ezáltal lehetőségük volt az asszonyok számára Bibliát olvasni, velük és értük imádkozni. A Fény felgyúlhatott a sötétben – hála az élősködőknek…

Ez a történet jutott eszembe, amikor sokak Ágotája, az Úr kegyelméből barátnőm sírjánál állva töprengtem, mit is mondhatnék Róla. Hosszú, áldott életéből nekem csupán közel tizenöt év adatott közelebbről ismerni őt, de a hála az, ami először vele kapcsolatban felmerült bennem. Mindig hálás tudott lenni minden nyomorító körülményért, a fájdalmak és nehézségek között is, mert tudta, hogy Isten tudja, érti és valami jót fog kihozni belőle. Talán nem érthető azonnal, de mindenképpen javunkat szolgálja valahogyan.

A másik két dolog, ami jellemezte, ugyancsak az élet sava-borsát adja: a derű és a humor. A sötét felhők mögött is mindig látta a Napot, és viharban is bízott abban, hogy hamarosan kiderül az ég. Ráadásul önmagát sem tartotta valami nagyra, ellenkezőleg: mindig kész volt nevetni – elsősorban önmagán –, mert képes volt meglátni saját hibáit, még a komoly és komor helyzetek fonákját is, és áldozatos szolgálata során sokak számára jelentette a mosolyt, a bátorítást, a gyógyulást. Gyermekorvosként élő példája volt az igének: a vidám elme orvosságul szolgál. [A derűs szív jó/felvidító kezelés.] (Példabeszédek 17:22)

Ahogyan élt, úgy is távozott. Egyik utolsó mondata: Tudom, most is tudom, a fájdalmak közepette is tudom, hogy azoknak, akik Istent szeretik minden a javukat szolgálja.