Józsué és Jézus - Reménység foglyai

Előszó

Számos összehasonlító tanulmány olvasható a Reménység foglyai egyes lapszámaiban. Rögtön a legelső Jonatán (Dávid legjobb barátja) és Krisztus életének párhuzamairól szól, az igaz barátság kapcsán (ld. 1. szám 2011 október). De olvashatunk még a szenvedő Jóbnak (ld. 33. szám), illetve Salamonnak, a vőlegénynek és templomépítőnek a Megváltóval való párhuzamairól (ld. 39. szám) is. Úgy gondolom, mindegyik összevetés szívközelbe hozza Jézust, Isten önfeláldozó, szeretetteljes Fiát, aki örökre nekünk adta önmagát. Hiszen, ha azokban az ókori férfiakban több-kevésbé megnyilatkozott Isten jellemének szépsége, akkor mennyivel inkább az egyszülött Fiúban, aki mindenné lett értünk! Most itt egy újabb, a mának szóló, tanulságokkal teli összevetés.

Józsué könyve

Józsué könyve az egyik legszebb, legbátorítóbb és egyben legaktuálisabb könyv a Bibliában: a biztos hazaérkezés csodálatos története. Ahogyan az Ószövetség csaknem összes irata, úgy ez is példázat a jelen korszak gyermekei számára. A könyvben rögzített események egyik főszereplője a Mózest felváltó fiatalember, Józsué. Ő lett az Úr által kijelölt örökségosztó, aki – az alábbiakban látni fogjuk – egyértelműen az Isten által küldött igazi Szabadító megtestesítője. Kánaán földje, ez az aprócska közel-keleti terület, amit két hullámban hódítottak meg Izrael gyermekei, valami sokkal egyetemesebb ajándékot jelképez: az evangélium, a Jézus Krisztus által kivívott üdvösség szimbóluma! Józsué nem az igazi, a „végső” lakóhelyre, azaz nyugodalomba vezette be népét, hanem a közeli jövőt példázza, mert Isten igazi Izraele a Krisztusban teljes győzelemre jutó, újjászületett keresztények!

A megbízatás

A hatalom pálcáját Mózestől korábbi szolgája, az Efraim (József kisebbik fia) nemzetségéből származó Józsué vette át Kánaán határán, miután lezárult a negyven éves vándorlás időszaka. Isten már előre ígéreteket és biztosítékokat adott a fiatalember számára a sikeres honfoglaláshoz, a győzelmes életúthoz.

Mózes, az én szolgám meghalt;
most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nekik, az Izráel fiainak. Minden helyet, amelyet talpatok érint, nektek adtam, amiképpen szóltam Mózesnek. A pusztától és a Libanontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyóvízig, a khitteusok egész földje és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
Meg nem áll senki előtted életed minden idejében;
ahogyan Mózessel vele voltam, veled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
Légy bátor és erős,
mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom azt!
Csak légy bátor és igen erős,
hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedj, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! (Józsué 1:2-7)

Egy csodálatos, legnagyobb részben ismétlésen alapuló ígéretcsokrot nyújtott át Isten Józsuénak. Mózest felváltva hatalmas küldetés terhe nehezedett a fiatalember vállaira, az Úr azonban biztosította számára a megvalósítás feltételeit. A megbízás Isten már elvégzett munkáján alapult! Először is pontosan körülhatárolta azt a területet, amit már nekik adott – holott még át sem keltek a Jordánon! Ez arra a törvényszerűségre utal, hogy az isteni szó teremtő szó, az ígéret láthatatlan, szellemi szinten azonnal megvalósul, de szüksége van valakire a földi-fizikai világban, aki által az „lehívhatóvá”, megragadhatóvá válik.

A földdarab meghódítása Józsué legyőzhetetlenségén nyugszik, melynek szilárd háttere az Úr állandó jelenléte. Ezzel kapcsolatban bátran támaszkodhatott az elmúlt évtizedek emlékeire: Isten valóban állandó társa volt Mózesnek. Bátorítások közé „csomagolva” jelenik meg Józsué speciális feladata: az örökségosztás. A rábízott feladat egyedisége – nem csupán a bevonulás, a hódítás teljességre juttatása, hanem a végső mozzanat, a birtokba vett földek szétosztása – mindenképpen a Jézus Krisztussal való párhuzamra tereli a figyelmünket.

Isten szavai mindig különleges erőt rejtenek: a Légy bátor és erős! felszólítást úgy is olvashatjuk, hogy az Úr ott és akkor erőt és bátorságot öntött szolgájába, teremtő hatalommal felruházott szavain keresztül. Nem a fiatalembernek kellett úgymond „összeszednie magát”, hanem Isten kiárasztotta rá életadó szellemét. Az isteni szózat figyelmeztetéssel zárul: Józsué részéről a teljes engedelmesség kulcs a sikerhez. Ebben a vonatkozásban ugyancsak tökéletes párhuzama Krisztusnak.

KÉP ÉS VALÓSÁG

A következőkben feltárul az a sokrétű párhuzam, amely Józsué és az igazi Szabadító, Jézus Krisztus között felfedezhető. Mindez meggyőzhet minket arról, hogy a végtelenül bölcs Isten milyen sokféle úton kívánja feltárni és megértetni velünk a legfontosabb, nekünk szánt szellemi igazságokat. Mindabból, amit velük kapcsolatban felfedezhetünk, mindenki részesülhet, aki Krisztushoz kapcsolódik. Józsué és Jézus egyaránt azért töltötte be áldozatteli szolgálatát, hogy a későbbi korok nemzedékei részesülhessenek Isten ajándékaiból. Józsué életműve az ókori Izraelnek szólt, Jézus Krisztusé a vele egyesült egyháznak szóló, örök ajándék. Így tehát a legtöbb, az alábbiakban taglalt közös pont hármas tagolású: Józsué, Jézus, illetve szolgálatuk keresztényeknek szóló „profitja”, azaz jó ajándéka (ld. Lukács 11:13) kerül bemutatásra.

A kiválasztás

JÓZSUÉ Hogyan került Józsué egyáltalán abba a helyzetbe, hogy Mózes helyére lépjen? Több korábbi részletből kiderül, hogy az Úr már akkor kiválasztotta, amikor még senki nem gondolta, hogy a fáraó örökbe fogadott unokája (azaz Amrám fia, Mózes) nem mehet majd be a nép élén Kánaánba. Isten ugyanis Mózes lelkére kötötte, hogy tudassa Józsuéval az amálekitákra vonatkozó szándékait. Vajon miért? Utólag egyértelmű, hogy a második vezető által tett Isten pontot a velük való küzdelmek végére. Az alábbi részletben a fiatalember úgy jelenik meg, mint hadvezér, aki Mózes parancsaival teljes összhangban, eredményesen küzd meg az ellenséggel.

Eljött pedig Amálek és hadakozott Izráel ellen Refidimben. És mondta Mózes Józsuénak: Válassz nekünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel! Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálcája kezemben lesz. … Józsué pedig leverte Amáleket és az ő népét fegyver élével. És mondta az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól! (2Mózes 17:8-9.13-14)

JÉZUS Józsué esetében csak a sorok között olvasva következtethetünk a tényre, hogy Isten előre kiszemelte őt az örökségosztó szerepére. A Messiásra vonatkozó próféciákban, vagyis Jézus Krisztus esetében ez különös hangsúlyt kap, hiszen ő egyenesen azért lett emberré, hogy a szabadító szerepét betölthesse. Az ő kiválasztása valójában még a mennyben, már a megváltás előfeltételeként megtörtént, hiszen nincs más lény az univerzumban, aki ezt képes lett volna teljes értékűen kivitelezni. Esetében szó szerint teljesedtek a rá vonatkozó ószövetségi próféciák. Mindenesetre mindketten bizonyítják, hogy Isten szeret, ismer, kiválaszt és alkalmassá tesz. Az isteni választás magában foglalja a tökéletes megvalósulás biztosítékait is.

Íme, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit lelkem kedvel, szellememet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremtette és kifeszítette, és kiterjesztette terméseivel a földet, aki lelket ad a rajta lakó népnek, és szellemet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakok szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. (Ézsaiás 42:1-7)

És Jézus megfenyegette őket, hogy őt ismertté ne tegyék; hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, aki így szólt: Íme, az én szolgám, akit választottam; az én szerelmesem, akiben az én lelkem kedvét leli; szellememet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem verseng, és nem kiált; az utcákon senki nem hallja szavát. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalra viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok. (Máté 12:16-21)

Jézus Krisztus – mint Isten irgalmának megtestesült tükörképe – így válaszolt az Atya kiválasztására:

Akkor azt mondtam: Íme, jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; íme, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, ó, Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben. (Zsoltár 40:8-11)

JÓAJÁNDÉK A kiválasztás, az elhívás természetesen nemcsak Isten különleges szolgálattevőire igaz, hanem minden valaha megszületett embernek szól. A kiválasztottság Krisztusban mindenkié.

Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, akik messze vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. (Cselekedetek 2:17)

Mert tekintsétek csak a ti elhívásotokat, testvéreim, hogy nem sokan bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek; hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenjeit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ alacsony származású [embereit] és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. (1Korinthus 1:26-29)

Vajon nem az Isten választotta ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik? (Jakab 2:5)

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Péter 2:9)

A névadás

JÓZSUÉ A Szentírásban megörökített nevek legtöbbje beszélő név, azaz valamilyen jelentést, jövőt hordoz. Így van ez ebben az esetben is. Hósea, Nún fia Mózestől kapta a Józsué (héberül ’Jöhosua’) nevet. Tulajdonképpen hasonló hangzású, hasonló jelentésű tulajdonnevek, amelyek – nem véletlenül – az eljövendő Messiásra utaltak. Az előbbi tartalma: üdvösség, megmentés, menekülés, szabadulás. A másodiké: az Úr a szabadulás, az Úr a bőség. Ha úgy tetszik, a hozzátoldás egyértelműsíti, hogy kitől jön a szabadítás és a gazdagság: az örökkévaló és mindenható Isten a forrása mindezeknek.

És elnevezte Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak. (4Mózes 13:17)

JÉZUS Már önmagában a nevek hangzás- és jelentésbeli, nagyon is szándékolt hasonlósága, azonossága rögtön felhívja a figyelmünket a Józsué és Jézus nevek között lévő szoros kapcsolatra. A Hosea, Jehosua nevek állnak a magyarra Jézusnak fordított szó mögött is, és az Üdvözítőre, a Szabadítóra utalnak. A Jehosua második jelentése: Az Úr a bőség. (4Mózes 13:17) Ezzel kapcsolatban is van a Messiásnak egy ideillő, önmagára vonatkozó magyarázata. Sőt, Pál apostol is feltárja, hogy milyen gazdagságot nyertünk Jehosua által: mindazt, ami földi születésünkkor hiányzik belőlünk, azt az újjászületéskor Jézusban, szellemi ajándékként megkapjuk.

Szül pedig fiút, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét annak bűneiből. (Máté 1:21)

És mondta neki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! És íme, fogansz méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának nevezik. (Lukács 1:30-31)

Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben éljenek. (János 10:10)

[A mi megtartó Istenünk] … az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületés fürdője és a szent szellem megújítása által, melyet kitöltött ránk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; hogy az ő kegyelméből megigazulva, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint. (Titus 3:5-7)

A megtartnak fordított eredeti görög ige, a ’szódzó’, amely a ’szótéria’, magyarul üdvösség főnév alapja. Jelentéspalettája rendkívül gazdag, minden jót magában foglal, amire valaha is szükségünk volt és lesz Isten részéről: megtart, (biztonságban) megőriz; megment, kiszabadít, biztonságba helyez, üdvözít; meggyógyít; betart (ígéretet); megtart (emlékezetében); elrejt, titokban tart.

JÓAJÁNDÉK Ma talán nem tulajdonítunk olyan nagy jelentőséget a neveknek, Isten azonban igen. A névadás arról szól, hogy az Úr jobban ismer minket, mint mi magunkat, és értékesebbek vagyunk számára, mint amennyire mi értékeljük önmagunkat. A névadás arról a sorsól szól, amit az Úr kiteljesít bennünk Fia által.

És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak neked, amelyet az Úr szája határoz meg. (Ézsaiás 62:2)

És András elvezette őt Jézushoz. Jézus pedig rátekintett, és ezt mondta: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hívatni (ami megmagyarázva: Kőszikla). (János 1:43)

Akinek van füle hallja, mit mond a szellem a gyülekezeteknek. A győztesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja. (Jelenések 2:17)

Felszentelés

JÓZSUÉ Röviddel Mózes halála előtt történt Józsué beiktatása, hatalommal történő felruházása. A feladatkör és az arra képesítő isteni erő, tekintély jelképes átadása az egész Izrael előtt ment végbe – nyilvános szertartás keretében – annak érdekében, hogy mindenki elfogadja őt vezetőként és engedelmeskedjék szavának.

Szólt azért Mózes az Úrnak: Az Úr, a minden test szellemének Istene, rendeljen férfit a gyülekezet fölé! Aki kimenjen előttük, és aki bemenjen előttük; aki kivigye őket, és aki bevigye őket, hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk. Az Úr pedig mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét a Nún fiát, a férfiút, akiben szellem van, és tedd rá a kezedet! És állítsd őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé, és adj neki parancsolatokat az ő szemeik előtt! És a te dicsőségedet közöld vele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete! Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdezze meg őt az urim ítélete felől az Úr előtt. Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be, ő és Izráel minden fia vele, és az egész gyülekezet. Úgy cselekedett azért Mózes, ahogyan az Úr parancsolta neki; mert vette Józsuét, és Eleázár pap elé állította, és az egész gyülekezet elé. És rátette kezét, és adott neki parancsolatokat, ahogyan szólt az Úr Mózes által. (4Mózes 27:15-23)

A legelső és leglényegesebb lépés mindezek előtt természetesen az volt, hogy Isten betöltötte Józsuét saját szellemével. Ezután kézrátétel és dicsőségmegosztás révén Mózes kifejezte, hogy „váltótársa” minden szellemi áldást megkapott Istentől annak érdekében, hogy beteljesíthesse küldetését. A dicsőség közlése kissé régies Károlyi-fordítás: a hatalom, méltóság, tekintély átadását, átruházását jelenti. Az urim ítélete pedig a főpap egyik szolgálatára utalt: a hósen „zsebében” tartották az urim és thummim elnevezésű, valószínűleg drágaköveket, amelyek segítségével Isten egyértelműen kinyilvánította akaratát, jóváhagyását vagy tiltását. Itt tehát a főpap Isten jóváhagyását tette nyilvánvalóvá Izrael előtt Józsué vezetői beiktatása kapcsán. Mózes szolgája úttörő, hadvezér, bölcsességgel teljes vezető, örökségosztó lett. Pályája során bizonyította, hogy hűséggel és jóindulattal telt eszköze volt a hatalmas Mindenhatónak. Isten iránti bizalma, osztatlan figyelme és hitelessége révén elérte, hogy az általa vezetett generációk hűek maradtak Istenükhöz egész pályafutása során.

JÉZUS Ahogyan Józsué kézrátétellel, áldással történő felszentelése az egész Izrael előtt történt, hasonlóképpen indult Jézus messiási küldetése is, amit több prófécia is megelőlegezett. Több helyen is utalás történik arra, hogy mindketten – egész szolgálati idejük alatt – Isten szellemével telve munkálkodtak. A görög Krisztosz a héber Messiah megfelelője, s mindkét szó a szent olajjal felkent, azaz Isten szolgálatára elkülönített, Isten szellemétől betöltött, kiválasztott küldöttre utalt.

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! (Zsoltár 2:6)

Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozott az ég, és leszállt rá a szent szellem testi formában, mint egy galamb, és szózat hangzott a mennyből, ezt mondva: Te vagy az én szerelmes Fiam, benned gyönyörködöm! (Lukács 3:22)

És elment Jézus Názáretbe, ahol felneveltetett: és bement, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felállt olvasni. És odaadták neki Ézsaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárva, arra a helyre nyitott, ahol ez állt: Az Úr szelleme van rajtam, mivel felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét. … Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. (Lukács 4:16-21)

Bizonnyal tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek. (Cselekedetek 2:36)

JÓAJÁNDÉK A felszentelés nem csupán az ószövetségi papok, próféták, királyok, és legfőképpen az általuk jelképezett igazi Messiás osztályrésze volt. Az egész emberiség Istennek szentelése megtörtént Jézus Krisztusban, ez egy tőlünk független, objektív valóság. Személyes döntés nyomán lehet része benne mindenkinek a víz és a szellem keresztsége útján, s ennek eredményeként Isten szerelme kitöltetik az illető szívébe, ahogyan az ószövetségben az olajat kitöltötte a megbízott próféta a kiválasztottak fejére.

Ekkor ezt mondta: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. … Amely akarattal megszenteltettünk egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. (Zsidók 10:9-10)

Isten … az ő irgalmasságából tartott meg [üdvözített] minket az újjászületés fürdője és a szent szellem megújítása által, amelyet kitöltött ránk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; (Titus 3:5-6)

az Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe a nekünk ajándékozott szent szellem által. (Róma 5:5)

és nektek kenetetek van a szenttől (1János 2:20)

Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt. (1Thessalonika 5:23-24)

Ahogyan Józsué és Krisztus maradéktalanul beleilleszkedett szerepébe és feladataiba felszentelése nyomán, mennyivel inkább igaz ez a Krisztus szellemével átitatott keresztényekre, akikben az örök, tökéletes Fiú vesz lakozást!

Isten jelenléte

JÓZSUÉ Mind Józsué, mind a Fiú a mindenható Isten állandó jelenlétében élt, szólt és cselekedett, ő volt életük és tökéletes működésük forrása, ezért soha senki nem győzhette le őket.

Aztán parancsolta az Úr Józsuénak, a Nún fiának: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nekik; és én veled leszek. (5Mózes 31:23)

És az Úr Józsuéval volt, és híre lett az egész földön. (Józsué 6:27)

JÉZUS A Megváltó a legkritikusabb helyzetekben is tudta, hogy Isten jelenléte körülveszi és betölti. Egyedül a kereszten kiáltott fel mély fájdalmában az elhagyatottság érzése miatt…

És aki küldött engem, velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül. (János 8:29)

Íme, eljön az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok ki-ki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. (János 16:32)

JÓAJÁNDÉK A krisztusi búcsúszavak a leghatalmasabb ígéretet és bátorítást jelentik mindmáig: az Atyát, a mennyet, a „mindent” tartalmazó Krisztus állandó, szellemi jelenlétét a választottak számára.

És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazság ama szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árván; eljövök hozzátok. (János 14:16-18)

Felelt Jézus és mondta neki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakunk. (János 14:23)

Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig! (Máté 28:20)

Velünk az Úr!

JÓZSUÉ A fentiekhez szinte elválaszthatatlanul kapcsolódik Józsué bátorító kijelentése, amit a kémek visszatérése után intézett a lázadó néphez. Ő szilárdan meg volt győződve arról, hogy a földfoglalás valójában Isten „projektje”, ezért biztosan megvalósul, ha bíznak benne.

… az Úr velünk van! (4Mózes 14:6-9)

ahogyan Mózessel vele voltam, veled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. (Józsué 1:5)

JÉZUS A Megváltóra vonatkozó próféciák ugyancsak arról az örömhírről szólnak, hogy Isten nem ellenségünk, hanem szerető teremtőnk, aki mindent megtesz a megmentés és célba juttatás érdekében. Sőt, Jézusban Isten örökre, elszakíthatatlanul egyesült velünk!

Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Máté 1:23)

JÓAJÁNDÉK Gyönyörű Pál apostol érvelése, amelyen keresztül bizonyítja, hogy a Krisztussal való egyesülés örökre szóló ajándék. Nincs olyan szakítóerő, amely semmissé tehetné a kapcsolatot.

Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindannyiunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Kicsoda vádolja az Isten választottjait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt, aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is értünk. Kicsoda szakít el minket a Krisztus szerelmétől? … Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szerelmétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. (Róma 8:31-39)

Hatalom és tekintély

JÓZSUÉ Azonban mit sem ért volna a felszentelés, ha ez nem jelentett volna egyúttal hatalmat, valóságos erőt és tekintélyt is Izrael törzsei szemében. Isten természetesen biztosította mindezeket – láthatatlan jelenléte formájában.

És a te dicsőségedet közöld vele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete! Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdezze meg őt az Urim ítélete felől az Úr előtt. Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be, ő és Izráel minden fia vele, és az egész gyülekezet. (4Mózes 27:17)

És ment Mózes, és ezeket az igéket mondta az egész Izráelnek: Százhúsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be. Az Úr pedig azt mondta nekem: Nem mégy át ezen a Jordánon! Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, aki átmegy előtted, amint megmondta az Úr. (5Mózes 31:1-3)

Józsuénak is parancsoltam abban az időben, mondván: Szemeiddel láttad mindazt, amit cselekedett az Úr, a ti Istenetek azzal a két királlyal; így cselekszik az Úrminden országgal, amelyen átmégy. (5Mózes 3:21)

És a nép az Urat szolgálta Józsué egész életében, és a vének minden napjaiban, akik hosszú ideig éltek Józsué után, akik látták az Úr minden dolgait, melyeket cselekedett Izráellel. (Bírák 2:7)

JÉZUS Nem szabad elfelednünk, Józsué „csak” tükörkép, a valóság maga a Krisztusként szolgáló Isten Fia. Őbenne valósította meg a Mindenható a teljhatalommal felruházott, tökéletes ember felépítését.

Mikor ő még beszélt, íme, fényes felhő borította be őket; és íme, szózat jött a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok! (Máté 17:5)

És félelem támadt mindenkiben, és egymással szóltak és beszéltek: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan szellemeknek és azok kimennek? (Lukács 4:36)

És Jézus odament hozzájuk, szólt nekik, mondván: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Máté 28:18)

A názáreti Jézust, mint kente fel őt Isten szent szellemmel és hatalommal, aki széjjeljárt jót téve és meggyógyítva mindenkit, aki az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten volt vele. (Cselekedetek 10:38)

Mert Mózes ezt mondta az atyáknak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti testvéreitek közül, mint engem; őt hallgassátok mindenben, amit csak szól nektek! … Az Isten az ő Fiát, Jézust elsősorban nektek támasztotta, elküldte őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítve bűneitekből. (Cselekedetek 3:22.26)

JÓAJÁNDÉK Mivel Jézus Krisztus az új emberiség feje, a tökéletes ember prototípusa, szolgálatának végcélja gyermekeinek tökéletes megerősítése. Ennek érdekében semmit nem tartott meg önmagának, hanem amit az Atyától kapott, továbbadta a vele kapcsolatban álló keresztényeknek. Ugyanazzal az erővel és hatalommal rendelkeznek, ami által Jézus az embert gyengítő összes erőt és tényezőt megsemmisítette.

Akik pedig befogadták őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfi indulatából, hanem Istentől születtek. (János 1:12-13)

Íme, adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapossatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. (Lukács 10:19)

Engedelmesség

JÓZSUÉ A második vezető egész küldetése alatt végig engedelmes volt Istennek, mindenben tökéletesen követte Mózes, illetve az Úr parancsait. (Egyetlen helyzet volt csupán, amikor az izraeliták elhamarkodottan, a látszat alapján döntöttek és lépre mentek a csalásnak, lásd Józsué 9. fejezetét.) Ennek következtében Isten véghez tudta vinni terveit a honfoglalásra vonatkozóan. Józsué alázatos viszonyulása lehetővé tette a Mindenható elgondolásainak akadálytalan kibontakozását.

És megesküdött Mózes azon a napon, mondván: Bizony, a föld, amelyet megtapodott lábad, tiéd lesz örökségül és a te fiaidé mindörökké, mivel tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet. (Józsué 14:6.9)

JÉZUS Rendkívüli jelentősége van Jézus emberi testben megvalósított, szüntelen engedelmességének, mert ezzel menekülési utat nyitott az engedetlen ádámi természet fogságából. Az emberi természetbe öltözött Isten Fiának maradéktalan alárendelődése vívta ki számunkra az Istenhez való kapcsolódás lehetőségét. Az engedelmesség a Fiú esetében a Mindenható akaratával tökéletesen összhangban álló létezést jelentett.

mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek. (János 8:29)

Mert miképpen egy ember [Ádám] engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: úgy egynek [Jézus Krisztusnak] engedelmessége által sokan igazakká lesznek. (Róma 5:19)

És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. (Filippi 2:8)

Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek. (Zsidók 5:8-9)

JÓAJÁNDÉK Krisztusban az ember számára is lehetővé vált a lehetetlen! A lázadás helyett az engedelmes alárendelődés lelkületét is elnyertük a Fiúval együtt, amely az összes kapcsolatot áthatja.

Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. (Jakab 4:7)

Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; (1Péter 1:14)

Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; (Zsidók 13:17)

mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedve, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (1Péter 5:5)

Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint feljebbvalónak; (1Péter 2:13)

Bölcsesség

JÓZSUÉ A hatalmas Isten megosztotta saját bölcsességét mindkét gyermekével: a tükörképpel és az „igazival” is. Mindketten áldássá lettek szolgálatuk révén és betöltötték Isten céljait.

Józsué, a Nún fia pedig beteljesedett a bölcsesség szellemével; mert Mózes rátette kezeit; (5Mózes 34:9)

JÉZUS A Fiú emberként is Isten bölcsességét közvetítette az emberek felé. Döntései és ítéletei tiszta jelleméből és szellemi látásából fakadtak.

Jézus pedig gyarapodott bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben. (Lukács 2:52)

Az én szám bölcsességet beszél, szívem elmélkedése tudomány. (Zsoltár 49:4)

És amint eljött a szombat, Jézus tanítani kezdett a zsinagógában; és sokan, akik őt hallották, álmélkodtak: Honnan vannak nála ezek? És milyen bölcsesség adatott neki, hogy ilyen csodák is történnek általa? (Márk 6:2)

A zsidók kérdésére Jakab apostol szavai adhatják meg a választ. Isten szeretetének végtelen bölcsessége adatott a Fiúnak is. Az ő jóságot sugárzó élete makulátlan tisztánlátásról árulkodott. Ezt azonban – önmagával együtt – továbbadta gyermekeinek.

A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. … Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsesség szelídségével. (Jakab 3:17.13)

JÓAJÁNDÉK Ha valaki Krisztust elnyerte, vele együtt a jó és rossz, igaz és hamis közötti különbség- és ítélettétel képességét, azaz a bölcsesség ajándékát is elnyerte. Jakab kérésre buzdítja azokat, akik tudatlannak látják magukat.

Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul (1Korinthus 1:30)

Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel, semmit sem kételkedve. (Jakab 1:5-6)

Az Úr szolgája

JÓZSUÉ Nún fia pályája bizonyítja, hogy számtalan nehéz helyzet, feladat, emberfeletti próba vezetett el számára a teljes érettségig, a vezetői szerepre való alkalmasságig. Mózes szolgájaként kezdte, minden útjára elkísérte, minden vezetői szolgálatában közvetlenül mellette állt, ezért Isten jelenléte, közelsége, dicsősége korán élete részévé vált.

És szólt az Úr Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj ott! És átadom neked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, amelyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak. Felkelt azért Mózes és az ő szolgája Józsué, és felment Mózes az Isten hegyére. (2Mózes 24:12-13)

Az Úr pedig beszélt Mózessel színről színre, ahogy szokott ember szólni a barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatért, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozott el a sátorból. (2Mózes 33:11)

És szólt az Úr Mózesnek: Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földjét, amelyet én adok Izráel fiainak; atyáik mindegyik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, aki főember közöttük. … Az Efraim nemzetségéből Hósea, a Nún fia. (4Mózes 13:2-3.9)

Az engedelmes szolgai, illetve hadvezéri szerep mellett a kémek között is helyet kapott. A visszatérés utáni szavai, viselkedése kulcsfontosságú volt – nemcsak a túlélésben, hanem a példamutatásban is. Ketten Kálebbel elenyésző kisebbségben voltak a többi tíz kémmel szemben, akik hitetlenségükkel lázadásba és kétségbeesésbe hajszolták a népet, és ezzel megakadályozták a földfoglalást. Káleb és Józsué – a velük szemben megnyilvánuló lincshangulat ellenére – kinyilvánították Istenbe vetett hitüket, bátorságukat, szavaik erőt és bizalmat sugároztak, az Úr hűségét hirdették. Ők ketten nem a szemük és fülük közvetítette élmények alapján alkottak ítéletet és vártak vereséget, hanem az isteni ígéretek alapján szemlélték a láthatókat, és egyúttal számítottak Isten hűségére, illetve a végső győzelemre. Nem testi, hanem szellemi látásban jártak, a fenyegető megkövezés árnyékában is. Ez volt az egyik legfontosabb hűségpróba, amely bizonyította, hogy Józsué Isten gyermeke és alkalmas az előtte álló roppant feladatra. Kálebbel együtt felismerték, hogy nem Istenen, hanem az emberi hozzáálláson múlik a siker.

Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, akik a föld kémlelői közül valók voltak, meghasogatták ruháikat. És szóltak Izráel fiai egész gyülekezetének: A föld, amelyen átmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld. Csak ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük! (4Mózes 14:6-9)

JÉZUS Ahogyan Mózes Isten szolgája volt, ahogyan Józsué Mózes szolgája volt kezdetben, úgy szólnak próféciák is az eljövendő Messiásról, mint az Úr rabszolgájáról (héberül ’ebed melek’). Ez a krisztusi rabszolgaság önkéntes, életet közvetítő állapot volt. A bűn és a halál rabszolgáinak formáját öltve is szabad maradt a félelemmentes szeretetre.

Íme, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, szellememet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. (Ézsaiás 42:1-4)

És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessen; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! (Ézsaiás 49:5)

Jézus Krisztus, mikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, [rab]szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett; és mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. (Filippi 2:6-8)

JÓAJÁNDÉK Az Úr ugyanarra a (rab)szolgai szerepre hívja és teszi alkalmassá gyermekeit, mint amit ő betöltött a világban. Ez az egyetlen szerep, amelyből a meghívás hitelesen közvetíthető és megragadja az emberi szíveket.

A pogányokon uralkodnak királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltevőknek hívatnak. De ti nem úgy: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő, mint aki szolgál. Mert melyik nagyobb, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nem az, aki asztalnál ül? De én közöttetek olyan vagyok, mint aki szolgál. (Lukács 22:25-27)

Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya. (János 12:26)

Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzen cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. (Zsidó 6:10)

A sátor szolgája

JÓZSUÉ Az Istennel való kapcsolatteremtés elsődleges színhelye a szent sátor volt, amelyet évszázadokkal később a templom váltott fel. Mindkét szóban forgó személy szolgálata szorosan kötődik e modellhez, amely valójában magát az embert, mint Isten lakhelyét ábrázolja. A Bibliában foglalt egész megváltási terv a „sátorhelyreállítás” megvalósítása: az ember istenarcúságának újrateremtése szolgálatát tárja fel és juttatja el a végső kibontakozásig.

mikor Mózes a táborba visszatért, az ő szolgája, az ifjú Józsué, Nún fia, nem távozott el a sátorból. (2Mózes 33:11)

JÉZUS Krisztus féltő, izzó szeretete nem az i.sz. 70-ben majd leomló kőfalaknak, az aranyborításnak szólt a Sion hegyén álló templom kapcsán, hanem az ember, mint teremtménye iránti olthatatlan vágy kifejezése volt.

… ne tegyétek Atyám házát kalmárság házává! Megemlékeztek pedig Jézus tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. (János 2:16-17)

Olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült, mint a szent hely és amaz igazi sátor szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített. (Zsidók 8:1-2)

JÓAJÁNDÉK Pál apostol azonosítása szerint a keresztények közössége jelenti az igazi sátrat, az élő házat, Isten családját, épületét, templomát, amelynek feje, családfője, főpapja maga Jézus, a Fiú. Természetesen a keresztények nemcsak haszonélvezői ennek a kegyelemteljes állapotnak, hanem ők maguk is szolgálják Krisztus testének egy részét vagy egészét.

minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, az Isten az. Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, … Krisztus azonban mint Fiú a maga háza felett, akinek háza mi vagyunk. (Zsidók 3:4-6)

szeretettel szolgáljatok egymásnak. (Galaták 5:13)

Az úttörő

JÓZSUÉ Nún fia – mint kém és később vezető – több szempontból, fizikai értelemben úttörőként szolgált Izrael számára. Kálebbel együtt olyan területeket járt be Kánaánban, amelyeket senki előttük, és mindketten jól emlékeztek az Úr ígéretére, hogy amit bejártak, az az övék lesz.

Minden helyet, amelyet talpatok érint, nektek adtam, amint szóltam Mózesnek. (Józsué 1:3)

JÉZUS Krisztus, mint az emberiség üdvösségének visszaszerzője olyan utat tört és járt hűséggel végig, amit addig és utána senki más az univerzumban.

Mindenestől egybegyűjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a bocrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé; hemzsegnek majd az ember-sokaság miatt. Előttük megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttük megy a királyuk, és élükön az Úr! (Mikeás 2:12-13)

Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. (János 10:2-4)

JÓAJÁNDÉK Jézus Krisztusban a ma élő keresztények számára olyan lehetőség rejlik Isten megdicsőítésére, amilyenre még soha nem volt példa a világ története folyamán. A pünkösdi esemény kétezer éve Jeruzsálemre korlátozódott. Az Úr terve azonban, hogy az evangélium valósága beragyogja az egész lakott Földet. Ez az isteni cél csakis az Úttörő, a megölt Bárány lábnyomaiba lépve érhető el.

Izrael maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokság nyelve, hanem legelésznek és megnyugosznak és nem lesz, aki felrettentse őket. (Sofóniás 3:13)

A szentek tökéletesítésének [végcélja] Krisztus testének felépítése: Míg mind eljutunk az Isten Fia hitének és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére. (Efézus 4:12-13)

… a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. Ők azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat; mert szűzek. Ők azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És szájukban nem találtatott álnokság; mert az Isten trónja előtt feddhetetlenek. (Jelenések 14:3-5)

Az érett férfikor azt jelenti, hogy a gyermek felnőttként maradéktalanul érvényesíteni képes apja hatalmát, tekintélyét, jogait és tökéletességét. Az isteni tervek szerinti kereszténység – a maga teljességében – még soha nem jutott el arra a szintre, hogy veszély nélkül és fenntartható módon visszavehette volna a Föld feletti sáfárság feladatát. Az előttünk álló utolsó évek leglényegesebb kihívása Jézus Krisztus tökéletességének maradéktalan érvényre juttatása. Mindenki, aki erre őszintén törekszik, úttörő a maga nemében, feljebb juthat, mint az előtte éltek.

Üldöztetés

JÓZSUÉ Mint kém, Józsué kis híján meghalt az ígéret földje határán, mielőtt egyáltalán megkapta volna megbízatását, mert az Istentől eredő igazságot hangoztatta, szemben a túlnyomó többség által képviselt nézetekkel. Magának az Úrnak kellett közbelépnie, hogy életét megmentse.

Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodott, hogy megkövezze őket: megjelent az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátrában Izráel minden fiának. (4Mózes 14:10)

JÉZUS Isten Fiát ugyancsak többször – már rögtön születése után – igyekeztek megakadályozni küldetése teljesítésében. Az igazság képviselete törvényszerűen gyűlöletet, gyilkos indulatokat vált ki azokból, akik az ellenség képviselői.

És beteltek mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor Jézus szavait hallották. És felkelve, kiűzték őt a városon kívül és elvitték annak a hegynek szélére, amelyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák. Ő azonban közöttük átmenve, eltávozott. (Lukács 4:28-30)

Azok pedig kiáltoztak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Mondta nekik Pilátus: A királyotokat feszítsem meg? Feleltek a papi fejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk! (János 19:15)

JÓAJÁNDÉK Az összes ajándék között ez egy kakukktojás, ami egyáltalán nem tűnik ajándéknak, sokkal inkább félelmetes tehernek. Ha üldöztetésben van része valakinek azért, mert ragaszkodik Isten igazságához, kemény próbán megy át. Ez a törvényszerűség az igazság és hazugság egyetemes küzdelméből fakad, s ha valaki ebből eredően a gyűlölet, megvetés, üldözés céltáblájává válik, valójában szenvedésbe csomagolt megtiszteltetésben van része. Ezért írta Pál apostol, hogy gyönyörködik ezekben – a Krisztusért…

Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. (János 15:20)

Azért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. (2Korinthus 2:10)

ahogyan akkor a test szerint született üldözte a szellem szerint valót, úgy most is. (Galaták 4:29)

De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. (2Timóteus 3:12)

A győztes hadvezér

JÓZSUÉ Mózes utódja győzelemsorozattal tette teljessé Kánaán meghódítását. Soha nem magának tulajdonította az elért eredményeket. Mindig kizárólag a kimondott isteni parancsok nyomvonalán járt, maradéktalanul engedelmeskedett annak, amit a Seregek Urától hallott. Tökéletesen használható eszköz volt Isten kezében, hogy a szellemi szférában kivívott győzelmek a látható, földi világban is valósággá legyenek. Izrael egész küzdőképes seregét aktivitásra kényszerítette a győzelem érdekében, de nem mint „kegyetlen hajcsár”, hanem mint erőt és bátorságot árasztó hadvezér.

Józsué pedig leverte Amáleket és az ő népét fegyver élével. (2Mózes 17:13)

Meg nem áll senki előtted életed minden idejében; (Józsué 1:5)

Józsué ugyanis nem vonta vissza a kezét, amelyet a kopjával együtt felemelt, amíg megölték Ai minden lakosát. (Józsué 8:26)

… elvégezték Józsué és Izráel fiai azok igen nagy vereséggel való verését, egészen azok megsemmisítéséig. (Józsué 10:20)

Mikor pedig kihozták ezt az öt királyt Józsuéhoz, előhívatta Józsué Izráel minden férfiját, és mondta a hadakozó nép vezéreinek, akik vele mentek: Jöjjetek elő, tegyétek lábaitokat e királyok nyakára! Ne féljetek, és meg ne rettenjetek; legyetek bátrak és erősek, mert így cselekszik az Úr minden ellenségetekkel, akik ellen hadakoztok! (Józsué 10:24-25)

Megverte azért Józsué az egész földet; a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtőket és mindazok királyait, menekülni valót sem hagyott; és megölt minden élőt, amint megparancsolta az Úr, Izráel Istene. Megverte őket Józsué Kádes Barneától fogva egész Gázáig, a Gósen egész földjét, egészen Gibeonig. És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódította meg Józsué, mivel az Úr, Izráel Istene hadakozott Izráelért. (Józsué 10:40-42)

JÉZUS Józsué sorozatos győzelmei Jézus Krisztus és az evangélium diadalát előlegezik. Maga a görög ’evangélium’ szó is a győztes hadvezér érkezéséről szóló jó hírre utal. Jézus küldetésének lényege az Isten és ember ellenségének, a sátánnak a legyőzése volt. Ezeket a győzelmeket kizárólag az emberi testbe öltözött isteni szereteterő tudta kivívni.

És meggyógyított sokakat, akik különféle betegségekben sínylődtek; és sok ördögöt kiűzött, és nem hagyta szólni az ördögöket, mivel ismerték őt. (Márk 1:34)

Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlóan részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak. (Zsidók 2:14-15)

És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme, volt egy fehér ló, és aki azon ült, Hűnek és Igaznak hívják, és igazságosan ítél és hadakozik. … És szájából éles kard jön ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. (Jelenések 19:11.15)

JÓAJÁNDÉK Ahogyan Józsué a seregek fejedelme által előkészített győzelmekben járt, ahogyan Jézus Krisztus az Atya által támogatott győzelmekben járt, úgy a keresztények az ember Jézus Krisztus kivívott győzelmeiben járhatnak. Maradéktalanul megosztotta velük szenvedése gyümölcseit. Természetesen az új szövetség szellemi küzdelmekről szól, nem hús-vér hadseregek megsemmisítéséről. Lényege a sátáni hazugságok és csalások leleplezése, és az igazságok feltárása, megvallása, az azokhoz való ragaszkodás, a látszatok ellenében is. Legfontosabb fegyverünk a szellem kardja, azaz Isten igéje, de szükség van a gondolatokat oltalmazó üdvösség sisakjára, az igazság mellvértjére és Krisztus valamennyi nekünk felkínált védelmi eszközére. Garantált a teljes győzelem!

Íme, adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapossatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek! (Lukács 10:19)

A békesség Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar! (Róma 16:20)

Végül, testvéreim, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében! Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben! Mert nem vér és test ellen van tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Azért vegyétek föl az Isten minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindent elvégezve megállhassatok! (Efézus 6:10-13)

Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban! (2Korinthus 2:14)

Aki győz, megadom annak, hogy az én trónomra üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő trónján. (Jelenések 3:21)

Az örökségosztó

JÓZSUÉ Miután a hódítás és a harcok befejeződtek, sor került Józsué feladatainak talán legszebb részére, a földosztásra. Ebben sem kellett saját eszére támaszkodnia: egyrészt támogatták a közösség vezetői, másrészt pedig a sorsolás az Úr előtt, teljes tisztasággal, részrehajlás nélkül történt meg. Mindenki az Isten által neki szánt földdarabot kapta meg a tejjel és mézzel folyó Kánaán területén, amely darab arányos volt a törzs nagyságával, erejével és képességeivel, vagyis elégedettséget, hálát és örömöt válthatott ki Izrael gyermekeiben. (Bár voltak kicsinyhitűségből fakadó, elégedetlen hangok is.)

Szólt azután az Úr Mózesnek: Ezek azoknak a férfiaknak nevei, akik örökségül fogják nektek elosztani azt a földet: Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia. És törzsenként egy-egy fejedelmet vegyetek magatok mellé a föld örökségül való elosztására. (4Mózes 34:16-18)

Józsué, a Nún fia, aki áll előtted, ő megy be oda; azért biztasd őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek! (5Mózes 1:38)

Parancsolt pedig Józsué azoknak, akik elmentek, hogy leírják a földet, mondván: Menjetek el és járjátok be a földet, és írjátok le azt, azután térjetek vissza hozzám, és itt vetek nektek sorsot Silóban, az Úr előtt. Elmentek azért a férfiak, és átmentek a földön, és leírták azt városonként hét részre, könyvben, azután visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba. És sorsot vetett nekik Józsué Silóban az Úr előtt, és elosztotta ott Józsué a földet Izráel fiai között az ő osztályrészeik szerint. (Józsué 18:8-10)

JÉZUS Ahogyan Józsué a fizikai örökség szétosztója volt, úgy Jézus Krisztus az általa kivívott győzelmek szellemi ajándékait osztotta-osztja szét az új szövetség Izraelének gyermekei között. Mindazt, amit a sátán és a bűn elfoglalt, elpusztított, azt Jézus visszahódította és helyreállította.

Így szól az Úr: Jókedvem idején meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartalak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; (Ézsaiás 49:8)

ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak; Ő benne, akiben vettük is az örökséget. (Efézus 1:10-11)

Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem. (Jelenések 21:7)

JÓAJÁNDÉK A kimeríthetetlen krisztusi örökség két szintű. Egyrészt különböző szellemi ajándékokat tartalmaznak e földi élethez, amelyek a fent említett egybekapcsolást lehetővé teszik. Olyan képességeket és szolgálatokat jelentek, melyek össze- és fölépítik Krisztus testét. Ez az örökség mindenkinek az egyéni újjászületésekor adatik. Másrészt pedig, a történelem lezárulta után, az újjáteremtett Földön kínál majd romolhatatlan örökséget a megváltottak nemzedékeinek.

Mindegyikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándék mértéke szerint. … adott ajándékokat az embereknek. (Efézus 4:7)

A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a szellem. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a szellem kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsesség beszéde adatik a szellem által; másiknak pedig tudomány beszéde ugyanazon szellem szerint; egynek hit ugyanazon szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy szellem által; némelyiknek csodatévő erők munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; de mindezeket egy és ugyanaz a szellem cselekszi, osztogatva mindenkinek külön, amint akarja. Mert amint a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, úgy a Krisztus is. (1Korinthus 12:4-12)

Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. (Máté 5:5)

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra. (1Péter 1:3-4)

Az örökség

JÓZSUÉ Mit kapott mindezek után Nún fia? Mózes utódjának szerénysége minden földi vezető számára példamutató lehet. A földosztás végén egyetlen várost kért magának, melynek neve – nem meglepő módon – beszélő név: a Nap felségterülete. A fény, a ragyogás városa: természetesen jelkép, az alábbiakban mindjárt megértjük.

Mikor pedig elvégezték a föld örökbe vételét annak határai szerint, akkor adtak Izráel fiai örökséget Józsuénak, a Nún fiának közöttük. Az Úr rendelése szerint adták neki azt a várost, amelyet kért: Timnath-Szeráhot az Efraim hegyén, és megépítette azt a várost, és abban lakott. (Józsué 19:49-50)

JÉZUS Ez az apró részlet előremutat Jézus Krisztus örökségére, a mennyei Jeruzsálemre, a menyasszonyra, Krisztus hűséges gyermekeire. Isten Fia számára szenvedései gyümölcsei, a megváltott emberek a legnagyobb és legdicsőségesebb örökség.

Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket Isten nekem adott. (Zsidók 2:13)

És én János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallottam nagy szózatot, amely ezt mondta az égből: Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. (Jelenések 21:2-3)

eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, és adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szentek igazságos cselekedetei. (Jelenések 19:7-8)

A fentiekben felvillantott részletek egytől egyig óriási jelentőségűek a megváltás történetén belül. Alapvetően minden három okból történt: Isten dicsőségének és az ember méltóságának helyreállítása, valamint a gonoszság és a halál végleges kiiktatásának érdekében. Józsué sorsa egy csodálatos sikertörténet, amely előrevetíti az újszövetségi Emberfia örökkévalóságnak szóló, az emberiséggel megosztott diadalát:

… akiért minden és aki által minden, sok fiat vezérel dicsőségre (Zsidók 2:10)

Mert ha az egynek [Ádámnak] bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az [örökkévaló] életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. (Róma 5:17)

Barati Lilla