Rajtad kívül másban nem gyönyörködöm a Földön. Zsolt 73:25

Aszáf, a zsoltáríró kérdése mögött mély, személyes tapasztalat és istenismeret rejlik. Szavait akár tiszteletteljes hódolatként, alázatos és örömteli kiáltásként is olvashatjuk. Ő már boldog ember… ezt bizonyítja a zsoltár befejezése. Egyszer azonban mindenki életében eljön az a perc, amikor szembesül ezzel a felvetéssel: Van-e valakim az egekben? Valóban egyedül vagyok, egyedül vagyunk a mindenségben – ahogyan ma sok neves tudós állítja? De ha mégis van ott egy isten, akkor az kicsoda? Milyen Ő?

Amikor nemrégiben gondolkodtam, hogy milyen válasz adható e kérdésre, a Biblia egyik jellegzetes kifejezése jutott eszembe: a legközelebbi rokon. A Mózesnek adott törvényekben nagy szerepe volt a vér szerinti, legközelebbi hozzátartozónak – legtöbbször a testvérnek – a koldusbotra jutott izraeliták megmentésében: gyakorlatilag köteles volt anyagilag megsegíteni, vagyis megváltani, kiváltani ellehetetlenült helyzetéből. (ld. 3Móz 25:25-27) Tehát a legközelebbi hozzátartozó megváltója volt testvérének. Boáz – többek között – hasonló megfontolásból vette feleségül Ruthot, a pogányok közül való özvegyet, aki e lépés következtében Dávid és egyben Jézus Krisztus ősanyja lett. (ld. Ruth könyve)

A Mózes könyveiben megfogalmazott törvények, bár némelyik nagyon kegyetlen eljárást rendelt el, az élet védelmében, a gonoszság korlátozása érdekében adattak. Rengeteg szépséget fedezhetünk fel bennük, mert Isten jellemét, bűngyűlölő, ugyanakkor irgalmas és tökéletes személyét mutatják be nekünk. Sok részlet mélységes értelmére szinte csak az időben visszapillantva, az evangéliumok fényében derül igazi világosság. Miért született a megváltásról szóló törvény? Nem pusztán azért, hogy a vér szerinti kötelékeket erősítse, a kiszolgáltatottakat megóvja. Általános, az egész emberiségnek szóló üzenetet hordoz arra vonatkozóan, hogy kicsodánk is van a mennyekben. Ádámban valamennyien koldusbotra jutottunk, a halálnak eladott rabszolgákká lettünk. De Isten küldött egy Embert, aki elkötelezte magát, hogy kivált minket az enyészet fogságából. Ennek fényében vizsgáljuk meg tehát e kérdést, kicsodánk is van az egekben: Csak nem a legközelebbi rokonunk?!

A Példabeszédek könyvében olvasható az egyik legszebb ige: Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére. (Péld 17:17) Van egy, pontosabban két igaz barátunk a mennyekben: az Atya ugyanis a Fiúban örök barátot ajándékozott nekünk, aki szó szerint, lelki-fizikai értelemben is testvérünkké született a nyomorúság idejére, hogy átmentse a hozzá ragaszkodókat az örökkévaló világba. (ld. Az igaz barátról szóló, legelső Reménység foglyai számot, 2011-ből.) Olyan rokonunk van tehát a világmindenség Urának jobbján, aki testében hordozta minden gyengeségeinket, de az Atyával való kapcsolata folyamatos, eltéphetetlen szeretetszálként összefűzte a mennyel. S ez a szál megtartotta Őt hűnek, szentnek, igaznak, erősnek és szelídnek, rendíthetetlennek és önfeláldozónak.

Kicsodánk van hát az egekben?

• együtt érző Fivérünk, aki megindul erőtlenségeink láttán (Zsid 4:15)
• könyörülő és hű mennyei Főpapunk, aki által nagy bizalommal járulhatunk a kegyelem trónjához (Zsid 4:16)
• Édestestvérünk, aki bűntelenül megőrizte magát a kísértések közepette, hogy megtarthasson minket is (Gal 4:4-5)
• mindenható Orvosunk, aki úr minden nyavalya és betegség felett (Ján 11:4)
• jó Pásztorunk, aki életét adta értünk és nekünk (Ján 10:11)
• mennyei Vőlegényünk, aki menyasszonya tökéletességét munkálja (Mt 25:10)
• királyok Királya és uraknak Ura, aki a ma történelmének is ura, s aki eközben szemmel tartja a Föld alázatosait (Jel 19:16)
• az élet Fejedelme, aki feltámadt a halálból, s akinél ott vannak a sír és a halál kulcsai (Jel 1:18)
• az elfogulatlan Bíró, aki igazsággal és kegyelemmel ítéli meg az egyes életeket (2Tim 4:8)
• igaz Barátunk, aki helyünkre állt az ítéletben (Ján 15:13)
• feddhetetlen Szabadítónk, aki kiment a bűnök és félelmek tengeréből (Mt 1:21)
• Istennek Szentje, aki képes arra, hogy halandókat a szentség útján vezessen (Luk 4:34)
• Megtartónk, aki őriz és oltalmaz (Luk 2:11)
• állandó Vendége (lehet) a szívünknek és az otthonunknak (Ján 14:23)
• a meghasadt Kőszikla, amelyből az élet üdítő forrása fakad a szomjazók számára (Zak 13:1)
• a világból kihívottak közösségének Feje, aki saját testeként tekint a vérén megváltottakra (Kol 1:18)
• győzelmes Hadvezér, aki a sárkány, azaz Isten és ember ellenségének legyőzője (Jel 12:7-8)
• a megöletett, alázatos Bárány, a Mindenható Egyszülöttje (Jel 5:12)
• a magányos Szenvedő, aki egyedül hordozta mindenki terhét-szennyét, és most is ott van az egyedül valókkal (Mt 26:37-39)
• keresztre feszített Megváltónk, aki saját vérén vásárolta meg szabadságunkat (1Pét 1:18-19)
• Teremtőnk, aki újjáteremtőnk is egyben (Kol 1:16)
• Közbenjárónk, Kezesünk, aki – az emberi korlátaink között – kimondhatatlan fohászkodásokkal esedezik értünk és bennünk (Róm 8:26-27)
• a második Ádám, vagyis az örökkévalóság Atyja a tőle születettek számára (Ésa 9:6)
• a békesség Fejedelme, aki a legnagyobb küzdelmek közepén is békét áraszthat a szívekbe (Ján14:27)
• az igazi bölcsesség forrása minden oktalan és tanácstalan halandó számára (Péld 8:14)
• az igazság egyenes és keskeny útja a Mindenható felé (Ján 14:6)
• a kapu Isten juhocskái számára az örök élet fájához (Ján 10:7)

Kicsodánk van hát az egekben? Bár a sort még lehetne – és kell is – folytatni az igék és a személyes tapasztalatok alapján, ennyiből már egyértelműen kitűnik, hogy mindenünk megvan. S ugyanő, aki felmérhetetlen távolságban a világegyetem középpontjaként a megszámlálhatatlan világrendszer fenntartója, Ő itt van, egészen közel: benned és mindnyájunkban él és munkál, ha felhatalmazzuk erre, ha szövetségesül fogadjuk. Jézus Krisztus „a legtöbb, mi adható” és kapható, hogy az egyik reklám szavaival éljünk. És ez – ebben az esetben – túlzás nélkül igaz. Ha mindennek csak töredéke tudatos valósággá válik egy keresztény számára, akkor a világ legboldogabbjai között lehet számon tartani.

Mi végre akkor a csüggedés, a borúlátás?! Ha elborít a kétely, a félelem, a szenvedés, mindig jusson eszedbe: Ki van fent, a sötét felhők felett, Isten trónja mellett… A legközelebbi, forrón szerető rokonod, hűséges hozzátartozód, aki soha nem feledkezik meg rólad! Aki önként vállalta, hogy hozzád tartozik majd, amikor még nem is éltél, amikor még sem ég, sem föld nem formáltatott. Úgy vállalt téged, hogy előre látta életed minden részletét, körülményét, jellemed gyengeségeit, bukásaidat és győzelmeidet, kérdéseidet és esetleges lázadásaidat, látja küzdelmeid végkifejletét, látja a dicsőséget, amelyet saját szégyene és fájdalmai árán neked készített… Szövetségesed, aki azt akarja, hogy elsősorban Hozzá tartozz… Aki megígérte, hogy velünk marad a világ fennállásának utolsó pillanatáig. Valójában egyetlen kérdés van: döntöttél-e arról, hogy te elfogadod Őt örökös társadul. Nem találsz hatalmasabb, dicsőségesebb, tökéletesebb pártfogót Krisztusnál!

Ha az övéi vagyunk, nem kell félnünk és remegnünk; merjünk bátrak lenni, merjük megvallani, kicsodánk van az egekben! Ha Jézus hűséges testvérként állhatatosan ragaszkodik azokhoz, akiket megváltott, akkor az egykori foglyok is örömmel beszámolhatnak a csodákról, amelyekben mennyei rokonunk révén részük van: Igazságodat nem rejtegetem a szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. (Zsolt 40:11)