„Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt, ezt mondták: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki! Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Mt 27:41-43)

Micsoda gonosz szavak hangzottak még Jézus életének utolsó perceiben is a kereszt alatt! Még ha valaki a legnagyobb bűnöző egész életében, a jó ízlés tiltja, hogy végórájában szidalmazzák. Isten Fiának azonban ez jutott, még hozzá saját népének legtekintélyesebb elöljárói szájából. Ezzel akarták igazolni saját szívük keménységét, azt a gyűlöletet, ami belőlük fakadt az állítólagos Messiás iránt. De akaratuk ellenére a legszebb igazságot mondták ki, így a legnagyobb sértésnek szánt mondataik a mennyei Atya dicsőségét szolgálták, és a Fiú szeretetét igazolták.

A megtart szó eredetije nagyon gazdag jelentéstartalommal bír: üdvözít, megszabadít, megment, és természetesen megtart, megőriz. Jézus Messiásként kiment minket a halandó, romlandó, önző élet fogságából és átvisz az Ő szeretett Atyjának örökké fennálló királyságába. Egész küldetésének ez volt az értelme; erről szóltak a próféciák, ezt írják róla az evangéliumok:

„Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Luk 2:11)

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, ha valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartasson a világ általa.” (Ján 3:17)

„Mikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőriztem, és senki el nem veszett közülük…” (Ján 17:12)

„Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket.” (1Tim 1:15)

A főpapok szájából származó mondat az isteni szeretet végtelen mélységeire enged rálátást: Valóban nem tudta magát megtartani. De miért volt képtelen önnön megmentésére? Nem tehetetlensége, gyengesége vagy csaló volta miatt. Hanem azért, mert Ő a megtestesült szeretet. Csak akkor tudta volna magát megmenteni, ha az egész emberiséget veszni hagyja. Szabadulásának ára a mi elvesztésünk. Erre azonban képtelennek bizonyult jóságtól túlcsorduló lénye miatt. Inkább elszenvedte a kínzásokat, a töviskoronát, a meztelenséget, a korbácsot, a szomjúságot és a halál félelmeit, mert nem tudott átengedni téged a halálnak, a végleges megsemmisülésnek. Jobban szeretett téged önmagánál. Ezért nem szállt le a keresztről, bár könnyedén megtehette volna. Nem abban állt az igazi, isteni erő, hogy ott és akkor megbünteti a vele kegyetlenkedőket. Ellenkezőleg. Éppen azáltal bizonyította istenségét, hogy ott maradt szögekkel átütve, világ csúfjára, a legnagyobb gonosztevőnek kikiáltva. Ezt rajta kívül senki más nem tudta volna megtenni. Senki nem volt olyan jó, hogy ezt végigcsinálja a gonoszságban fuldokló emberekért. Nem tudta megmenteni magát – miattad. Igaz volt, amit tanítványainak mondott: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Ján 15:13)

Életét adta érted és neked, egyszerűen nem tudott lemondani rólad – aki akkor még nem is éltél. De tudta jól, csak akkor lehet öröm és szárnyalás az életed majd egyszer, ha Ő ott és akkor nemet mond arra a kínzó vágyra, hogy megszabaduljon gyötrelmes helyzetéből. Az élet Forrása és Ura a halált választotta érdekedben, hogy te választhasd az Ő istengyermeki életét! A legnagyobb isteni önzetlenség aratott győzelmet Jézusban az emberi akarat határtalan önzése felett. Nem tudna boldogan élni – nélküled. A szeretet tette Őt, az Isten Fiát a legsebezhetőbb lénnyé az egész világegyetemben: Jézus volt a fájdalmak férfija, a betegségek ismerője, a magányos szenvedő. Miattad volt gyenge, hogy neked adhassa erejét, világot megváltoztató szeretetét. Az isteni ragaszkodás tette Őt kiszolgáltatottá és gyengévé: az embereknek, közöttük személy szerint neked kedvezett, nem pedig magának.

Így szól hozzád: „kedves vagy szemeimben, becses vagy és én szeretlek téged.” (Ésa 43:4) Tudod-e, mennyi az értéked? Nem mérhető ezüstben, aranyban, drágakövekben, mert felbecsülhetetlen áron vétettél meg: drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Bárány vérén vásárolt vissza Isten a mennyei világ számára. Nem tudott ellenállni neked, amikor rád gondolt ott a kereszten. Ellenállsz-e ekkora szeretetnek? Hadd mutasson majd rád is sebhelyes kezével, amikor megáll a Mindenható előtt: „Íme, a gyermekek, akiket nékem adtál! Megtartottam őket, Atyám, királyságod számára!”