Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik, milyen kincs az igazi béke. Jóra fordítom Júda és Izráel sorsát, újjáépítem őket, hogy olyanok legyenek, mint régen. Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyeket elkövettek ellenem; megbocsátom minden bűnüket, amelyeket elkövettek ellenem, amikor elpártoltak tőlem. Ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük. De rettegni és reszketni is fognak, ha látják, mennyi jót és milyen békességet adok nekik. (Jeremiás 33:6-9)

A város, amelyről itt elsődlegesen szó van, a babiloniak által lerombolt Jeruzsálem. Isten hatalmas ígéretekkel támogatja joggal kétségbeesett gyermekeit: mindent megtesz a porrá égetett város újjáépítése érdekében. Azonban másodlagos és igazi, teljes értelemben Isten igazi városáról, Krisztus testéről, a kihívottak közösségéről beszél. Szoros összefüggést tár fel Isten tetteinek megtapasztalása, elfogadása és Isten megítélése között.

Bár teljes körűen mindent Isten cselekszik: bekötöz, meggyógyít, újjáépít, megtisztít, megbocsát, békességet (a héber ’salom’ szó áll itt), azaz szabadítást, üdvösséget, biztonságot, egészséget, jóllétet nyújt gyermekei számára. Ezeket az ajándékokat, valóságokat elfogadva Isten gyermekeinek élete letagadhatatlanul tükrözi majd Isten jóságát. Minél többet megélünk ezekből a kincsekből, annál nyilvánvalóbbá lesz Isten mindenhatósága, és legfőképpen szeretete, jóindulata, kegyelme – tehát lelepleződik az Úr igazi arca, amely mindmáig torzképek, hamis elgondolások, vádak által van besározva, elfedve. Isten jósága indít egyedül megtérésre minden csalódott, megkeményedett szívet. Ha jósága a maga teljességében megjelenik gyermekeiben, akkor Isten neve végre felmagasztaltatik a Földön! Jézus testének célja tehát – az atyai szeretet megélése révén – felmutatni és igazolni az istentagadó világ előtt az Atya makulátlan hírnevét, hűségét, örömét, tisztességét, becsületét!