Minden őszinte, Istent kereső ember arra vágyik, hogy ’nagy hite’ legyen, és kíváncsi arra, hogyan érhető el ez a cél. Nézzük meg, Jézus, mint a hit fejedelme, aki maga is hit által győzött, mit mondott ezzel kapcsolatban tanítványainak:
- Mondták az apostolok az Úrnak: Növeld a hitünket! (Luk 17:5)
- Legyen hitetek Istenben! (Mk 11:22)
- Ha birtokoltok hitet, mint magot, a mustárét, azt mondjátok majd ennek a hegynek: Menj innen amoda, és el fog menni¸ és semmi nem lesz lehetetlen nektek. (Mt 17:20) [szó szerinti fordításban]
- Bizony, mondom nektek: ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglesz; és amit könyörgésetekben kértek, meglesz, ha hisztek. (Mt 21:21-22)
- Isten országa hasonló a mustármaghoz, amely, mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, és mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak. (Mk 4:31-32)
Jézus szavai a hittel kapcsolatban mély igazságokra, elrejtett összefüggésekre világítanak rá:
- Az ember alapvetően hitetlennek születik. Természetes állapotából fakadóan hiteltelen szemében Isten szava, kételkedő módon áll az abszolút igazságokhoz. A hazugságok gyakran sokkal hamarabb és könnyebben gyökeret vernek meggyőződésében: e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. (2Kor 4:4)
- A jobb megértés érdekében az Úr a mustármaghoz hasonlította mind a mennyei királyságot, azaz Isten uralmát és annak törvényszerűségeit, mind a hitet, amivel az ember beléphet ebbe az örökkévaló országba.
- A növényi magok tőlünk függetlenül léteznek, sőt, hamarabb létrejöttek, mint az ember maga. Isten teremtő szava szólította életre a Földet borító növénytakaró minden egyes faját, amelyek magukban foglalták a szaporodásukat, terjeszkedésüket biztosító magvakat is. Bolygónk történetének harmadik napján hangzott el az isteni szó és bekövetkezett a csoda: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon neme szerint, melyben legyen neki magva e földön! És úgy lett. (1Móz 1:11) Azt mondhatjuk, hogy a magok, amelyek közvetve vagy közvetlenül az élet fenntartását biztosítják az egész élővilág számára, Isten ajándékai az állatfajok és az emberiség táplálására, felüdítésére, az élettér biztosítására. Hasonlóképpen a hit sem általunk létrehozott dolog: mert kegyelemből tartattok meg, hit által; ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez. (Ef 2:8) Ahogyan a növények az Úr teremtő szava nyomán, a semmiből jöttek létre, ugyanígy szólt Jézus is követőihez: Legyen hitetek Istenben!
- Egyetlen magon belül is – függetlenül nagyságától és a gazdanövénytől –, rendkívül bonyolult szerkezetet fedezhetünk fel. Bár sok közülük parányi méretű, a bennük zajló folyamatok összetettek, sok lépcsőben zajlanak. A mélyükön rejtőző csírába programozott törvényszerűségek szabályozzák az adott növény kibontakozását. E törvényeket Isten alkotta meg, az általuk meghatározott fejlődés nem függ emberi képességektől. Ugyanez igaz Isten királyságának földi kibontakozására, illetve az emberi szívbe ültetett hitre is. Nem az emberi képességek, hanem a Teremtő törvényei, végtelen bölcsessége működteti és tartja fenn mindkettőt.
- Magában a magban, de az egész, őt körülvevő világmindenségben Isten roppant ereje munkálkodik. Sem a maghéj felhasadása, sem a csíra talajréteget áttörő növekedése, sem a levelek, virágok kibontakozása nem lehetséges energiamozgósítás nélkül. A teremtés, vagyis a korábban nem létezett galaxisok, élőhelyek és élőlények életre hívása is felmérhetetlen erőket igényelt. (Talán akik az ősrobbanásról elmélkedtek, azok végeztek erre vonatkozó kalkulációt.) Az emberi hit alapja nem kevesebb, mint a mindenható mennyei Király végtelen ereje, amely nem fogy, nem csökken, és mindenkor gyermekei rendelkezésére áll. A hit mustármagja is ugyanazt az erőt rejti magában, mint amivel Jézus lecsendesítette a háborgó hullámokat, amivel életet adott a négy napja halott Lázár bomló tetemébe, amivel lábra állította az agyvérzés miatt megbénult beteget – ugyanaz a hatalmas szeretetenergia, amellyel az Atya előhozta Fiát a sírkamrából a harmadik napon!
- A mag mérete nem határozza meg, nem korlátozza le a belőle kifejlődő növény méretét. Jézus azt mondja, az általa említett mag minden magnál kisebb, mégis minden veteménynél nagyobbá lesz, ha csírázásnak, fejlődésnek indul. Kissé leegyszerűsítve a dolgokat, majdnem mindegy, hogy egy három vagy öt cm átmérőjű diót ültetünk el, abból mindenképpen egy terebélyes diófa lesz, ha megfelelőek az éghajlati és talajviszonyok. Tehát nem a mag mérete, nem a hit nagysága, hanem léte vagy hiánya a döntő tényező az ember Istenhez kapcsolódása szempontjából is. A tanítványok hitnövelő kérésére ezért a Megváltó válasza: Legyen! – mint teremtő szó hangzik ma is. Bőségesen elegendő tehát mustármagnyi hit ahhoz, hogy megragadjuk az Úr felénk nyújtott kezét!
- A mag életében meghatározott fejlődési szakaszok vannak: az ember beveti a magot a földbe …, a mag pedig kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan. Mert magától terem a föld, először füvet, aztán kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett. (Márk 4:26-29) Jézus itt ismét a mennyei királyság földi kialakulását ábrázolja a búza növekedésének példájával. A mezőgazdasági szakemberek is három fázist különítenek el a búza teljes beérésig: az alapszakasz a csírázástól, a gyökérrendszer kialakulásán át a bokrosodásig tart. Az ún. kifejlődés a szárbaindulástól a virágzásig, a termés fázisa pedig egészen a gabona beéréséig nyúlik.
Isten királysága itt a Földön a Mária méhében titokzatos módon megtermékenyített petesejttől, a jászolba fektetett csecsemőn át egészen a keresztig, majd pedig a világegyetem trónjáig ível. A tizenkét egyszerű ember elhívásával indult országalapítás már Jézus halála után is milliós tömegben vonzotta a leendő polgárokat. Kicsiny, jelentéktelen kezdet, majd pedig dicsőséges kibontakozás.
Ugyanígy az emberszívben elültetett hit magocskája is különböző érési, kibontakozási, növekedési fázisokon megy keresztül, míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére. (Ef 4:13) Ezért mondta az Úr a tanítványoknak, hogy ne csüggedjenek: ha mustármagnyi hitet birtokolnak, akkor el fognak jutni a hegyek megmozgatásáig is!
- Az aratásig, vagyis az utolsó földi pillanatig Isten és ember együttmunkálkodására van szükség. Bár a mi részünk jóval csekélyebb, a föld megtisztítása, megmunkálása, az állandó gyomtalanítás, a trágyázás, az öntözés mégis a gazda munkája a lehető legbőségesebb termés érdekében. Ahogyan az Úr például az erdőtelepítésben felhasználja a mókusok, szajkók, feketerigók közreműködését is, úgy sokkal inkább munkaközösségre hívja a saját képmására teremtett embert a Belé vetett hitnek és királyságának építésében.
Vannak részfeladatok, amelyek egyértelműen az emberre várnak: Szántsatok magatoknak új ugart és ne vessetek tövisek közé! (Jer 4:3) A szív talajának megmunkálása alapvető előkészítési folyamat, amely meghatározza a terméshozamot. A magvetőről szóló példázatban a keményre döngölt, vagy köves, illetve tövisekkel, gyomokkal borított földtípusok az ember lelkének lehetséges állapotait írják le. (Mk 4:14-20) Mi magunk is nagyon sokat tehetünk annak érdekében, hogy ezek az akadályok elháruljanak a gyümölcstermés útjából. A szántás, ásás, kapálás mind a talajréteg fellazítását, átmozgatását, vagyis befogadóképességének javítását szolgálja. Ennek eszközei az ige olvasása, az Istennel való beszélgetés, a felismert igazságok megvalósítása. Nyomukban fokozatosan megváltozik jellemünk, gondolataink, és a hit magva csírázásnak, fejlődésnek indulhat.
- Az együttműködésben érdekes módon benne foglaltatik még az Istenre való türelmes, bár szomjas várakozás is: A szántóvető várja a föld drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és esti esőt kap. (Jak 5:7) Ahogyan kellő mennyiségű víz nélkül a magok nyugalmi állapotukból képtelenek kimozdulni és csírát bontani, úgy az Úr szellemének esője nélkül a hit magva sem tud szárba szökkenni. Ezért tanácsolja nekünk: Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! (Zak 10:1) Bízhatunk, hiszen alig várja, hogy adhasson, mert Ő a növekedés, a termékenység, a bő termés, a fejlődés, a kibontakozás és a dicsőséges kiteljesedés Istene!