És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. (Jelenések 21:1)
Jelenések könyve Dániel könyve szerves folytatásaként azt mutatja be számunkra, ahogyan a nagy eszmei küzdelem a sátáni és isteni világkormányzás között eléri végső kibontakozását, és a bűntörténet lezárultával elkezdődik egy új létforma az újjáteremtett Földön. Bátorító, hogy már most bizonyosra vehető Jézus Krisztus győzelme, akinek kijelentéseiből összeáll a Biblia utolsó könyve. Megfigyelhető, hogy a legtöbb részlet szimbolikus jelentéssel bír, nem lehet szó szerint értelmezni őket. A megfejtéshez segítséget és támpontot adnak a Szentírás további könyvei. Ilyen érdekes, de annál szebb értelmű részlet ez a titokzatos kijelentés is arról, hogy tenger sem lesz többé…
A tenger
- A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna asszony ül: a népek és a seregek, a nemzetek és a nyelvek. (Jelenések 17:15)
- Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken, aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra, lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását. (Zsoltár 65:6-8)
- Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz. De ha megdorgálja az Úr, elfut messzire; kergeti, mint a pelyvát a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar. (Ézsaiás 17:12-13)
- Azon a napon megbünteti az Úr kemény, nagy, erős kardjával Leviatánt, a gyors kígyót, Leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengerben lakó szörnyeteget. (Ézsaiás 27:1)
- De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai. A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem. (Ézsaiás 57:20)
A fenti igesor alapján egyértelmű, hogy a tenger a nemzetek, népek állandóan háborúskodó sokaságát ábrázolja. Valószínűleg maga Petőfi is innen merítette közismert verse alapképét:
„Föltámadott a tenger, a népek tengere,
ijesztve eget, földet, szilaj hullámokat vet rémítő ereje.”
Isten azonban azt mondja, hogy Ő az úr a népek zajgó óceánja felett. Bár maga a sárkány, azaz az ördög a felbujtója, karmestere az összes konfliktusnak – kicsiben és nagyban egyaránt, de ennek hamarosan vége lesz. Ez a viszályterhelt, istentelen rendszer hamarosan összeomlik, éppen istentelensége miatt. E földi felállás igazán a bábeli torony építése után bontakozott ki, de az újjáalkotott Földön nincs többé helye.
Tenger helyett
De mi lesz helyette? Isten a tartós békesség, az erőszakmentes szeretet Istene. Ebből fakad, hogy egészen más módon építkezik. A félelmetesen elromlott rendszer helyett valami csodát készített az Őt imádók számára:
- Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod, letelnek a gyászod napjai. Egész néped igaz lesz, örökre birtokában marad az ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely dicsőségemet hirdeti. A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében! (Ézsaiás 60:19-22)
- Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. (János 10:14-16)
- De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek bennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem, és én benned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én bennük és te bennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. (János 17:20-23)
- Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához [görög ’oikosz’ = család, háznép]. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. (Zsidók 3:5-6)
- Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. (2Péter 1:3-4)
- Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé! (Jelenések 7:9-10)
Jézus Krisztusban Isten egy új családot alapított annak érdekében, hogy Ádám elveszett gyermekeit kimentse a háborgó hullámok közül, a biztos pusztulás elől. A számtalan, egymást öldöklő nemzet helyett egyetlen családot, egyetlen nyájat, egyetlen nyelvet teremtett a Fiúban. Akik Őt választották jó pásztorul a hazugság atyja helyett, akik újjászülettek Krisztus vére által, azokat az Ő élete járja át, azok a szeretet egyetlen nyelvét beszélik, bármely földi népcsoportból származnak is testileg. A Fiú vére és szelleme, a Fiú tökéletes jelleme, múlhatatlan szerelme, isteni természete az eltéphetetlen összekötő kapocs az új földi világrend polgárai között. A tartós béke egyetlen záloga az Istennel való szoros vérrokonság, a testi-lelki-szellemi egység Jézus Krisztussal. Ha Őt választjuk, bizonyosan részünk lehet az örökké tartó boldogság királyságában.