Krisztus kontra fenevad

Rendszerek versenye

Amint azt az előző tanulmányban láttuk, az Isten és a Sátán közötti küzdelem nem elsősorban egyéni párviadal, nem az a kérdés, ki hatalmasabb, ki népszerűbb, hanem két irányítási rendszer versengéséről van szó. Sátán kritikája elsősorban nem Isten személye, hanem az általa fenntartott rendszer ellen irányult. Az a kérdés, hogy melyik rendszer a működőképesebb, melyik vezet a legboldogabb, legjobb eredményre. Ezt állandóan szem előtt kell tartanunk.

Sátán rendszere az Istentől való függetlenségen, az énközpontúságon alapul. Olyan erkölcsöt hangsúlyoz, amely rendelkezik a jó és gonosz tudásával, de Isten bevonása nélkül. Az ördög elmélete szerint a jó információ jó emberré tesz. (lásd 1Mózes 3:5) Isten kormányzása ellenben azon alapul, hogy Isten a saját életét (szellemét) osztja meg minden intelligens létezővel, és ez eredményez igaz életet mindegyiküknél. Tehát nem pusztán az erkölcsi információk (szabályok és parancsolatok) megszerzésére, hanem az igaz élet (Isten szelleme Krisztusban) megszerzésére összpontosít.

Sátánnak az univerzum számára nyújtott kormányzási elve minden személy számára Istentől való függetlenséget kínál. Az ördög szerint ez „egy jobb út”, és elmélete szerint, mivel mindenki jónak lett teremtve, ezért mindenki természettől fogva képes jót tenni, ha megvan a tudása a jó és a rossz felől. Lucifer kormányzásának alapja az erkölcsi tudatosság által vezérelt énközpontúság.

Azonban egyedül Isten jó (Márk 10:18), ezért senki nem tud jó lenni Istentől függetlenül. Lehetetlen dolog Istentől függetlenül szent életet élni. Sátán kormányzati filozófiája egy megvalósíthatatlan álom, és eleve bukásra ítéltetett. Kezdetben azonban ezzel senki nem volt tisztában, ezért kellett megengednie Istennek, hogy a világegyetem felfedezze ezt a tényt a saját maga számára, és ezért engedte meg a Sátánnak, hogy ilyen hosszú ideig folytassa lázadását. Ezen elnyúló folyamat során minden intelligens lény szívébe beleíródik a lecke, hogy senki sem képes a jóra Istent nélkülözve. Az értelmes élet egyetlen útja az Istennek való önátadás.

A Sinai-hegyi kormányzás

A Sinai-hegynél Isten találkozott Izrael népével és kidolgozott szabályrendszert adott át nekik, amely életük minden részletét szabályozta. Nem csupán azt határozta meg, hogyan kell viselkedniük személyes életükben, de felügyelete kiterjedt a kormányzati rendszerre és az istenimádatra is, beleértve az „adminisztrátorokat” és a vallási közvetítőket, a papokat is. E rendszer első képviselője Mózes volt, halála után Józsué követte, mint a nép veztője.

Manapság sok vallási szervezet próbál hasonló elveken nyugvó rendszereket létrehozni, amilyet Isten Mózes idejében alapított. Isten Mózest Izrael fejévé tette, olyan vezetővé, akivel közvetlenül kommunikált, és abszolút hatalma volt az emberek felett. Minden fontos döntést egyedül hozott és senki nem kérdőjelezhette meg tekintélyét. Voltak segítői, akiket Isten speciális szellemmel és képességekkel ruházott fel, és így tudtak segíteni a kormányzati felelősségvállalásban. Isten irányította Mózest ezen rendszer felállításában, és e tény alapján az emberek arra a következtetésre jutottak, hogy ez egy tökéletes kormányzati rendszer volt, s emiatt sokan törekednek ma is utánozni ezt a mintát. Ez az ószövetségi rendszer azonban csupán „árnyéka volt a bekövetkezendőnek”, mint egy magasabb rendű valóság makettje! Tehát Mózes kormányzati rendszere nem volt, nem lehetett tökéletes. Nem ez volt Isten ideálja, még ha maga Isten alapította is. Csupán árnyéka volt a jövőben megvalósuló, tökéletes kormányzatnak, csak tökéletlen illusztrációként működött.

Pál apostol ezt a következőkben mutatja be:

  • Mivel a törvényben az eljövendő javak árnyéka van, de nem a mennyei dolgok képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. (Zsidók 10:1)

A két ügynök

A Bibliában újra és újra feltűnik egy lény, aki Isten uralma biztosításáért küzd. Ez a személy Isten képviselője, aki az ő nevében szól. Néha az Úr Angyala, másutt Mihály arkangyal vagy a nagy fejedelem. Jelenések könyve 12. fejezetében ő vezeti Isten angyalait a Sátán és angyalai elleni küzdelemben. Az Újszövetség szerint ez a személy Isten egyszülött fia, Jézus Krisztus, aki emberré lett, hogy örökre véget vessen Sátán lázadásának. Emberként Jézus teljes és tökéletes győzelmet aratott Sátán felett, és egyértelművé tette, hogy Sátán Isten ellen irányuló vádjai nem egyebek rosszindulatú hazugságoknál, és a megváltás révén minden ember számára utat nyitott, hogy kimeneküljön Sátán hatalma alól.

  • Kalapácsom voltál, fegyverem. Népeket zúztam össze veled, országokat pusztítottam el. (Jeremiás 51:20)

Bár a világegyetemben zajló nagy küzdelem Isten és Sátán harca, Jézus Krisztus küzd Isten nevében, Ő Isten választott harcosa, aki szól és cselekszik Isten nevében, tehát a két igazi szemben álló fél Jézus és Sátán.

Mégis, a Jelenések könyve főszereplője a fenevad. Sátán háttérszereplő, míg a vadállat a látható, aktív ellenfele Isten földi népének. Másrészt azonban nincs Isten népének egyenértékű, látható képviselője; nincs földi harcos, vezető vagy ügynök, aki által Isten szembeszáll a fenevaddal a küzdelemben. Ezt a tényt világítja meg Dániel könyve 7. fejezete az ítéletről szóló jelenetben. Ott azt látjuk, hogy az ítélet két entitásra vonatkozik: az egyik a fenevad, a másik Krisztus. Figyeljük meg az ítélettétel során születő végső döntést: a fenevad elítélése, illetve Krisztus örökkévaló királysága (Dániel 7:9-14). Világos, hogy a konfliktus Krisztus és a fenevad között zajlik. De miért a fenevad a Krisztussal szembenálló, egyenértékű hatalom?

Emlékezzünk, hogy a vadállat egy szervezet, egy birodalom, egy földi királyság, amelyet emberi kormányzat és emberi bölcsesség irányít. Világos, hogy a háttérből a Sátán vezérli ezt a szervezetet, de a fenevad a látható, aktív eszköz az ördög munkájának megvalósításában. Tehát van egy látható, evilági kormányzat, amelyet emberi lények igazgatnak és ellenőriznek, még ha valójában a Sátán tevékenységéről van is szó.

Krisztus királyságának nincs ilyen ügynöksége, nincs világi kormányzata! A római katolikus egyház meg van győződve arról, hogy ő Isten szervezete, hogy a pápa Krisztus helytartója, Isten választott eszköze. Sok felekezet, közöttük Jehova tanúi, a mormonok, a hetednapi adventisták stb. hiszik és tanítják, hogy kormányzati szervezetük, mint például a generálkonferencia Isten földi szószólója. Ez az egyik legnagyobb tévedés a keresztény világban – és általában a vallásos világban. Az emberi rövidlátás és az evangélium félreértése eredményeként mindig megpróbálják emberi „dobozokba” zárni Isten munkáját.

Az igaz, hogy van Istennek egy földi mozgalma, amelyen keresztül munkálkodik. Ez Krisztus egyháza, másként Krisztus teste. Azonban ez a test nem ugyanazon elvek alapján működik, mint az emberi szervezetek és kormányzatok, és elvei, tevékenysége gyökeresen különbözik a fenevad rendszerétől és módszereitől.

Téves az a nézet, miszerint a fő különbség Krisztus egyháza és a fenevad rendszere között a kormányzás elveiben és szabályaiban rejlik. Hallható olyan nézet, miszerint a fenevad királysága a vasárnap, Isten kormányzata a szombat ünneplését parancsolja. Mintha az Isten és a Sátán rendszere közötti fő különbséget a különböző szabályok jelentenék! Ez azonban téves nézet, az igazi eltérés ennél sokkal jelentősebb.

Leegyszerűsítve: Sátán kormányzati rendszere a fenevad (vagy vadállat, lásd Jelenések könyve 13. fejezet) – szabályokon és emberi ellenőrzésen alapuló rendszer. Isten kormányzati rendszere Krisztus – Krisztus életének átadásán és Krisztus személyes irányításán alapul. Más szavakkal Krisztus kormányzata ő maga, nincs ugyanis közötte és királyságának tagjai között közvetítő.

A sárkány imádata

  • imádták a sárkányt, mivel átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni? (Jelenések 13:4)

Lefordítva ez azt jelenti, hogy a fenevad, mint az emberi kormányzat szimbóluma mögött a felbújtó, a mozgatóerő maga a Sátán. Az emberi kormányzati rendszer előtti feltétlen hódolattal a földlakók valójában a Sátánt dicsőítik és imádják. Vagyis a valódi ellenfél az ördög. A nagy küzdelem Krisztus és a Sátán között zajlik.

De a Sátán nem tud emberi közvetítők nélkül, közvetlenül cselekedni világunkban. Ő és elvei a fenevad kormányzati rendszerén keresztül valósulnak meg és válnak láthatóvá. Ez a kapcsolat nem olyan, mint a démoni megszállottság, a fenevad nem olyan értelemben közvetlen médium, mint az Édenben a kígyó volt. Itt azt látjuk, hogy a fenevad uralkodása Sátán „ügynöke” abban az értelemben, hogy elfogadja és alkalmazza az ő kormányzati elveit. Hisz bennük és az ördög filozófiáján alapuló kormányzati rendszert hoz létre, és ilyen értelemben a Sátán birodalma. Miközben az emberek úgy imádják a fenevadat, hogy alávetik magukat kormányzati elveinek és magukévá teszik őket, valójában a sárkányt, a Sátánt imádják.

Tehát valóban Krisztus királysága áll szemben a fenevad királyságával, azonban a valódi kérdés a rendszer, amelyen keresztül mindegyik királyság uralkodik, és mivel a fenevad királysága Sátán elvei alapján működik, valójában Sátánt imádják azok, akik alárendelik magukat a fenevadnak.

Emlékeznünk kell a krisztusi rendszer és a sátáni rendszer közötti alapvető különbségre. Krisztus uralma úgy valósul meg, hogy minden egyes egyénben ott él szelleme által: Krisztus bennetek, a dicsőség ama reménysége (Kolossé 1:27), így tehát személyesen irányítja királysága minden egyes tagját. Ez Krisztus rendszerének alapelve. Minden más kormányzati rendszer Sátán filozófiájának ettől eltérő elvein nyugszik. Ezen elvek szerint minden teremtmény eredendően jó és képes a jót tenni, ha tudatában vannak annak, hogy mi a jó és mi a rossz (1Mózes 3:1-5). Sátán királysága erkölcsi normákon nyugszik, és ha a teremtett lények megfelelnek ezen normáknak, akkor egy stabil, boldog és virágzó társadalom születik.

Kit imádsz?

Tehát az igazi kérdés minden ember számára: Kit imádsz valójában? Istenimádatodat emberi ügynökök irányítják és ellenőrzik? Távolságtartó, közvetítőkön keresztül megvalósuló kapcsolatban állsz Istennel, és megpróbálsz engedelmeskedni egyfajta szabályrendszernek (még ha azok jó szabályok is)? Vallási életedet egy olyan kormányzati rendszer uralja, amely önmagát Isten földi ügynökének vallja? Ha így élsz, akkor egyértelmű, hogy Sátán elveire épülő rendszerben hiszel, és a nagy, világméretű megtévesztés áldozata vagy. Itt az ideje a sárkány imádatától való elfordulásnak és annak, hogy Isten alattvalójává legyél, megengedve Krisztusnak, hogy Ő legyen a te életed, hogy Ő éljen benned és személyesen vezéreljen téged szelleme által.

Ezért a „Krisztus a mi igazságunk” üzenet az evangélium szíve; ezért ez a válasz a Sátán minden hazugságára és megtévesztésére, ez az indok, amiért Isten gyermekeinek meg kell győződnie arról, hogy semmi másról nem vesznek tudomást, mint Krisztusról, a megfeszítettről. Krisztus mindenünkké kell legyen! A „Krisztus bennetek” tapasztalatán keresztül Isten él és az önző én halott. Nincs szükség szabályok általi kormányzásra, sem emberi ellenőrzésre, ha Isten a mi életünk, ha birtokoljuk a jóság legfontosabb elemét, és Isten akarata beteljesedik bennünk.

Isten segítsen, hogy soha többé ne tévesszen meg minket a Sátán rendszerén alapuló vallási filozófia és kormányzat! Isten útja legyen felmagasztalva, igazolva és bizonyítva általunk, bennünk, amikor megengedjük Krisztusnak, hogy Ő legyen a mindenünk!

David Clayton