És eljegyezlek téged magamnak örökre,
és pedig igazsággal és ítélettel,
kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Bizony, hittel jegyezlek el magamnak,
és megismered az Urat. (Hós 2:18)

Ez az egyik legszebb részlet az Ószövetségben. Talán nemcsak azért, ahogyan és amit Isten üzent nekem általa egy konkrét helyzetben, hanem abszolút értelemben is. Meggyőződésem, hogy olyan, mint például Dávid zsoltárainak sorai, amelyek évezredeken át életet és erőt adtak megfáradt és hitben meggyengült férfiak és nők nemzedékeinek a Föld számtalan pontján.

Soha ne gondoljuk, hogy Isten olyan, mint az emberek. Hogy a mi gyakran áprilisi időjáráshoz hasonlító lelkiállapotunk szerint ítél meg vagy viszonyul hozzánk, vagy egyenesen ejt el és vet meg minket… Egyik önmagamban való mélységes csalódásom után, mérhetetlen kétségbeesés közepette kaptam Tőle ezt a személyes üzenetet. A lélegzetem is elállt tőle. Abbahagytam a bőgést. És elkezdtem gondolkodni rajta. Minden szó fontos és hangsúlyos. Egyiknek sem ismerjük a teljes tartalmát, de valami mégis megsejthető belőle ahhoz, hogy bízzunk és higgyünk: Ő igazán komolyan gondolta az emberiség megmentését. (Sőt, még az enyémet is.)

Ezt az ígéretet Izrael királyságának egy Hóseás nevű prófétája írta le, elkeserítő állapotok közepette. Érdekes módon a neve azt jelenti, hogy “üdvösség, menekülés, megmentés, szabadság”! Vagyis az ő személyében Isten egy “élő levelet” küldött, hogy a nép emberi szavak által megértse és elfogadja Isten megmentő üzenetét. Ámós mellett Hóseás az utolsó próféták egyike volt, Jeroboám király uralkodása alatt szolgált, mielőtt az asszírok lerohanták és megsemmisítették az erkölcsileg széthullott kis országdarabot. Az úgynevezett “kis próféták” közé sorolják, de kizárólag könyve terjedelme okán. Az ugyanis mindössze tizennégy rövid fejezetből áll, ám annál súlyosabb tartalommal bír: Isten siratóéneke Izrael hűtlensége felett. Mint a tudás és a bölcsesség forrása, a Teremtő pontosan látja, milyen tragikus következményekkel jár, ha az ember egyénileg vagy közösségileg nem a szeretettörvény mentén halad, kis és nagy dolgokban egyaránt. Hóseás küldetése és szavai annak idején, a ma távlatából kudarcot vallottak: bekövetkezett a megsemmisülés. Intése, kérlelése ellenére Izrael történelme véget ért. Ezt a pár lapot, mint idejét múlt és okafogyott részt, akár ki is lehetne tépni a Bibliából.

Van azonban egy jóval tágabb, máig érvényes, minden embernek szóló üzenete és ígérete, amely örökérvényűvé teszi sorait. Értelmezhetjük az egész emberiség Istenhez való viszonyának tükreként, és Isten szerelmes vágyának kifejeződéseként, hogy viszontszerelmet esdekeljen a tőle elforduló teremtménytől. Sőt, azt ígéri, kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből (Hós 14:5)! Isten nem egyszerűen diagnosztizál, hidegen és józanul megállapít egy hiányállapotot, hanem rögtön, sőt, már előre elkötelezi magát a gyógyítás mellett. Az egyetlen kérdés, hogy elfogadjuk-e a ránk vonatkozó megállapításait, szembenézünk-e az állapotunkkal, és elvesszük-e kezéből a gyógyírt. A döntés a mi kezünkben van.

Van ebben a két mondatban összesen nyolc kulcsszó, amelyek összefoglalják, magukba sűrítik mindazt, ami Isten ajándéka az ember felé, ami a megoldást jelenti valamennyi kérdésünkre és problémánkra. Benne van a ténymegállapítás, hogy az ember önmagától képtelen “szintet lépni”, azaz meghaladni tökéletlen önmagát. Ezért külső, sőt, Földön kívüli erőre, mennyei energiára van szüksége ahhoz, hogy a kívánatos irányba alakuljon. Benne van a tény, hogy Isten önkéntesen és egyoldalú módon segítséget nyújt, és szó szerint mindent Ő hoz ebbe a kapcsolatba, hogy az kiteljesedhessen.

Első, de akár többedik olvasatra is elavultnak tűnő szavak. Esetleg félelmetesek, esetleg semmitmondóak, vagy éppen unalmas, vallásos frázisok töltelékszavai. Bármilyen tapasztalataink is fűződnek hozzájuk, ne öntsük ki rögtön a fürdővízzel a gyereket! Isten halálosan komolyan gondolta őket! Próbáljunk mögéjük nézni, hátha feltárul egy új, magával ragadó valóság, amely minden ismeretünket és elképzelésünket meghaladóan tökéletes…

Eljegyzés

Talán az összes közül ez a legegyértelműbb és legkevésbé divatjamúlt kifejezés, amellyel rögtön tudunk kezdeni valamit. Hiszen ma is bevett gyakorlat.

Eljegyezlek – ez az ige háromszor ismétlődik kijelentő módban, jövő időben a két rövid mondatban, vagyis ez egy hangsúlyos, központi tett az Úr részéről, amelyet Ő maga végez el. Jelentése mindenki számára világos: egy közös döntés szemmel látható eredménye arra nézve, hogy a korábban indult szerelmi kapcsolat új szakaszába lépett. Tehát egy elkötelezett szeretetből fakadó lépésről van szó. Eddig talán csak ketten tudtak róla, mostantól már társadalmi szinten is közhírré tétetik. Bár régi kifejezésről van szó, de többek között a jegygyűrű, mint jelkép is segítségünkre van a megfejtésben. A „jegy” szó itt jelet, megjelölést, láthatóvá tételt jelent, és egyúttal elkötelezettséget, kiválasztást, lefoglalást, elkülönítést előfeltételez.

Fontos állomás egy férfi és nő között kibontakozó szerelmi kapcsolat útján, a menyegző, illetve a házasság, majd a tartós együttélés felé vezető úton. Ebben az esetben az a rendkívüli, hogy egy messze az ember felett álló Lény hív kapcsolatra egy általa teremtett élőlényt, aki minden tekintetben alulmúlja a kezdeményező felet. Isten szerelemre hív egy szeretni képtelen önzéskupacot. Hűségre hív egy hűtlenkedőt.

Örökkévaló szövetség

Ráadásul végletesen komolyan gondolja szándékát, mert az örökre szó héber megfelelője folytonos, végtelen, örökkévaló jelentéseket hordoz. A halandót halhatatlan szerelemre hívja. Ez pedig azt jelenti, hogy az eljegyzést ténylegesen házasság, majd végtelenített kapcsolat követheti.

A Biblia egésze tele van a házassághoz kapcsolódó képekkel, az elsőtől az utolsó lapig: vőlegény és menyasszony, vágyakozás és szerelem, hűség és hűtlenség, esküvő és válólevél. A Szentírás Ádám szerelmes pillantásával kezdődik és a Bárány menyegzőjével végződik. Isten a házasság feltalálója és kivitelezője. Úgy látta, Ádám nem érheti el a boldogság kiteljesedett formáját, ha nem kap segítőtársat, akiről boldogan mondhatta: hús a húsomból, csont a csontomból. Éva megjelenése betetőzése a teremtés tervének: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra! (1Móz1:26) Ennek megfelelően férfit és asszonyt, azaz egy összetartozó, összeillő párt teremtettek.

De ki lehet az a mi? Ki az a cselekvő többes, akik mintegy egymásra nézve teremtettek őket tükröző lényeket? Nem szükséges találgatnunk, egyértelmű választ ad a Biblia: az Atya és a Fiú. Bár ők tökéleteset alkottak, a függetlenedett emberi akarat poklot teremtett az Édenben. A pár száműzetését követően tele van a Szentírás riasztónál riasztóbb házassági és házasságtörési példákkal, amelyek nem boldogsághoz, hanem egyenesen katasztrófákhoz vezettek. Nagyon kevés a házastársi hűségről szóló tudósítás. De Isten nem adta fel…

A jegyesség, a házasság tágabb értelemben Isten és a választott nép, Izrael kapcsolatának jelképe az Ó- és az Újszövetségben egyaránt. A keresztények egyenként és mint közösség is, a mennyei Vőlegény menyasszonyát jelképezik. Isten Fiában a legmagasabb rendű szerelmet kínálja és gyakorolja gyermekei irányában, amely állandó öröm, elégedettség és hála forrása lehet számunkra:

• Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engem körül, mint vőlegény, aki pap módon ékesíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit. (Ésa 61:10)
• … amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog neked Istened örülni. (Ésa 62:5)
• Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítva a víznek fürdőjével az ige által, hogy majd önmaga elé állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen folt vagy ránc, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint saját testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. Azért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. (Ef 5:25-32)
• És én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, mint egy férje számára felékesített menyasszonyt. (Jel 21:2)
• Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét! (Jel 21:9)

Az ajándékok

Az eljegyzés aktusa ajándékokkal pecsételtetik meg a vőlegény részéről. Ő az, aki mindent hoz, aki mindent belead a kapcsolatba. Nagyon különleges adományai vannak, egészen pontosan “hiánycikkekkel” halmozza el leendő társát. Az alábbiakban az eredeti héber szavak idevonatkozó jelentéseit soroljuk fel. Vajmi kevés magyarázatot kell majd hozzájuk fűzni, de szánjunk rá időt, hogy átgondoljuk ezeket a tartalmakat, hiszen, ha nem ismerjük örökségünket, koldusok maradunk a menny kapujában… Jézus Krisztus öt gyönyörű ajándékkal kedveskedik az Őt tudatosan választó és elfogadó embernek. Mindazt megosztja szövetségesével, amit az önerőből soha el nem érhetne, és ami igazán Emberré teszi az embert. Mint menyasszonyi ruha, mint ékszerek, mint a Megváltó tökéletességének alkotóelemei, amelyek lényünk szerves részévé válhatnak:

Igazság(osság)

• Isten eredendő, lényegi, elválaszthatatlan tulajdonsága: szabadítás, szabadulás, győzelem, boldogulás, jólét, prosperálás
• Egyenesség, helyesség, igazságosság, korrektség (súlymérték, űrmérték, beszéd vonatkozásában), jogszerűség, jogosság (kormányzás és igazságszolgáltatás vonatkozásában)

Mindazt magában foglalja, amit az újszövetségbeli üdvösség szó takar. Szabadulás az alapvetően igazságtalan emberi természet fogságából, gyógyulás a beteges önzésből. Igaz, vagyis minden hamis, hazug törekvéstől mentes, és abszolút, mindenki irányában igazságos hozzáállást jelent. Az Atya a Fiúban ajándékozta nekünk önnön isteni természetét: azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazság(osság)a legyünk Őbenne. (2Kor 5:21)

Ítélet

• Ítélettétel, bírói döntés (folyamat)
• Ítélet, döntés (eredmény)
• Igazságosság, törvényesség, korrektség (mint bírói attribútum)
• A bíró által meghatározott előírás, szabály, rendelet

Talán az ítélet a legfélelmetesebb szó mind között, hiszen aki kicsit is ismeri magát, az tudja, hogy nincs túl sok oka optimizmusra. Mindaz, amit önzésből tettünk és teszünk, halálra ítél minket, mert az önzés fenntarthatatlan, (ön)pusztító erőként működik bennünk és a világban. Isten azonban a Fiú feltámasztása által tökéletes felmentést ígér minden Benne bízó gyermekének:

titeket, akik holtak voltatok a bűnökben …, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátva minden bűnötöket az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünk szólt, és azt eltette az útból, odaszegezve azt a keresztfára. (Kol2:13-14)

Irgalom

• Anyaméh, nő
• Könyörület, részvét, szánalom
• Talán egyfajta anyai érzéssel állítható párhuzamba, mintha saját gyermek iránti könyörületről lenne szó

Az isteni irgalmasság halvány mása az anya-gyermek kapcsolat. Örök és elszakíthatatlan köldökzsinór. Isten ragaszkodásának megnyilvánulása: nem az ember teljesítményének, jóságának, erőfeszítésének függvényében alakul, nem lehet kiérdemelni. Öröktől fogva adott és áradó, minél elesettebb, kifogásolhatóbb, veszélyesebb valakinek az állapota, Istent annál nagyobb irgalmasságra indítja: Miképpen adnálak oda, Efraim, szolgáltatnálak ki, Izrael?! Megesett bennem az én szívem, fellángolt minden szánalmam! (Hós 11:8)

Kegyelem

• Szeretet, jóakarat, jóindulat, jóság valaki iránt
• Alacsonyabb sorsú ember iránti kegy, felindulás
• Kedvezés Isten részéről az ember felé

A földi világban a kegyelem gyakorlása az uralkodók kiváltsága az arra méltatlanok felé. Ennek eredeti és sokkal magasabb rendű megjelenési formája Isten kegyelme az ember irányában, amely a fenti jelentésárnyalatok bizonysága szerint jóval teljesebb, mint egyszerű felmentés a megérdemelt halálbüntetés alól: a szeretet és a jóság éltető áradása.

Hit

• Hűség, megbízhatóság
• Békesség, stabilitás, biztonság
• Szilárdság, rendületlenség

Még a hit is Isten ajándéka, amely nélkül képtelenek volnánk bármit is érzékelni mennyei Atyánk erőfeszítéseiből. Jézus egyik legnagyobb ajándéka számunkra az a feltétlen bizalom Isten iránt, amely Őt eltöltötte emberi pályafutása során, amely kitartott a viharos tengeren, a Getsemáné-kertben, a szidalmak és a korbácsütések közepette, a kereszten. A hit a horgony, amely a mennyei trónhoz kapcsolja Isten gyermekeit. A hit látás nélkül „tudja”, hogy Jézusban Isten hűséges hozzánk minden körülmények között. Maga a Megváltó bátorítja gyermekeit: Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek Istenben és higgyetek bennem! (Ján 14:1) Nyugtalankodás, félelem helyett bízzunk mindig és egyre jobban az igazmondó Istenben!

Megismerés

• Megismer, elismer, megtapasztal
• Érzékel, érzékelés útján ismeretre tesz szert
• Tudomása van valamiről
• Szexuálisan megismer
• Bölcsessége van
• Fenyítésben van része, megtaníttatik valamire
• Vár, előre lát, odafigyel, törődik vele

A jegyajándékok elfogadása a Vőlegény megismerését eredményezi, ami pedig az örökkévaló élet egyetlen záloga Jézus szavai szerint: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, az egyszülött Fiút. (Ján 3:16) A megismerés egy összetett, teljességet ígérő folyamat és tapasztalategyüttes. A Fiú minden szinten és formában hatni kíván az emberre: az értelem, az érzelem, a fizikai, testi érzékelések szintjén egyaránt. Isten minden lehetőséget felkínál és megteremt, hogy igazán és mélyen megismerjük a szeretet élő foglalatát, Jézust. Megismerhető a Biblia igéi által, a szent lélek sugallatai által, a természet szépségein keresztül, csodák révén, mások tapasztalatai segítségével, sőt, még a szenvedések, az esetleges fenyítések közepette is. Az élet pár évtizede elsősorban arra szolgál, hogy napról napra gazdagodjunk az istenismeretben. Hogy megtanuljunk várni és odafigyelni Rá, törődni Vele, minden szükségletünk betöltőjével. Hogy önző, mohó gyermekekből odaadóan szerető társakká növekedjünk Jézus bölcsességét, gyengédségét, megtartó erejét tapasztalva. Hogy arra vágyjunk leginkább és mindenek felett, hogy Isten örömére éljünk. A megismerés végső célja az egyesülés, az egység a mennyei és a földi között: Aki az Úrral egyesül, egy szellem Ővele. Az Úr pedig a szellem. (1Kor 5:17) Mindezek eredményeként pedig hasonlókká leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk Őt látni, amint van. (1Ján 3:2)