Aki másokért imádkozik, Krisztussal együtt munkálkodik, mert Ő is esedezik másokért a mennyei Atyánál.

• A közös imádat az új élet egyik sarja. A mennyben élvezik ennek gyönyörűségét, és ahol az imádat a legbensőbb, ott van legközelebb a menny a Földhöz.

Szokás mondani: „a közelről való megismerés megvetést szül”; az isteni dolgokban imádatot fakaszt.

• A hívő imája nem kallódik el, mert a mennyei udvar iktatójában minden imát pontosan bejegyeznek, és az irattárban nyilvántartanak.

Az imameghallgatás üdítően hat a lélekre. Nem kell a világ fenyegetésétől tartanunk, ha azt az Urat féljük, aki imákat hallgat meg.

• Az Istent magasztaló hálaadást figyelmesen ápolni kell, mert ez megóv attól, hogy imáinkat az önzés fátyla vonja be.

Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalása azok iránt meg nem ragad téged. A mi dolgunk, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozóan. A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tőrbe, mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé. Amikor a megváltás alapján könyörgünk, Isten olyat hoz elő a lelkekben, amit másként nem tehetne meg, csak a közbenjáró könyörgés által.

Oswald Chambers